Vuolukiventie 1B H 171, Helsinki, 00710

XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

2011-04-15T17:55:00.006+03:00

Így van, elérkezett a könyvek fesztiváljának ideje. Mit jelent ez? Több tucatnyi négyzetméteren több ezer könyvet, több száz embert, rengetek prospektust és katalógust osztogató mosolygó leányzót, a Gutenber könyves szakközép zöld pólós diákjait, rengeteg pénzt ami a zsebünkből kicsurogva könyvvé változik és REMEK SZÓRAKOZÁST!

Ha a száraz tényekre vagytok kíváncsiak, nézzétek meg a fenn belinkelt honlapot. Én elmesélem, mit maradt meg belőle.

Hát, először is a sok, de azért nem tömegesen nagy ... tömeg. Szóval azért mindenhova oda lehetett férni, nem nyomorogtunk. Ami azért nem tudom, mennyire jó hír... És a sok fura, sosem hallott társaság, meg ország standja, mint pl. Szaud-Arábia, és Azerbajdzsán, (amiknek még a nevük írásában sem vagyok biztos), és a tavaly óta rohamosan megnőtt elektronikuskönyv-jelenlét. Komolyan, tavaly voltak vagy ketten, most meg egy fél utca! És meg lehetett tapizni, kipróbálni a kütyüket, ami azért, valljuk be , kellemes élmény :) Az Oxford UP játékkal és tömérdek prospektussal kedveskedik. A Petőfi Irodalmi Múzeum híres költők-írók képeit nyomtatja csokipapírra, és metróigazolványukból jegyzetfüzetet csinál. Díjazom az ötletet, bejön nekik. A kínai standon kínai cukorkák garmadájából segít válogatni a segítőkész angolul beszélő leányzó, aki szabadkozva fizet apró helyett szép kínai csomózvánnyal, ha hajlandók vagyunk elfogadni. Naná hogy!!

Idén díszvendég nem csak egy ország volt, hanem az egész EU. Minden országból válogattak hát egy falnyi könyvet. Amit most mutatok, az Finnország (mi más? :):

Az idei kedvencem (for further reference: tavalyi a Partvonal volt, az Alistair Maclean könyvek miatt:) egy érdekes vállalkozás: fapadoskönyv.hu . Ami megragadott bennük, az a keleti klasszikusok sorozat, az ismertebb két világháború közötti magyar ponyvairodalom, és a Print On Demand könyvek csinálása. Azaz könyvnyomtatás Neked, ha Kéred!

kiegészítés a 100 éves házakhoz

2011-04-12T15:57:00.004+03:00

(ó igen, hazafelé láttam ahogy valakit letartóztatnak...

Először a messzire hangzó vijjogás tűnt fel, aztán a rendőrautó látótávolságon belülre került, elszáguldott mellettünk, és az út közepén lévő kis gyalogos járdaszigetet egy filmekben látható meglepő és hangos gumicsikorgással kísért manőverrel , balról kerülte meg. Ezzel majdnem eltiport ugyan egy szembe jövő gépjárművet, de még időben ügyesen kikerülte, és foghegyről oda is vetette a vezetőnek: "Menjen tovább!" (vagy valami ehhez hasonló szöveget...)

Ekkor megláttuk a Ráday utca végén a kockás inges pocakos férfit, aki mobiljába beszélt és meglátva a rendőrséget, integetni kezdett. Lábainál, egy fehér autónak támaszkodva egy rezignált fiatalember csücsült felhúzott lábakkal. Csak úgy meredt maga elé. A következő pillanatokban pedig a rendőrautóból kiugró rendőrök martalékául esett...

Felrángatták a földről és karon fogták. Nos, voltaképp ennyi történt, de e rövid eseménysor is számtalan spekuláció táptalajául szolgált. Mint például: mit követhetett el a fiatalember? A kockás fazon tetten érte? És miért üldögélt olyan szomorúan az aszfalton? Talán a kockás megfenyegette vagy megverte (ennek egyébként semmi nyomát nem láttam) vagy odakötözte damillal hogy ne látszódjon? Esetleg fáradt volt és elaludt??
Csupa kérdés...

Budapest még több 100 éves háza

2011-04-11T16:54:00.012+03:00

Hát, mi tagadás, nem álltam meg vasárnap sem, hogy el ne menjek megnézni néhány házat... Jártan a Váciúton, a Bécsi úton és a Rádayban.

Innentől kezdve jön a Ráday. Először gipszdíszek és az utókor hiányzó megbecsülése, aztán egy barátnőm akivel útközben találkoztam.

Az egyik házban a Nemzeti színházból kölcsönzött korhű ruhákban várták a betérőket büfécskével, asztalokkal, némafilmmel és zenével. Hence a zongora a folyosón. Egy néni nyomta fejből a némafilmzenét hatalmas nem törődömséggel és óriási hitelességgel :)

Íme a Ráday u.-i kollégium egykor és ma. Hogy miről híres? Titok. :)

Kilátás a Ráday 45-ből, 5.emelet.

Budapest 100 éves házai

2011-04-09T22:01:00.015+03:00

Nos ha már így feléledt ez a blog, elmesélem mit csináltam ma a Budapest 100 nevű rendezvény keretén belül.
Most hétvégén lehet megnézni vagy ötvenet Budapest 100 éves, azaz 1911-ben épült házai közül. Sok helyen programmal, vezetéssel, kisfilmmel, zsíros kenyérrel várják az érdeklődőket, és házmesterek, régi lakók mesélnek az épületek történetéről. Jómagam a Pozsonyi út- Újpest rakpart és a Balaton u- Falk Miksa u házaiban jártam, onnan a most következő vizuális beszámoló:

Ezen a képen egy régi nappali/könyvtárterem/dohányzószoba látható, mostanság feldarabolva szobákra. Ezt a helységet a kecskeméti baromfitermelő cég használta laborként, tojásvizsgálat meg egyéb... most poros és üres.

Ez itt az egyik padlástéren található öreg melegíthatő ruhaszárító. Szörnyen poros és hallatlanul izgalmas a padlástér!!!

A következő képek a Pozsonyi út 14 alatti Szent Ágoston kápolnából valók. Igen, a TV is. Ez egy pincehelység, régen gumigyár raktár volt , azelőtt meg pékség... Úgy 60 éve premontrei kápolna.

Tetőtér megint :) tejesbácsi.... :):):)

Vote for Jeju!

2011-03-30T14:41:00.002+03:00

Most egy kicsit más téma.
A svájci bázisú New7Wonders Foundation keresi a világ 7 természeti csodáját, és a becses publikum közreműködésére számít. Ezen a weboldalon lehet szavazni 7 csodálatos természeti képződményre/tájra.
Személy szerint javaslom, vessetek egy pillantást, kedves olvasóim, Dél-Korea egyik szépséges szigetére, Jeju-ra!! És szavazzatok rá! :)
De amúgy is érdemes utánanézni a többi helyszínnek is, remek ötleteket kaphattok nyaraláshoz...

3 June, Thursday

2010-06-04T11:39:00.008+03:00

Last but not least: The Capital, Bern!

Staircase from the Einstein Museum. Brilliant!
Beside the Old town these bears are living. Subjected to criticism from animal protection organisations, by the way...

2 June, Wednesday

2010-06-04T11:25:00.006+03:00

If you are visiting Switzerland, and love the Sherlock Holmes stories, than Meiringen is a must!
This is the famous place where Holmes almost died in the struggle with Moriarty Professor, the "Napoleon of crime". There is a nice museum, partly copying the Baker street Museum in London. You can see the interior of Holmes` dining room on this picture:
There was a nice old lady who helped me with the guiding tape :)
You also must visit the Reichenbachfalls, where the struggle took place (as it is marked by a white star...). The weather was rainy, rather cold, and climbing up on an interesting little trail beside the furnicular I got totally lost... Ended up on some hilltop actually surrounded by sheeps...
But the falls are brilliant!!!! And so enormous!
At the town I met with a nice Americal couple who took a picture of me in front of the museum, beside the statue of Sherlock Holmes. And they also took a picture of me, for some reason, well, why not, I said. Maybe they are collecting Sherlock Holmes fans, and I am the Hungarian one....
:)

31 May-1 June, Mond-Tues

2010-06-01T00:27:00.017+03:00

Now it is time for Zurich!!
Ah, sorry, not yet, it's Shaffhausen first. Pretty town, lots of medieval-looking buildings and a castle-like building on a hill surrounded by grapes, which was built with the labour of slaves. Fascinating!
4 or so km of Shaffhausen is one of the biggest waterfalls in Europe, over the Rhein. You have to pay for practicly everything here, even the view...
Now we can go to Zurich!!
The first thing I've noticed about it is, that it's big. And full of people who go in and out and about... Not like the silent and friendly Lugano. Although, I have to tell you, Zurich is a pleasant surprise to all who expest a trading center or bank town. There is green too! And historical buildings and churches and water...

And the best secondhand bookshop ever!!!
So, after a little bit of phone number mixup and travelling (my bad!!) I could spend the night at Remo's, in one of these brand new beauties:
And took off early to... ST GALLEN!!!
Where GAllus, the travelling Irish monk stumbled upon a treeroot and established the abbey. And where one of civilisation's cornerstone is, the library!!!
Sadly, I could not take pictures inside...
:(:(:(:(:(
But it's gorgeous!!!!
:):):):):):):):):):)
There I met with a nice old American lady, who searched for her ancestors. (that's not her in the next pic....)
Well, after St Gallen I felt I'd like to visit a different country, and made a detour to Liechtenstein. By bus.
It's not that different after all... Both modern and old, and has a national library which looks like our district Szabó Ervin... :P
And finally, Vaduz, where the princ lives.
(sorry guys, no prince at the window... :( )

29-39 May, Sat-Sun

2010-06-01T00:26:00.018+03:00

Let's go to Brig!! Through Italy non other!!!

The famous Matterhorn from Zermatt.
And the delicious fondu!!!!
Next day we went to French Switzerland. It was raining.
Sion

And this beautiful church, or rather a snippet of it, secretly photographed.
Lausanne

The underground is great!! There is noone driving it, it's totally elechtronic!!! You can even stand at the front, see?...

28 May, Friday

2010-06-01T00:24:00.013+03:00

Now Bellinzona's got to see me after all :):)

It all began with terrible rain. And the conviction that I have to make it up to Bellinzona today. So I went to that fine city, the center of Ticino, where you must at least pass through every time you come to Lugano from the North. Famous for its 3 castles, UNESCO World Heritage sights or what. Well, then I went to search for some nice old churches a little bit out of town by a map I got from the Turist office. Circled around a bit, one of them was an interesting graveyard church,

And the rain began to fall even more strongly, so I took a train to Locrno, beside the Lago Maggiore, hoping to get a bit of sunshine. Nice place, very secretive with it's sights, not very good icecream, and a monastery on the hill, Mary...something... de Sacco. I climed up,
They were renovating the whole place, women painted frescoes all over, I could not even enter the church! But I saw the statue of Mary, and the view was really spectacular!!
Then I saw the castle, got lost a bit cursing the Eyewittness guides in several languages, and took a bus into the general direction of Ascona...
Tourist place, the lady from the Lucern train yesterday mentioned to have a summer home here. Many people have one. This little town got it all. Lake, sun, trees, nice library... Gorgeous! And a German second hand bookshop with spectacular armchairs!!
Well, after a while I decided to go back to Bellinzona (was on the way anyway), to have a bit of sun there too. The bus and the one-way street pretty much fooled me than, but I managed to arrive and climb a castle.
It's really hard to get all 3 of them to one picture, but here I managed. Forefront: the castle I'm at. Background: No 2 and 3.
Well, and the fun on that ay, it was day 3 of the annual Bellinzona Beatles Days!!! Free concert in the middle of the Sun Square. Beer, people, black T-shirts!!! Yeah!!!!!!!!!!

27 March, Thursday

2010-05-28T08:24:00.012+03:00

Well, When I woke up I thought I`ll go to Bellinzona, but for some reason I ended up in Luzern with a trainpass thing... That 3 hours by train. On the way I had a pleasant conversation with a woman, who just had her yearly vacasion in Ascona, and have been in Budapest. Nice lady !
One of Luzerns most famous construction is this wooden bridge. Built in the 14th c, burnt down and reconstructed. Inside there are pictures about Swiss historical events, stories.
There is another, a bit less famous wooden bridge, its filled with Dance with the Death pictures...
Two big churches, the Jesuitkirche, 1st Baroque church is town,
and the Franciscan`s church. Here the organist practiced for next weekss mass, and sometimes got lost in his or her mind, improvising whatever came. And he or she played really well! A little Dvorzak, a little gragorian, whatever :):):):)
The monastery (used to be at least...)
And of course the famous Lion statue. It is the commemoration of Swiss soldiers defending a king and dying a heroic death!!
On the train I tryed really hard to make pictures, the mountains were absolutely brilliant!!!

2010-05-26T21:30:00.000+03:00

Dear fellows, this is the cloudwatch Switzerland.

The clouds are pretty, white, and thin. Some mountains are visible, but mostly they are not...
Well, flying bove them was a pleasure. I sat at the windowseat, nobody in the middle, and a nice middle-aged woman near the corridor (she was afraid of flying... and went to Italy to visit a daughter who lives there. And she is from Zala, with a distinctive Szeged pronounciation)

Bergamo! Whatever you hear about it , Bergamo is even more beautiful! The town itself is 15 minutes far from the sirport. There is a Citta alta, Upper town, surrounded by walls and definitely middle ages, and one Lower town.

I climbed too the Citta alta first, at there begin a series of dreams coming true...When I could not decide where to go, a nice policeman recomended me a route of stairs without me even asking. Piu bella! :) When I wanted a picture to be taken, two nice Italian guys came and took one with me! When I wished for a toilet, I happened to stumble upon an empty university cafe... And once I accidentaly entered a theatre.. :)
Italian little towns are so beautiful! They are full of rooftops :) And buildinsg which look 16th c from the outside and 21th c from the inside...
Than I bumped intos some demonstration on the streets, and joined, beacuse marching on the street legally is fun :) They used drums and were mostly high school students.Well, than I travelled by train. Nobody even asked for my passport or ticket...
And arrived to Lugano, which was a bit misty, but nice, and had dinner and walked around...

Long time no see...

2010-05-23T20:48:00.002+03:00

Greetings to my faithful readers, as well as to the new ones.

As you probably know, I've written here about those wonderful experiences that Finland gave me, posted my delights and fears, pictures and links. Now it's Switzerland's duty to provide me things to be observed, enjoyed and recorded. Rumour has it, that some of you might be interested in this next journey of mine too, although, bear in mind, it won't be even remotely similar to the Finnish one. It's just a nice little detour, towards a different culture and part of my family. :):)

In case I haven't scared you away yet, let me tell you some technical details. I'll blog in English now, as you may have already recognised, my dear reader. It's for practical reason. (=lack of code/keys in Hungarian) Please excuse my less than adequate spelling and other occasional grammatical mistakes... Sorry in advance...

Well, now we can let the story begin...

szolgálati közlemény

2009-05-27T12:04:00.001+03:00

Üdv!
Most már csak alig néhány napot töltök itt Helsinkiben, és rendkívül lefoglal mindaz a sok teendő, ami 5 hónapnyi életem lebontásával jár. Épp ezért kérlek értsétek meg, ha nem írok egy sort sem az utolsó napjaimról, egyszerűen nincs időm!! lehet, hogy otthonról kell befejeznem, de meg fogom tenni...
Drukkoljatok, hogy minden rendben legyen!!!
(épp esik az eső...)

Adj'isten!

máj 22, péntek

2009-05-22T23:11:00.002+03:00

No, a mai nap történései:
-befejeztem egy esszét
-láttam ahogy egy fél kocsit befalaznak egy kőfalba
-rám tört a honvágy a 70T buszon (és milyen abszurd hogy milyen gondolattól!!)
-flörtöltem a 73 busz vezetőjével (no csak egy kicsit :):) )
-üzleteltem egy CS-es fickóval
-megtömtem a táskámat könyvtári könyvvel
-levajaztam a hazameneteli útitervet

Ennyi. Nem elég?

máj 21, csütörtök

2009-05-22T02:44:00.011+03:00

Az ünnep, ami mindig csütörtökön van :)

No, megvan?
A ma bizony!!

Urunk Mennybemenetele. Volt a szenátor téren nagy protestáns mise, de tanulnom kellett, nem mentem...

Délután Peter Joy lakásán gyűlt össze a kórus, elvileg, egy plusz gyakorlásra. Gyakorlatilag én meg Rachel voltunk, Arthur még Szardínián vagy hol van, Violetta hajója léket kapott, Peter Knight késett, Sarah meg babázott- valószínűleg. Mi azért jól szórakoztunk :) . Peter és Ritva, a felesége megmutogatta a kertet, igazán gyönyörű!

Onnan aztán rohanta ma vonathoz (ezért kellett előre hozni a PJ-féle talákozó időpontját...) és mentem Riihimäki-be koncertre az EOLlal. Az utsó koncert, úgy bizony!!
Klasz kis fatemplomban volt, és hazafelé a vonaton, mikor beszélgettem Teemuval (ki gondolta volna, hogy ilyen közvetlen is tud lenni?) elmesélte hogy cserébe a templombérletért a koncertfelvételükhöz ez a koncert a fizetség. Nekik aztán totál megérte!
A közönség nagyon jó, mi meg összekeverve állunk fel a színpada, ami rém fura és engem totál összezavar. De azért énekelünk, és vannak nagyonérdekes-vicces dolgok, amiket igazán érdemes meghallani :):)
Még egy csomó mindent megtudok Teemuról, hogy igazából matematikus, de utána úgy érezte, neki zenei pályára kell lépnie... és hogy van egy kisfia és nemsokára születik mégegy kölök, hogy a felesége könyvtáros a nemzetiben, hogy tud mosolyogni :)

máj 20, szerda

2009-05-22T02:40:00.005+03:00

Délelőtt papírokat intézgettünk Andrással, külön-külön, de megbeszélten összefutottunk. Az adminisztráció önmagában is szörnyen idegesítő, hát még a finn maximalizmussal édesítve...
No, aztán lett belőle antikvárium, szuvenír-bolt és múzeum, ahol éppen a cigányokról szóló kiállítást lehetett látni.
Épp finn nyelvű idegenvezetés folyt, egy cigány ruhás nő tartotta, és két másik nő a csoportból szintén olyan rucit hordott. Amit egyébként fel is lehetett próbálni a kiállítás végén, elég sokat látni ilyet az utcákon is, a finn roma viselet :)
Hát, ez a szoknya olyan bitang nehéz!! Legalább 8-10 kg! Nem csoda, hogy stramm nőnek kell lenni annak aki hordani akarja!

Végül befutottunk a főépület unicaféjéba egy utolsó ebédre :(:(Este EOL próba. Holnap koncert ám!!

Az esték estéjén meg első és egyetlen Klári-András-én filmes este. Az elején én a kamerával szórakoztam, Klári meg kétségbeesetten próbált elküldeni egy esszét és levélben magyarázkodni amiért késett vele. Aztán főztünk egy levest. Mostanában a maradékokból élünk, megeszünk amit tudunk, amivel tudjuk.
Nagy nehezen aztán sor került a filmre is, The Cell, minek nagy része alatt kritizáltuk a plot-ot. És röhhingcséltünk, mert fáradtak voltunk. Klári ágyán üldögéltünk, a végén már elfeküdtünk... Nem csoda, hajnali 3-ig film... höhh...De csudajó volt!!

máj 18-19, hétfő-kedd

2009-05-22T01:03:00.007+03:00

Kedden a többiek állandóan feljöttek hozzám, András és Klári értve ez alatt, és kiderült, hogy András hamar hazamegy, ezért szabadrablást tartottunk nála :) Klári kapott egy hatalmas adag tojást, ami végül nálam kötött ki...

Aztán a dolog azzal végződöt, hogy nálam vacsiztunk gulyáslevest :):) Ha már annyi mindent adott a köznek, kapjon valamit vissza... Ez a majdnemtejfölös beújított gulyás volt!

máj 17, vasárnap

2009-05-22T01:02:00.021+03:00

Szóval mentem misére, amire sajna a kórusból csak ketten mentünk el, én meg Rachel, de sebaj, utána sokat beszélgettem a kenyaiakkal a modern világról, vagy inkább csak hallgattam ahogy dumálnak, nagyon klasz volt. A legvégére csak én meg Brian maradtunk, aki csomagolt valamit...

Aztán találkoztam He Ran-nal a bolhapiacon a Kumpulában, bár nagyon nehezen ment, sehogysem tudtunk telefonon kommunikálni. Mondom, itt vagyok az utcában, látom a temérdek cuccot, mondja itt áll a 61-es ház előtt, keressem. Keresem, nincs a sehol, felhívom, neem, az 51-es! De végül a házak színéről be tudtunk mindent lőni, és megtaláltuk egymást.He Ran vérbeli kínai alkusz, mindent felpróbál, nézeget, árazgat, és élvezi! Volt néhány főnyereménye, mint a barna télikabát 2 e-ért, amit mintha ráöntöttek volna! Én csak egy szürke sapit vettem, ami szörnyen fura és nagyon tetszik :)

Ott volt még Alban, Daf és Darius is, a szobatársak, és az utca végén, ahol jótékonysági kenyai levest főztek, találkoztunk 2 finnel. Akkor már a piac a vége felé járt, és persze He Ran mosolygós ösztönzésére ánk tukmáltak egy halom maradékot, levest meg egy doboz csokit, olyan puklisat, krémmel töltve, csokissal és epressel. Hmmmm!! Aztán ültünk, beszélgettünk, Darius a vadiúj gépével Kattingatott, sokat, és jött arra egy utcazenész társulat, 2 duda meg egy dob, s mire odaértek hozzánk, már táncolunk is! Eleinte összevissza, aztán görögöt. Pedig a zenéjük inkább olyan skót-féle tán... Rém muris volt, szerintem ők is élvezték :) Aztán menetelő személyüket kibéleltük csokival... :)

Kivonultunk eztán a parkba, és piknikeltünk, He Ran kínai édességével, meg ami nálam volt, nem sok, de muris :) Daffal egymás hátának dőltünk, He Ran új használt ruháin ücsörögve, mert így kényelmesebb volt, és egymár útlevelét nézegettük, már akinél ott volt, főleg a walesiét, akit , mint mondta, mindig meghatott a királynő szívhez szóló levele az elején. :)

Később Daf zsonglőrködött naranccsal, nagyon ügyes. Ő az, aki nem szereti a cipő érzését a lábán. És vega. Láttunk sok sárkányeregetőt is, arra a rétre gyűlt aznap a környék apraja-naggya!

