The unexpected interestingness of Komárom- Komarno

The twin towns of Komárom and Komarno. It used to be united, located in one side of the Danube or another since Celtic times. Then it was cut into two, Komárom belonging to Hungary nowadays, Komarno to Slovakia. It has always been an important center, very well defendable, swampy and containing 2 rivers (the Vág enters the Danube here). One Roman emperor died here (I suspect Marcus Aurelius), and a Hungarian king was born (Ladislaus V in 1440, quite accidentally, his mother went into labour while travelling).
I visited two important historical locations, one fortress in the Hungarian side, one in the Slovakian. Here is what is so unexpectedly cool about them:

Fort Monostor

This is relatively new as a fortress, on the souternh side, built in the 19th century.One of its purpose was to defend the Danube. Have a look at the plans of this vaguely circular building complex, with a huge inner courtyard. They've piled soil at the top of it, which was remarked by an old lady visiting, as the first building she saw where the grass was growing on the roof ("sose láttam még házat aminek a tetején nőtt a gyöp...").

This is the part facing the Danube. This is the strongest part of the fort, walls can be as thick as 5 m. You can see the soil on to of the buildings, it served the protection of the place.

These corridors housed the army, officers separately of course. There is a bilding for the horses as well, since there we a buch of those as well... Sometimes it's used for film making.

This room displays how army life must have been like during the Monarchy. Like this, only more crowded...

The next display reminds us that from 1945-1990 the place was occupied by the Soviet army. People say it was such a forbiden location, that when the supply was brought by train directly to the fort, the Hungarian train driver had to hop off, a Soviet hopped on, drove the train in, and the Hungarian one had to wait outside while they dealt with the supplies and gave back the train.

Observe the collection of the Museum of Bread. It is filled with machines used to make bread-like object. The building it is housed was originally the bakery of the fort, but the bread was legendarily bad...

The Old Fortress and New Fortress of Komarno

It was part of a fort system dreamt up during times of the Monarchy of Austria-Hungary. The old fortress is the oldest one in the area, there was some sort of defense there from the 10th century. It's been reshaped a few times, withstood the tatar invasion in the 13th century, King Matthias built a reneissance palace in the 15th century and often was in residence, Ferdinand I built the first proper fortifications that largely remained unchanged. If you look at the picture, the old part is the pointy bit at the meeting point of the Danube and Vág, that looks like a turtle. During the Turkish troubles they've decided too strengthen it, thus building the new part of the fort, the outer half circle. In the 18th century its condition deteriorated, so they've abandoned it till it was needed again for the Napoleonic wars. This fort was never taken by the enemy, "nec arte nec marte", as it is written on the walls, neither with force, nor with tricks.

It was used by the Soviet Red Army, kept very much a secret, then purchased by the city of Komarno in 2003, and have ambitios plans to renovate, using EU funds for example, make a really good museum put of it, and rent some parts for offices. At the moment it can be visited, but only with a guide.

This is a very new statue of Béni Egressy, in front of the new fortress. He used to serve in the town, and is a famous musician, composer.

This is the Leopold Gate.The main gate to the fortress. The one the huge metal key opens :)

This is the part where the soldiers lived. Many many rooms, only filled with the bare walls nowadays... Appearently the Red Army took anything they could, even the toilet seats (they were mostly destroyed though...). According to the story, the Country handed in the receit for the objects they took. Then then handed in the receit to the city for  "services rendered in the protection of the city"...

This is the Ferdinand Gate, gate to the old part of the fortress.

That is the inner court of the old fortress. There used to be a whole self-sufficient town here with church, restaurant, market etc. It has been cleaned (by the Soviet army if I remember well...) and thrown into the Danube, so there is no trace of it left, not a stone, nothing.

Look at the red walls. Courtesy of the Soviet Red Army. You might want to avoid touching it though, they appearently used the red mud that made headlines a few years back flooding some villages, damaging property and the health of people. It's slightly toxic you know... They've painted red every wall they could, and once for a  visit from Moscow, even the grass!

There is a conscious effort to wash it off,  part the wall is in fact scrubbed off by sand, it cost about 10000 euros. They would need another million to do the whole thing. The following things are inside:

The kazamatas. The Soviet army used to dump their rubbish in it, then wall off the section they've filled. One explanation I've heard for it is that they did not want observers to find out how many of them are here... The other is general lazyness. After they've left, more than 900 tons of rubbish, furniture, used oil, general waste stuff was fould here.

