jan 30, péntek

A franciákkal, Orsival és Klárival kihajóztunk Suomenlinnára. Ez egy szigetcsoport 15 percnyi hajóval megtett távolságra a várostól a tengeren (olyan közel van, még a városi bérlet is érvényes ide). 1748-ban a svédek erősöt építettek ide, nagy része máig is látható, a világörökség része. Most ugyan tél van és szeles és hideg volt, azért látni, milyen gyönyörű. Állítólag nyáron rendkívül népszerű, sok esküvőt tartanak például itt. Most is láthattunk előkészületeket egy lagzira :)

Ó igen, a jó öreg Helsinki. A fényviszonyok nem kedveztek a fényképezőgépemnek sajna...

Látszot ám a nyílt tenger is!! OLyan széles és hatalmas volt, kedvem támadt tengerésznótákat énekelni! Sajnos csak a "Baj van a részeg tengerésszel" jutott az eszembe...

Sherlock Holmes and the Secret Weapon

Találtam egy 1943-as Sherlock Holmes filmet. Az egész megnézhető itt. Annak ellenére, hogy Holmes barátunknak semmi köze nem volt a 2. világháborúhoz (volt vagy 100 mire kitört), és Moriarti feltámadt, és nem is Jeremy Brett játssza, nem is olyan rossz!!!! Alig érezni rajta a propagandát... már a témaválasztáson és a zárómonológon kívül. De Doyle mester is csinált ilyet a His Last Bow-ban, az 1. világháborúhoz kapcsolódóan, szóval ki vagyok én, hogy kritizáljam.

jan 28-29, szerda-csütörtök

E napok összegyűjtött bölcsessége:

Orosz vízum ügyben nem a magyar nagykövetségre kell menni, ami amúgy is a világ végén van egy szigeten, ahol maximum nyaralókat várna az ember, és úgy is néz ki, mint egy nagyra nőtt nyaraló, szögletes és vékony falú. Ezen kívül a konzuli fogadóórák is rosszul vannak kiírva a neten, mert nem minden nap 0-16.30-ig vannak, hanem 8-16-ig kedden és pénteken, vagy hogy... És nem tudják a választ a kérdésemre. De legalább kedvesek...

Ami finn fogalmak szerint borsóleves, az a magyar terminológiában a sárgaborsófőzelék névre hallgat. Ami pedig a finnek szerint palacsinta, azt mi kockára vágott édes omlettnek mondanánk eperlekvárral leöntve (nyaminyami).
Lovasrendőrök pedig igenis vannak Helsinkiben. A kép nem mesterséges vagy montírozott vagy összerakott, csak a villamos mozgott közben. (különben sem hamisítanám a dolgokat, ááá)
Amikor a bolti eladó azt mondja, hogy az outlet az Itäkeskus közelében van, az azt jelenti, hogy 1-1 1/2 km gyalog még onnan. Vagy hogy valójában a Siilitie-felől közelebb van, csak közben át kell vágni egy kamionparkolón. De teljes mértékben megéri. Nagyon jó zenét játszanak a boltban!!

A hangyaírtók Finnországban nem mondják meg pontosan hányra jönnek, úgyhogy jól teszi az ember, ha menetkésen várja őket, mert végigszórják a mérges löttyt a szobán, magyarázgatnak valami kapszuláról, ami teljesen kinyílik 15-20 percen belül, és a hivatalos irányelv szerint olyankor 2 órára el kell hagyni a lakást. Mondanom sem kell, rajtaütésszerűen távoztam...

Az egyetem olyan állat, hogy mindenki megfordul a gyomrában. Néha hatalmas társaságok jönnek össze ebédre.

A finnek furák. Az éjszaka közepén strandröplabdáznak egy téren, ki nyúlnak, ki indiánnak öltörve, ki félmeztelenül. És még élvezik is...

A kórusban éneklő fiatalok nem feltétlenül tudnak karvezető nélkül is tisztán énekelni (volt egy házi éneklés az egyik csajnál, bepróbáltunk finn dalt, svédet, franciát, olaszt. A franciát, kiderült, én ismerem magyarul, Katka csehül, úgyhogy az rém vicces volt. Kiderült továbbá, hogy a hörpin az finnül hörpint. És hogy februárban felléünk, amihez adnak ruhát, ami kék és fura szabású, és hosszú nekem, úgyhogy fel kell varnom...). De sebaj, a végén beszélgettünk Katkával és meghívtam szombatra. Majd énekelgetünk :) és megmutatom neki a Csepeli Schola összes felvételét...:)

jan 27, kedd

Ma megint havazott. Mostanában sorozatosan ez történik!! Nem mintha nem örülnék neki...