Voltak ott kis megművelt földdarabkák, tényleg kicsikék, ahol a panelekben lakó embertömeg is részesülhetett az örömben, hogy "zöld ujjait" gyakorlatoztassa.

És játszogattunk He Ran kínai porcelánhangszerén, ami még az én számban is nagyon kínaian hangzott. És mulattunk! Nem mentünk múzeumba, pedig terv volt, mert ingyen múzumnap volt mindenütt aznap. András ment, még találkoztam vele a kumpulai bolhapiac előtt.

Hazafelé He Ran mesélt az egyetemi botanikuskertbeli projektjéről, nem tudom milyen órákat vesz fel az a lány, nagyon fura... Szóval egy asztalt teljes terítékkel a víz alá, összeragasztózve persze, egy tó közepébe. Fura...

Aztán rohantak a villamosuk után!

máj 16, szombat, Tampere

2009-05-22T00:54:00.013+03:00

Kirándultam egyet.

Az eredeti elképzelés korábbra gondolta, de végül 8 körül mentem egy személyvonattal (ami ugye azért jó, mert olcsóbb...) És mentem, cool ruhában, lobogó kabáttal, hanyagul vállra vetett hátizsákkal.

Tamperében van két gyárkerüeti környék, amit érdemes megnézni, mert gyönyörű téglaépületek, meg mert tele vannak múzeumokkal és vendéglátóipari helységekkel. Főleg a Finlayson.

Ott található a nap egyik fénypontja, a Kém Múzeum! Ami, nevéhez híven, a nemzetközi kémkedés történetét mutatja be. Egyetlen nagy teremről van szó, amit középen megtör egy alagút, elsötétített, mire ki van írva, hogy mindenki csak saját felelősségére használhatja, és hogy ha hirtelen fényvillózásra érzékenyek vagyunk, vagy epilepsziások, ne tegyük be a lábunk, mert rohamunk lehet. No köszönöm, mondom, egészen a végéig be sem mertem menni! Amúgy remgeteg a barna tárgy. Világháborús bőrtokos cuccok sorozata, meg a nehéz, fekete fém. Angolul nincs semmi kiírva a tárgyakra, sem máshová nagyon, de adnak egy nejlonköteget, amiben papírlapokon minden fontos szerepel. És számok alapján, ha nagyon odafigyelsz, be lehet azonosítani a tárgyakat. De ehhez is kell ám azért némi kémtehetség...

A kedvencem a füzet végén található történetsorozat. Merthogy minden kémről, aki a kiállításon szerepel, van egy jó A4-es oldalnyi anyag. Tömör izgalom, és valóság az életükről! Ami a könyvben is szerepel ugye, amire nem volt pénzem, de majd egyszer meg fogom venni :):)

Szóval a kém múzeum, ahol ki lehet próbálni a láthatatlan tintát, ami csak UV fény alatt olvashító, meg eltorzíthattad a hangodat, ha akartad és ilyesmi, ott sok időt töltöttem. Ki kellett ugye találni, hogy működik, és azt is, hogyan szórakoztak vele az előttem járt látogatók, és hogyan állították el úgy, hogy nem tudtam, miért nem szólal már meg... Fényképezni persze nem lehetett az egész látesítményben. A múzeum közepén volt egy fedett, lezárt terület, ami állítólag egy alagút volt, ahol megfigyelni, kikémlelni lehet a többi látogatót. Ebbe nagyon sokáig nem mertem bemenni, mert rá volt írva, hogy csak saját felelősségre menjünk be, és azok ne nayon, akikből fényhatásokkal epilepsziás rohamot lehet kiváltani. Na mondom ez meg mi?? Nem mintha tapasztaltam volna az epilepsziás roham-dolgot, de azért elővigyáztossá tett a kiírás.... Végül aztán megkérdeztem a múzeumos nőt, mi et, mintha nem tudnám, és betessékelt, aztán kiderült, hogy nem is olyan vészes, csak maximum a gyerekek megijednek a töksötéttől. Amitől én nemigen, mert amíg lehet tapintani, addig én nem aggódom. És egy kis csipisz villogó lámpa volt a nagy ilyesztegetős világítás. Meg egy belülről átlátszó tükör a megfigyelés. Nagy cucc... De azért az egész múzeum nagyon tetszett :):)

Vicces volt nézni Amerika klasszikusait műanyagból a bejáratnál a mennyezet közelében, Marilyn Monroe a szoknyalibbentős pózban, a holdjáró Armstrong, és Elvis a gitárjával... olyan klasszikusnak tűnt, mégis...

Mikor sikerült kiverekedni magam az épület labirintusnak is beillő rendszeréből, Egyenesen valami majális közepébe csöppentem. Már nem mintha májusi ünnepség lett volna, valami tipikus finn vásár-rendezvény egy nemes ügy körül, zöldek, női egyenjogúság harcosai, gyerekbántalmazás ellenzői vagy zen közösségek, vagy akármi, mind lehetett asztala, árulhatott ennivalót vagy reklámozhatta magát. Megkérdeztem a nőtől, aki legközelebb állt, ez egy évente megrendezett dolog, most ép sikerült nekem is látnom... nem tűnt különösebben érdekesnek, tovább is vitt utam.

Jártam egyet a tóparton, ahol egy dombon nagy, kastályszerű épület előtt piknikeltek az emberek, és rá lehetett látni a vidámparkra. Itt történt az üveggolyós eset. Egy lámpaoszlopon felirat: eltűnt üveggolyók, aki megtalálja, kérjük, biztosítson számukra jó otthont. No, ez érdekes, le is fényképeztem. Aztán Egyszercsak megláttam az üveggolyókat, a földön, pontosan olyan kis helyes kupacban, mint ahogy a fényképen a hirdetmény lapján.

Alapjába véve nagyon élveztem, hogy kitaláljam, mit mi után látogassak meg, mit mikor zárnak be meg ilyenek :)

máj 14-15, csütörtök-péntek

2009-05-21T23:47:00.005+03:00

Részben tanulnom kellett, amit részben meg is tettem, részben lófráltam Andrással a város legolcsóbb szuvenírüzletében, és még utoljára elmentem a Prizmába vásárolni :(:(

És megnéztem a vidámparkot is, ahol egészen csodálatos és gyönyörűséges masinériák vannak! És a fényképezőm pont ezt a pillanatot választotta, hogy lemerüljön!!!
SZóval a hatalmas szerkezetek... direkt azért találták ki őket mindenféle furmányos agú emberkék, hogy legyen, ami kirázza a vállalkozókedvű gyerekek szürkeállományát a fülükön. És mindezt a legváltozatosabb pozíciókba kényszerítve a testet!! Óriási!
Veszel egy karszalagot és azt pittyogtatják amúgy, így működik...
De a legjobb egy pici sziklakerthez hasonló park volt, ahol a víz ritmusosan esett... mármint olyan méteres vízköpetek félkörívesen szálltak a levegőben ütemre pontosan, nagyon impresszív!!

máj 13, szerda

2009-05-17T22:30:00.014+03:00

Gyönyörű napsütéses idő volt, egyszer fújt a szél, máskor esett az eső... rééém fura!
Martinnal és Katkával elmentünk egy finn tradicionális egyetemi piknikre a himnusz születésnapja alkalmából, de uncsi volt, ezért kerestünk inkább egy helyet és bevásároltunk, és piknikeztünk :):)
Merthogy pénteken Martik Stockholmon és Taizén keresztül hazamegy :(:(

Egy sziklahalmon csücsültünk, és sütött a nap, és esett az eső, és tette ezt szimultán. És teleettük magunkat finn cuccokkal, és Martin megkóstolta a magyar kolbászt végre valahára. És nevettünk és szőlőszemeket dobáltunk a levegőbe, ez én voltam, és tátott szánkba pottyant. Ez is én voltam...
Utána még volt egy kis időnk, hát elsétáltunk a keleti kikötőbe. Hiányozni fog...

Búcsú után jártam egyet, elmentem a város legöregebb kőházába, a szenátortérre, ahol kiállítás van finn ünnepekről és ünneplésről. Nagyon érdekes! Van ott minden régi fényképektől műkajáig. Ki lehet tanulni a legyezővel való kommunikáció csínját-bínját, bajuszt növeszteni magadnak és régi fotón bocskíiba öltözött embereket nézegetni. Az ablakok be vannak valami vicces anyaggal vonva, ami kívülről nm engedi be a fényt... nagyon szép minta is virít rajtuk...

Katka utolsó EOL próbája jó volt, Kaisa sütött a tiszteletére tortát. Mindenki csudijó hangulatban volt, talán mert jön a tavasz...Próba után elmentünk a kricsmibe és rávettük a finneket, hogy angolul beszéljenek. És megvitattuk a Harry Potter finn fordítását, egyebek közt.

máj 11-12, hétfő-kedd

2009-05-15T23:01:00.007+03:00

Este Lacinak búcsúbulit szerveztünk. Illetve András szervezte. Egy kicsit nehezen ment a dolog, én Kláritól hallottam amikor megbeszéltük a keddi vizsgára a tudnivalókat. Egy órával a tervezett időpont előtt nem volt még senki, pedig Elzának kell főznie, Ákos késett mert visszament sört venni, de túl későn ment, kirúgták, Klári tanult én meg a pánik magvait gyomláltam ki szívemből...

Végül úgy negyed 11 felé összejöttünk, és nagynehezen átcibáltuk Lacit is.
A buli nagyon jó volt, kölcsönös hülyéskedésbe fulladt egy kis húsgombóccal-krumplival és hazai pálinkával :):)
Néhány címszóban az érdeklődőknek:
"and there's a Mooooomin..."
pápáppápápáppá
wörking on disz film was ríli ikszájting, wid András Button, Klára Simon, Ákos Súú, Elza de Sútkész, and of korsz Ági of Paszab...
még egy fényképezőgép?
milyen lesz itt nektek nélkülem!!
Jó sokáig eltartott, még 3 körül átkísértük Lacit, aki megajándékozott minket mindenféle holmival ami neki nem kellett... én egy másolókártyát kaptam egy másnapi ebédért cserébe.
Dumáltunk még, éreztük az elválás fájdalmát és megígértük, hogy csinálunk Helsinki afterpartyt otthon. Elza nálam aludt.
No, másnap elmentem a reggeli imára fél 9-re, merthogy vizsga... Csak Geoffrey volt meg Rupert. Aztán életemben először legalább 9 órán át szünet nélkül folyamatosan egy dologra koncentráltam, a brit és ír irodalom 2-re. Naggyon durva volt!! Ebből 4 óra volt a Klári mellett a számítógép előtt tanulás, utána a 3 órás vizsgára be, és még előtte is tanultam... Meg megejtettük Laci utsó ebédjét. Asszem egy kicsit kávé-túladagolásom volt akkor épp...

No, a végén annyira megkönnyebbültem, még ha nem is lett meg, szörnyen örülök, hogy túlvagyok rajta...
És elmentem szaunázni.

máj 10, vasárnap

2009-05-11T10:08:00.011+03:00

Reggel mise az anglikánoknál.
Egy villamoson utaztam Peter J-vel, és egy jó darabig nem is jelent meg más az énekkarból. Eleinte fel-alá szaladgáltunk és kerestük a kottákat, amik Rupert irodájában voltak találhatók. Később mgjött Arthur, Sarah meg a kis Benji, Rachel, és végre tudtunk érdemlegesen próbálni. 4 szólamú, középkori versre írt modern művet énekeltünk, ami egészen véletlenül pont Máriáról szólt... elvégre a finn anyák napja van, vagy mi...
Fura, hogy ezen a napon ülik, jó alaposan megzavart egy ideig, mert nálunk ugye múlt héten volt.
Joanne adott az alkalomból mindenkinek gyönyörű rózsát!!

Tuomas kicsit rendezetlen volt, ő szerkeszti a heti szertartásrendet a kis lapon, össze s zagyválta. Mindez biztosan azért, mondta Rupert, miután megejtett egy T. S. Eliot utalást talán csak az én kedvemért ( :) ), mert a héten behívták a katonaságba. Később elmagyarázta, hogy Finnországba minden férfinak le kell húznia 6-12 hónapot a katonaságnál, és 3 évenként egy rövid időre visszamenni, hogy felfrissítsék az emlékezetét. Ezúttal csak kb 1 hétre. Lehet fegyvertelen szolgálatot is választani, az 13 hó azthiszem. Aki ezt sem hajlandó megtenni, 18 hónapot ül. Nincs apelláta.
Tuomas a légierőnél szolgált, a kommunikációs részleg vezetőjeként.
Fent egy férfi, nem tudom a nevét, meg Marlene (sokat utazik...) Benjivel.
A kenyaiakkal ültem kávézáskor. Geoffrey rokonai lehetnek... Volt ott egy másik Agnes nevű lány. Nagyon sokáig hüledeztek azon, hogy milyen olcsón lehet szemüveget csináltatni Magyarországon, pedig csak 3-4 éves árat tudtam nekik mondani, finnföldön bele kerül vagy 500 euróba! Mondjuk mindnek van valami különleges tulajdonsága, Rachelé szupervastag lene ha nem vékonyíttatná, a fickó lencséit meg Németországból importálták...
Ezen a napon Denis és Brian ki lettek nevezve churchwardennek, amolyan egyházközségi képviselőfélének, és még a mise végén haptak egy körmeneti zászló rúdjához hasonlító botot. Ami 2 részből állt, és szétesett Tuomas kezében. Állítólag ezt minden évben eljátssza. Mármint a bolt, nem Tuomas...
Ugyancsak ma volt Denis szülinapja :) Mise után Rachellel elmentünk körülnézni a bolhapiacra, ahol mindenféle emberek mindenféle portékákat árultak. Volt ott ruha látcső, műanyag Moomin, de még digitális fényképezőgép és szovjet diasorozat Szentpétervárról is.
Piac után javasoltam, menjünk el a Hertoniemi környékén lévő japánkertbe, ahol most tartanak cseresznyevirágzás-ünnepet. A metro után nem nagyon tudtuk, merre kell menni, de beirányoztuk magunkat sikeresen, és leszólítottunk egy sétáló bácsit, aki volt olyan kedves és elkísért minket egészen addig. :)
Ugyan a cseresznyfák még nem virágoztak nagyon, az idő jó volt, és a sárga sátrakban japános cuccokat áruló árusok mellet volt ott egypár piknikelő finn is. Egy sátorban teaceremóniát tanítottak, egy másikban épp elfogyott a sushi. Egy icipici animecon hangulata jellemezte az egészet, néhány ember be is öltözött, láttam egy Narutót, meg egy pokemonsárgaizét, és 3 lány tradicionálisnak tűnő kimonóban táncolt jpopra. Meglepő! Nagyon hosszú tánc volt, kész csoda, hogy emlékeztek az egészre! Lehet mondjuk, hogy egész évben erre készültek...
Ezek a fák. Még picik :)

Rachel éhes volt, úgyhogy visszagyalogoltunk a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, felszálltam a buszomra, és akkor felhívott He Ran, hogy ott vannak, ott vagyok-e. Mondtam, hogy épp elmentem :( , és ahogy letettem láttam, hogy a busz ám pont ott megy el a hely mellett!!! Lepattantam hát és elkezdtem megkeresni őket, mondták, hogy a víztoronynál vannak, de nem láttam őket, a telefonjuk meg lemerült... szóval végül nem sikerült találkozni :( De jót sétáltam!

máj 9, szombat

2009-05-10T19:00:00.010+03:00

Egész nap esett, de szerencsére, mire elmentem ebédelni Magnusszal, elállt. Halat ettem hagymaszósszal a Unicaféban, nagyon finom volt!

Aztán pedig, Lauttasaari szigetén zenetanárok koncertet tartottak. Elmentünk megnézni. Helyes kis sziget, nagyon külvárosi hangulatú. Még az sem rontotta el a kedvemet, hogy szörnyen fújt a szél. Odafele menet megálltunk egy nagyon helyes kis kávézóban megkérdezni az utat, ahol adnak a kávé mellé olvasnivalót is, helytörténeti könyveket, képregényt!!A koncerten játszott kürtös, oboista (aki egy Mozart C-dúr concerto-t hozott, amit én már játszottam anno fuvolán :) ), csellista, és egy Ravel kvartett, aminek hallatán felcsillant Magnus szeme. Íme egy youtube-os felvétel, nem az ahol én voltam, csak hogy halhassátok a művet. Tényleg jó! Főleg a második tétel...

Koncert után még hülyültünk egyet a játszótéren.

máj 7-8, csütörtök-péntek

2009-05-10T18:00:00.000+03:00

Csütörtökön finn vizsga előtt elmentem Simon zongoravizsgájára a Sibelius akadémiára. Ott volt Eva és Isabell is, Edward ismerősei.
A srác párizsi, és kegyetlenül jól játszik!!
A program (lusta vagyok, csak kimásoltam az angol nyelvű üzenetéből):
Bach : Prelude and Fugue in Ab Major from Book I
Mozart : Sonata in F Major kv.332 (allegro - adagio - allegrissimo)
Liszt : Chasse-neige (study no.12)
Surendran Reddy : Toccata (a strange south-african contemporary piece)
Prokofiev : Toccata op.11 (again!)
AND
Chopin : 2nd concerto op.21, first mvt WITH the "Berit Billingsø Symphony orchestra"
(at least come for her! haha)

Miután sietősen elköszöntem, Magnusszal eldumálva lesétáltam a villamosig, és irány a vizsga!

Négyen voltunk, és a szomszédban egy konferencia folyt az USA-FInnország diplomáciai kapcsolatok valahanyadik évfordulója alkalmából...
És az UV anyag NEHEZEBB volt az eredeti vizsgánál!
Egyes tantermek úgy telve vannak festményekkel!!

Pénteken tanulni próbáltam.

máj 5-6, kedd-szerda

2009-05-08T22:01:00.015+03:00

Kedden semmi érdekesnek mondhatót nem csináltam...

Szerdán, az utolsó itt töltött (legalábbis ebben az évben itt töltött...) hónap első szerdáján megbeszéltük He Ran-nal (aki nem más, mint Gao He, de mégiscsak udvariasabb a keresztnevén hívni), hogy a Kiasmába megyünk. Meg Alban és mások is jönnének. Sajnos a Kiasmából felhívva mondta, hogy nem tudják beiktatni az életükbe, szóval bementem egyedül. Azaz odabenn találkoztam Kathy-vel és egy Alex nevű finn sráccal, aki szerintem momentán a barátja. De hagytam őket magukban értelmezgetni a modern művészetet...
Ági és a modern művészet... hmmm...
Annyira nem hatott meg. A legtöbbjének értelmét nem igazán látom. De mivel lehet fényképezni odabenn, gondoltam prezentálom a hűséges olvasóknak, mit is értek egészen pontosan ez alatt: Modern Finn Művészet.
Azért ez az utolsó, bevallom, tetszik.
Amúgy pedig, kikértem a kabátom és kiléptem az utcára. Mentem és mentem, s már csaknem befordultam a sarkon, amikor- mit látnak szemeim, He Ran és Alban!! Mint később elmondták, mégis ráértek és meg akartak lepni :):) Szóval végig néztem velük is...
A kiállítás végén egy hatalmas táblára post it-ekkel lehet megjegyzést fűzni.
Végül elrángattak egy zongorakoncertre a Sibelius Akadémia legnagyobb termébe a főépületben. Egy orosz-finn srác (Victor Chestopal) játszott Grieg-et meg Beethovent. Oda eljött Daf is, a walesi, ezúttal cipőben, mert esett.

Meg akartam keresni a többieket a Laci búcsúivásán az Amarillóban, de még nem voltak ott.

máj 4, hétfő

2009-05-05T01:16:00.004+03:00

Mostam. Egy kínai csaj fél órával előbb jött és kihajigálta a cuccaimat a gépből. És még elvárta, hogy megbocsássak neki!!!!!!! Néha utálom a mosodát!

Aztán próbára be. Violetta volt, meg Rachel, Peter J és én. És Rupert az elején, megvitatva Violettával a nagy boldogságát. A fia Finnországba jött Amerikából és most itt fog maradni :) Tanulni meg élni...
Megbeszéltük meddig operálunk majd, és olyan aranyosak voltak, azt mondták, az utolsó vasárnpomra hozak bármilyen kottát, elénekeljük !!! :):):):)

Később Peterrel és Rachellel elmentünk egy kricsmibe beszélgetni, és megkóstoltam egy ír cidert.
És természetesen a lényeg: kaptam egy nagyon szép és hosszú levelet, aminek különösen megörültem!!! Köszönöm szépen!!! :D:D:D
Te is bátran írhatsz nekem, úgy bizony! Ha nincs benne hétvége, néhány nap alatt meg is jön! Ne hezitálj hát!!!
Köszi

máj 3, vasárnap

2009-05-05T00:21:00.000+03:00

Mise. Most először nincs Edward :(:( Azért elég szépen sikerült elénekelni a 4 szólamú nótát 3 szólamban :)(ez itt Rachel és Che)
Martinnak ez volt az utolsó vasárnapja itten :(:(
Kapott egy Szt Miklós-gyertyát emlékbe, ami itt hagyomány, aki elmegy magával viszi, és meggyújtja dec. 6-án, és emlékszik a kongregációra. :) Lehet, én is kapok majd :):)Katka bezáratott a lakásba, ezért nem tudott a misére menni , de eljött hozzám ebédre. De még előtte Martint kísártem el jegyet venni Tallinba, és mit ad Isten, összefutottam Albannal és Gao-val :):)

Szóval Katka répalevesét megkóstoltuk. Meg volt pudding is. A répaleves nagyon narancssárga, és finom!
Főzőcskézés közben az István a királyt hallgattuk. Nem tudom, mennyi jött le Katkának, és igyekeztem mindent alaposan elmagyarázni :)

Sokan itt a házból kint etek az udvaron, velük is dumáltam egy kicsit... Ki tudja, mikor hagyom hátra őket is...

máj 2, szombat

2009-05-03T18:55:00.003+03:00

A délután fergetegesen spontánul sikerült.
Először is elmentem az Arcadia könyvesboltba egy az európai középkori vívóiskolákról és módszerekről tartott előadásra. Egy Guy Windsor nevű fickó tartotta, mindenféle kódexeket és könyveket mutatott és magyarázgatta az illusztrációkat, nagyon érdekes volt. Tanít is vívást, középkorit, hozott is pár kardot, meg rapírt, meg tőrt mutiba, én is megforgattam őket kis kezemben :)

Aztán megvettem a harmadik, remélhetőleg utolsó finn mobilomat...

