Óraátállítás. Roppant korán megtettem, nehogy baj legyen belőle! Rupert, a tisztelendő meg is jegyezte mise elején, hogy "köszönjük Nektek, hogy kikászálódtatok az ágyból ilyen korán. Lesz majd biztos egy-két késő ember, szégyenteljes arccal akik bejönnek, ne is törődjetek velük."...
Nos ez az ember most pont Martin lett, a pontos német... (a képen a háttérben: Che, Kamerunból).
Mivel Violetta, a szoprán oszlopa bronchitiszes ( :( ), Edward elhívta két ismerősét, németek, a Sibelius akadémián tanulnak, a szopránba. Nagyon kedves leányzók. A parókia vendégül látott egy diakónust az Old Catholic Church-től, akik a katolikus egyházból a 19. sz közepén váltak ki, mert nem értettek egyet a pápa tévedhetetlenségével vagy valami ilyesmi... Egy pocakos bácsi volt, feleséggel és gyerekkel (egy fiú). Érdekesen prédikált, sokat beszélt angliai hazájában hogy hogy nevezik a Nagyböjt utolsó vasárnapját, egy babról kapta a nevét, és ennek kultúrtörténetét is ecsetelte. Ha jól emlékszem, több magyarázata is volt, miért pont ezt a babot eszik ilyenkor, merthogy gyógyító erejű, meg hogy nem hús... Mindenesetre azt mondta a bácsi, hogy hozott nekünk kóstolóba, bár nem láttam...
Merthogy pot-luck-lunch-ot tartottunk. Azaz mindenki hozott valami kaját és megosztotta a többivel. És mindenki ebédelt. Rupert tisztelendő annyit kért, hogy ne legyen benn hús. Ergo volt ott palacsinta, vega lasagne, saláták minden mennyiségben, sütik, és az én mákos gubám. :)
Ilyen, mikor az egész közösség összegyűl és eszik. A kriptában (mert valami megfoghatatlan ok miatt így hívják az alagsori helységet...).
Balról jobbra: Peter Knight, Bryan (aki cukros), és Edward (AAAAAAusztráliából, aki ezen napon ment Londonba vakációzni a szerencsés alak, egy hétre).
És persze Rupert. Kihagyhatatlan!!
Evés után Martinnal és Peterrel elindultunk. Az eredeti terv szerint volt egy meghirdetett kirándulás Suomenlinnára, de Martin kicsit össze volt zavarodva, mert az egyik német lánytól megtudta, hogy egy közös jóbarátjukat baleset érte és súlyosan megsérült (kutyák támadták meg, ha jól értem...). A kompikötőbe menet Peter Joy mesélt a nagyapjáról, aki, mint nemrég kiderült, spanyol volt, és azt mondta Peter nagyanyjának, hogy ugyan el nem veszi, de a gyereket segít felnevelni (hmm.. itt sokmindent hagytam kimondatlanul.. ugye nem kell ecsetelnem??). A nagyi erről hallani sem akart, és elküldte a férfit a fenébe (bocsánat...). Az pedig, mivel épp zajlott a Nagy Háború, el is ment és beállt a francia hadseregbe katonának. És eltűnt. Totál. Peter apja elárvult, és egy akkoriban népszerű szokás szerint új vezetéknevet kapott, hogy kitöröljék az apját az életéből. Egy mentőcsónak nyomán nevezték el.
Végülis Martin nem jött, de én elmentem a szigetre. Csudaklasz volt, gyönyörű idő! Még csak egy órácskára is! Odafele 3 török Erasmuszossal beszélgettem Tallinból, vissza egy indiai Nokia-dolgozóval.
Let's go to Brig!! Through Italy non other!!!
The famous Matterhorn from Zermatt.
And the delicious fondu!!!!
Next day we went to French Switzerland. It was raining.
And this beautiful church, or rather a snippet of it, secretly photographed.
Lausanne
The underground is great!! There is noone driving it, it's totally elechtronic!!! You can even stand at the front, see?...
Gyönyörű napsütéses idő volt, egyszer fújt a szél, máskor esett az eső... rééém fura!