This is at the very end of the old fortress, where they used to execute soldiers who deserted or were guilty of something. The wall has been renovated, but not too long ago, people still remember seeing the bullet holes.

Soviet additions, these tubs, to keep pickled cucumbers and cabbage...

 

This is the first public swimming pool of the town, from the 1950s. Appearently  many kids in town learnt to swim here. A lady who worked here as an accountant said, it was difficult to get in, she could only use the place with military escort... Later it was used to train diver soldiers, and at one time to store pickled cabbage...the smell of the thing, you can only imagine!

 It's in the middle of the fortress and it used to be a park, but then things escalated...

This is at the center of the two fortresses and used to be the HQ. On the 1st floor was the office of György Klapka, the famous general of the 1848-49 revolution. During the Soviet army days it was used to house the biggest depo in Eastern Europe. All sorty of gunpowder and bullet materials were secretly store on the premises.

And here is a pictures of the town on the Slovakian side. Historic buildings etc. Next time I'll check those out as well.

Furcsa London- érdekességek és szokatlanságok

London városa bővelkedik a bizarr és váratlan történetekben és helyekben. Némelyik különösen megragadta a képzeletemet, ezek közül szeretnék néhányat megosztani.

A londoni magánutca ami Ely volt
Van egy utca London közepén,  ami 1290 és 1772 között Ely püspöke tulajdonában volt. Ely place a neve, és onnan nyílik az egyik legrégebbi, még most is álló templom, a St Ethelreda's Church ami a 13. században épült. Nem túl messze tőle pedig egy történelmi kocsma, a Ye Olde Mitre található. A templom inkább kápolnának nevezhető, de nagyon kis aranyos és van egy szép üvegablaka. Amennyire tudom, az utca most is magánkézben van, és egy kerítés van az elején amivel be lehet zárni, ha úgy akarják.

Kellemes séta a sírok között
London tele van kisebb temetőkkel különböző korokból. Van itt a kolera és pestis áldozatainak létre hozott nyughely, művészek és politikusoknak fenntartott kellemes lugas, középkori, viktoriánus és modern temető. Egy részüket pedig parkká alakították, ahol jót sétálhat az ember és gyönyörködhet a szép  emlékművekben, felkeresheti kedvenc írójának nyughelyét, vagy akár egy padon megebédelhet. Ezt sokan meg is teszik. Legtöbbször táblák tájékoztatnak a terület történetéről, a nevesebb oda temetett személyekről, ha vannak. A képen található például a St Georges Gardens táblája. Egy másik képen látható William Blake sírja a Bunhill Fields temetőben (az őszi levelekkel tarkított sír) és John Bunyané ugyanott. Mellesleg Daniel Dafoe is ott nyugszik. Nekem roppant szimpatikus ez a fajta műemlékmegőrzés, egyszerre hasznosítja a teret és megtartja emlékezetben a múltat. Érdemes megnézni ezeket a temetőkerteket, melyek a nyugalom szigetei a nyüzsgő fővárosban.

Thomas Hardy, temetői tolvajok és a vasútépítés 

Ha már sírkövekről van szó... Egykor, a viktoriánus időkben, sokan egy jól jövedelmező bár bizarr és illegális tevékenységet űztek. Az éj leple alatt nemrégiben eltemetett emberek testét ásták ki a temetőből és adták el különböző, főleg orvosi célra. "Bodysnatcher" volt ezen emberek szép angol neve. A St Pancreas Old Church nevű templom kertjében található temető hírhedt célpont volt bodysnatcher körökben. Ám az ipari fejlődés közepette, amikor az 1860-as évek közepén a Midland Grand Railway vágányrendszerének kiépítése egyre több és több földterületet kívánt, különösen, mivel a Kings Cross és St Pancreas vasútállomások a templom közvetlen közelében voltak, szükség volt a temető egy részére is. A londoni püspök megbízta Arthur Blomfield építészt, hogy oldja meg a sírok feltárását és átvitelét egy nagy közös sírhelybe máshová, hogy legyen hely a síneknek. Blomfield pedig rábízta az egész munkát fiatal asszisztensére, Thomas Hardyra. (aki nem lenne jártas az angol irodalomban, Hardyt később regényei és versei a nagy klasszikusok közé emelték) Miután elvégezték a munkát, elég sok felesleges sírkő maradt, amit a templom mellett egy kőrisfa köré hordtak amolyan furcsa művészi alkotásként körkörös mintába elhelyezve. Ez a kupac ma is látható, és Hardy Tree néven ismert.