Majd következett a kantele diplomahangverseny a Sibelius akadémián :)
Gao He, aki egy korábbi bulin játszott tradicionális kínai hangszeren, nos az ő tanára a csaj, (mert valamiért Gao He kantelét tanult...) ő hívott engem is meg egy pár srácot még. Albant, a franciát, akivel közben össze is jöttek, Davidot, aki osztrák és csak látogatóba jött, tavaly tanult itt, és a wales-i srácot, aki papucsban járkál az utcán mezítláb, mert elvből megveti a cípőket. Valahogy kényelmetlennek találja őket. És már tavasz van úgyis, nem? Igaz hogy maximum 10-14 fok...

A koncert elképesztő volt, a kantele az a citera és hárfa keresztezése, leginkább, sok-sok húrja van, többnyire asztalra, ölbe teszik, de nyakba is lehet akasztani. Finn nemzeti hangszer. A csaj sok zenét komponált, játszik egy bandában is (harmonika-fuvola-furulya-hegedű-kantele felállásban), van CD-jük, majd Gao He kölcsön adja :)

A felvételek sajátok, bénácskák, de azért élvezzétek az ízelítőt!

Aztán, mivel rémesen éhes volt Gao, nem hallgattuk meg a következő diplomát, egy csellósat, hanem elmentünk oáran McDonaldsba enni valamit.
David, Gao, Alban és jómagam. Vicces volt, David, aki kategorikusan gyorskaja-ellenes, ugyan nem evett semmit... De remekül szórakoztunk!!
A végén az lett belőle, hogy ír bárba mentünk, kaptam egy kis kóstolót a Kilkenny ír sörből, allgattunk egy közepes rockbandát, és találkoztunk még néhány más baráttal is, Simonnal, aki zongorista a Sibeliuson, Magnusszal (svéd anyanyelvű finn, tanít), Denise-szel (lett, Izlandon tanult), és elmentünk egy másik bárba, ahol egy csomót táncoltunk fura zenére, de hatalmas buli volt!!

Igyekeztem az utolsó buszt elérni, de sajnos már pont kiállt a megállóból, és bár még egy évet várt a piros lámpánál, én meg bőszen integettem neki, hogy nyissa ki az ajtót és engedjen be, nem tette! Elmutogatott onnan! Hát, majdnem beintettem neki! Majdnem!
Legyen ez örök tanulság: a kis szemetek betartják a törvényt és nem kedvesek a szerencsétlen utashoz!
Úgy felbosszantott, felszáltam az első adandó buszra, hogy majd leszálok ha már a táj odakint nem lesz ismerős. Szerencsém volt, piszkos szerencsém, madnem hazáig vitt...

május 1, péntek VAPPU

2009-05-02T01:44:00.015+03:00

A május elsejei össznépi finn megmozdulást mindenkinek látnia kell, ha ilyenkor itt jár.

De komolyan.
Kimennek a Kaivopuisto parkba és piknikelnek.
Tízezrek vannak itt! Az egész milliós város! Szerintem többen, mint a csíksomlyói búcsún!
És hoznak maguknak kaját, piát, és koccintanak, és esznek, és beszélgetnek, táncolnak, énekelnek. Családdal és barátokkal. Egyetemek diákjai az overalljukban, közös sátor mellett.
Boltok mint olyanok nemigen férnek el. Egy-két sütöde azért akad. És temérdek Toi-toi WC. Hatalmas sorral, ami tökéletes türelemben álldogál.

Kimentem én is, naná hogy! Megpróbáltam a tömeget lefényképezni, de nem fértek bele a gépbe, körbe kellett videóznom. És még így is a fele lemaradt, a dombocska másik oldala...

Szóval leüldögéltem és megettem a finn fokhagymás-vajas melegített kifli-féleségemet. És a többi finomságot. Aztán körbe sétáltam. Voltak emberek, akik egész asztalt, pohárkészletet, gyertyatartót is hoztak, és csillárt akasztottak egy faágra a fejük fölé. Mások egy fa platformon ropták, salsa volt vagy mi... Elképesztő!!

Hazafelé találtam egy orosz utcazenész bandát ír zenét játszani. Bodhrán, elektromos hegedű és két balalajka-hangszer segítségével. Rendkívül tetszettek!!!
Orsi hamarosan hazamegy. Vappukor a Klárinál aludt, mert ki kellett üríteni a lakást. Eldumáltunk hárman egy kicsit miután hazajöttem :)

ápr 30, csütörtök

2009-05-01T02:00:00.012+03:00

Süt a nap, megnyílt a vidámpark, elolvadt a jég (többnyire..), és eljött a:

Pre-Vappu!!!!!!!!!!

Vappu a május 1-je, amit a finnek, különösen a diákok rendkívül szeretnek. Várják, mint a Karácsonyt.
Az előestéjén, 30-án este 6-kor az emberek az Esplanadira mennek, ami egy tér a piacérnél, jó hossz és téglalap alakú. az egyik végében egy szökőkút áll, benne egy szoboral, egy nőalakkal, aki amolyan helsinki jelkép-féle. Ezt minden évben másik egyetem díszíti fel ezen a napon. A fejébe nyomnak egy fehér hajóssapka-félét, amit minden éretségizett diák Finnországban kap, és amit ezen a napon mindenki elő is veszen a szekrény mélyéről, leporol és a fejébe nyom. Látni ám a képeken! És pezsgőt visznek ki magukkal, koccintgatbak és isznak a parkban. És persze lufit is vesznek. Lehet különféle formájút kapni.
És persze az egyetemisták felveszik a bulizós overallokat, kétségtelen, azokat, amiket Laskián is, Nagyböjt előtt. És karnevál van, buli, rengeteg szemét, és szegény emberek, akik gyűjtik az üvegeket, amiket vissza lehet váltani.

A furább finnek búvárruhát öltöttek és a szökőkútban szürcsölték a pezsgőjüket... De láttma lányokat fehérneműben ugyanezt csinálni...
Szóval ember, szemét és KARNEVÁL! BAZÁROK! BULI!

ápr 28-29, kedd-szerda

2009-05-01T00:48:00.005+03:00

Semmi extra. pihentem.
Kedden felfedeztem egy könyvtár-anomáliát. Köztem és a finn nemzeti könyvtár között. Még nem tudom mit lépek az ügyben.

Szerdán volt az utolsó finnóra :(
A vizsgákat, amiket a többség oroszországi távollétem alatt megírt, most osztotta ki és elemezte ki. Nem artott sokáig. Utána elmentünk ebédelni, Ákos, Katka, Samuel (Honkong) és Thomas (német). Samuel még aznap este elutazott Lengyelországba, és Izlandra, hónap végén jön vissza. Állandóan utazik, bejárja Európát, nagyon jól szervezget ilyesmit. Majd jön Pestre is júliusban :)
Aztán Ákossal dumáltunk meg laptop-fényképeltünk.

Végül próba, EOL, minek közepéről Katka elment Espooba finn barátokkal nézni a fin-cseh hokimeccset. A bárba is ment, ahová egy kicsit beültünk az énekkarosokkal. Jó hangulatban voltak, vagy fél órán keresztül csak angolul dumáltunk. :)

ápr 23-27, SZENTPÉTERVÁR

2009-05-01T00:26:00.005+03:00

Óriási volt! Megismételhetetlen, grandiózus, hihetetlen!!
Nem fogom napokra bontani, mert az egész nagyszerűség egyszerre él momentán a fejemben.

ESN túra volt, Erasmus Student Network (a szervezet képviseletében: Otto, finn). Nem voltunk sokan, csak Orsi, Klári, Ákos, Dóri, Bálint, Péter, Adri, Judit, Kathy (amcsi), Jena (finn), Guillome (francia), Mattieau (fr), Carol (fr), Pia (német) és jómagam. Meg Eija, az idegenvezető nőci, aki finn, de anno tanult színjátszást Péterváron.

A város jóval zajosabb Helsinkinél, ami eleinte meglepő volt, és a szobánkba éjjel behallatszott a Nyevszkij Proszpekt forgalma.

Aki teljes képtárat szeretne nézni, egy darabig itt biztos megtalálhatóak:
én képeim
Orsi képei

ápr 22, szerda

2009-04-23T01:46:00.002+03:00

Intézkedtem, meg elmentem az útlevelemért, meg ilyesmi.

Holnap Oroszországba megyek, ezért keddig bizti nem láttok...
Bocsesz...
Magamról a híradás hiányát kéretik megérteni...

ápr 21, kedd

2009-04-22T21:15:00.006+03:00

Reggel az utolsó Native American óra. Aminek a végén kiderül, hogy nem tudjuk meg, ki Sherman Alexie-nél az indián gyilkos....

Aztán rohanvást haza meg bevásárolni, mert jönnek ám vendégek vacsorára!!
Nem tudtam pontosan mennyire számítsak, úgy 6 körül, gondoltam, szóval kellett kuncsorognom plusz székekért meg tányérokért, meg kanalakért... Klári kedvesen áthozott 1 széket meg 2 tányért, András pedig nagyon nagyvonalúan még a saját székétől is megvált, meg vagy 8 tányértól, kanáltól!! Köszönöm!!!!

Rengeteget sütöttem meg főztem, mert ki tudja hogy meg mint lesz... Volt bableves sonkalével, meg egy kicsike pizza és egy kicsike mákos tészta, meg sali, meg süti, aki akart. Edward jött meg először, épp itt volt Orsi és megkértem, hogy nyisson ajtót, mert épp kifut a kaja, de azért jól láthatóan az ajtóba álltam, nehogy Edward azt higgye, rossz helyre csöngetett :) Orsi elvitte a felmosót, Edward meg segíteni akart, hát feladtam neki, hogy gyúrjon tésztát :D Nem nagyon csinálta még korábban...

Aztán jött még Arthur, Rachel és Peter K. Ketten még kis ajándékot is hoztak kedvességből. A nap egyenesen betűzött, remek idő és hangulat, zene, Norton English Literature antológia, amire Edward nagyonis ráccuppant, és kileste mit ismer és mit kell még elolvasnia, Peter nádas kürtjén meg játszogattunk :):):)
Csináltunk fénképeket is, hogy látni lehessen, főztem valamit, és azt emberek megették...
Szörnyen jó volt, teleették magukat, de sajna el kellett menni. Edwardot ki tudja, mikor látom legközelebb, az utolsó vasárnapján nem leszek itt. A többieket meg ki tudja mikor fogom kitudjamikorlátomlegközelebbezni... ez szomorú. Kicsit olyan, mint a családi vacsorák után egyedül maradni az elmosni valóval.

ápr 20, hétfő

2009-04-20T23:57:00.008+03:00

Kora reggel bementem a könyvtárba vissza vinni egy hétvégére kivett könyvet, mert ha 10 után viszed vissza, az már 1 kerek euródba kerül!

Aztán 2 órán keresztül posztmodern indián irodalmat olvastam.

Aztán jött az utolsó, összefoglaló finnóra, mely előtt szundikáltam egy kicsit a padon. :( Jó volt ez a kurzus, a legtöbb erasmuszost innen ismerem :)

Aztán elmentünk ebédelni Katkával, Ákossal és egy ismeretlen spanyol sráccal. Valahogy a Porthaniába keveredtünk, ahol épp elk-hús volt olcsóért (rénszarvasféle), szóval olyat ettünk egy gyönyörű, napos asztalnál :)
Utána tanulni próbáltam... kicsit... de végül inkább elmentem a templomhoz, leültem ott és olvastam. Néhány óra múlva megjött Edward és Rachel, akikkel esti ima helyett (mivel az imavezető ember nem tudott jönni, mi meg nem vagyunk elég autoritások) azzal szórakoztunk, hogy milyen hangokat tud kiadni az elektromos zongora.

Aztán persze volt próba is, az utsó a relatív teljes kórussal ( Arthur meg Peter K is...) :(:(:(

A végén alig akartuk otthagyni egymást :)
Hazafele gyalogoltam R és E társaságában, mindig hátra-hátrapillantva, mikor is jön már a vili. Nem jött. Állítólag valami orosz hatalmasság volt itt látogatóban, annak tudható ez be. Mindegy, hazabattyogtunk...

ápr 19, vasárnap

2009-04-20T01:08:00.004+03:00

Reggel a szokásos mise az anglikánoknál. Daniel orgonált, akinek nemrég született kisbabája, és 3 hangszer között kellett ingáznia állandó jelleggel, a karzati orgona, a kis orgona és a zongora, értem ez alatt. Szegény teljesen össze volt kavarodva, a Gloriát improvizálta, mert elveszett a kotta, de a Sanctus-ra odaadtam neki Edwardét ,ami nálam volt lemásolni. Egyáltalába véve egy kicsit kaotikusra sikerült a dolog, Rupert még mindig szabadságon lévén egy helyettes pap jött, egy nagyon merész kisfiúval együtt, aki Rachellel mise után porrá zúzott 2 csokitojást.
Elbeszélgettem Martinnal is :), és ott töltöttem még azt az időt amit nem a sziklatemplomban kellett. Mert hivatalosak voltunk 12.30-ra, hogy énekeljünk a luteránus misén 14-kor. Arthur elvitt a furgonján, de jól elköröztünk mire oda is találtunk, és még parkolóhely is volt... Közben megtudtam, hogy jótékonysági gyűjtésekben illetékes.

Vicces volt, ahogy próbáltunk, több turistacsoport is jöt és naaagyon sokszor lefényképeztek minket! A misében egy vendégprédikátor vagy 40-45 percig beszélt néhány csöppet sem érdekes dologról. Majd' eleludtam, és ezzel ám nem voltam egyedül...
Jó sokan voltak mindenesetre, köztük Tuomas, az anglikán diakónus, aki mellettem ült, és Edward bátyja, aki 1 napra jött.

Mise után jó hangulatban elbúcsúztag Agnes kórusának tagjai egymástól mert biza Karácsonyig nem látják egymást... :(
Én haza mentem. Még este volt egy buli, amit meg kellett látogatnom...

Farewell Pearty , a Domusban, ami híres-hirhedt, és még sosem jártam ott. No minegy, valahogy odataláltam, és be is jutottam nagynhezen (csak belülről lehetett nyitni az ajtót...)

A bulit taiwani, japán és kínai erasmuszosok szervezték (Mai, Ling Chiao, Grace, stb.), mert a következő hónapban már valaki hazamegy, és mindenki össze-vissza járkál majd az országban. Mint egy nagy végső búcsú...!!
Csináltak kaját, japán szusit (Mai nagyon finoman főz!), német zöld zselét, szárított poliprágcsát meg ilyenek. Ment a zene, dumálgattunk, jól éreztük magunkat :)
Lehetett nekik kedves üzenetet írni plakátra...megtetem :)

Egy német sráccal egy órán át kérdéssel beszélgetőset játszottunk... De ő messze nem volt olyan jó, mint Rosenkrantz és Gildenstern... neeeem...

És egy kínai lány, akinek a neve számomra kiejthetetlen 2 torokhangból áll, tradicionális hangszeren tradicionális búcsúdalt játszott. Video csatolva :):)
És meg tudtam szólaltatni a kínai fuvoláját :):):)
Ákos is ott volt...
Mia, Matej, Ling Chiao.

ápr 18, szombat

2009-04-19T19:41:00.006+03:00

Délelőtt törődtem a dolgommal. de este...

Rendkívüli EOL éneklés volt az új Student House-ban. Hát az épület nem valami új... van vagy 100 éves. De ez már itt réginek számít. Ugyanaz ahol a Lyyra kártya iroda van, ha még emlékszik valaki.
A kapu előtt vártam amíg valaki ismerős jött, mert nem tudtam hol kell bemenni. Az egész több kis helység elképesztően bájos és titokzatos labirintus sok lépcsővel, és telezsúfolt szobácskákkal. Éppen egy rendezvény folyt, vacsorát adtak a dél-finn diákszövetség tagjainak (ezt itt valamiért angolul beszélve 'nation'-nek mondják...), akik egytől egyig népviseletbe voltak öltözve. Igazi gyertyafényes (bár azért roló le, mert annak elenére, hogy este 8 van, elég világos volt...), nemzeti kajás vacsi, tömve terem vigadó finnekkel, kicsiny színpad,amin alig fértünk el, félhomály, amiben alig láttuk a kottát és egy szófa mögöttünk, valamiért... szóval hatalmas volt!
Ez itt a karéliai pörkölt krumplipürével:
EOL pólóba kellett jönni (kivéve Helenát, aki hivatalos volt a vacsira, viseletben)
, ami nekem nem volt, és Laura megígérte hogy hoz, de elfelejtette, még szerencse, hogy a piros felsőmben beolvadtam...
Középen a fehér pólóban KAisa, aki megint szaporította tetoválásainak számát...

3 dalt énekeltünk, és közte vicces dolgokat mondott a Teemu, mert röhögtek. Próbáltam biztos mosollyal jelezni, hogy én is értem ám... nem értettem...
A próba még vicces volt, a TV-szobában, végig egy természetfilm ment, alig fértünk el a nappali szerű helységben elhelyezett ruháinktól/cuccainktól, és még azokat is odébb kellett pakolni, amikor a felszolgálós lányok jöttek a pörköltéert a sütőhöz a sarokban...
Aztán vége lett a természetfilmne, amit félszemmel mindenki bámult, és egy filmet kezdtek vetíteni, amiben az elején volt egy jelenet, amiben egy nő megcsalta a férjét... képzeljétek el a hangokat a jelenethez, amit totál hangosan megszólalnak a pillanatny csöndben... no az vicces volt :)
Bal oldalt Loviisa, jobb oldalt Alli. Középen Laura és Marja.
A végén kaptunk pullát, meg egy Fluggpunch nevű svéd italizét, ami a finnek töbségének túl édes volt... Ilyet!!

A legvégén elmentünk páran egy Kitty's nevű bárba beszélgetni egy kicsit. Megtudtam, hogy Allinak 3 testvére van, egy épp ott vendégségbe nála, és már nagynéni. Loviisa csak most lesz nagynéni. Gyerekekről jö a finnekkel beszélgetni. :)

ápr 16-17, csütörtök-péntek

2009-04-18T07:48:00.001+03:00

Semmi érdekes nem történt, igazán... tanulgattam, pihengettem, high five-ot adtam Martinnak, olvasgattam, relaxáltam az ülőkádamban és láttam szép naplementét.
Ja, és kipróbáltam Mia csoda-krumplilepény receptjét, remek az íze!
És Klári meg András meséltek Rovaniemiről...

ápr 15, szerda

2009-04-16T07:58:00.007+03:00

Kicsiny pihenés után, miután a laptopom újra működésbe lépett, bementem a városa, a Postamúzeumba Ling Chiao-val. A biciklizős levélkivivős játékban szétvert. És megnéztünk egy filmet a képeslap történetéről. És nyomtattunk egymásnak bélyeget :) És volt egy vadiúj kiákkítás, ahol Finnország nagyjainak kézírását tették közre. Edelfelt pl., festő, festegetett a leveleibe :)

Utána mentm EOL próbára, ami meglepő módon 6-8-ig tartott folyamatosan, mert utána Teemu, a karvezető fogta magát és elrohant. És még vele néhányan. Én még maradtam egy kicsit enni Kaisa csodálatos csokis-narancsos-cukormázas tortájából, és rohantam én is, merthogy koncert volt a meilahti templomban.

Összeállt néhány zenész és Sibelius akademista, főleg a karvezetős tanulók, köztük pl. Edward és Teemu, és reneszánsz énekeket énekeltek. Ők maguk választották ki a darabokat és vezényelték le őket. Csodálatos volt, gyönyörű csillárok között, rém hangulatosan :) És jót dumáltam mögöttem az eolos fiúkkal. Ott volt még a néhány sibeliuszos német csj, Eva meg Isabel, és Julia, akivel együtt villamosoztunk hazafelé.

Amúgy kezd a reputációm, mint 'akinél mindig van régcsálnivaló' kialakulni...

Ó igen, és ide süssetek: a finnek árulják a fővárosunkat!!!! És milyen olcsón ráadásul!!

ápr 14, kedd

2009-04-16T07:57:00.008+03:00

Délután az orosz vizámat intéztem, amit oly szerencsésen elszúrt az utazási iroda.