Merthogy pénteken Martik Stockholmon és Taizén keresztül hazamegy :(:(
Egy sziklahalmon csücsültünk, és sütött a nap, és esett az eső, és tette ezt szimultán. És teleettük magunkat finn cuccokkal, és Martin megkóstolta a magyar kolbászt végre valahára. És nevettünk és szőlőszemeket dobáltunk a levegőbe, ez én voltam, és tátott szánkba pottyant. Ez is én voltam...
Búcsú után jártam egyet, elmentem a város legöregebb kőházába, a szenátortérre, ahol kiállítás van finn ünnepekről és ünneplésről. Nagyon érdekes! Van ott minden régi fényképektől műkajáig. Ki lehet tanulni a legyezővel való kommunikáció csínját-bínját, bajuszt növeszteni magadnak és régi fotón bocskíiba öltözött embereket nézegetni. Az ablakok be vannak valami vicces anyaggal vonva, ami kívülről nm engedi be a fényt... nagyon szép minta is virít rajtuk...
Próba után elmentünk a kricsmibe és rávettük a finneket, hogy angolul beszéljenek. És megvitattuk a Harry Potter finn fordítását, egyebek közt.
Egész nap esett, de szerencsére, mire elmentem ebédelni Magnusszal, elállt. Halat ettem hagymaszósszal a Unicaféban, nagyon finom volt!
A koncerten játszott kürtös, oboista (aki egy Mozart C-dúr concerto-t hozott, amit én már játszottam anno fuvolán :) ), csellista, és egy Ravel kvartett, aminek hallatán felcsillant Magnus szeme. Íme egy youtube-os felvétel, nem az ahol én voltam, csak hogy halhassátok a művet. Tényleg jó! Főleg a második tétel...
Koncert után még hülyültünk egyet a játszótéren.
(ez itt Rachel és Che)
Katka bezáratott a lakásba, ezért nem tudott a misére menni , de eljött hozzám ebédre. De még előtte Martint kísártem el jegyet venni Tallinba, és mit ad Isten, összefutottam Albannal és Gao-val :):)
Szóval Katka répalevesét megkóstoltuk. Meg volt pudding is. A répaleves nagyon narancssárga, és finom!
A vizsgákat, amiket a többség oroszországi távollétem alatt megírt, most osztotta ki és elemezte ki. Nem artott sokáig. Utána elmentünk ebédelni, Ákos, Katka, Samuel (Honkong) és Thomas (német). Samuel még aznap este elutazott Lengyelországba, és Izlandra, hónap végén jön vissza. Állandóan utazik, bejárja Európát, nagyon jól szervezget ilyesmit. Majd jön Pestre is júliusban :)
Aztán Ákossal dumáltunk meg laptop-fényképeltünk.
Csináltunk fénképeket is, hogy látni lehessen, főztem valamit, és azt emberek megették...
Szörnyen jó volt, teleették magukat, de sajna el kellett menni. Edwardot ki tudja, mikor látom legközelebb, az utolsó vasárnapján nem leszek itt. A többieket meg ki tudja mikor fogom kitudjamikorlátomlegközelebbezni... ez szomorú. Kicsit olyan, mint a családi vacsorák után egyedül maradni az elmosni valóval.
Utána tanulni próbáltam... kicsit... de végül inkább elmentem a templomhoz, leültem ott és olvastam. Néhány óra múlva megjött Edward és Rachel, akikkel esti ima helyett (mivel az imavezető ember nem tudott jönni, mi meg nem vagyunk elég autoritások) azzal szórakoztunk, hogy milyen hangokat tud kiadni az elektromos zongora.
Aztán persze volt próba is, az utsó a relatív teljes kórussal ( Arthur meg Peter K is...) :(:(:(
Ilyen, mikor az egész közösség összegyűl és eszik. A kriptában (mert valami megfoghatatlan ok miatt így hívják az alagsori helységet...).
Balról jobbra: Peter Knight, Bryan (aki cukros), és Edward (AAAAAAusztráliából, aki ezen napon ment Londonba vakációzni a szerencsés alak, egy hétre).
És persze Rupert. Kihagyhatatlan!!
Nos, kicsit megázott a gatyánk, de jól kicsúszkáltuk magunkat. ó, és ettük a pullát :):):)