Földalatti folyók, a Fleet

A terület amire London épült a kezdetekben tele volt kisebb folyókkal, amik a Temzébe ömlöttek. Ezeket az évtizedek során és a város növekedésével arányosan egyre eltüntették, a 19. század közepén épült csatornarendszerbe vezették, közparktavakat csináltak belőlük vagy egyszerűen ráépítkeztek. Némelyik nevet kölcsönzött a fölötte található utcának, mint például a Fleet. A Fleet legendásan bűzös folyó volt, amiben döglött kutyáktól a vágóhídi állatmaradványokig minden úszkált, bár néha hasznos szolgálatot teljesített, rajta húzták fel például a köveket a Szent Pál székesegyház építéséhez. Később a Fleet Street arról lett híres, hogy a nyomdászok és újságírók utcája, nagyon sokáig itt is működtek Anglia legnagyobb lapjai. Aztán szép lassan elköltöztek Canary Warf felé... No mindegy, ami a mai napig itt maradt, az egy kicsit eldugott, házak közé bújtatott templom, a St Bride's, ami a "nyomdászok temploma" volt. A jelenlegi épületet Christopher Wren építette, aki a nagy londoni tűzvész utáni újjáépítés legnagyobb részét a kezébe vehette. Az alagsorában van egy kis múzeum a történetéről, roppant érdekes. Van itt szó nyomdákról, temetőrablók elleni védekezésről, és persze a templom tornyáról, ami állítólag az első esküvői tortát inspirálta 1703-ban.

Rene-reneszánsz


A város egyik leghíresebb hajdan   volt épülete Shakespeare Globe színháza.  1599-ben építette a drámaíró színésztársulatával, a Lordkamarás Embereivel közösen, de majd 15 év múlva leégett. Később újra felépítették, majd a puritanizmus térnyerésének idején lebontották (1644-ben). Egy amerikai színész, rendező és producer, Sam Wanamaker, 1970-ben létrehozott egy Globe Playhouse Trust-ot, amelynek segítségével a színház újjáépítését finanszírozták, és 1997-ben meg is nyílt. Közel áll az eredeti helyéhez, de nem pontosan ott. A színházlátogatás ugyanúgy zajlik, mint akkoriban, a drágább jegyek tulajdonosai felülhetnek, s akár párnát is bérelhetnek, az olcsó, 5 fontos jegyért cserébe pedig érkezési sorrendben az udvaron lehet elhelyezkedni, állva. Ezeket az álló embereket nevezik yardlingnek vagy groundlingnek, és meg kell mondjam, magam is büszke soraik közé tartozom. Három Shakespeare darabot álltam végig, és mind hallatlanul érdekes volt, zseniális rendezéssel, a hely maximális kihasználásával. Színészek lejöttek az udvarba, átvágtak rajta, egy mit sem sejtő néző kezébe nyomtak egy lándzsát, papírdarabeső is ért, illetve kiáltványokat nyilaztak közénk, valamint egyszer leköpték az első sorokat. De az angol színházak zsenialitásáról majd máskor. Szóval a Globe, ahol eredeti régizene megy, és ha esik az eső, a groundlingek megáznak. Nagyon kedvelem még benne azt, hogy a pénztár közelében van egy vonal, ami mögött közvetlenül az előadás előtt felsorakozhatnak azok, akik szeretnének eljönni de nem tudtak jegyet venni. Ha valakinek felesleges jegye van, odamehet a sorhoz és lebizniszelik egymás között, így semmi nem megy veszendőbe. :)  Egy másik tradíció, legalábbis úgy tűnik, hogy az, hogy az utolsó előadáson a társulat rózsákat dobál a közönség közé, és utána elmegy bulizni a színház melletti Hattyúba, pont mint Shakespeare idején. Majd egyszer elmesélem hogy milyen volt kívülről nézni, miközben hajnali kettőig két osztrák és egy amerikai lány társaságában vártam hogy Roger Allem kijöjjön és autogramot adjon nekünk.