Este elmentem az Operába, hogy kérdezősködjem, mert Edwardtól hallottam, hogy van oda diákjegy, ha marad az előadásról, olcsóbbért. Hát tényleg. És ha már volt, miért is ne nézhetnék meg egyet épp aznap, egy finn nemzeti operaszerűséget. Hát igen. Így mentem az operába. :):):)

Amit láttam, annak a címe Pohjalaisia volt. Leevi Madetoja alkotása, 1924-ben mutatták be és hatalmas sikere lett azonnal. A szabadságról, falusi népek szerelméről, vígságáról és elnyomó oroszokról szól. A zenéje, gyakran megfigyelhetően népzenei jellegével igazán megtetszett, habár a klasszikus, főleg olasz operákban megfigyelhető "fülbe mászó dallam"-osság hiányzott. És ritkán áriáztak, inkább mintha énekelve beszéltek volna...
És hogy hívhatnak egy főszereplőt Jussi-nak! Meg Anttinak... rém vicces, amikor a főhősnő vágyakozva énekli, hogy Juuuuussssiiiii... :D
Amúgy nagyon civilizált előadás volt, angol és magyar felirattal.

A látványvilág elképesztő volt, nagyon egyszerű mégis nagyszerű, igazi finn módra. Csináltak egy sárgauló fűvel benőtt dombot, ami... domborodott! Nem csak úgy laposan hevert, hanem... domborodott!! És az a keretszerű fa, ami oldalról és felülről körbevette, nagyon tetszett!
És a fényhatások! Főleg, mikor megölik a főhőst, ezt látni kell!
És olyan remek helyet kaptam, a leghátsó sorban, fsz, középen, előttem 2 sorban nem ült senki (merthogy nem volt előttem 2-vel szék sem...), preierplánba kaptam a víziót!
Maga az opera rém modern, de kellemes értelemben. Csupa fehér és narancssérga, esetenként kék. Amúgy van akkora, mint a pesti, befogadóképességileg.
Szünetben körbejártam és lefényképeztettem magam egy nénivel, aki nem tudott fényképezni. Rengeteg ember volt, és meglepően gyorsan mozogtak. Mondjuk a tér maga is széles, magas és tág, mármint a kinti tér, a folyosó, várakozóhely, és hatalmas ablakai vannak, amiken át pont a Töölö tóra látni!

Ági az operában :):)

Hazafelé menet találkoztam Edwardal és Júliával, a német lánnyal, aki oboát tanul egy évis a Sibeliuszon, és Edward barátnőféléje. Eldumáltunk a villamoson, feledtébb kellemes volt!

ápr 12, Húsvétvasárnap

2009-04-13T20:45:00.012+03:00

Szóval, hajnalok hajnalán felébresztettem magam Violettáéknál.

ápr 13, Húsvéthétfő

2009-04-13T20:45:00.011+03:00

Ma jó sokáig aludtam, hogy kipihenjem az elmúlt hetet. Rendkívül eseménydús volt gye, és fárasztó is...

Klári, Laci és András reggel elmentek Rovaniemibe, hogy lássanak egy kicsike Lappföldet is, és holnap jönnek haza. Nem tervezték hogy bárhol is aludni fognak, hát, roppant kíváncsi leszek, mi lesz a véleményük... Nagyon remélik, hogy elkapnak még egy kis északi fényt, hát, reménykedem velük :):)

Délután 4-re hivatalos volt az egész kórus Peter Joy-hoz ebéd-vacsira és egy kis éneklésre, ami igazán kedves volt tőle, márhogy meghívott...
A templomnál találkoztam Rachel-lel és Edwarddal, minket Rachel mamája és egy barátjuk vitt el kocsival. Nagynehezen odataláltunk. Vantáába.

AZtán Peter gyönyörű faházában énekeltünk, Edward, Rachel, Peter, Vioetta és én. Kicsit régi vágású berendezése van, igazán gyönyörű :)
Ebédre kaptunk lazaclevest, tej nélkülit mert a menyük laktózérzékeny, és Peter felesége megtanult így főzni, kis pizzafalatkákat 2 ízben, salátát, kenyérkét 4-féle vajjal, meg amit én vittem uborkalevest (senki nem ismeri, ami igazán szégyen, mert nagyon finom!), és a végén sütit meg tortát. Csatlakozot Tomi, Peter kisebbik fia, aki mérnök, de kicsit unja. Amúgy zongorázik.
Ezen a ponton derült ki, hogy valójában Peter 65-ik születésnapja van, ami jellemző, mármint hogy nem mondja el...

Szóval beszélgettünk egy csomó mindenről, és kiderült, hogy én angolt tanulok (ennyi hónap és gőzük sem volt róla egyeseknek!!!), és Violetta valójában afrikai születésű, és DJ volt egy rádióban. Edward is járt Afrikában, túristaként. Gyakorlatilag már minegyik járt ott. És mind szeretne visszamenni. Egész irigykedem...

Később befutott Peter Knight is, és még énekeltünk egy adagot, és eljött értünk a Rachel anyjának barátja és hazahozott egészen az ajtómig, keleti kényelem!!! Amúgy vittem nekik a pénteken festett csodás pirostojásból :)

ápr 11, szombat

2009-04-12T20:44:00.004+03:00

Reggel 10-re bementem a városba énekpróbára az Agnes-féle nagyénekkarral. Menet közben találkoztam az ausztrál pasassal a templomból, akinek nem tudom a nevét... Beszélgettünk egy kicsit, mondta, ki fogják rúgni. Egy cégnél dolgozik több ezer munkatárssal, egész Európában, és Finnországban még jól is megy nekik, mégis itt bocsátanak el 200 embert. Szomorú vagyok értük.

Szóval elmentem a Buelvardi próbaépületbe, de be volt zárva, sehol senki. Na mondom, most mi van? Fel akartam hívni valakit, de a SIM-kártyám bemondta az unalmast. Hát, mivel más dolgom úgysincs nagyon, mondom elmegyek az Agrikolába, a templomba, hátha ott vannak. Ott voltak, a hittanteremben.

ápr 10, péntek

2009-04-11T20:44:00.003+03:00

A nagypénteki szertartás a kápolnában volt, a katedrális mellett, ea csöppnyi helyen, mely annyi embernek jelentett oly sokat, bár főleg azoknak, akik már nem tudják gondtalanul megmászni azt a mintegy másfél emeletnyi magasságot, ahol elhelyezkedik.

Csütörtökhöz és a kápolna méretéhez mérten meglepően sok ember jött el, gyakorlatilag dugig megtöltötték a templomot. Szerintem egész nagyhéten ezen a napon jöttek a legtöbben el. Alig fértünk :) Ami ugye klassz...

Sok előkészület előzte meg a szertartást, sok éneket próbáltunk, sokat agyaltunk mindenen, bár a passiót annyira nem sikerült próbálni... én is kaptam egy kisebb szerepet benne, olyan szolgálólány izét, amit sikeresen elbarmoltam.... no mindegy. Felolvastuk, sajna nem volt éneklés benne :( De azért így iy komoly kihívást jelentett egyszerre olvasni...

ápr 9, csütörtök

2009-04-10T02:37:00.019+03:00

Elképesztő nap! Tisztán elképesztő!

Reggel 10.15-re kellett a szenátor téren lennem. Előtte beugrottam az angolos könyvtárba valami könyvért, mert ez az utsó nyitvatartási nap, és megtaláltam az írlandisztikás mennyországot! De ahány könyvet csak levittem, konkrétan 2, mind egy éjszakás volt, és délig nem voltak képesek kiadni!!!! Szörnyen felbosszantott , meg egy csomó időt eltotojásztam, ezért futva érkeztem a parkolóba, és mivel először Rupertet láttam meg, neki panaszkodtam... nehéz angolul normálisan panaszkodni... de kedves volt és meghallgatott. :)

No igen, mert az anglikánokkal mentem az 1-1,5 órányi útra lévő Kisko-ba. Turku fele van. Rupert addig rohangált hogy mi legyen hogy meg hol van a püspök ("de nem is kell pánikolni, végül is nélküle úgysem csinálhatunk semmik..."), hogy a kezében cipelt 3 miséhez szükséges üvegtálkából egyet dirib-darabra tört. Úgy rugdostuk össze hárman. Beosztogattuk a kocsikat, és Ruperthez kerültem ("de Rupert-mondta Tuomas- Te úgy vezetsz mint egy őrült!") a hátsó ülésre, ahova, monta, csak egy ember jöjjön, mert hatalmas kupi van. Hát az volt. De bitangul! Régi számláktól kocsifolyadékik mindent találtam, meg tisztításra váró öltöny, és hátizsák, és fura papírok. Rém rendetlen alak ám. Elöl Kristian ült, kinek a nevét mindig úgy mondják ki, hogy azt hiszem azt mondják 'keresztény', christian. Olyan ministráns-féle, belső ember, csendes, félfinn-félangol pasas.
Én eldadogtam, ők elbeszélgettek, mindenféléről.

Nos, megérkeztünk a Kisko templomba. Ez egy kicsit félreesik a falu többi részétől, de ne csodálkozunk, itt finn földön a települések hallatlanul messze vannak egymástól. Meg a házak is a településeken belül. A templom pár száz évre visszamenően használt, fából van és szépes festett. Körülötte temető.

Nem volt sok ember, szinte több asszisztencia és klérus, mint hívő. Bévül fehér és kék festékkel díszítve, igazán kellemes volt üldögélni és várni, mikor kezdődik a mise. Az utolsó pillanatban Rupert a kezembe nyomott egy papírt a második olvasmánnyal, hogy olvassam már el... kedves :)Aztán Tero-val megkért Tuomas, hogy a felajánlás résznél prezentáljuk a bort, vizet, stb. Tero szokott ilyet csinálni, mondta, majd mondja mikor kell kimenni a sorból. Mutatta, mentünk, aztán Tuomas jött szélesen integetve, hogy még ne! Szóval ott álltam a szélen a kezemben két üveg üveggel, görcsösen szorongatva, nehogy véletlenül leejtsem, amíg vagy negyedórán át szentelték az olajat és erősítették meg az esküjüket a felszentelt személyek.

De az egész szertartás olyan családias volt, és a kántorok szépen énekeltek (akik közül az egyikről kiderült, hogy a turkui egyetemen angol szakon professzor...

Mivel nálam volt fényképezőgép, engem kértek fel, hogy csináljak csoportképet. PPersze elkattingattam párat előtte is, mert, ahogy attilla mondta egyszer, a csoportképhez készülődés képei mindig a legérdekesebbek!

Aztán Geoffrey átvette a gépet, mondván, hadd legyek már én is benne valamelyikben.... Hosszan pepecselt vele, a végén motyogtam eggyet magyarul neki a mosolyom alatt a fogaim között, Tuomas meg csodálkozva rám nézett erre a szeme sarkából, rém vicces, ahogy pont látszik Geoffrey utsó képén :):):)

Utána elmentünk Ruperthez, aki ott lakik és mindenkit meghívott ebédre. Kocsival. A nagy idegességében engem ott felejtett... :( De egy másik finn, diák és luteránus pap elintézte, hogy Amosszal és Geoffrey-val mehessek. Klasz volt, afrikai zene ment a magnóban, és... és.....és..... egyszerre csak gondtalanul bambuló szemeim előtt egy moose vágott át az úton!!! Pont a 2 kocsi között!!! KÉsőbb Rupert mesélte, hogy David, a püspök hogy felujjongott, hogy de jó! Szarvas! Hol a fényképezőgépem?? és ő nem merte azt mondani neki, hogy "ilyen közel még sosem járt a halálhoz......"

A házhoz megérkezvén, ami egy valószinűtlen utca, mely gyakorlatilag egy hosszú erdei ösvény, közepén állt, fűnek-fának elujjongtam én is. A ház kék, fa, a hátsó ablakból tömör erdő a kilátás, és nincs folyó víz. Viszont kaptunk welcome paradicsomlevest pirított kiflivel, ami kegyetlenül finom volt!!, és el is hadarta a receptet a kocsiban visszafelé, de nem értettem a felét, és azt is elfelejtettem felírni. Aztán jött a tortilla szerűség, inkább nevezzük krumplis lepénynek, amiről sokat mentegetőzött, hogy már kihűlt, és hogy Teronak sikerült valami olyan krumplifajtát kiválasztania (a finnek imádják a különféle fajta krumplikat), ami 5 órán keresztül sült!! Tényleg ki volt hűlve, de volt mellé mindenféle saláta, olyan is, amiben az "én népem" paprikálya is szerepet kapott. És nem tudom mit kezdtek volna, ha nincs nálam véletlenül egy 1eurós boltban vett kínai zsebkés, mert kés ugye nem volt a láthatáron. Én vittem diós sütit, egy ír sütis dobozban, ami persze Rupertnek azonnal feltűnt...

Szóval szorosan voltunk, de sok jó ember ugye kis helyen is elvan. Én Kristian-nal beszélgettem, meg turkuiakkal, és Anjával, aki franciatanárnő. És láttam hogy a háziaknak rengeteg DVDje van... :)

Jókat dumáltunk, de végül haza kellett menni. Én megint Ruperttel mentem, de ezúttal 5en ültünk. Vagy 4-en? Mindegy, Tero is jött. Az út fontosabb emlékei közé tartozik, hogy felhívott Klári azzal, hogy közelgő Szentpétervári útunkhoz lélekszakadva szereznek be vízumot épp, mert majd'lejár a határidő, mondom nincs meeting? Nincs, és mondom a nyavaja beléjük, és hevesen szidtam őket, és hívjatok majd vissza mi lett, és mondom nem vagyok a városban... Aztán letettem és sűrűn szégyelltem magam a bent ülők előtt ilyen hangosan idegen nyelven beszélni, de úgy tűnt élvezték,,, és Kristian elkezdett elmélkedni a nyelvek hasonlatosságán, és hogy egyedül a meeting szót értette. Mert az ugye angolul volt. Magyarázkodtam valamit a ruszki vízumról... Rupertet meg valaki megkérdezte, mondván, nagy szakértő. De megköszöntem, hogy bizony már (talán) sinen vagyunk...

A másik nagy esemény, hogy Rupertet elősször életében lemeszelték gyorshajtásért! A város D-i részében. Átment a rendőrök kocsiába megbeszélni, hát került vagy 150 e-ba, pedig csak alaptarifát fizetett, mert pap... nagyon sietett hogy vissza érjünk a csütörtöki misére.... :(:(:( szegény...

Nekem volt még 1 órám, azalatt bevásároltam és találkoztam Martinékkal, meséltem is a kalandjaim, különösen kitérve a szarvasra!!

Persze énekkar, próba, konzultációk, helyfelméérés. Sarah elhozta Benjit :) Olyan cuki, és minha énekelne :)

Az anglikánoknál mindenki beállhatott apostolnak, aki akart, lábat mosatni, és a legnagyobb jelen levő méltóság végezte, tehát a püspök. Csak le kellett a zoknidat húznod, és ennyi. És az Ubi caritas-t énekeltük, latinul, az általam ismert dallam szerint, ami nagyon jól esett! Egyszer próbán mondta is Edward, hogy bocsi, nekem ez biztosan nagyon unalmas, mert úgyis tudom, én meg válaszoltam, hogy nem latinul, úgyhogy mégis kihívás :) . Még énekeltünk, amikor hozzám ért a püspök, és rém vicces volt úgy énekelni, hogy közben hideg vízzel mossák a jobb lábam... :):):) (még az elején csináltam néhány lopvaképet, felbátorodva azon, hogy Tuomas gyakorlatilag megkért rá....)

Nagyon szép szertartás volt, bár egyeseknek, mint az ausztrál fickónak, ez túl katolikus, de nekem irtóra tetszett! És a végén lehetett virrasztani ott. Éjfélig. Egy darabig maradtam fönn, a kápolnában, hogy a töbiek lemenjenek a konyhába erőt gyűjteni, és én relatíve gyedül maradhassak, aztán én is lementem, ahol a klérus tagjai kávézgattak és beszélgettek, erőt gyűjtve. Ó, az a nagy halom kaja az asztalon! Ó, az a kötetlen beszélgetés, vajaskenyér, s némi pulla társaságában!!! A püspöknek magyaráztak sok mindent, ő csinált néhány képet, hogy ne csak már én fényképezzek ( :) ), és belemerültünk a felkészüléssel teljes, jó hangulatú Nagycsütörtök éjszakába. ,,,

Aztán egy kicsit kinéztünk, ahogy próbálják a nagy helsinki keresztutat a bazilika lépcsőjén...

De sajnos 10 körül haza kellett mennem, sonkát főzni... amivel amúgy iszonyúan meggyűlt a bajom!!

ápr 8, szerda

2009-04-09T08:55:00.010+03:00

1o-re bementem reggeli imára, Elég sokan voltak, talán úgy 8-9-en... Nem is volt elég könyv, én Amosszal osztoztam, a szudáni pappal. Ima után meglepetésszerűen elkezdődött egy mise, amit ugyan nem bántam, mert 12-től volt csak órám, szóval ott maradtam. És nem is bántam meg a dolgot, mert Összebeszéltem egy nővel, hogy megkörnyékezzük Rupertet, elvinne-e minket is másnap vidékre a krizmaszentelő misére. Merthogy jön az egyik európai utazópüspök, David, és Ruperték elráncigálják a helyre ahol voltaképpen laknak, ahol megerősítik a papi fogadalmukat és krizmát szentelnek.
Szóval megbeszéltük :)
Ezután még volt fél órám, mire a nő, Anja vagy valami ilyesmi, meghívott egy kávéra és munkkira a Market square-en, amit a szabad ég alatt, ragyogó napsütésben fogyasztottunk el. Jó volt beszélgetni, kellemes idő, és egy kicsit idő a másikra is. A nő finn, Turkuban tanít franciát és sok érdekes infót megtudtam tőle.

Órára menet rendkívüli látványban lehetett részem: egy igazi régi vágású, barna, fából épült villamos fordult be a sarkon! Elképesztő! Anja még sosem látott ilyesmit!, pedig mióta jár Helsinkiben! Mármint ilyesféle vilit aktívan az úton... És ami még érdekesebb, a vili összefutott egy modern, igazi 3B-vel egy egyirányú sineken... Egy darabig csak álltak egymással szembe mozdulatlanul, múlt és jövendő. És hogy melyik volt az ki megtörte a csendet és meghátrált? A jövendő!Számomra ennek a percnek jelentősége volt. Még akkor is ha csak Martin stílusa hatott rám a Newsletter-jeivel... Most olvastam el őket mert elküldte... nagyon poetikus lélek...

Szóval eddig a percig igazán olyan remekül alakult a nap, hogy rohangásztam órára menet, meg a Katkáék nyakába ugrottam vigalmamban :P
Az óra klasz volt, mindenféle finn ragokat vettünk, tényleg roppant komplikált...
Ebédeltem májat a Unicaféban az olaszokkal, Katkával meg egy másik, eledig ismeretlen olasszl, aztán elváltunk, könyvtárba mentem, majd anglikán esti imára. Vicces volt, Tuomas késett a kulccsal, Rupert hazament főzni másnapra, szóval váltottam pár szót Amosszal, a szudáni pappal, aki velem várt. Aztán rugdostuk a frissen előbújt füvet. Amos már 6 éve pásztorkodik Ouluban, nagyon nem tud angolul, de sokat mosolyog, halkan beszél, mint a legtöbb afrikai, és tisztán érthető hogy van humorérzéke :) Ő nem tudta, hogy csak május végéig maradok, de , aszondja, nagyon fogok nekik hiányozni :) ami egyrészt remek érzés, másrészt szörnyen szomorú, hogy máris erről beszélünk...

Szóval ima volt Tuomasszal kicsit késve, ami érdekes volt, mert az ima eredeti befejezésének időpontjában kezdődött a koncertünk az EOL-lal abban a templomban pont. Írtam az anglikán énekkarnak hogy jöjjenek el :)
Az ima közepén Loviisa majdnem be is lépett a kápolnába, mert azt hitte, ott van a próba...
Szóval ima után spuri a temploma, ahova csak nagynehezen lehetett bejutni, de ott próbáltunk. A múltkoritól eltérően most talpig feketébe kellett öltözni, mert Nagyhét van ugyebár... Itt derült ki, hogy egy orgonista 25 percig játszik még előttünk... huhh... Elég modern dolgokat játszott, időbeni viszafelé sorrendben. A kriptába cuccoltunk le és a hátsó 2 sorban vártuk ki, amíg befejezi.
Elsött András, Elza, Tracy és Ling Chao. Meg ott volt Agnes a másik, a nagykórusból. Nagyon türelmesen végigülték. Megkértem Laurát,a ki a beének lés hiánya miatt nem énekelt (igazán fura ok a kihagyásra..), hogy csináljon képeket, András meg felvette videóra. Remekül sikerült amúgy, Teemu szerint az első három dal a tökéletességhez közei állapotban leledzik, a többi meg jó volt :):) Ez a legutóbbi koncertünkhöz képest komoly változás! Persze nem ugyanazt énekeltük... De azért néhány darabot megismételtünk itt is. És ez a koncert ingyenes volt, csak a műsorfüzet került pénzbe. De mi, az énekesek ingyen csakliztuk el...
A végén kaptunk sok dícséretet, ami igazán jól esett, Agnes azt mondta, "honnan jöttek ezek a fiatal hangok??". És a következő napokban mindenki az anglikán kórusos levlistáról rákérdezett, hogy na és milyen volt a koncerted?? Ami vicces, mert nem csak az enyém volt, de klasz hogy olvassák az irományaimat :):)

Aaro hívta korábban az EOLt egy karaokepartira, amire nagyon szerettem volna elmenni, de inkább hazaaraszoltam a többiekkel pihenni meg ilyenek.. az Easter Triduum roppant fárasztó lesz... Andrással mentünk, aki megmutatta, hogyan kell vonattal és gyalog haza menni. Ha éppen jön a vonat, piszkosul gyors dolog ám!! Ott láttam szuperdizájnolt szemetest a szék oldalában :)

ápr 7, kedd

2009-04-08T01:46:00.004+03:00

8.30 reggeli ima a Chatedral Chapel-ben. Gyönyörű hely! Egész picike épület, de körbe-körbe ablakai vannak, és az emeleten van a kápolna, és ha süt a nap!!!!
Rupert volt ott, meg Amos, a sudáni aki nehezen beszél angolul, és Marlene, aki most utazik majd angliába. Sajnos utána nem tudtam kávézni, pedig meghívtak, ami nagyon jól esett :) Kedves népek...
Szóval mentem egy órácskát tanulni, aztán indiános órám volt, ahol egy modern regényt olvasunk épp, egy sorozatgyilkosról szól, illetve igazából a sorozatgyilkolás csak eszköz a mélyebb témák kifejtéséhez, mint nemzettudat, hovatartozás, népirtás... annyira nem kedvelem...