2 órám volt, az elsőn hosszasan tárgyaltuk egy Momaday nevű félig indián író The House Made of Dawn című művét, anak is második részét. Aztán elbarangoltam a könyvtárba és találtam egy csuda izgi könyvet Korea történetével :) Majd együtt ebédeltem a franciákkal és Martinnal, előtte minden általunk ismert nyelven jó étvágyat kívánva. És megbeszéltük a következő vasárnapi kirándulást.
A második órámon a vicces ír-amerikai pasas William Blake költészetéről beszélt, no meg előtte csoportokban festményeket hasonlítotunk össze, hogy melyik miért klasszicista és miért romantikus. aztán az eredményt megosztottuk a publikummal is. Amikor a 'sublime'-ról beszélt, Klárival összevigyorogtunk, mert azt mi is előhoztuk magánba korábban, ere megszólított, hogy látom, bólogattok, mondjatok már ti is valamit :):)

jan 26, hétfő

Befele menet lerobbant alattam a busz... Az ajtóvsl volt valami baj, a vezető tanácstalanul nyitogatta egy darabig, aztán jött a telefonos segítség...

Ez a nap az egészséges életmód napja. Reggelire megkóstoltam egy vörösáfonyás joghurtot zabpehellyel. Ebédre pedig ettem a híres-neves finn kásából. Vagy mi magyarul. Porridge. A konyháslány szerint nemzetközi eledel, az orosz nagymamája is mindig ezt csinálta neki. Finom, a tejbegrízre emlékeztet, annál több az íze. Gyümölcsös sziruppal eszik, ami nem nevezhető igazából sem lekvárnak, sem szörpnek, a maiban eprek és áfonyák úszkáltak. Csatoltam egy képet is, a bal oldali fenn a kása, lent a szokásos saláta látható, jobb oldalt a kenyér és az a száraz íztelen keksszerű valami, amit itt annyira szeretnek vajjal megenni...

Ma végre megkaptam a Lyyra kártyámat, ami itt a diákigazolványnak felel meg. Kék színű. Az irodába a mai napon igazi kihívás volt bemenni. Már régóta tatarozzák a szomszéd épületet, de erre a napra el is barikádozták a kijáratot. Minő mázli, hogy pont ott járt egy office ember, és utat tudott mutatni a lépcsőházak dzsungelében! Közben megtudtam tőle, hogy a ház úgy 100 éves. Nagyon szép a lépcsőháza, tényleg, egy kicsit a régi pesti bérházakra emlékeztet.
Most már végre igazi diákja vagyok a Helsingin Yliopiston-nak!!!

Az utolsó kép Helsinki legöregebb hídjáról készült. Mármint épp azon álltam, amikor fényképeztem...

jan 26, vasárnap

Ma először jártam Hesinkiben katolikus misén. Itt nincsenek ám sokan, az egész városban csak 2 templom van, és ott s nem mindig tartanak angol nyelvű miséket... Ma szerencsénk volt, Katkával és Elzával. Mise is volt, az idő is jó volt. Egy lengyel pap tartotta nagyon gondos angol kiejtéssel. Érdekes dolgokat mondott, ésa végén házi feladatul adta, hogy olvassuk el Jónás könyvét, és gondolkozzunk el azon, hogy mit kell megváltoztatnunk magunkban most, hogy tudjuk, Isten meghívott minket a követésére.
Mise után meghívott az atya mindenkit egy kis kávéra az alagsorba, amiről kiderült, hogy kisebbfajta lakomával egybekötött! Ettem ott (a képen látható) currys mazsolás rizst, csípős pörköltet, salátát, és (a képen nem látható) gyümisalit jégkrémmel. (A finnek furák, télen előszeretettel esznek jégkrémet...) Szóba elegyedett velünk a több papból az egyik, és tetszett neki a Magyarországon vett norvég pulcsim. Azt hitte, norvég vagyok!!




Ezek után elmentünk a nagy kínai újév alkalmából rendezett ünnepségre. Hatalmas, piros lampionok, piros sátrak, latyakos hó a földön, és tócsák, színpad és színpompás táncosruhák. Látunk oroszlántáncot, sárkánytáncot, legyezős táncot, operarészletet, harcművészeti bemutatót, zenészeket... boltokat, ennivalókat. Egy fickó jégszobrot faragott nyilvánosan, láncfűrésszel kezdte...
Az egyik helyen lufikat osztogattak, sárgát és feketét, héliumos, még most is itt van a plafonomon, a másikon ha az egyik pohárból a másikba pakoltál 5 üveggolyót pálcikával 1 percen belül, kulcstartót nyertél. Nekem ugyan nem sikerült, azok a nyomorult üveggolyók piszok síkosak voltak, de így is kaptam, mert nem soknak sikerült igazából... rendesek voltak...