Társadalmi graffitik
Londonban komoly hagyománya van az utcai festőművészetnek. Generációk dekorálták kis a falakat, nem ritkán társadalmi, politikai üzeneteket sugallva képeikkel. Nem igazán értek hozzá, milyen technikák, csoportok, irányelvek vannak, de lépten-nyomon bele lehet botlani ötletes, elgondolkodtató ábrákba, képekbe, ez pedig a laikus számára is élvezetes. A leghíresebb grafiti művész Banksy, egy titokzatos és arcát sehol meg nem mutató férfi (vagy egy csoport, ki tudja?), akinek munkássága több országot ölel fel, művei pedig most már roppant értékesek. Banksy humoros, szarkasztikus módon figuráz ki vagy foglal állást olyan jelenségek ellen, mint a háború, kapitalizmus, monarchia, sznobizmus, stb. Londonban még mindig fellelhető néhány  képe, bár nagy részüket lemeszelték, néhány közülük Farringdon közelében, illetve Shoreditch-ben, itt láttam én is egyet.

Kék rendőrségi telefonfülke
Az 1920-as évektől kezdve használták Angliában ezt a kékre festett dobozt. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy miniatűr rendőrségi iroda, ahol a rendőrök ebédszünetet tarthattak, nyomtatványokat tölthettek ki, vagy akár bezárhattak egy letartóztatottat, amíg egy rendőrautó meg nem jelent hogy elszállítsa. Bent egy telefon is helyet kapott, amin keresztül a segítséget kérő publikum el tudta érni a rendőrséget, vagy a kolega betelefonálhatott. Ma már nem használják őket, a többség le lett bontva, de egy-kettőt fellelhet az ember, ha ügyes. Earls Court környékén van egy, bár ha jól tudom csak a 90-es években tették oda, pont a metróállomás előtt, jól észrevehető helyen. A Doctor Who nevű, immár több mint 50 éves TV műsor rajongói gyakran felkeresik ezt a helyet, mivel a "Doktor" nevű földönkívüli űrhajója úgy néz ki, mint egy ilyen telefonfülke. A történet szerint a TARDIS nevű űrhajó fel lett ugyan szerelve az álcázást elősegítő rendszerrel, de az útközben elromlott, és beragadt a telefonfülkére.

Sherlock Holmes
Arthur Conan Doyle fiktív hőse, a híres nyomozó bizony itt élt, Londonban.  Házából múzeumot csináltak, a leírásoknak pontosan megfelelőt. Én még akkor láttam, amikor az új BBC sorozat nem létzett, ezért minden sorban állás nélkül el tudtam menni és szép nyugodtan megnézni. Roppant érdekes volt, hatalmas mennyiségű korabeli tárggyal telepakolva, és egy úriember Watsonnak öltözve még beszélgetett is velem. De a múzeum minden alkalmazottja be volt öltözve szolgálónak, rendőrnek vagy más, korhű jellegű ruhába bújt. Amióta a sorozat rekordnépszerűségre tett szert, végeláthatatlan sorok várnak az épület előtt, és minden megdrágult. A kép itt nem a múzeumban készült, hanem a Trafalgartól nem oly messze található Sherlock Holmes Pub első emeletén, ahol berendeztek egy holmesi dolgozószobát, nagyon klassz. De ha már a sorozatról beszélünk, no az aztán igazán megdobta London néhány helyének népszerűségét. A St. Bartholomew's Kórház, aminek tetejéről Sherlock leugrott, szinte zarándokhellyé vált például, emlékszem a 2-3 évad között jártam ott, és egy közeli telefonfülke tele volt ragasztva bátorító üzenetekkel és "Én hiszek Sherlockban" cetlikkel. Egészen elképesztő volt.

Ahol elverték Haynaut 

Úgy tűnik a londoniakat sem hagyta hidegen a magyar szabadságharc kegyetlen leverése. Erről tanúskodik egy emléktábla Shakespeare Globe színházától nem messze, a Park Streeten, egy téglafalon.1850-ben ezen a helyen a Barclay and Perkins szeszfőzde szállítói felismerték az "osztrák mészárost", Haynaut, és jól elverték.






Nos, egyenlőre ennyi. Ha szeretnél még érdekességeket olvasni  Londonról, hadd javasoljam az Atlas Obscura könyvet és honlapot, megéri belenézni.