Aztán szitáló esőben könyvtárba mentem. Odafele láttam olcsóért epret, és egy helyet ahol fél euro a képeslap. Akönyvtárból meg kivettem egy Moomin képregényt :):)

Flanagan órája vicces volt, egész végig irgalmatlanul fúrtak, alig hallottuk egymást, ráadásul szakaszosan jött a zaj, és mintha mindig akkor történt volna, amikor a tanár megszólalt. Ez mindig így van. Természetesen mire vége lett, vége lett az órának is... Ráadásul nem olvastam el a feladott kisregényt, de nem baj, így legalább érdekes volt, kitaláltamaz utolsó bekezdésből nagyjából a dolog tartalmát.
Itt a terem, meg a gyerek, aki mindig elsőként jön és odaül a sor végére, és mindig fel kell állítanom ha be akarok ülni... Sosem beszéltünk de már szinte a barátom :):)
Este rendkívüli EOL próba volt, mert holnap koncert. Az Agrikolában, ahol az anglikánok temploma van... kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá :)

És megtudtam hogy csehül nem úgy mondják, hogy "ahová még a király is gyalog jár", hanem "ahova még a császár is egyedül jár". Hasonlítunk :) :) Finnül nem létezik.

ápr 2, csütörtök

2009-04-04T18:31:00.005+03:00

Este bementem a városba hogy elmenjek az EOL merkillaul próbára (azaz ahol olyan dalokat éneklünk, amiket lehet a kocsmában és minden énekkar kell hogy tudja...). Elképesztő pechem volt a buszokkal, és valahogy mindig elfelejtettem a jó helyeken leszállni, úgyhogy végül fél órás késésel érkeztem. De nem volt baj, úgysem volt szoprán...
Elénekeltünk pár dalt azért, Juha a tenor, Aaro a basszus, Loviisa az alt átnyergelt szopránba, én meg maradtam alt.... érdekesen ment... ami izgi volt, az az utána következő random zongorázgatás. Loviisa meg Aaro nagyon jók :)
Kiderült, hogy Loviisának van egy csomó jó kottája, (nála szoktunk lenni) blues, meg dél-amerikai, és Gershwin... Én is mutogattam néhány négykezest, de persze a szintem messze alattuk marad...

április 1, szerda

2009-04-02T13:11:00.008+03:00

Bolondok napja.

Tegnap Marine, egy francia lány mesélte, hogy ők papírból halacskákat vágnak ki és egymás hátára ragasztgatják. Úgy hogy a másik ne vegye észre, persze...

Reggel mentem finn órára. Odafelé a buszon egész tömeg ismerős arc összejött, Orsi meg Kári, egy halom franciával. Láttam egy hosszú, rasztás hajú srácot a villamoson, egy-egy hajfonatában sörnyitók sorakoztak... Az óra elején a tanár íratott egy rövid kvizt az -i végű szavakból, aztán síri hangon bejelentette, hogy ez a doga a jegyünk 50 százalékát fogja képezni... bevettük... :):):):)
Aprillia, aprillia, syö silliä, juo kuravettä päälle!

Együtt ebédeltem Samuellel (Honkong) és Thomasszal (Németország); többnyire a sportokról és a futballról beszéltünk.

Mivel hónap első szerdája volt, néhány múzeum délután-estefelé ingyenesen meg volt tekinthető. Az Atheneumban már jártam, aztán egyet elaludtam, és most, áprilisban a Sinebrychoff Art Museum-ba mentem. Ez egy szép nagy 2 emeletes házban van, ami a fennt emített család tulajdonát képezte. Itt vannak a klasszikus értelemben vett európai festmények, mint a régi képtár a Szépművészeti Múzeumban Pesten. Legfelül van az állandó kiállítás, képek a 14-19. sz-ig. Sok nagy név is akad, Sir Joshua Reynolds, Cranach, (az ő képe a múzeum jelképe), stb. Több terem tömve van olyan bútorokklal és használati tárgyakkal, amit itthon "békebelinek" neveznénk. Gyönyörű faberakásos szekreterek, elefántcsont szelencék, székek, kárpitok, igazán érdemes volt megnézni! Az időszaki kiállítás most a japán nőkről szól. No itt aztán csuda izgi dolgokat láttam! Sosemlátott lakkból gyártott sminkkészlettől 17. századi tükrökig, szemöldökdíszítő, zsebjáték, hajtűk halmai, és eredeti Hiroshige művek!!
Ide még majd vissza kell jönni :):)
Az EOL próbára azt eszeltük ki, hogy amikor a When David Heard című darabban, ami amúgy roppant szomorú, arról szól, hogy Dávid király hallja fiának, Absalomnak halálát és megsiratja, amikor így szól a szöveg: "and thus he said:", akkor a szép, halk, szívszorongató folytatás helyett egy vidám szombat estéről szóló finn nótába kezdünk. Már gyakoroltuk tegnap Helenánál...
Nagyon bejöt, megvigyorogtattuk Teemut és jól zavarba is hoztuk :):)
Egy srác felvette, de a hang értékelhető csak igazán. Nem tudom meddig lesz a felvétel itt elérhető.

Marine-ék végül nem csinálták meg a halas tréfát, mert túl sok energiájukba került volna...

márc 29, vasárnap

2009-03-30T00:32:00.010+03:00

Óraátállítás. Roppant korán megtettem, nehogy baj legyen belőle! Rupert, a tisztelendő meg is jegyezte mise elején, hogy "köszönjük Nektek, hogy kikászálódtatok az ágyból ilyen korán. Lesz majd biztos egy-két késő ember, szégyenteljes arccal akik bejönnek, ne is törődjetek velük."...

Nos ez az ember most pont Martin lett, a pontos német... (a képen a háttérben: Che, Kamerunból).

Mivel Violetta, a szoprán oszlopa bronchitiszes ( :( ), Edward elhívta két ismerősét, németek, a Sibelius akadémián tanulnak, a szopránba. Nagyon kedves leányzók. A parókia vendégül látott egy diakónust az Old Catholic Church-től, akik a katolikus egyházból a 19. sz közepén váltak ki, mert nem értettek egyet a pápa tévedhetetlenségével vagy valami ilyesmi... Egy pocakos bácsi volt, feleséggel és gyerekkel (egy fiú). Érdekesen prédikált, sokat beszélt angliai hazájában hogy hogy nevezik a Nagyböjt utolsó vasárnapját, egy babról kapta a nevét, és ennek kultúrtörténetét is ecsetelte. Ha jól emlékszem, több magyarázata is volt, miért pont ezt a babot eszik ilyenkor, merthogy gyógyító erejű, meg hogy nem hús... Mindenesetre azt mondta a bácsi, hogy hozott nekünk kóstolóba, bár nem láttam...

Merthogy pot-luck-lunch-ot tartottunk. Azaz mindenki hozott valami kaját és megosztotta a többivel. És mindenki ebédelt. Rupert tisztelendő annyit kért, hogy ne legyen benn hús. Ergo volt ott palacsinta, vega lasagne, saláták minden mennyiségben, sütik, és az én mákos gubám. :)
Ilyen, mikor az egész közösség összegyűl és eszik. A kriptában (mert valami megfoghatatlan ok miatt így hívják az alagsori helységet...).
Balról jobbra: Peter Knight, Bryan (aki cukros), és Edward (AAAAAAusztráliából, aki ezen napon ment Londonba vakációzni a szerencsés alak, egy hétre).
És persze Rupert. Kihagyhatatlan!!

Evés után Martinnal és Peterrel elindultunk. Az eredeti terv szerint volt egy meghirdetett kirándulás Suomenlinnára, de Martin kicsit össze volt zavarodva, mert az egyik német lánytól megtudta, hogy egy közös jóbarátjukat baleset érte és súlyosan megsérült (kutyák támadták meg, ha jól értem...). A kompikötőbe menet Peter Joy mesélt a nagyapjáról, aki, mint nemrég kiderült, spanyol volt, és azt mondta Peter nagyanyjának, hogy ugyan el nem veszi, de a gyereket segít felnevelni (hmm.. itt sokmindent hagytam kimondatlanul.. ugye nem kell ecsetelnem??). A nagyi erről hallani sem akart, és elküldte a férfit a fenébe (bocsánat...). Az pedig, mivel épp zajlott a Nagy Háború, el is ment és beállt a francia hadseregbe katonának. És eltűnt. Totál. Peter apja elárvult, és egy akkoriban népszerű szokás szerint új vezetéknevet kapott, hogy kitöröljék az apját az életéből. Egy mentőcsónak nyomán nevezték el.

Végülis Martin nem jött, de én elmentem a szigetre. Csudaklasz volt, gyönyörű idő! Még csak egy órácskára is! Odafele 3 török Erasmuszossal beszélgettem Tallinból, vissza egy indiai Nokia-dolgozóval.

márc 22, vasárnap

2009-03-30T00:28:00.001+03:00

Seurasaari

márc 21, szombat

2009-03-30T00:27:00.001+03:00

Turku

márc 20, péntek

2009-03-30T00:24:00.003+03:00

Porvoo (hessinnen:)

SOk elmélkedés után ide indultunk Anyával, busszal. Nem volt hosszú az út, kellemes, havas táj, és Porvoo igazán gyönyörű!! Az egyik legnagyobb élményem a vizen járás volt, amit itt ugye gyakorolhattam bátran egy befagyott folyón. Folyón!!

A parton piros házsor, a jégen lékhalász, aki alig tud angolul, de Anya leszólítja, és megkéri, hadd fényképezhessem le, és aki erre büszkén pózol a kamera előtt.

A templom régi és nagyon jól néz ki, még be is tudunk kibicelni, amíg a Mannerheim ünnepségekre készülő holmi színdarab próbája folyik. De azért nem illik ott maradni évekig...

Az ünnepség legyező alakú plakátja mindenütt. Nagy hely ez azért, ez a Poorvo, volt itt valami első országgyűlés, vagymi...

Láttam az utcán a dán Jeppé-t meg néhány haverját, de nem szóltam utánuk...

És jártunk a vasútállomáson, ahol majd' térdig érő hóban fényképezkedtem régi Suomi vasúti kocsikkal :)

márc 19, csütörtök

2009-03-30T00:12:00.003+03:00

Semmi különös nem történt velem, lett volna egy órám, de elmaradt a tanárnő betegsége miatt, London is English Literature, de egy csajjal sokat beszélgetem a dolog kapcsán, aki orosz, szentpétervári, Szása néven, és nagyon szívesen beszélt róla, meg minden másról is. Nézegettünk képeket a neten. És majd beszélünk a magyar nyelvről, mert finnt tanul és érdekli.

Anya Tallinban volt, amit szerinte egy kissé még a kommunista szovjetunió szelleme leng be...

márc 18, szerda

2009-03-29T23:13:00.010+03:00

Anya Tamperébe ment, ami állítólag nagyon szép hely, és van egy kilátó, ahonnan ellátni a nagy fehér havas messzeségbe.

Én kihagytam a szerdai finn órát, és random beugrottam egy helsinki Erasmus diákok által szervezett csokoládégyár-látogatásba. Úgy bizony, csokoládégyár. A Fazer. A nagy és híres finn Fazer.

Egy svájci fiatalember alapította, kinek papája nem akarta hogy cukrász legyen. Először kávézót nyitott, mellesleg itt ismerkedett meg a feleségével, felettébb romantikus, a mai napig a cégé a hely, majd terjeszkedett és terjeszkedett. Végül megvettek egy teleket a semmi közepén, Vantaában, aminek az a komoly előnye volt, hogy a saját vizüket onnan beszerezhették, és oda épült a gyár.
A cég filozófiája, hogy minőségi, gondos kézimunkával készült termékeket kínáljon, és ezekkel megnyerje a vásárlókat. Vantaa csak a csokitermelő hely, van egy rágógyáruk is (ami jó a fogaknak, mondta a túravezetőnk, ezért nincs szükség fizetett fogorvosra a gyár dolgozóinak), kaptunk is párszor belőle ingyenmintát a Unicaféban, és több pékségük. Mostanában főleg Oroszországban hódítanak. A dolgozóknak aranyéletük van, a gyár biztosít saját óvodát, konditermet fillérekért, olcsó nyári lakot nyaralni. Ahogy a vezető sác magyarázta, mintha toborozná az embereket, minket, hogy menjünk oda dolgozni... És igen, láttam az embereket, akiknek az a munkájuk, hogy csokoládét kóstolnak....
Nagyon szép és gyerekek számára is könnyen érthető kiállításos bemutatóik vannak a csokoládégyártásról, a gyárról magáról. Megtudtam pl, hogy az első 6 cukrászukból 5 orosz emigráns volt. És hogy svájci receptekkel kezdték. Persze valamit nem láthattunk, túl sok volt az a harminc valahány ember, a gyári zónákba nem nagyon mehettünk. De arról láttunk filmet 1000 eurós finn tervezésű, tabletta alakú műanyagszékekből. No meg ott volt a srác története, aki nem akarta elhinni, hogy itt ő annyit ehet, amennyit csak akar csokit, ezért elszökött, bújkált az autoritások elől és minden gyári munkafolyamatba bepillantást nyert, kivéve ahol a csoki maga van... Aztán persze elkapják és miután felejthetetlen leckét kaptunk csokigyártásból, jön a morális tan is, mert kiderül hogy az osztály többi része egyenesen a helyre ment, ahol annyi csokit ehetsz, amennyibe bele nem fullads. Ergo, ne kövesd a bűn útját, mert nem éri meg!
Ó, ez itt én vagyok a kezemben egy marok csokival. Ilyen haj meg cipővédőt kellett viselni.
A csokik kegyetlenül finomak!!! Kár hogy az volt a szabály, hogy nem lehetett elvinni... Van Dianás cukor-féle is, csak többféle vodkával töltve, nagyon tuti!! Azért megjegyzem, elzárva tartották egy fiókban...

Nos ezután bementem a városba, épp véget ért a finn óra, és hogy talán látok valaki ismerőst az ebédlőben, és lám, Katka meg egy barátnője látogatóban, bizonyos Hanka. Elmentem velük sétálni a temető, meg a Sibelius emlékmű felé, ami senkinek sem tetszik... Szerintem nem rossz!
Elmentünk a villamosmúzeum mellett is, ami úgy néz ki, mint egy kocsiszín...

No igen, és az este. Kivételesen nem EOL kóruspróbára mentem, hanem az anglikán beszélgetős klubba, ahol most a pap, Rupert, aki Dublinban nőtt föl, no meg akinek még volt mondanivalója, beszélt Írországról, függetlenségről és vallási diszkriminációról. Voltunk vagy 6-7-en, és tartott vagy 2 és fél órán át. Rupert 2 kedvenc versét is megkaptuk, mint médium amin keresztük a témát kezelhetjük. Óriási volt! Nagyon személyes, és ismerős, és professzionális, érdekfeszítő.

márc 17, kedd

2009-03-20T23:14:00.004+02:00

Reggel Anyát sétálni küldtem a Töölönlahti felé, én meg mentem indián irodalomra. Aztán találkoztunk, jártunk egyet és elmentünk ebédelni lazacot a Unicaféba (!!!) Majd mentem brit és ír irodalom 2-re, ahol beléptünk a modern korba.

Vásároltunk Prizmában, hazavittük, és este Klárival együtt az akkor éppen ingyenes Finn Nemzeti Múzeum állandó kiállításait bámultuk meg. Volt egy nagyon részletes és tárgyakkal teli történelmi, és egy szintén sok mindent megmutató néprajzi. Sajnos szaunázni már nem volt idő :(

márc 16, hétfő

2009-03-20T21:09:00.010+02:00

Váltakozva mutogattam Anyának Helsinkit és mentem órákra.

Reggel sétáltunk egyet, jártunk az ingyenboltban és a közeli kikötőben.
Aztán feltettem Anyát a városnéző 3T villamosra, én pedig mentem finn órára. Később kiderült, hogy a London in English literature című órám elmarad, mert a tanár influenzás. Remek! Így legalább lesz időnk kimenni Suomnlinnára!
Hűvös volt az idő, és még jó, hogy vettünk Anyának az ingyenboltban sapkát, bármilyen ronda és kék szőrös is, mert igencsak megfázott volna nélküle! És mekkora jéglapok úszkáltak a tengeren!!A szigetek nagyon szépek, és telis tele vannak érdekes épületekkel, volt orosz katonai lakokkal, erődfalakkal, ágyúkkal, háborús emlékművekkel. Hazafelé majdnem lekéstük a kompot de rohantunk, és a fickó leeresztette a pallót kizárólag a mi kedvünkért!!
Éljen Helsinki!!

MÁRCIUS 15, VASÁRNAP

2009-03-19T19:29:00.004+02:00

A Nemzeti Ünnep. Ennek ellenére nem hallottam semmiféle ünnepségről itt Helsinkiben. Ami meglepő, mert a finn magyarok általában nagyon aktívak!

Mise az anglikánoknál. És végre sikerült a próbára is pontosan odaérnem! Egy 4 szólamú kis darabocskát énekeltünk a misén bizonyos John of Portugal tollából, a keresztről szólt. Óriási zene! Valami finn leányzó, hivatásos énekesnő talán, színesítette néhány dallal a többi részt. Meglepően jó volt! Lassan kezdődik tisztázódni a Húsvéti menetrend. Nagyon klasz lesz, a szombati szertartást vasánap hajnalban tartjuk majd, 5-6 körül, és Rupert, a pap megígéerte, hogy aki eljön és marad a vasárnap regel 10-esre is, kap eredeti Ír reggelit :):)

Délután 4-re kimentem Anya elé a reptérre. Elég bonyi az útvonal, de ez az olcsóbb, 79-es busz Malmiig, aztán vnat Tikkurilába (itt egy megállónyi csalás...), és 61-es reptérbusz Vantába a reptérre.
Anya jó nehéz csomagokkal érkezett, de sikerült hazavonszolni őket és megtömni a dolgokkal a hűtőt :):):):):):):):)

márc 14, szombat

2009-03-14T13:10:00.000+02:00

Mosásnap.
És igazi tipikus kolimosoda-probléma nap...

Már másfél hete lefoglaltam a 4 mosógépből 2-t a mai napra 10-11-ig, lementem negyed 11 körül, hát az egyikben valakinek a frissen verakott ruhái forognak!!! Hát, ettől jól méregbe gurultam! Hogy meri!!! Kitéptem hát egy papírcsíkot a naptárból, ami minden gép tetején van, amibe a foglalásokat be lehet írni, ráírtam, hogy "washing-mashine-thief!!!" és olyan helyre raktam ahol biztosan észreveszi!
És a saját cuccomat meg bepakoltam a negyedik gépbe, amihez nem jöttek a tulajok még.

De mire elindult a program, megjött a srác. Na, az érdekes volt...
srác (A17):-Betetted a cuccaidat?
én: -Igen. Mert valaki ellopta a mosógépidőpontomat!
A17:- Erre te elloptad az enyémet.
én, némi habozás után:-Igen... Ez nem volt valami udvarias tőlem... (kényszeredett mosoly)...bocsi...

A17 (a szemembe nézve): Ilyenkor meg kell állítani a gépet és kidobálni a piszik disznó cucait!
én (tétován a visszabámulva azt fontolgatom, vajon akkor most kihányja-e a dolgaimat a épből...): -O.
A17-ellenőrzi a naplókat és megegyezést javasol, hogy majd mos utánam, csak legyek itt időbe kivenni a dolgaimat...
én: -huhh de megkönnyebbülök, hogy ezt is megúsztam!

Rohantam is vissza ám kipakolni! Amúgy egész helyes srác ez az A17...

Ez itt a kedvenc mosógépem :)

mác 11-12, szerda-csütörtök

2009-03-14T13:05:00.001+02:00

Huhh, no elkapott a nagy finn influenza. Láz, bár hőmérő hiányában ki tudja mennyi, meg a szokásos undormányok... aludtam, pihentem egész napokig... meg faltam a narancsot...

márc 7, szombat

2009-03-07T22:45:00.002+02:00

A szombatot relaxálással töltöttem, és csatával. Nem szó szerint... metaforikusan... Minden erőmmel próbáltam nem beteg lenni.
Klárinál nagy cider-ivás volt, Laci meg Ákos, a tallini banda ott duhajkodott hajnalig. Azért rendesek voltak...

márc 5-6, csütörtök-péntek

2009-03-07T22:44:00.001+02:00

márc 4-5, szerda-csütörtök

2009-03-07T22:42:00.007+02:00

Szerdán 13 órát aludtam. Nem szoktam ennyit...

Felkeltem ettem valamit és rohantam próbára, ohh, milyen rég nem láttam az EOL-t! Azóta van két vadiúj darabunk! És Kaisa szőkére festette a haját... Még a farsangi partira. Mert ő volt Marilyn Monroe.

márc 3, kedd

2009-03-07T22:42:00.006+02:00

Tallin

Ó igen, és az észt Viggo Mortensen... már aki ismeri a sztorit...

márc 2, hétfő

2009-03-07T22:41:00.001+02:00

febr 27, péntek

2009-03-07T22:40:00.006+02:00

Advanced Information retrieval

febr 28-március 1, szombat-vasárnap

2009-03-07T22:40:00.005+02:00

Vasárnap. Martin szülinapja. Azt kérte a szülinapjára, hogy menjünk el vele szánkózni, hát elmentünk. Mise után, persze. A kórus már megint énekelte a Purcell darabocskát, amit Hamvazószerdán.