A tűzijátékra nem maradtam , már kezdtem fázni. A buszomat pont lekéstem, erre elmentem egy darabig a metróval, hátha így megelőzöm, de nme sikerült, és amíg a buszmegállóban álltam, 6 emelet magasságból a tetőről a fejemre pottyant egy adag hó.

jan 23, péntek

No ez aztán igazán érdekes nap volt!
Bent ettem a Unicaféban, aztán, gondoltam, jó az idő, sétálok egyet, és a végén kikötöttem a Helsinki City Museumban. Nem egy hatalmas a városról szóló kiállítása, de sok érdekességet meg lehet belőle tudni. A múzeumban szóba elegyedtem egy helsinki illetőségű úriemberrel, akitől igazán egyéni látásmódból hallhattam a finnekről!! Pszichológiával foglalkozik, ért tehát a lélek rejtelmeihez egy kicsit :)

A finnek számára lehetetlen elképzelni, hogy valaki mondjuk elemel valamit, ami nem az övé, vagy például hogyha a rovarirtók a főkulccsal bejönnek a lakásomba rovart írtani, ellopjanak valamit. Beléjük van oltva, hogy a munkát pontosan el kell végezni, és másét nem vesszük el. Jegyellenőrök sem igen vannak a tömegközlekedésben, sem parkolóellenőrök, mert a jegyvásárlás, parkolójegykifizetés teljesen természetes!!! Épp ezért vannak óriási büntetések.
És igen, a finnek sokat isznak sajnos, és depressziósok, de ez nem a gazdaság miatt van, hanem általában személyes problémák miatt, mert ők olyan zárkózottak, visszafogottak... A sötét-világos furcsa váltakozását pedig már teljesen megszokták, fel sem tűnik nekik.

Érdekes, ugye? Szóval jól elbeszélgettünk, aztán, mivel zárt a múzeum, meghívott egy teára és vörösáfonyás pitére egy kávézó félébe, ami egy igazi, 1940-es évekig működő fa vitorlásban van. Eszméletlen egy hely! Alacsony mennyezet, hordók, pont, mint a filmekben. És még a hullámzást is lehetett érezni!!!!
Láttam még, illetve felmentem, egy tornyot/toronyba, ahonnan kiváló kilátás nyílik az egész városra!E ste persze csak az esti fényeket nézheti az ember... de így is szép. A torony tetején kávézó van, és állandóan villogó lámpák.


A végén a sziklatemplomban tartott koncertre jutottam, amit a magyar kultúra napja alkalmából rendeztek. A második sorból néztem végig, ahogy Bogányi Gergely Lisztet, Chopint játszik zongorán, és egy hölgy átveszi a Pro Valami díjat, amit magától Hiller Istvántól kapott. Nagyszerű este volt, én mondom. Bár nem készültem szép ruhával, kicsit aggódtam is, nehogy kinézzenek a piros hótaposómban :):)

jan 22, csütörtök

No, ma nem sok minden történt. Sokáig aludtam, aztán amíg vártam hogy Laci is kikászálódjék az ágyból és találkozzunk ahogy megbeszéltük egy útra a városba, felporszívóztam a Kláritól kölcsön kapott porszívóval. Úgy bizony, ő talált egyet a szekrényében...

Aztán végül az lett belőle, hogy néhány morcos szó és a harmadikra felrepülni sajnos nem képes hógolyó után egyedül mentem. A szépen szakadó hóesésben. Egész nap esett. Hófúvás, zima, de élvezhető :):)

Nagy bevásárlónapot tartottam, és felfedeztem, hogy Helsinki valójában tele van Plazákkal, csak nem látjuk őket, mert álcázzák magukat. Ártatlan üvegháznak, vagy irodaépületnek sok kivilágított névvel. És nincs is olyan plázakultúra, mint nálunk. Az emberek nem sétafikálnak ott csak azért, mert nincs jobb dolguk. És nagyon nyitott társaság, a boltok gyakorlatilag a folyosón vannak, bátran otthagyják az árul, úgysem lopja el senki... A fő gyalogútvonal gyakorlatilag mindig ruhapolcok között vezet...

A Fórum nevűt jártam be. Mostanában vannak, ahogy erre nemrég felhívták a figyelmemet, a nagy Karácsony utáni leárazások. Ki is fogtam egyet a H and M-ben, bár komoly gyötrelem volt megérteni az engedmények pontos feltételeit, tekintve hogy finnül voltak. Benéztem a Stadiumba, ami edzőcipővásárlással járt egybekötve egy kis bolton keresztül féllábon ugrálással és többrendbeli vetkőzéssel... na nem olyan nagyon...

A finnek nagyon szeretik a gyerekeket, és mindenhol kedveskednek a szülőknek gyerekrészleggel, ami hatalmas területet foglal el minden üzletből. És, ami a legaranyosabb, álandó mesefim megy a közepén, hogy a gyereket ott lehessen hagyni, amíg mami megnézi a legújabb blúzokat! A kép a Stockmanben készült.