Martin kapott két finn haverjától egy plüss rénszarvast finn pólóban, tőlem meg egy kindertojást, mert úgy szerettem volna adni neki :)

A szánkózás csuda muris lett, Martin a lakásában talált piros ladikkal, én a vadiúj piros popsitepsimmel (éljen a Prizma, ahol még kapni ilyet...), és két finn egy szürke meg egy fekete példány birtokosaként. Vannak képek is.Laci, a megtestesült ártatlanság...Laci és Klári elindulnak...Laci és Klári megérkeznek a domb 2 ellentétes oldalára...
Upps, ez fájt! avagy a nagy magyar merész lesiklás...És a társaság. Balról jobbra: Klári, magam, Saila, Mika, Laura, Martin, Laci.
A végén elmentünk egy kávézóba beszélgetni. Kiderült, hogy a finnek tudnak tökéletesen barátságosak és közlékenyek is lenni... Mi magyarok meg ott rémisztgettük a többieket a tüntetések és október 23-a történeteivel.

febr 26, csütörtök

2009-03-07T22:39:00.002+02:00

CS meeting, Olutkellari

febr 25, Hamvazószerda

2009-03-07T22:38:00.004+02:00

Az esti miséig semmi lényegeset nem csináltam. Mivel este 8-kor tartották, nem mentem el EOL próbára, mert túl kevés ideig tudtam volna maradni...

Szóval, 7-től próbáltunk. Egy Purcell darabocskát s egy zsoltárt. A mise a lutheránusokkal együtt tartatott, mert a templomot ők és az anglikánok együtt használják. És a lutheránusok összevonták hamvazószerdát a rendszeres szerda esti diákmisével. Amit észre lehetett venni, mert sok volt a diák. És a hittanteremben valami imaóraszerűség ajlott. És egy profi zongorista játszott profin, és operaénekes minőségű hangok énekeltek vagy 4-en. Olyan melodikus, "szívünk mélyéig megható" zene szólt, néhány taizéi énekkel. Általában az ilyet nem ngyon szeretem templomban, de most jól ment az esti félhomályhoz. Komolyan, a templom megvilágítása este annyival szerethetőbbé tette! Rupert beszélt, az anglikán pap, és nagyon érdekesen! És mi is egész jól énekeltünk, bár a zsoltár végét piszkosul elszúrtuk, először a szoprán, ami elvitt engem is, egy szem altot. De azért első alkalomnak nem volt rossz!

Nyomtattak kis színes füzetkéket is az alkalomra az énekekkel, benne művészi képek, mint szem, kéz, közelről és nagyban, meg kövek, olyan modern dolgok...

Ó igen, és volt ez a zászló, valószínűleg a fiatalok miséjéé, amit nem fényképeztem le, de Edwrd igen, majd elküldi nekem a képeket, ha minden igaz, lila alapon lila kereszt és 5 csini-mini Barbie-típusú lány. Olyan képregénybombacsajszik. Kereszttel. Furán nézet ki...

febr 23-24, hétfő-kedd

2009-03-07T22:36:00.001+02:00

Laskiaistiistai

febr 22, vasárnap

2009-03-01T22:16:00.008+02:00

Laskiaissunnuntai.

Finn szokás, Hamvazószerda előtti vasárnap és kedden elmennek szánkózni dombon le meg fel, jól érzik magukat és a végén Laskiaispullát esznek, ami a pulla egy kerek fajtája, belül krémmel és egy kis marcipánnal, kerek mint a zsömle, a tetején mandula csücsül. Vasárnap főleg a csládok, gyerkek és a merész fiatalok sportja ez...
Anglikán mise után (sokat beszélgettem egy ausztrál fickóval, és egy kameruni sráccal, úgy hívják, Che) Orsival találkoztam és elmentünk Punavariba, ami egy domb a város közepén. Orsi hozta a zöld popsitepsijét, amit ráhagyott az előző lakó, és meg zacskókat. 2-t is. Mindkettő elkopott a végére....Nos, kicsit megázott a gatyánk, de jól kicsúszkáltuk magunkat. ó, és ettük a pullát :):):)

Aztán House-marathon!

Ó igen, és amíg Orsira vártam...
Korcsolyázó tehén:

febr 20-21, péntek-szombat

2009-02-26T16:12:00.003+02:00

Péntek. Sokat alukáltam, mert nincs órám. Aztán beszélgettünk Klárival cseten, mondta, hogy ő este bemegy a városba szép éjszakai képeket készíteni, én meg mondtam hogy bemegyek ebédelni, majd találkozzunk. Rendben hát.

Találkozni nem sikerült, de jól beettem maradék palacsintával, mert azt úgy otthagynak másnap és ingyen megehető :)
Egy darabig bandukoltam, aztán eszembe jutott, hogy a múltkor a sziklatemplomi lutheránus misén beszéltek a hetente megtartott pénteki teaestekről, amikor beszélgetnek, teáznak, filmet néznek, előadásokat hallgatnak. No, mondom, nézzük meg! Nagy nehezen meg is találtam a helyszínt, az International Christian Center-t. Egy szeminárium volt éppen, Purpose Driven Church címmel, egy azonos című könyv nyomán tartotta egy fickó (Bernard, ausztriai). Amolyan vezetőképzés-féle volt, az egyházról a céljairól, a tagok bevonásáról különböző cselekményekbe ilyesmi, meghallgattam. Ott volt még Radu, a bolgár srác.

Megkínáltak minket csudafinom pullával is, szóval klasz volt :)

Szombat reggelre ütemezték a folytatást, benéztem oda is...

Péntek este még House-marathon!!!!
És szombaton is!!! (no meg hatalmas leárazás az UFF-ban, 1 euró minden ruhadarab. Óriási tömeg volt!!!

febr 19, csütörtök

2009-02-22T23:08:00.007+02:00

Ó, a koncert napja.
A nap nagy részét itthon pihentem végig, no meg kitakarítottam.
A koncert egy templomban volt, ami a 71-es, azaz az én buszom útvonalán van.
Odamentünk 17-re próbálni, beéneklés a térben, klasz akusztika. Teemu csak a próba végére jött, Kaisa meg, aki a jelenléte hiányában szokta a dolgokat levezetni, szintén késett. Szegény Soile próbáltatott minket. Egész jól csinálta!
A koncert maga sajnos nem volt ingyenes (7-5 euro...). Eljött vagy 25-30 ember, kicsit pindurkának tűntek a hatalmas templomban... Végigénekeltük a programot egy szó nélkül. A részletek egy kinyomtatott lapon úgyis olvashatóak voltak...

Itt van pár kép, amit Mia csinált, Katka szobatársa:

A végén Teemu azt mondta, hogy az eleje rossz volt, a vége rossz volt, és ami közte volt az is rossz volt. Majd hozzá tette, hogy lehet, csak a láz beszél belőle... Szerintem nem volt olyan rossz. Igaz, lehetett volna tisztább és pontosabb is, figyelhettünk volna a részletekre jobban, és nem volt egy felvétel-minőségű anyag, de egészen vállalhatóra sikeredett.

Ez itt én vagyok az egyenruhában. Technikai bibik miatt nem lett túl jó a kép. Katka úgy nevezte... Ági a szent :) Mert a dicsfény ám nem direkt lett odaphotosopolva.....
A bejegyzés még befejezetlen.....

febr 17-18, kedd-szerda

2009-02-22T22:53:00.003+02:00

Mit is érdemes tudni.... hmmm...

A kedd nagyrészt azzal telt, hogy tömtem magamba a C-vitamint, hogy elkerüljem a helyi pusztító influenzajárványt, órára mentem, Martinnal ebédeltem, és kipróbáltam a szaunát. Ó, igen, életemben először. Az M épület szaunája kedden és csütörtökön 18-21-ig áll a nők előtt nyitva. Korán mentem, egy darabig egydül ismerkedhettem a létesítménnyel.

A véleményem összefoglalva: egyenlőre még nem érem fel ésszel, mit imádnak a finnek ebben annyira. Bemegy az ember és megcsapja az az émelyítő meleghullám, az első negyedórában azon tűnődhetünk, egészen pontosan mikor is fogunk elájulni. És pokolian megizzaszt, ami szörnyen büdi... Ráadásul egyik szoba nyílik a másikból, nem lehet tudni melyiket találták ki arra, hogy a ruháinkat lerakjuk, és melyiket nem, azt sem tudom hogy magamra vagy a kövekre kell locsolni a vizet... A zuhany csapjainak állását pedig lehetetlen értelmezni.

Hogy pozitívumokat is mondjak, tisztítja a bőrt, szép és rendezett belülről, és tele van téglával meg fával. Szóval szép. És az egyetlen klubhelységünk. Úgy bizony, ahogy telt az idő, megtelt lánnyokkal, és jót pletykáltunk. Megismertem pl Sabine-t, akinek genetikai betegség miatt több műtétje volt, velem szemben lakik és ismeri az előttem itt lakót, aki egy ír srác. Monstam neki, hogy írjon és köszönje meg a nevemben a jégkrémet... Ott van még Patricia, német szintén, és Paulina, filozófus Lublinból (Lengyelo.) Marlene, Lena, a svájciak, Alix és egy ismeretlen csaj is ott voltak. Szóval azért megéri elmenni a szaunába. Meg mégiscsak alapvető finn kultúrintézmény... szóval, kedden viszlát!

Szerda. A legjelentősebb esemény a próba volt, amiről a fél kórus hiányzott betegség miatt. Még a karvezető is! Felmerült hogy a csütörtöki koncert elmarad, de végül meg lett tartva, Teemu bejött lázasan...

Orsival House-maratont kezdtünk nálam. Esténként. Végignézzük az egészet részről részre :):) WÁO

febr 16, hétfő

2009-02-20T14:20:00.004+02:00

Finn óra. Tömör gyönyör :)
Aztán tébláboltam még ezt-azt elintézgetve, és mentem az anglikán kórus próbájára.
Rengeteg volt a basszus, és kicsit nehezen ment a dolgok összehangolása, mármint teli tüdőből fújta mindegyik, de Edward, aki vezényel nagyon professzionálisan kezelte. Ittunk teát a közepén. Lehet, hogy ez angol szokás, nem tudom, de a cukornak még a lehetősége sem merült fel, eleve tejjel itták. Így én is csak tejjel ittam. Fura volt, de nem kellemetlen.

Próba után elmentek sörözni egyet néhányan, engem is meghívtak, hát velük tartottam... Egy közeli helyre mentek, a William K-be. Olyan belülről, mint egy hajó. Ott volt a pap is, Rupert valaki, akiről kiderült, hogy ír, dublini, talán innen az a hatalmas szarkazmusa, meg a két Peter és Edward. Edward elmesélte, hogy informatikából diplomázott, és volt egy közös cége néhány emberrel, de nem ez volt az, ami kitöltötte az életét, há ment zenét tanulni. Amúgy az anyja belga, és inkább érzi magát belgának, mint ausztrálnak.
Sokat dumáltak az egyházközségről, meg az afriaiak helyzetéről Helsinkiben. Egyszer majd megkérdezem, hogy ennek miért van itt akkora jelentősége...
Meghívtak egy almából készült siiderire, és hárman ettek is, paradicsomlevest meg valami rizses dolgot. Szóba került a különféle népek kajája, meg hogy ki mit hiányol a legjobban itt Finnországban. Mint a kolbász pl. Kiderült, hogy gőzük sincs a tojáslevesről (jó nekik!), és hogy a pap volt magyarországon kocsival, evett egy jót Kecskeméten és vitt egy halom bort haza üvegben. És melegen ajánlotta minden jelen lévőnek, hogy május elsején kerüljük Helsinkit, mert mindenki részeg, de tényleg mindenki, és az utcán... :):)

No, valamikor haza kellett menni, és eljutatni Rupert tiszteletest Espooba, mert a busz-jegyrendszerhez mit sem ért (szégyenkezve vallotta be, elvégre már vagy 10 éve itt él...). Felszálltunk egy 14-esre, de minő véletlen, a rossz irányba! Vicces volt :) (így most leírva annyira nem, de amúgy tényleg roppant vicces volt :) )

febr 15, vasárnap

2009-02-20T13:45:00.008+02:00

Az EOL rehersal hétvége második napja.

Reggel nem mente be 10-re, mert a misét azért nem hagytam ki. Anglikán lettem ismét, Martinnal együtt. A kórus, talán léte kezdete óta először, külön ült és úgy énekel himnuszokat...
A végén volt egy kis kávézás-sütizés, és potom árom adtak el ehte angol lisztet (attól angol, hogy bele van keverve a sütőpor), meg almaecetet, és valami pitébe rakható gyümölcspépet, amit én is vettem :):)

Az éneklés jó volt, abbahagytuk fél 6-kor, kicsit kitakarítottunk és mentünk utunkra. Nagyon szép naplemente-szerű időjárás volt, úgyhogy jártam egyet és fényképeztem a város délebbi részén.

A nap végén meg, az utolsó napsugaraknál felmentem a toronyba, a 14. emeletre, mert 13. nincsen, és körbefényképeztem a várost felülről. Gyönyörű!!! (már voltam itt egyszer sötétben, de nappal még szebb!)

febr 14, szombat

2009-02-16T22:24:00.002+02:00

Az EOL rehersal weekend első napja.
10-től 17-ig énekeltük a koncertre a darabokat, 2 kávészünettel és egy ebédszünettel, mialatt elmentünk az egyetlen, szombaton is nyitva lévő Unicafe-ba. Remekül elvoltunk közben, hazafelé láttunk tüntetést Gvantanamo bezárását sürgetően, és a törökök kurdok elleni kegyetlensége miatt.
Ettem pullát, ami a fegfinnebb kalácsféle, puha, szinte már-már krémes belsővel, sok fahéjjal ízesítve. Itt mindenki oda van érte, már aki finn legalábbis...Közben kiderült, hogy Alli lakásán összejövetel lesz utána, egy olyan vetélkedő-félével egybekötve. Meghívtak, Katka hazament mert nagyon maga alatt volt, én elmentem.

Alli egy szigeten laki, pár száz méterre a tengertől. De már sötét volt, nem láttuk. Sok fényképpel díszítette a konyhaszekrényt, de amúgy neki is klasz finn lakása van, stílusos. Odafele az Alepában bevásároltakból (eredetileg úgy volt, hogy a szoprán hoza a gümölcsöt, az alt az édességet, a fiúk meg nem tudom mit, valaki még külön cukorkát is, amit nem igazán értek, mert az is édesség, nem? Ezek a finnek oda vannak a cukorkákért!!) Allinál beetünk. Meg mutattam nekik, hogy kell jó magyar csóródiák módra feljavítani a száraz ropogós keksz-izé lapkát...

A vetélkedő. Párokat húztunk, én Tuával kerültem össze. Aztán jött a vetélkedő, igazi 90-es évekbeli finn módra, mert akkor volt a TV-ben egy nagyon népszerű shaw, amiben hírességek mérték össze tudásukat. Például hogy ki tud szebben vakon rajzolni vagy labdát pattotgtatni teniszütővel...
Íme az első feladat: a pár egyik tagja vakon filcet ragad, a másik meg instruálja, merre menjen a vonal, amit rajzol. Természetesen egy előre odarajzolt labirintusban. Nem lehet a falakon átlépni ugye. Itt éppen Juha firkál.
A következő feladat finnül volt :( , anagramma. Helena, itt a képen, kitalálta és leírta, a többiek meg megfejtették. Volt vagy 15 szó. A vicc az egészben, hogy az elsőt én találtam ki :) A karvezető neve volt :) (csak azért sikerült mert Helena segítségül elárulta, hogy ezt még akár én is tudhatom, és ugye nem sok minden van, amit finnül én is tudhatok...)A következő: ki tud többet pattogtatni egy perc alatt. Tenniszlabda, hatalmas pingpongütő (egészen biztosan nem pingpongra való, de mivel fogalmam sincs...). Alant Tua pattogtat, háttérben Helena. Büszkén mondhatom, hogy második lettem ebben a kihívásban :):):)
A konyha-kiszögellés, és ahogy esszük a mindenfélét... Balról: Helena, Sakari, Juha, Aaro.
A következő versenyszám: egy összecsomózott harisnyát ki hányszor tud áthúzni magán egy perc alatt. Vicces volt :) Itt épp Sakari kezd neki, aki Soile jegyese/házastársa, aki a legjobb volt ebben a számban.
Tószt. Helena, Juha, Soile.
Az utsó feladat az volt, hogy csukott szemmel fogjuk meg a fél lábunkat és álljunk így minnél tovább mozdulatlanul... Nem volt ám egyszerű!
A díjakat Alli osztotta ki, Heidelbergi relikviák (ott volt a kórus egyszer), és pl. egy csomag szép színes zsepi, ez jutott nekünk, harmadikoknak. Mert harmadikok lettünk. Holtverseny volt Soiléval és Marjával, erre kő papír ollóztunk, és elszúrtam...
Hát ez van. Viszont remekül szórakoztam, és a szalmiakit is megkóstoltatták velem....

Még mindig nyaminyami: Juha, Aaro, Helena.Alli, Marja és Sakari.Juha, Sakari, Aaro, Alli, Tua.
Hazafelé Aaroval mentem jó darabik, mert nem lakik messze tőlem. Angolul barkohbáztunk, ami piszok nehezen ment, mert ő nem nagyon beszél angolul :):) Vicces volt, bírom a srácot. Engedtessék meg hogy így fejezzem ki magam...

febr 12-13, csütörtök-péntek

2009-02-14T00:57:00.004+02:00

Csütörtökön főleg aludtam, kipihenve a tegnapot...

Aztán csoportos próbára mentem Loviisához. Egyre jobban megy az éneklés! Jövő héten nem lesz, mert Lappföldre megy sielni. De jó neki! Úgy látszik, ez ilyen össznépi dolog, mindenki ilyenkor megy Lappföldre sielni...

Péntek... nagymosás. Katka átjött ebédre, palacsintát csináltunk, vicces volt, mert teljesen elfelejtettem, hogy tojás is kell bele, lisztet meg nem találtam a boltban, úgyhogy Katkának szegénynek kellett megvennie idefele jövet. Ketten kisütöttük, és rekordmennyiséget ettem belőle. Vörösáfonyalekvárral! Megnéztük a Mamma Miát is közben, remek zenés film, de Katkát ngyon lesújtotta, ami Harry-vel, illetve Mr Darcy-val, vagyis Colin Firth-szel történt a végén!

Utána, mikor lekísértem a buszkoz belebotlottam Andrásékba, majd Kláriba, aki feljött egy kicsit, és informált mirelit tenger gyümölcse pizza-leárazásról, minek kapcsán az S-marketben Lacival is összefutottam... Meg Orsi is feljött megbeszélni a holnp reggelt. Lerobbant a kompjútere, ez nagy csapás ám itt!!

Nagyon szociális élet volt ez a mai nap :) ...

Holnap kórusos éneklős hétvégém lesz :):)

febr 11, szerda

2009-02-14T00:14:00.004+02:00

A szerdák mindig érdekesek! Kivétel nélkül!

Finn óra után, ahová Marlene-nel (Svájc) s Alix-szal (Frankhon) mentem a buszon, megtudva temérdek érdekes információt a szaunáról, jégpályákról meg ilyesmi, együtt ebédeltem Katkával, Ákossal, Jennivel (Németország, most épp Lapföldre ment, de kcsit szomorúan, mert a szobatársa panaszkodott rá valami miatt...). Egy másik asztalnál evett Radu (Bulgária, róla kiderült, hogy Törökországból származik, és jól is beszél törökül...) és Eda (Törökföld, a lány, akihez becsöngettem). Attól tartok, Radu a nagy lelkesedésében még meg találja téríteni szegény Edut, aki muszlim... Szóval beszélgettünk, aztán Raduval elmentünk a központi pályaudvarra, ahol a jégpályán valami curling-szerű sportot űztek. Fogantyús korongokat csúsztattak a pálya túlsó oldalára, úgy értem. Csapatokban, talán családonként, úgy tűnt... Nagyon megbámultuk, mert voltak nők magassarkúban, és kivétel nélkül mindenki csúszkált!!!
Aztán találkoztunk Hankával, Katka meg én, és jártunk egyet, bár az idő nem volt olyan fényes. Így bementünk a Finnish Design Center-be, megnézni, mitől olyan híres a finn design. Hát, fura. Épp egy lámpa-kiállítás volt. A lámpákról összességében el lehet mondani, hogy minimalista stílusúak, és mindig van valami módszer, amivel lefogják a direkt vakító fényt... A bolt az érdekesebb volt a sok dizájnos finn holmival. A legmeglepőbb példányok a kidobott számítógépalkatrészekből készült alkatrészek. Mindenkinek kel egy alaplapból kivágott gyík, nem? Nem is beszélve a billentyű-kulcstartóról!

Eztán a cseh lányok beültek egy Mekibe melegedni, én meg felfedeztem egy elképesztő könyvtárat!!! 8 emeletes, az Esplanadi környékén van, és ott vanak az 1992-ben megszűnt British Council könyvei. Temérdek angol irodalom és szakirodalom!! Gyönyörű! Kivettem a Gyűrűk ura 1978-as befejezetlen rajzfilmváltozatát is és megnéztem, elképesztő! Olyan modern hatást kelt néha, mégis ó.