Hazafele menet beugrottam a finn Tescoba, ami Prizma néven fut. Hatalmas, 2 emeletes, tömve mindenfélével, ami nem méz. Úgy megpakoltam mindenféle ennivalóval a zsákom, alig bírtam hazacipelni! De már van majonéz és ketchup, most már semmi baj nem lehet!

Amúgy, most van a magyar kultúra napja, de erről nem sok szó esik. Holnap lesz egy koncert a sziklatemplomban, zongora, este, de azt sem tudni, ingyenes-e...

JAN 21, SZERDA

Isten adot nekem havat a névnapomra!!!!!
:)
Este esett, de megmaradt és csudaszép!
Bevonta a várost, az utakat. Az egyetemet, a buszmegállót. :)

Reggel bementem időben, hogy kinyomtassam a finn órára a tankönyvet. Szerencsére nem szerencsétlenkedtem sokat, egy finn lány nagyjából elmagyarázta. A számítógéppark minden gépéről nyomtathat az ember, és minden emeleten van nyomtató. Összesen 600 oldal nyomtatási kreditünk van, ami teljesen ingyenes.
A finn óra jó volt, Elzától kaptam ajándékba egy mandarint, óriási, pont jól jön, és gyakoroltuk a kiejtést és egymás nevét memorizáltuk. Ákos mellett ültem, és szidtuk a finn magánhangzók eltérőségét és hasonlóságát a magyarhoz viszonyítva. Kiderült, hogy két francia csaj a csoportból a mi utcánkban lakik. Náluk is van hangya. Ami egyébként nálam eddig nem volt olyan nagy gond, de ma fogtam vagy egy tucatot... kicsik és pirosak. Csütörtökön jön rovarirtó lemészárolni őket.

Szóval óra után ebédeltem Katkával, aki átiratkozott a mi finn csoportunkba, mert az ő tanára, az előző egy boszorkány-szerű nő, és valami Jenni nevű német ismerősével. Kaja után egészen véletlenül összefutottam Orsival, Martinnal és Danival, és spontán elmentünk sétálni egyet egy park irányába. Soha nem érkeztünk meg, de nagyon jó volt. Odafele főleg Danival beszélgettem, angolul, ami fura, mert Martin, aki az egyetlen, aki nem értett magyarul, nem is figyelt, mert Orsival dumáltak. Ajánlott egy kínai újévi ünnepséget, szerintem elmegyek :)
Aztán egy erdős-dombos részre bukkantunk, ahol hógolyóztunk egy kicsit, mert azt ugye milyen rége nem, és építettünk egy cuki hóembert, 4 darabból, kemény munkával.

Szerintem utánunk nem sokkal szegény ledőlt, mert kicsit kevéssé egyenesre sikerült :):)

A fiúknak órájuk volt, elrohantak, s mi Orsival a postára mentünk levélfeladni. Útközben láttunk egy fura finn dolgot. Egy fickó kamerázott egy másik fickót, akinek az egyik kezében olyan tévés mikrofon volt, a másikon egy békabáb. Gesztikulált és beszélt. Már a békabáb.... Kicsit látni a fényképen is, egy hóbucka mögött. És láttunk még esőerső-párti Greenpeace-es aktivistákat gorillának öltözve ücsörögni egy másik hókupac tetején... még furább...

A postáról pedig, mit ad Isten, bejuthatunk a könyvtárparadicsomba! Egy zenei könyvtár, a falon elektromos gitárral, emberek tömkelegével, CD-k tömkelegével!!! És kiderül, hogy az egész a Helsinki City Library hálózatának része, és a beíratkozás teljesen ingyenes, és kártyát is kap az ember, mert ugye Finnországban mindenhez kell egy kártya, és ki lehet venni 40 dokumentumot (nem hallottam félre!), 20 CD-t, 10 DVD-t vagy mi, és van önkiszolgáló kölcsönzőpult! Eszméletlen!!! Persze aonnal beiratkoztam, és ki is vetem néhány mangát egy egy nem tudom milyen CD-t, mert azok voltak legközelebb, és siettünk, és ki kellett próbánom azt a kölcsönzőt!!!

No, a nap másik fénypontja, az énekkar. A neve EOL. Elmentem próbára, mert azt úgy kell, és a szünetben elvileg meghallgatás, de most a végén volt, mert a múltkor úgy elhúzódott, hogy teljesen felborult az életük. Szóval, énekeltünk Tomkinst és Purcellt (zokniban), aztán volt egy kis tea-kávé szünet sütivel (a cukrot a ccsaj otthon hagyta, úgyhogy megszívtam a feketével...), majd ének és meghallgatás. Ott ült vagy 4 másik gyerek is, mind fiatalok amúgy, és végighallgatták, ahogy eléneklem az Engem anyám megátkozott-at, skálázgatok (egész másképp csinálják, mint mi itthon...), fura hangokat ütögettek össze-vissza, amiket le kellett utánoznom, és lénekelnem egyedül az altot a Purcell darabban, úgy hogy a többiek énekelték a többi szólamot. Hú. Már kész be voltma rekedve... Ezek után kiküldtek és megvitatták.
Éééééés, welcome to the Choir!! Bevettek, altba, mert kértem. Bár a fickó szerint inkább szoprán hangom van. Mondtam, hogy cca 3 óra éneklés után már tényleg...
:) Naggyon klasz lesz, kórustag lettem :):) Júniusban készítenek CD-t 17. századi motettákból, arra gyakorolnak amúgy éppen. Jó fej társaság, állandóan egy régi Ligeti darabot emlegetnek, még egész részleteket is fújnak fejből! Magyarul! Egész érthető...

Próba után még beülögetnek valahova, de én most nem mentem velük, mert rohantam haza, hová meghívtam Orsit, Andrást, Klárit és Lacit. Kicsit összeröffenni. Orsival egy buszon mentünk haza, és András felhívta útközben, hogy miért nem vagyok már itthon....
Klasz volt, még kaptam csoki-ajándékot is, amit nagyra értékelek, ittunk teát és siiderit, ami olyan gyümölcsös sör-féle, nagyon finom, Laci körbekritizálta az otthonom, és megnéztük egymás kedvenc videóit a youtube-on.
No, de most már aludni kéne :):)

jan 20, kedd

Lássuk csak. Volt egy órám reggel, amire rém álmosan mentem be, mert hajnalig fnn kellett maradnom hogy telepítsem a nyomorult MSN-t, hogy Samuel, a hongkongi srác el tudja nekem küldeni a tananyag könyvet elektronikusan, hogy kinyomtathassam ingyen, és ne kelljen megvenni a boltban. Aztán volt még egy órám, ahol úgy tettem, mintha elolvastam volna a Scarlett Letter első 10 fejezetét (az első 4-gyel volt csak dolgom, mert elfelejtettem, mennyit kéne). De közben összetalálkoztam Martinnal, akitől elkértem az éppen nála lévő másolt anyagot egy másik órához, amit később töb minz egy órán át szkenneltem, 78 oldal...

Klári bevitt egy órájára, amit egy Joseph Flanagan nevű amcsi pasas tartott, britt és ír romantikus irodaloról, aki beszél mint egy cséplőgép és jó fej is még. Ha lehet, ezt is fölveszem. Már az órát. Sokast beszélt a történelmi háttérről, kitérve az ír történeleme, ami szerinte abból áll, hogy fellázadnak az angolok ellen, brutálisan leverik és kivégzik őket, majd leisszák magukat és énekelnek róla... Amúgy tényleg így van. De, ahogy Flannagan mondta, ő is csak azért mondhtja ezt sértés nélkül, mert a neve Flanagan.

Nos, hazaérve meglepetés fogadott, átmentem a nyomorult nyavalyás szükségtelen és szörnyedelmes alapvizsgán!!! Legalábbis van jegyem beírva. Már ha csak el nem írták. Ami egyébként könnyen meglehet!!! Phú...

jan 19, hétfő

Az első finn nyelvórám.
Van egy olyan lappangó megérzésem, hogy jó lesz :) A tanárnő egy fiatal nő, teljesen leborotvált fejjel. Fura. Megtanultunk pár bemutatkozó szófordulatot, és bemutatkoztunk egymásnak. Franciából, németből, olaszból, magyarból van a legtöbb (Elza és Ákos is az én csoportomban van), de akad brazil, török spanyol, svájci, hongkongi diák is.

Óra után hosszas várakozás után elkaptam az egyetemi koordinátor grabancát és aláírattam meg faxoltattam vele. Végre! Pedig le próbált rázni azzal, hogy neki most már egy találkozón kellene lennie, de mégis, akkor miért csak 2 órás a fogadóórája, és miért beszélget háromnegyed órákat??

Ma rájöttem, hogy a különböző épületekben lévő Unicafékban különböző ételeket főznek. A Metsälto-ban pédául, az angol tanszéket Stroganoff volt, a főépületben makaróni. Most makarónit ettem. Olivabogyós salátával :)

Ezek után jártam még egyet a városban, és nem hiába! Találtam ugyanis egy nagyszerűen kinéző csarnokot, ami antik cuccok eladásával foglalkozó noltoknak ad otthont. Van ott könyvtől a lámpákon és bútorokon keresztül szocialista kitűntetésekig minden. Egy helyen régi érmék között lehet 2 euróért bogarászni, körbetúrtam, és mi figyelt az alján, egy jóöreg magyar 100-as! Ki a csuda akar cca 270 forintért 100 forintot venni??