Kórus. Hanka, más dolga nem lévén és várva egy barátjára Tallinból, beült rá. Énekeltünk, énekeltünk. De utána!! Először vagy 20 ember elment a szokásos helyükre, valami Williams vagy mi, sörözni, ami aznap csak 3 euró volt (ez itt egész olcsó ár!). Nagyon barátságos hely, igazi égő gyertyákkal és az asztalokon szőnyegekkel terítő gyanánt. 3 asztalt kellett összetolni, hogy elférjünk. Ami először meglepett, az az, hogy senki sem szólt, amikor teli torokból énekelni kezdték a darabokat! Sőt, irtóra tetszett a ley közönségének! Egy nő oda is jött hozzánk, hogy milyen szép volt, mi meg meséltünk a közelgő koncertről... Direkt az én kedvemért elénekeltek egy régebbi Ligeti darabot, Hajrá ifjúság cammel :):):):) egész jó a kiejtésük :)

Majd, a nagy éneklés után, irány a karaokebár!!!!!! A neve Swengi. 1962-ben alapították, akkor még Budapest néven :)
Az egyik tenor szerint nem jó hel,y mert oda mennek a részeg tinédzserek... Hát volt pár, igaz... Mi elfoglaltunk egy kényelmes sarkot, úgy 8-10-en. Egy papírra fel kell írni a neved meg a dalod, és leadni, majd talán úgy 20 perc múlva, ha sokan vannak, következhetsz. Többen énekeltünk, és szállingóztak aztán el... Volt pl. Jeremy, Pearl Jam dal, Lara (szoprán) torkából. A többi finn vagy nem ismerem. Én, kinek egyetlen karaoke élménye a gólyabáli katasztrofikus Blackbird volt, reszketve másztam fel a színpadra, és énekeltem az I will survive-ot Gloria Gaynortól... A tónustegyáltalán nem találtam el, de szerencsére az első verzus után jött egy instrumentális rész ami helyrerázott :) És olyan remek érzés volt utána énekelni!!
Az este meg csak húzódott, és telt és múlt, és énekeltünk, míg végül csak 3an maradtunk, többnyire hallgatva a zenét, vagy énekelve, néha a hangzavarban beszélgetve egymással, és piszok jól szórakoztunk! Kaisa, alt és furcsaság, Aaron, basszus és vidéki fiú, valamint én. Énekeltem még Queent (One vision), Elvist (Heartbreak Hotel), Simon and Garnfunkelt (S. Fair), Abbát (Winner takes it all, Kaisával kettesben, óriási volt!), és a Hotel Californiát a végén. Az volt a legutolsó dal aznap, zártak. Egy nőci még oda is jött és mondta, hogy milyen klasz a hangom tónusa :):)
Volt ott egy piros hajú lány, aki bluest meg hardrockot nyomott, meg a barátja hasonló izléssel, egy sapkás fiú tökéletes Maroon 5-imitációval, és egy olyan Kelly Clarkson-féle csaj. A többiek nem énekeltek olyan gyakran, és finn nótákat is nyomtak. Aaaron 3at énekelt, finnet, Kaisa többet és mindenfélét. Ja, és egy szakállas búgó hangú finn fickó megszólított, de nem tudtam, mit mond :):):):):)
Szóval, utána még Kaisa meghívott minket magához inni pl. a papa ribizliszörpjéből, és enni finn csokit. Sokat beszélgettünk kortárs politikáról, meg kórusokról. Kaisa nagyon bohém-féle csaj. Van pl. egy tetkója, amit Amsterdamban szerzett, a Hajrá-ifjúságos nótával eltöltött boldog napok emlékére. Szavak magyarul. Hogy 'Hajrá ifjúság, hajrá...'nemtudommi... A férje matematikus, mot Londonban tanul phd-re.

Utána Aaroval elmentünk a buszhoz. Nagy este volt, én mondom!

febr 10, kedd

2009-02-13T12:13:00.002+02:00

Mit is mondjak erről a napról...
Reggel paráztam az első órámon, mert rövidke prezentásiót kellett tartani Louise Silko Ceremony című művében az első 78 oldalon történő Pusztító és romboló varázslásokról. Nem szeretek embereknek hosszan beszélni angolul! De végül is klasz volt, egy csomó mindent érthetőbbé tett hogy sokat gondolkoztam rajta, bár a felét sem mondtam el annak, amit akartam, igazán. Ebédre menet beszélgettem Kaisával (aki a kisebbik gyereke miatt költözött vissza Helsinkibe), bár félek, leromboltam a rólam alkotott pozitív képét, amikor Rejtő Jenőről mint kedvenc írómról meséltem neki... hja, ez van. Nagyon szeretem Rejtőt és nem félek kimondani!!!

A csaknem hivatalos keddi ebéd e napon nem lett meghirdetve, de azért elmentem, hátha valaki számít rá és odamegy... nem volt senki :(:(
Szóval ettem magánba és haza mentem, először amióta itt vagyok, világosban..... gondoltam takarítgatok egy kicsikét, amíg a szomszédok nem látják, hogy az ablakon ajigálom ki a szemetet... hahaha

Az este eseménye az volt. hogy átmentem egy török lányhoz, aki hétfőn homályos időpontra meghívott kávézni magához, és vittem neki sütit; és Orsi átjött vacsira. A török lány, Eda rém aranyos, rögtön megkínált mindenfélével, valami török olajban sütött tojásos-krumplis-izével például, nagyon finom volt, de a nevét már elfelejtettem. Élelmiszermérnöknek tanul, muszlim, és kiterjesztette a meghívását vacsira valamikor, nagyon szeret főzni úgy látszik. :):):)

Orsival megettük a hazai husi utolsó morzsáit is, aztán a Beugró epizódjait néztük a neten, hatalmas hahotákkal riogatva a szomszédokat :)

febr 9, hétfő

2009-02-10T21:01:00.009+02:00

A tegnapi ramaty idő után csodálatos napsütésre ébredtem!!

Finn után Katka Hanka barátnőjével találkoztunk mert így alakult, és sétáltunk egyet a város déli részében, ahol még eddig nem is jártam! Van ott egy híres park, ami a tengerig tart, csak most egy kicsit szeles, és sok szép épület. Felidéztük a közös közép-európai örökségünket, a cseh filmeket, amiket levetítettek Magyarországon és a magyarokat, amiket általában nem...
Ez a téglatorony a tűzoltóságé, gyönyörő épület!

Anglikán énekkaron nem volt Edward, mert szegénynek megbuherálták a napirendjét, és hülye kosztümbe öltözve kellett szegénynek valami operában énekelni...
Azért megpróbáltunk próbálni. Jött 3 ismeretlen arc is, illetve 4, mert Sarah, aki amerikai és a férje finn, hozta 3 hónapos kisbabáját, Benjamint, aki a próba nagy részét átaludta. Ott volt még Violetta, a hosszú szürkülő hajú vezéregyéniség, és Rachel, aki most végzett és költözött a saját lakásába. Hazafelé a villamoson eldumáltunk vele és Peterrel. Az anglikán egyház helyi tagjainak többsége finn házadtárssal rendelkezik, vagy ilyen házasság gyümölcse. Peter például ehte brit, Rachel félig. Nagyon érdekes emberek!

február 7-8, szombat-vasárnap

2009-02-08T23:25:00.004+02:00

Szombat.
Délben a Sibelius Akadémia (a finn zeneakadémia, akarom mondani A Finn Zeneakadémia) próbatermeinek egyikében próbált az EOL énekkar alt szólama. Ebből a próbateremből van vagy 15-20 ott, kb 15-17 négyzetméteresek, mindben van: zongora, forgatható plafonig érő tükör, némi kezdetleges hangszigetelés (simán hallani ahogy a hegedűjüket vagy fuvolájukat nyúzzák...), és egy útmutató a falon a játék előtti testmozgáshoz. Mert azt is kell ám! Kiderült, hogy az egyik altos lány, Kaisa, akinek piersingje és 2 tetkója is van, ott tanul zeneelméletet. A próba 3 órás volt, ez latt sikerült 3 darabot kivesézni, első sorban finnül. Tisztára profinak éreztem magam :):):)

Utána meg kellett vennem a kötelező olvasmányt, nem lehetett anélkül, nem...

Majd mentem Katkáékhoz főzőcskézni. Szegénykém pénteken nagyon rosszul volt valami gulástól, amit a cseh Jakub produkált, és a sörtől utána... Úgyhogy diétázni kellett, tejberizsa volt a menü. Remekül szórakoztunk, cseh zenét hallgattunk, meg mást is, aztán megnéztünk 3 részt az IT Departement című angol sitcom-ból, elsőrangú!!!!

Hazafelé egy buszon kötöttem ki Elzával és Orsival meg a tömeggel, akik a házunkba jöttek egy Lucas nevű spanyol gyerek szülinapját ünnepelni, ami vicces volt, mert Elza több mint egy órával előbb elindult. Jó hangosak voltak, állítólag vagy 40-en 27 négyzetméteren... András és Elza meglátogatott, de már fáradtak voltunk...

Vasárnap Martin finn hétvégéje miatt (találkozott 2 finn barátnőjével, olyan aranyos, hogy mindig csak "my Finnish girls"-ek hívja őket :):) ) nem volt tervezett kirándulás. Volt egy meghirdetett séta 10-kor, de én aludtam, Orsi is mert előző nap, a szülinapján Tallinba ment a franciákkal, így nem nagyon volt ideje alukálni, szóval szegény Martin egyedül... Katka meg finnül énekelt a kórussal a reggeli istentiszteleten... állítólag nem volt olyan élvezetes...
Délután 2-kor összefutottunk a sziklatemplomban a misén. Ezek a Mellunmäki társaság. Jó fejek, a prédikáció is érthető volt, s volt a végén kávé és csevegés is. Beszélgettem egy namíbiai sráccal és egy bolgárral is, aki nagyon szeretne valami international ima-group-ot szervezni, vagy valami országbemutatást legalább. Hajrá, én benne vagyok!!

Az idő esős és pocsék. Ilyen még nem volt, én mondom!

febr 6, péntek

2009-02-08T23:03:00.003+02:00

A villamoson egy cigány külsejű fickó dumált egy csajjal, akinek cselló volt a vállán. Angolul. Később kiderült, hogy finnül is tud mindkettő, mert egy nagyon magas és szakállas részeg finn pasas megszólította őket, először angolul makogva valamit, hogy "márpedig az nem úgy van...", aztán finnül rázták le. Nemsokára franciára váltottak, mert a lány mondta hogy élt egy darabig frankhonban. Rém érdekes volt, hogy miket meséltek egymásnak, utazásokról, kalandokról... ("VoltamMarakesben, " ó én is, a kaja agyon jó Marakesben..."Igen!!!").
Később a részeg velem próbált szóba állni, először kiderítve, hogy milyen nyelven is értek... English, French...hmmmm...Italian?

Este korcsolyázni mentem egy csapat ismeretlen emberkével, voltak finnek és nemfinnek egyaránt. Óriási volt! Ezer éve nem koriztam ugyan, de a több mint másfél óra alatt sikerült felidéznem azt a bizonyos csúszol-és csúszol és gyors-vagy és még-csak-el-sem-esel érzést, ami a művészetem csúcsát jelentette. És csak egyszer hasaltam egyet, mert a kori (amit egyébként borsos áron béreltem, meg kéne gondolni hogy nem-e érdemes vásárolni egyet...) önhatalmúlag körbe-körbe akart fordulni velem...
A többiek kicsit hamarabb elmentek inni egy sör, nem tudom miért nem maradtak, ha már az ember egyszer kimegy igazán illik sokat karcolni a jeget. Később gondoltam utánuk megyek, és fel is hívtam egy lányt, hogy hol vannak, de akkora zaj volt az ő oldalán, hogy nem értettem tisztán hol van a hely, keresgéltem egy darabig, de inkább hazajöttem.

febr 4-5, szerda-csütörtök

2009-02-08T23:02:00.003+02:00

Szerdán a kóruspróbára eljött egy francia lány, Marian. A felvételi procedúrára ki lettünk küldve, de olyan hangok szűrődtek ki... az ember azt gondolná, operaénekes a csaj!! Amúgy eszméletlenül kicsi és vékony... Bevették, de nem hiszem, hogy marad, annyira nem tetszett neki a dolog. Utána eldumáltunk vele és Katkával, és elmentünk az Amarillóba, mert a Vuolukiventiés olaszok azt mondták, buli lesz, mert olyankor olcsó a sör. Hát, még nem jöttek meg, zóval hármasban dumáltunk. Marian valami erdős dolgot tanul, néhány napja jött, és lehet, hogy csatlakozik a templomkereső társaságunkhoz.

Később egy csomó ismerős arc jött még, mint Elza és a lappföldi brancsa, de mi indultunk haza.

Csütörtökön egy másik kórustag házában tartottuk a nem-kórus-ének próbát. Egy duci lány az illető, akinek nem vagyok képes megjegyezni a nevét... Elképesztően finn lakása van ám! A falon mindenütt Muumin képek (az egy képregény, amiből japánok animációs sorozatot csináltak, nálunk is nagyon népszerű volt. Az a fura fehér llatka és családja és barátai...), Marimeko fotelek, pöttyös egyenszékek, hatalmas zöld függöny divatos, kacskaringós mintával, hajópadló, design mindenütt és fa és üveg. És persze a szoba közepén zongora. Meg varrógép. És mindenfelé kötögetéshez használt gombolyagogk. Nagyon szeretnek horgolni-kötni, az egyik órámon egy csaj végig lábszárvédőd horgolt, egész óra alatt! Majdnem készen lett a végére, és senki rá sem bagózott!

Az éneklés nyökögve megyeget. Új lány a szopránban, nagyon vidám és beszédes, van néhány magyar barátja és el tudja mondani, hogy 'köszönöm' és siveszen (ez szívesen akar lenni, de mindig elrontja...). Kiderült, hogy ezeket a dalokat, amiket minden egyetemi kórusnak tudnia kell, valami rang eléréséért gyakorolják. Egy bizotság előtt kell elénekelniük, és kapnak valami jelvényt, ha jól csinálják, és elismertebb tagjai lesznek az énekkarnak. Hogy pontosan milyen előnyökkel jár ez, arról fogalmam sincsen...
Hazafelé a villamoson eldumáltam a szopránnal és egy sráccal a tenorból, akik mindketen Espooban laknak.

Ó, amúgy felfedeztem egy könyvesboltot :):) (meglepetééés). Tele van angol használt könnyvel, főleg 70-90-es évekbeliek, egy csomó régi Penguin. És egy barátságos eladó fickó, Ian. Nagyon szépen beszél angolul (mint a finnek többsége...), és francia rádiókat hallgat álandó jelleggel. ELdumáltunk Sherlock Holmes-ról, az óangol nyelvről és a francia jövevényszavakról, és feltett egy levelezőlistára, amin a boltban megrendezésre kerülő rendezvényekről értesítik a földi halandót. A bolt neve... Arkádia!!

febr 3, kedd

2009-02-08T01:01:00.003+02:00

Az indiános óra után Kaisa, egy 30 feletti nő, aki jár az órára, elkísért az angolos könyvtárba megmutatni, hol vannak a másolni valók, Mark, a tanár kérésére. Finnekre nem jellemző módon rendkívül bőbeszédű volt, elmesélte a fél élettörténetét. Ő finn, de Costa Ricán él és tanít angolt vagy egy évtizede. Van két gimis lánya, és a kisebbik a fejébe vette, hogy 10. osztályát Finnországban szeretné kijárni. Végül is Kaisa elengedte totál egyedül, de megígérte neki, hogy ha tetszik neki, akkor a maradék 2 évet is itt töltheti, és ő is ide költözik addig. Tette ezt a meggondolatlan ígéretet aban a biztos tudatban, hogy a finnek maguknak valók, senki sem fog a gyerekhez beszélni, gysem tetszik majd neki. Azomban kiderült, hogy a gyerek épp ilyen magának való, és most Kaisa kénytelen ide költözni.... De nem bánja, épp szakdogozatot ír indián irodalomból, itt legalább lehet nyugisan. De hogy miből fog élni, az még neki is homály...

A csaknem rendszeres keddi ebédünkön csak én és Martin voltunk... de eldumáltunk :) A minap meglepték a szülei váratlanul azzal, hogy meglátogatják :):):)
Aztán ment dolgozatot írni, ami után (és az én órám után) összefutottam vele, remekül sikerült. Ezek a németek olyan szorgalmasak! Előre tanulnak meg minden!

febr 2, hétfő

2009-02-03T00:32:00.005+02:00

Volt egy órám, amire a tanár nem jött be, ezért egy idő után fogtuk magunkat és szétszéledtünk...
Én Katkával és egy másik finn városban tanuló, de épp Helsinkiben járó barátnőjével, Hanával sétáltam egyet a csudamód napsütéses városban (bizony bizony, ha Helsinkiben ébredtek a medvék, még hosszú és kemény tél vár ránk...). Aztán az Unicaféban demonstráltam, milyen sokat is képesek egyszerre befalni a magyarok.

Aztán mentem anglikán kóruspróbára. A kórus állítólag vagy 6 fő, ebből 4 jelent eg, én voltam az egyetlen lány. A vezető új ember, Edward, ausztrál és most jött 5 évre a Sibelius Akadémiára tanulni. A pap az a pap. Peter egy vezéregyéniség, az a szervezgető típus. És Geoffrey vagy ki, a néger fickó. Eredetileg annó szuahéli nyelven afrikai dolgokat énekeltek, de Edwardnál egy Purcell 3 szólamú volt (hahh, szerény személyem altot énekelt magánban), egy plain song és anglican chant. Nagyon családias volt az egész, sokat beszélgettek a kórus jövőjéről, megvitatták a terveket... mint itthon :) totál otthonos. Még látnak majd!

febr 1, vasárnap

2009-02-02T21:45:00.017+02:00

És februárra vált a hónapok sora, azaz helmikuu, ahogy a finnek mondják, a gyöngyhónap.

Reggel jó korán keltem, hogy bemehessek a városba beszélgetni Petivel és sétálni. Olyan jól sikerült, hogy háromnegyed órával hamarabb a buszmegállóban voltam... Jót sétáltunk, még a nagy és szép ortodox templomba is be tudtunk menni, mert mise előtt kinyitják. Rendkívül impresszív épület! A kikötőben is jártunk, mászkáltunk, aztán elvittem a vasárnapi misére Martinnal és Katkával, ami ezen a héten .... anglikán volt. :)
Meglepően hasonlított a katolikus struktúrára, az egyik kiugró különbözőség pl az volt, hogy a kézfogás és "béke veled" jóval előbb van. Egy másik, hogy soha nem térdelnek le. Valamint a nem csak a testből, hanem a vérből is részesülnek a hívek (ha értitek mit akarok mondani...). A pap nagyon furi ember, a hívek többségéhez hasonlóan angol nyelvterületről kerülhetett ide. Szarkasztikus humora van. Olyanokat prédikált például, hogy "...aztán Szent István vértanú ünnepe sokkolt minket, már aki elment templomba ezen a napon, ha jól emlékszem, ketten voltunk...". És mindenki olyan szép angol nyelvet beszél!! NO mindegy, itt is volt ám mise utáni teázás-kávézás-sütizés, ahol nagyon kedvesen körbekérdeztek minket, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk... és meghívtak a kórusba énekelni :) Talán még ez volt a legközvetlenebb társaság.
Ezek után elmentünk a heti kis sétánkra(a franciákkal, Orsival és egy Marketa nevű cseh lánnyal bővülve) a város nyugati oldalán a Lapinlahti öböl mentén egészen egy szigetig, amin egy skanzen van. A temető mellől indultunk, igazán megnyerő végdő nyughely, szívesen aludnám itt örök álmom, fenyőfák és több száz szürkés-barnás antik sírkő társaságában. Alacsony kőfal veszi körül, nagyon rusztikus...
Az öböl vize mivelhogy be volt fagyva, ismét élvezhettük a jégen járás örömét :)
Peti és Katka útközben más dolgukra mentek, de mi bejártuk a skanzenszigetet, ami bár a múzeum maga nem volt nyitva, azért bejárható volt. Egyszerűen gyönyörűek a házak, fából éültek, vagy színesek vagy nem. A kávézó sárga. Itt kávéztunk-teáztunk és történeteket meséltünk egymásnak ismerőseinkről, akik az rasmuszos félévükben egy barlangban laktak (Spanyolország, megtörtént eset, igazi vadon termő tengerparti barlang...), vagy mások házába betörve és a zárat kicserélve legálisan ott tartózkodtak a házban, mely tevékenységnek van egy neve is angolul, de nem jut most az eszembe... elképesztő, miket meg nem tud az ember!! Nagyszerű finn sütiket is lehetett kapni, elég borsos áron, de a kávé teljesen elfogadható pénzmennyiségbe fájt.

Aztán hazamentünk, és megtudtuk, hogy sem a Prizma, sem az S-Market nem tart nyitva kilencig... sajnos a saját bőrünkön... De az Alepa igen!

jan 31, szombat

2009-02-01T02:00:00.005+02:00

A mai nap ragyogó napsütéssel kezdődött, és jégvirággal az ablakomon :):)

Aztán -13 fokos hideg lett belőle... de az majd csak később jön...

Ma kimentem a Peti elé a reptérre, aki Észtországban volt az előző szemeszterben, és Helsinkin keresztül megy haza holnap, miután egy finn barátjánál aludt ma. A finn barát fura... beszél-beszél magyarul, de nem nagyon mer megszólalni... A hajó, amivel Peti jött, hatalmas! De tényleg, HATALMAS! És látni ahogy a finnek hozzák a kartonnyi szeszt, komolyan!

Este Katka volt itt vendégségbe, mert kiderült, hogy vannak közös érdeklődéseink, úgymint gregorián zene, ének, és Compostela. Csináltam neki vacsorára különleges magyar vajban sütött krumplit sült kolbásszal :) ala Ági :) De ízlett, azt kell mondjam. Még el is mosogatott utána!
Én megmutogattam neki a Csepeli Schola felvételeit, ő meg az ő kórusát a neten. A nevük Brécy, sok modern dolgot énekelnek, van egy háziszerzőjük is, aki Katka szerint egy géniusz (még csak 27, és máris miket nem alkot!). Írt egy darabot, ami 15 perces, és végig harangokat imitálnak benne az énekesek. Nem rossz, de azért én megmaradok a jó öreg gregoriánnál :) A fickónak vannak filmzene szerű megnyilvánulásai is, melyek kifejezetten élvezhetőek!!

jan 30, péntek

2009-01-31T15:03:00.004+02:00

A franciákkal, Orsival és Klárival kihajóztunk Suomenlinnára. Ez egy szigetcsoport 15 percnyi hajóval megtett távolságra a várostól a tengeren (olyan közel van, még a városi bérlet is érvényes ide). 1748-ban a svédek erősöt építettek ide, nagy része máig is látható, a világörökség része. Most ugyan tél van és szeles és hideg volt, azért látni, milyen gyönyörű. Állítólag nyáron rendkívül népszerű, sok esküvőt tartanak például itt. Most is láthattunk előkészületeket egy lagzira :)

Ó igen, a jó öreg Helsinki. A fényviszonyok nem kedveztek a fényképezőgépemnek sajna...