Hazafelé pedig, minő csoda, belebotlottam egy igazi, működő mozgó könyvtárba egy buszban! Még sosem láttam ilyet! És még hasznáják is! Kaptam tőlük "menetrendet", szóval később lesz alkalmam közelebbről is megnézni az állományt :)

jan 18, vasárnap

A tegnapról annyit, hogy Elzáéknál voltam látogatóba, klassz volt, odafele eltévedtem, és egy finn csaj, akit random megszólítottam elkísért, pedig nem is tudta pontosan, merre van a hely. A napi jótette, mondta,meg hogy így próbál javítani a külföldiek finnekkel kapcsolatos előítéletein. :)

Szóval vasárnap. Jól elkéstem az istentiszteletről, a többiek már ott voltak, nem vártak meg, hanem írtak egy SMS-t, amit nem olvasta el időben, mert nem szoktam bekapcsolni a mobilomat ugye. Úrvacsora is volt.
Aztán mentünk kirándulni egy öböl körül, kellemesen havas bicikliúton. Ott volt Martin, a szervező, Katka és Elza, az ő szembeszomszédaik Jakob( Csehország) és Michael (Bulgária), Orsi, András és magam a magyar frontról. Sok szépet látunk, még egy arborétumba is elvitt az út, fenyőfák és ilyesmi kíséretében.

A nap fénypontja a vízen járás volt.
Mert ugye az öböl vize beagyott, de olyan vastagon, hogy az emberek tájártak rajta, és ezt ugye nekünk is ki kellett próbálni :):) Láttunk sífutó embereket rajta, és kutyasétáltatást is, meg fürdőruhás néniket, mondjuk azt később... Rém vicces volt szaladgálni egy tavon :)

Aztán kilyukadtunk a technikai múzeum épülettömbjében, amerre a 71-es busz is megy, a mi buszunk. Sokszor láttam már, de nem tudtam, hogy egy hatalmas mesterséges vízesés is van itt. A buszból nem hallani... lenyűgöző!

Itthon Orsival halrudacskákat ettünk sült krumplival, főtt krumlival, sült uborkával és majonézzel. Fejedelmi lakoma!

jan 16, péntek

Ezt látja meg a kikötő hajó először. Piac. Turistáknak.

Ma csupa roppant érdekes dolog történt velem! Újabb nagy lépést tettem ma a helsinki-ivé válás felé. Útbaigazítottam egy külföldit!! Egy egyiptomi srác kereste az utat az angol tanszék felé, ami szerencse, mert azért nem sok mindenhez tudtam volna, tiszta véletlen. Nem is tűnhettem olyan magabiztosnak, a fickó egész végig kérdezgetett, hogy biztos, hogy erre? Biztos? Amúgy kémiából jött MA-zni Helsinkibe.

Az időjárás... jó hideg, -3 -tól -7-ig valahol, de ragyogó napsütés! Úgyhogy ma jártam várost 3T villamossal, és fényképeztem. Fel is fedeztem 2 antikváriumot... Már összesen 4-et ismerek :)
Reggelre megkóstoltam a multkor vett narancsos lekvárt, csodálatos volt! Narancslekvár, van egy új rajongód!!

Eredetileg reggel a rendőrségre akartam eljutni, fel is szálltam a 79-es buszra, Laciék mondták, hogy mlyen jó, pont ott tesz le! Hajajj, de mire a végállomásra értem, rájöttem, hogy a rossza végállomáson vagyok! Na, mondom, valahol nagyon nem akarják, hogy én a rendőrségre menjek... hát bementem a városba, és elintéztem, hogy a személyes adatlapomon ne legyek német állampolgár. Ja igen, az egyetem szerint német voltam. Magyar anyanyelvvel :):):):)

Szóval érdekes volt, párszor kicsit el is keveredtem, és felszálltam egy járműre, nem érdekelt, hova megy, csak menjen, mert megfagyok... és a végén pont összefutottam a buszon Andrással :)

Este meg, mosás. No, az kész rémálom!

Nos, úgy kezdődött, hogy beáztattam a ruhát tegnap este. Reggelig minden víz kifolyt belőle, mert a dugó nem fog jól. Aztán ma este le akartam őket vinni a mosodába egy kicsit repedt műanyag vájlingban, hát nem eltörik az egész?? 4 emeleten keresztül vízfolyamot húztam magam után!!Aztán le-fel rohangáltam a felmosóért meg vissza, közben kétszer elhívták a liftet, mert valaki akkor vitte le a karácsonyfáját, meg a fehér ruhákért, meg a csomagolórongyért, hogy legyen miben felhozni, meg a könyvért, amit közben olvasok... és ott a szárítógép is, amit még életemben nem használtam...

és csattog benne valami, ami a cipzára egy pulóvernek, és valami fehér izé kiszóródik ahogy kiveszem a cuccot, azt is moshatom fel, meg a lakást, ami a fürdő előtt elázott, és még ki sem vasalja a gép a cuccost, és még meg sem szárad, hát ez nem rémálom? Ja, és egyszer kizártam magam a szárítószobából.

Ó igen, még a tegnaphoz. Már megint belesétáltam egy tüntetésbe. Ezúttal valami Irakosba. Angolul, dobokkal kísérve, ütemesen skandálták, hogy mikor és mit akarnak (most és hogy mit, azt nem értettem tisztán...). Volt performance is, csíkos ruhás alakokat, köztük egy nőt, színpadiasan "felakasztottak", és egy másik valakit, azért mondom, hogy valakit, mert nem tudtam beazonosítani, egy katonaruhás, maszkos alak műkövekkel dobált.

Az ebéd

A finnek furák. Ezt majd még mondogatom. Úgy istenigazából még nem volt dolgom finn konyhakultúrával, de az egyetemi kávézóban ha jól megfigyeli az ember őket, sok érdekeset lehet látni. Lássuk hát, hogyan is működik ez.

Az előtérbe ki van írva az étlap 3 nyelven (finn, svéd, angol). Van előétel (én ugyan nem tudom mi, sose veszek), főétel (3-5 db, általában egy finn specialitás, egy kontinentális jellegű és egy vegetáriánus), és desszert (kis puding, amiben valami úszkál, ilyesmi). A főételek a legtöbb helyen egy árban vannak, diákkedvezménnyel én úgy 2,60 euróért eszem. Szóval jól megnézed, mi kell, és be is léphetsz.

Mint minden jó félig vagy teljesen önkiszolgáló létesítményben, itt is fel kell markolni az elején a tálcát, evőeszközöket, szalvétát, poharat. A finnek két poharat vesznek, általában az egyiket tejjel, a másikat vízzel töltik meg. Vagy vízzel-vízzel. Vagy szörppel-vízzel. Mert nem mennek vissza a poharukkal másik italért. Inkább többet mosogattatják a konyhás nénit... Itt kell a poharakat megtölteni. Tej mindenütt van, mert azt isszák általában. A finnek feltalálták a 0%-os tejet. Gyakorlatilag fehér víz! De azért lehet normálisat is kapni... Egy fém pöcöknek neki kell nyomni a pohár falát, és megtöltődik.

Aztán eljutsz a főételig, egyes helyeken magadnak kell kivenni, egyes helyeken kérni és adják. Egyes helyeken ezután rögtön fizetni kell, mondjuk, hogy most is így van... nekem még nincs Lyyra Card-om, ami gyakorlatilag a diákigazolvány, ezért minden alkalommal be kell mutatnom egy A4 papírra nyomtatott igazolást, hogy az intézmény hallgatója vagyok... kellemetlen...
De miután megvetem , szabad a pálya! Van kitéve köret, rizs és/vagy krumpli, saláta (saláta, répa, kelbimbó, és egyéb zöld dolgok, 2 féle öntettel), és kenyér.

A kenyér az érdekes dolog, ezek a finnek megvajazzák, és megeszik előételnek. Vagy evés közben. Ezek magos kenyerek, vagy kicsi szelet nagyon barna és kemény kenyérkék. A finn kenyerek általában véve nagyon sokfélék, és cseppet sem hasonlítanak a mieinkre. A vaj pedig néha hagymás vaj. Életemben nem ettem még ilyen finom vajakat, de tényleg! Néha elrakom vacsira a kenyeret vajjal, vagy megeszem másnap, bármi nemű feltét nélkül! És jó sokáig eláll!
A végén lévő annyit-pakolj-amennyit-kedved-szottyan rész igazán remek! Hogy miket ettem eddig? Ma például currys halat (kiderült, olyan pépes trutyi, a színe moslékot idéz, a szaga szintén, de az íze igazán jó volt!), mazsolás répasalátát, makarónit (semmi finn, igazi klasszikus), szójababragut (pont úgy nézett ki, mint a hús...), húsgombócot (finn specialitás, minden második csütörtökön van), halgombócot citromszósszal (nyammmi), és lazacot szósszal. A szószok itt a legjobbak, feldobják a napomat :)

Legközelebb készítek képeket is.

jan 14, szerda

Ma főleg lustiztam. Pedig, fura módon, sütött a nap!
De délután bementünk a városba Andrással, megnéztük a kikötőt világosban, kérdezősködtünk a bankban, és megnéztük Skandinávia legnagyobb áruházát!

Stockmann. A 8 emeletes hatalmasság, aranyozott lifttel, 8 emelettel, plusz 3 vagy 4 a föld alatt parkolóként. Amiről úgy mondja a fáma, hogy amit nem találsz meg ott, arra nincs is szükséged. Nem épp a legolcsóbb hey, de vannak dolgok, amik kicsit kevesebbe kerülnek, mint itthon!
Szóval az egészet bejártuk, többször el is tévedtünk, majd hazajöttünk. Nagy dolog...
Most pedig átmegyek Orsihoz szociális életet élni. Pá!