Látszot ám a nyílt tenger is!! OLyan széles és hatalmas volt, kedvem támadt tengerésznótákat énekelni! Sajnos csak a "Baj van a részeg tengerésszel" jutott az eszembe...

Sherlock Holmes and the Secret Weapon

2009-01-30T12:30:00.004+02:00

Találtam egy 1943-as Sherlock Holmes filmet. Az egész megnézhető itt. Annak ellenére, hogy Holmes barátunknak semmi köze nem volt a 2. világháborúhoz (volt vagy 100 mire kitört), és Moriarti feltámadt, és nem is Jeremy Brett játssza, nem is olyan rossz!!!! Alig érezni rajta a propagandát... már a témaválasztáson és a zárómonológon kívül. De Doyle mester is csinált ilyet a His Last Bow-ban, az 1. világháborúhoz kapcsolódóan, szóval ki vagyok én, hogy kritizáljam.

jan 28-29, szerda-csütörtök

2009-01-29T23:47:00.006+02:00

E napok összegyűjtött bölcsessége:

Orosz vízum ügyben nem a magyar nagykövetségre kell menni, ami amúgy is a világ végén van egy szigeten, ahol maximum nyaralókat várna az ember, és úgy is néz ki, mint egy nagyra nőtt nyaraló, szögletes és vékony falú. Ezen kívül a konzuli fogadóórák is rosszul vannak kiírva a neten, mert nem minden nap 0-16.30-ig vannak, hanem 8-16-ig kedden és pénteken, vagy hogy... És nem tudják a választ a kérdésemre. De legalább kedvesek...

Ami finn fogalmak szerint borsóleves, az a magyar terminológiában a sárgaborsófőzelék névre hallgat. Ami pedig a finnek szerint palacsinta, azt mi kockára vágott édes omlettnek mondanánk eperlekvárral leöntve (nyaminyami).
Lovasrendőrök pedig igenis vannak Helsinkiben. A kép nem mesterséges vagy montírozott vagy összerakott, csak a villamos mozgott közben. (különben sem hamisítanám a dolgokat, ááá)
Amikor a bolti eladó azt mondja, hogy az outlet az Itäkeskus közelében van, az azt jelenti, hogy 1-1 1/2 km gyalog még onnan. Vagy hogy valójában a Siilitie-felől közelebb van, csak közben át kell vágni egy kamionparkolón. De teljes mértékben megéri. Nagyon jó zenét játszanak a boltban!!

A hangyaírtók Finnországban nem mondják meg pontosan hányra jönnek, úgyhogy jól teszi az ember, ha menetkésen várja őket, mert végigszórják a mérges löttyt a szobán, magyarázgatnak valami kapszuláról, ami teljesen kinyílik 15-20 percen belül, és a hivatalos irányelv szerint olyankor 2 órára el kell hagyni a lakást. Mondanom sem kell, rajtaütésszerűen távoztam...

Az egyetem olyan állat, hogy mindenki megfordul a gyomrában. Néha hatalmas társaságok jönnek össze ebédre.

A finnek furák. Az éjszaka közepén strandröplabdáznak egy téren, ki nyúlnak, ki indiánnak öltörve, ki félmeztelenül. És még élvezik is...

A kórusban éneklő fiatalok nem feltétlenül tudnak karvezető nélkül is tisztán énekelni (volt egy házi éneklés az egyik csajnál, bepróbáltunk finn dalt, svédet, franciát, olaszt. A franciát, kiderült, én ismerem magyarul, Katka csehül, úgyhogy az rém vicces volt. Kiderült továbbá, hogy a hörpin az finnül hörpint. És hogy februárban felléünk, amihez adnak ruhát, ami kék és fura szabású, és hosszú nekem, úgyhogy fel kell varnom...). De sebaj, a végén beszélgettünk Katkával és meghívtam szombatra. Majd énekelgetünk :) és megmutatom neki a Csepeli Schola összes felvételét...:)

jan 27, kedd

2009-01-27T19:21:00.002+02:00

Ma megint havazott. Mostanában sorozatosan ez történik!! Nem mintha nem örülnék neki...

2 órám volt, az elsőn hosszasan tárgyaltuk egy Momaday nevű félig indián író The House Made of Dawn című művét, anak is második részét. Aztán elbarangoltam a könyvtárba és találtam egy csuda izgi könyvet Korea történetével :) Majd együtt ebédeltem a franciákkal és Martinnal, előtte minden általunk ismert nyelven jó étvágyat kívánva. És megbeszéltük a következő vasárnapi kirándulást.
A második órámon a vicces ír-amerikai pasas William Blake költészetéről beszélt, no meg előtte csoportokban festményeket hasonlítotunk össze, hogy melyik miért klasszicista és miért romantikus. aztán az eredményt megosztottuk a publikummal is. Amikor a 'sublime'-ról beszélt, Klárival összevigyorogtunk, mert azt mi is előhoztuk magánba korábban, ere megszólított, hogy látom, bólogattok, mondjatok már ti is valamit :):)

jan 26, hétfő

2009-01-27T19:07:00.007+02:00

Befele menet lerobbant alattam a busz... Az ajtóvsl volt valami baj, a vezető tanácstalanul nyitogatta egy darabig, aztán jött a telefonos segítség...

Ez a nap az egészséges életmód napja. Reggelire megkóstoltam egy vörösáfonyás joghurtot zabpehellyel. Ebédre pedig ettem a híres-neves finn kásából. Vagy mi magyarul. Porridge. A konyháslány szerint nemzetközi eledel, az orosz nagymamája is mindig ezt csinálta neki. Finom, a tejbegrízre emlékeztet, annál több az íze. Gyümölcsös sziruppal eszik, ami nem nevezhető igazából sem lekvárnak, sem szörpnek, a maiban eprek és áfonyák úszkáltak. Csatoltam egy képet is, a bal oldali fenn a kása, lent a szokásos saláta látható, jobb oldalt a kenyér és az a száraz íztelen keksszerű valami, amit itt annyira szeretnek vajjal megenni...

Ma végre megkaptam a Lyyra kártyámat, ami itt a diákigazolványnak felel meg. Kék színű. Az irodába a mai napon igazi kihívás volt bemenni. Már régóta tatarozzák a szomszéd épületet, de erre a napra el is barikádozták a kijáratot. Minő mázli, hogy pont ott járt egy office ember, és utat tudott mutatni a lépcsőházak dzsungelében! Közben megtudtam tőle, hogy a ház úgy 100 éves. Nagyon szép a lépcsőháza, tényleg, egy kicsit a régi pesti bérházakra emlékeztet.
Most már végre igazi diákja vagyok a Helsingin Yliopiston-nak!!!

Az utolsó kép Helsinki legöregebb hídjáról készült. Mármint épp azon álltam, amikor fényképeztem...

jan 26, vasárnap

2009-01-25T19:45:00.009+02:00

Ma először jártam Hesinkiben katolikus misén. Itt nincsenek ám sokan, az egész városban csak 2 templom van, és ott s nem mindig tartanak angol nyelvű miséket... Ma szerencsénk volt, Katkával és Elzával. Mise is volt, az idő is jó volt. Egy lengyel pap tartotta nagyon gondos angol kiejtéssel. Érdekes dolgokat mondott, ésa végén házi feladatul adta, hogy olvassuk el Jónás könyvét, és gondolkozzunk el azon, hogy mit kell megváltoztatnunk magunkban most, hogy tudjuk, Isten meghívott minket a követésére.
Mise után meghívott az atya mindenkit egy kis kávéra az alagsorba, amiről kiderült, hogy kisebbfajta lakomával egybekötött! Ettem ott (a képen látható) currys mazsolás rizst, csípős pörköltet, salátát, és (a képen nem látható) gyümisalit jégkrémmel. (A finnek furák, télen előszeretettel esznek jégkrémet...) Szóba elegyedett velünk a több papból az egyik, és tetszett neki a Magyarországon vett norvég pulcsim. Azt hitte, norvég vagyok!!

Ezek után elmentünk a nagy kínai újév alkalmából rendezett ünnepségre. Hatalmas, piros lampionok, piros sátrak, latyakos hó a földön, és tócsák, színpad és színpompás táncosruhák. Látunk oroszlántáncot, sárkánytáncot, legyezős táncot, operarészletet, harcművészeti bemutatót, zenészeket... boltokat, ennivalókat. Egy fickó jégszobrot faragott nyilvánosan, láncfűrésszel kezdte...
Az egyik helyen lufikat osztogattak, sárgát és feketét, héliumos, még most is itt van a plafonomon, a másikon ha az egyik pohárból a másikba pakoltál 5 üveggolyót pálcikával 1 percen belül, kulcstartót nyertél. Nekem ugyan nem sikerült, azok a nyomorult üveggolyók piszok síkosak voltak, de így is kaptam, mert nem soknak sikerült igazából... rendesek voltak...

A tűzijátékra nem maradtam , már kezdtem fázni. A buszomat pont lekéstem, erre elmentem egy darabig a metróval, hátha így megelőzöm, de nme sikerült, és amíg a buszmegállóban álltam, 6 emelet magasságból a tetőről a fejemre pottyant egy adag hó.

jan 23, péntek

2009-01-24T22:23:00.011+02:00

No ez aztán igazán érdekes nap volt!
Bent ettem a Unicaféban, aztán, gondoltam, jó az idő, sétálok egyet, és a végén kikötöttem a Helsinki City Museumban. Nem egy hatalmas a városról szóló kiállítása, de sok érdekességet meg lehet belőle tudni. A múzeumban szóba elegyedtem egy helsinki illetőségű úriemberrel, akitől igazán egyéni látásmódból hallhattam a finnekről!! Pszichológiával foglalkozik, ért tehát a lélek rejtelmeihez egy kicsit :)

A finnek számára lehetetlen elképzelni, hogy valaki mondjuk elemel valamit, ami nem az övé, vagy például hogyha a rovarirtók a főkulccsal bejönnek a lakásomba rovart írtani, ellopjanak valamit. Beléjük van oltva, hogy a munkát pontosan el kell végezni, és másét nem vesszük el. Jegyellenőrök sem igen vannak a tömegközlekedésben, sem parkolóellenőrök, mert a jegyvásárlás, parkolójegykifizetés teljesen természetes!!! Épp ezért vannak óriási büntetések.
És igen, a finnek sokat isznak sajnos, és depressziósok, de ez nem a gazdaság miatt van, hanem általában személyes problémák miatt, mert ők olyan zárkózottak, visszafogottak... A sötét-világos furcsa váltakozását pedig már teljesen megszokták, fel sem tűnik nekik.

Érdekes, ugye? Szóval jól elbeszélgettünk, aztán, mivel zárt a múzeum, meghívott egy teára és vörösáfonyás pitére egy kávézó félébe, ami egy igazi, 1940-es évekig működő fa vitorlásban van. Eszméletlen egy hely! Alacsony mennyezet, hordók, pont, mint a filmekben. És még a hullámzást is lehetett érezni!!!!
Láttam még, illetve felmentem, egy tornyot/toronyba, ahonnan kiváló kilátás nyílik az egész városra!E ste persze csak az esti fényeket nézheti az ember... de így is szép. A torony tetején kávézó van, és állandóan villogó lámpák.

A végén a sziklatemplomban tartott koncertre jutottam, amit a magyar kultúra napja alkalmából rendeztek. A második sorból néztem végig, ahogy Bogányi Gergely Lisztet, Chopint játszik zongorán, és egy hölgy átveszi a Pro Valami díjat, amit magától Hiller Istvántól kapott. Nagyszerű este volt, én mondom. Bár nem készültem szép ruhával, kicsit aggódtam is, nehogy kinézzenek a piros hótaposómban :):)

jan 22, csütörtök

2009-01-23T00:21:00.000+02:00

No, ma nem sok minden történt. Sokáig aludtam, aztán amíg vártam hogy Laci is kikászálódjék az ágyból és találkozzunk ahogy megbeszéltük egy útra a városba, felporszívóztam a Kláritól kölcsön kapott porszívóval. Úgy bizony, ő talált egyet a szekrényében...

Aztán végül az lett belőle, hogy néhány morcos szó és a harmadikra felrepülni sajnos nem képes hógolyó után egyedül mentem. A szépen szakadó hóesésben. Egész nap esett. Hófúvás, zima, de élvezhető :):)

Nagy bevásárlónapot tartottam, és felfedeztem, hogy Helsinki valójában tele van Plazákkal, csak nem látjuk őket, mert álcázzák magukat. Ártatlan üvegháznak, vagy irodaépületnek sok kivilágított névvel. És nincs is olyan plázakultúra, mint nálunk. Az emberek nem sétafikálnak ott csak azért, mert nincs jobb dolguk. És nagyon nyitott társaság, a boltok gyakorlatilag a folyosón vannak, bátran otthagyják az árul, úgysem lopja el senki... A fő gyalogútvonal gyakorlatilag mindig ruhapolcok között vezet...

A Fórum nevűt jártam be. Mostanában vannak, ahogy erre nemrég felhívták a figyelmemet, a nagy Karácsony utáni leárazások. Ki is fogtam egyet a H and M-ben, bár komoly gyötrelem volt megérteni az engedmények pontos feltételeit, tekintve hogy finnül voltak. Benéztem a Stadiumba, ami edzőcipővásárlással járt egybekötve egy kis bolton keresztül féllábon ugrálással és többrendbeli vetkőzéssel... na nem olyan nagyon...

A finnek nagyon szeretik a gyerekeket, és mindenhol kedveskednek a szülőknek gyerekrészleggel, ami hatalmas területet foglal el minden üzletből. És, ami a legaranyosabb, álandó mesefim megy a közepén, hogy a gyereket ott lehessen hagyni, amíg mami megnézi a legújabb blúzokat! A kép a Stockmanben készült.

Hazafele menet beugrottam a finn Tescoba, ami Prizma néven fut. Hatalmas, 2 emeletes, tömve mindenfélével, ami nem méz. Úgy megpakoltam mindenféle ennivalóval a zsákom, alig bírtam hazacipelni! De már van majonéz és ketchup, most már semmi baj nem lehet!

Amúgy, most van a magyar kultúra napja, de erről nem sok szó esik. Holnap lesz egy koncert a sziklatemplomban, zongora, este, de azt sem tudni, ingyenes-e...

JAN 21, SZERDA

2009-01-22T01:32:00.000+02:00

Isten adot nekem havat a névnapomra!!!!!
:)
Este esett, de megmaradt és csudaszép!
Bevonta a várost, az utakat. Az egyetemet, a buszmegállót. :)

Reggel bementem időben, hogy kinyomtassam a finn órára a tankönyvet. Szerencsére nem szerencsétlenkedtem sokat, egy finn lány nagyjából elmagyarázta. A számítógéppark minden gépéről nyomtathat az ember, és minden emeleten van nyomtató. Összesen 600 oldal nyomtatási kreditünk van, ami teljesen ingyenes.
A finn óra jó volt, Elzától kaptam ajándékba egy mandarint, óriási, pont jól jön, és gyakoroltuk a kiejtést és egymás nevét memorizáltuk. Ákos mellett ültem, és szidtuk a finn magánhangzók eltérőségét és hasonlóságát a magyarhoz viszonyítva. Kiderült, hogy két francia csaj a csoportból a mi utcánkban lakik. Náluk is van hangya. Ami egyébként nálam eddig nem volt olyan nagy gond, de ma fogtam vagy egy tucatot... kicsik és pirosak. Csütörtökön jön rovarirtó lemészárolni őket.

Szóval óra után ebédeltem Katkával, aki átiratkozott a mi finn csoportunkba, mert az ő tanára, az előző egy boszorkány-szerű nő, és valami Jenni nevű német ismerősével. Kaja után egészen véletlenül összefutottam Orsival, Martinnal és Danival, és spontán elmentünk sétálni egyet egy park irányába. Soha nem érkeztünk meg, de nagyon jó volt. Odafele főleg Danival beszélgettem, angolul, ami fura, mert Martin, aki az egyetlen, aki nem értett magyarul, nem is figyelt, mert Orsival dumáltak. Ajánlott egy kínai újévi ünnepséget, szerintem elmegyek :)
Aztán egy erdős-dombos részre bukkantunk, ahol hógolyóztunk egy kicsit, mert azt ugye milyen rége nem, és építettünk egy cuki hóembert, 4 darabból, kemény munkával.

Szerintem utánunk nem sokkal szegény ledőlt, mert kicsit kevéssé egyenesre sikerült :):)

A fiúknak órájuk volt, elrohantak, s mi Orsival a postára mentünk levélfeladni. Útközben láttunk egy fura finn dolgot. Egy fickó kamerázott egy másik fickót, akinek az egyik kezében olyan tévés mikrofon volt, a másikon egy békabáb. Gesztikulált és beszélt. Már a békabáb.... Kicsit látni a fényképen is, egy hóbucka mögött. És láttunk még esőerső-párti Greenpeace-es aktivistákat gorillának öltözve ücsörögni egy másik hókupac tetején... még furább...

A postáról pedig, mit ad Isten, bejuthatunk a könyvtárparadicsomba! Egy zenei könyvtár, a falon elektromos gitárral, emberek tömkelegével, CD-k tömkelegével!!! És kiderül, hogy az egész a Helsinki City Library hálózatának része, és a beíratkozás teljesen ingyenes, és kártyát is kap az ember, mert ugye Finnországban mindenhez kell egy kártya, és ki lehet venni 40 dokumentumot (nem hallottam félre!), 20 CD-t, 10 DVD-t vagy mi, és van önkiszolgáló kölcsönzőpult! Eszméletlen!!! Persze aonnal beiratkoztam, és ki is vetem néhány mangát egy egy nem tudom milyen CD-t, mert azok voltak legközelebb, és siettünk, és ki kellett próbánom azt a kölcsönzőt!!!

No, a nap másik fénypontja, az énekkar. A neve EOL. Elmentem próbára, mert azt úgy kell, és a szünetben elvileg meghallgatás, de most a végén volt, mert a múltkor úgy elhúzódott, hogy teljesen felborult az életük. Szóval, énekeltünk Tomkinst és Purcellt (zokniban), aztán volt egy kis tea-kávé szünet sütivel (a cukrot a ccsaj otthon hagyta, úgyhogy megszívtam a feketével...), majd ének és meghallgatás. Ott ült vagy 4 másik gyerek is, mind fiatalok amúgy, és végighallgatták, ahogy eléneklem az Engem anyám megátkozott-at, skálázgatok (egész másképp csinálják, mint mi itthon...), fura hangokat ütögettek össze-vissza, amiket le kellett utánoznom, és lénekelnem egyedül az altot a Purcell darabban, úgy hogy a többiek énekelték a többi szólamot. Hú. Már kész be voltma rekedve... Ezek után kiküldtek és megvitatták.
Éééééés, welcome to the Choir!! Bevettek, altba, mert kértem. Bár a fickó szerint inkább szoprán hangom van. Mondtam, hogy cca 3 óra éneklés után már tényleg...
:) Naggyon klasz lesz, kórustag lettem :):) Júniusban készítenek CD-t 17. századi motettákból, arra gyakorolnak amúgy éppen. Jó fej társaság, állandóan egy régi Ligeti darabot emlegetnek, még egész részleteket is fújnak fejből! Magyarul! Egész érthető...

Próba után még beülögetnek valahova, de én most nem mentem velük, mert rohantam haza, hová meghívtam Orsit, Andrást, Klárit és Lacit. Kicsit összeröffenni. Orsival egy buszon mentünk haza, és András felhívta útközben, hogy miért nem vagyok már itthon....
Klasz volt, még kaptam csoki-ajándékot is, amit nagyra értékelek, ittunk teát és siiderit, ami olyan gyümölcsös sör-féle, nagyon finom, Laci körbekritizálta az otthonom, és megnéztük egymás kedvenc videóit a youtube-on.
No, de most már aludni kéne :):)

jan 20, kedd

2009-01-22T01:06:00.000+02:00

Lássuk csak. Volt egy órám reggel, amire rém álmosan mentem be, mert hajnalig fnn kellett maradnom hogy telepítsem a nyomorult MSN-t, hogy Samuel, a hongkongi srác el tudja nekem küldeni a tananyag könyvet elektronikusan, hogy kinyomtathassam ingyen, és ne kelljen megvenni a boltban. Aztán volt még egy órám, ahol úgy tettem, mintha elolvastam volna a Scarlett Letter első 10 fejezetét (az első 4-gyel volt csak dolgom, mert elfelejtettem, mennyit kéne). De közben összetalálkoztam Martinnal, akitől elkértem az éppen nála lévő másolt anyagot egy másik órához, amit később töb minz egy órán át szkenneltem, 78 oldal...

Klári bevitt egy órájára, amit egy Joseph Flanagan nevű amcsi pasas tartott, britt és ír romantikus irodaloról, aki beszél mint egy cséplőgép és jó fej is még. Ha lehet, ezt is fölveszem. Már az órát. Sokast beszélt a történelmi háttérről, kitérve az ír történeleme, ami szerinte abból áll, hogy fellázadnak az angolok ellen, brutálisan leverik és kivégzik őket, majd leisszák magukat és énekelnek róla... Amúgy tényleg így van. De, ahogy Flannagan mondta, ő is csak azért mondhtja ezt sértés nélkül, mert a neve Flanagan.

Nos, hazaérve meglepetés fogadott, átmentem a nyomorult nyavalyás szükségtelen és szörnyedelmes alapvizsgán!!! Legalábbis van jegyem beírva. Már ha csak el nem írták. Ami egyébként könnyen meglehet!!! Phú...