Talált tárgyak osztája

Avagy: dolgok amiket a korábbiakban elfelejtettem közölni.

-a blog címe, ami úgy kezdődik, hogy Vuolukiventie..., valójában az én címem is, a tényleges, 1B a telek, H a lépcsőház, 171 a szoba, Ide lehet nekem levelet írni.
-van telefonom is, de annak nem tudom a számát fejből, különben is, ha érdekel, kérdezd meg személyesen!!
-van ám még állítható szárítóm, fakanalam és egy halom telefonkönyvem is, mind itt hagyták.. vasaló nincs :(
-3 rétegű az ablak, nagyon jól szigetel
-van még a mézeskalácsból, amit otthonról hoztam,p edig minden nap megeszek egyet a reggeli tejemmel...

jan 13, kedd

No, ma volt az első igazi órám.
Kezdjük ott hogy mindjárt 3 is, egymás után.
10-12-ig Native American Writing. Kicsit korábban odamentem, mert valami teljesen ismeretlen épületben tartották. Az a hír járja, kutatnak benne. Én voltam az első, úgyhogy a tanár kikérdezett, mertmég sosem látott ELTÉs diákot... Mark Shakleton-nak hívják, 50-60 lehet, kedves, kíváncsi, határozott. Szívügye a téma, néhányszor ki is kelt az amerikai ignoráns viselkedés miatt, hogy elfelejtkeznek az őslakosok csodálatos kultúrájáról.
Az órára nem jött el mindenki, és amikor csodálkozva kérdeztem, hogy miért kezdődik 10.15-kor, amikor 10-re van meghirdetve, egy lány elmondta. Annak bizony történelni hagyománya van...
(mese)
Amikor még gyermekkorát élte az egyetem, a 17. században, vagy hogy, minden diák ebben a kerületben lakott, Ez volt a diákkerület. És órák között hazamentek, enni vagy pihenni, vagy könyvekért. Így aztán, pontban órakor ha megkondították a harangot, azt mindenki hallotta, és volt 15 percük, hogy beérjenek az egyetemre.
(mese vége)
Nos, ez még a karóra előtti idők meséje...

12-14-ig: Search for the Great American Novel. Laurel Bush tartja, egy amerikai nő, akit a levélben, melyben az órafelvételt kértem tőle le Mr-eztem, mert rákerestem a wikipediában, hogy megtudjam ez női vagy férfi név, és kidobott valami skót fickót, aki szerkeszti, és angolos is szakterületileg... Ciki... Itt 4 könyvet el kéne olvasni, úgyhogy lehet, hogy leadom, mert sok lesz ez nekem, a másikra is 4et, erre is... A nő bőbeszédű. A könyvek: Sarlet Letter, Great Gatsby, valami Invisible Man, és deMille: Underworld. Persze annyi mindent lehetne még jellemezni, mint A NAgy Amerikai regényt, de erre a szemeszterre ennyi bőven elég...

14-16-ig: History of the Nordic countries: heti kétszeres óra, februárig tart. Direkt a külföldiekre gondolva tartja a Renvall Institute, ami egy külön álló intézet az egyetemen belül. Jófej fickó a tanár, és dugig van a terem, amit mellesleg ismét csak nagy nehézségek közepette találtunk meg Orsival és Martinnal. Rém érdekesnek hangzik, és be is járok majd, de szerintem hivatalosan le fogom adni, mert lesz egy óra, ami pont akkor van, mint a csütörtöki ebből...... milyen kár!

A finn tanulmányokról általában:
Szeretik megvenni a kötelező olvasmányokat. A tanárok meg megvetetni. Előre gondolkodnak ezen a téren, bemegyek órára, és már mind kalimpál a kezével, amikor arról van szó, hogy kinek van meg már a könyv!! Sebaj, a többsége megvan a könyvtárban. A jövő hétre elolvasandó 2 db 300 olalas regényt már ki is vettem.
Óóóó, könyvtár!! Nos, ez egy nagyon hosszú téma, majd máskor írok róla :):):)

Nap végén Orsival jártunk vagy kettőben, aztán elmentem a Turist Infoba egy tonna prospektusért, és odafele láttam egy használtkönyv-boltot ... :):):):)
Angol könyvek 1 meg 1,5 euróért!! Az naggyon jó!

És még valamit láttam, cionista tüntetést. A főtér előtti piactéren a kikötőnél, emberek izraeli zászlóval álltak, és egy hosszú oszlopba rendezték őket a hangosbemondósok a kamera előtt, gondolom azért, hogy nagyobb tömegnek tűnjenek a kamerában.... vagy ezt csak a magyarok csinálnák?? Nagyon békésen császkáltak, oldalt egy-két összkonfortos rendőrségi kisbusz, zrí egy csepp sem.