máj 2, szombat

A délután fergetegesen spontánul sikerült.
Először is elmentem az Arcadia könyvesboltba egy az európai középkori vívóiskolákról és módszerekről tartott előadásra. Egy Guy Windsor nevű fickó tartotta, mindenféle kódexeket és könyveket mutatott és magyarázgatta az illusztrációkat, nagyon érdekes volt. Tanít is vívást, középkorit, hozott is pár kardot, meg rapírt, meg tőrt mutiba, én is megforgattam őket kis kezemben :)

Aztán megvettem a harmadik, remélhetőleg utolsó finn mobilomat...

Majd következett a kantele diplomahangverseny a Sibelius akadémián :)
Gao He, aki egy korábbi bulin játszott tradicionális kínai hangszeren, nos az ő tanára a csaj, (mert valamiért Gao He kantelét tanult...) ő hívott engem is meg egy pár srácot még. Albant, a franciát, akivel közben össze is jöttek, Davidot, aki osztrák és csak látogatóba jött, tavaly tanult itt, és a wales-i srácot, aki papucsban járkál az utcán mezítláb, mert elvből megveti a cípőket. Valahogy kényelmetlennek találja őket. És már tavasz van úgyis, nem? Igaz hogy maximum 10-14 fok...

A koncert elképesztő volt, a kantele az a citera és hárfa keresztezése, leginkább, sok-sok húrja van, többnyire asztalra, ölbe teszik, de nyakba is lehet akasztani. Finn nemzeti hangszer. A csaj sok zenét komponált, játszik egy bandában is (harmonika-fuvola-furulya-hegedű-kantele felállásban), van CD-jük, majd Gao He kölcsön adja :)








A felvételek sajátok, bénácskák, de azért élvezzétek az ízelítőt!

Aztán, mivel rémesen éhes volt Gao, nem hallgattuk meg a következő diplomát, egy csellósat, hanem elmentünk oáran McDonaldsba enni valamit.
David, Gao, Alban és jómagam. Vicces volt, David, aki kategorikusan gyorskaja-ellenes, ugyan nem evett semmit... De remekül szórakoztunk!!
A végén az lett belőle, hogy ír bárba mentünk, kaptam egy kis kóstolót a Kilkenny ír sörből, allgattunk egy közepes rockbandát, és találkoztunk még néhány más baráttal is, Simonnal, aki zongorista a Sibeliuson, Magnusszal (svéd anyanyelvű finn, tanít), Denise-szel (lett, Izlandon tanult), és elmentünk egy másik bárba, ahol egy csomót táncoltunk fura zenére, de hatalmas buli volt!!

Igyekeztem az utolsó buszt elérni, de sajnos már pont kiállt a megállóból, és bár még egy évet várt a piros lámpánál, én meg bőszen integettem neki, hogy nyissa ki az ajtót és engedjen be, nem tette! Elmutogatott onnan! Hát, majdnem beintettem neki! Majdnem!
Legyen ez örök tanulság: a kis szemetek betartják a törvényt és nem kedvesek a szerencsétlen utashoz!
Úgy felbosszantott, felszáltam az első adandó buszra, hogy majd leszálok ha már a táj odakint nem lesz ismerős. Szerencsém volt, piszkos szerencsém, madnem hazáig vitt...

május 1, péntek VAPPU

A május elsejei össznépi finn megmozdulást mindenkinek látnia kell, ha ilyenkor itt jár.

De komolyan.
Kimennek a Kaivopuisto parkba és piknikelnek.
Tízezrek vannak itt! Az egész milliós város! Szerintem többen, mint a csíksomlyói búcsún!
És hoznak maguknak kaját, piát, és koccintanak, és esznek, és beszélgetnek, táncolnak, énekelnek. Családdal és barátokkal. Egyetemek diákjai az overalljukban, közös sátor mellett.
Boltok mint olyanok nemigen férnek el. Egy-két sütöde azért akad. És temérdek Toi-toi WC. Hatalmas sorral, ami tökéletes türelemben álldogál.

Kimentem én is, naná hogy! Megpróbáltam a tömeget lefényképezni, de nem fértek bele a gépbe, körbe kellett videóznom. És még így is a fele lemaradt, a dombocska másik oldala...

Szóval leüldögéltem és megettem a finn fokhagymás-vajas melegített kifli-féleségemet. És a többi finomságot. Aztán körbe sétáltam. Voltak emberek, akik egész asztalt, pohárkészletet, gyertyatartót is hoztak, és csillárt akasztottak egy faágra a fejük fölé. Mások egy fa platformon ropták, salsa volt vagy mi... Elképesztő!!

Hazafelé találtam egy orosz utcazenész bandát ír zenét játszani. Bodhrán, elektromos hegedű és két balalajka-hangszer segítségével. Rendkívül tetszettek!!!
Orsi hamarosan hazamegy. Vappukor a Klárinál aludt, mert ki kellett üríteni a lakást. Eldumáltunk hárman egy kicsit miután hazajöttem :)

ápr 30, csütörtök

Süt a nap, megnyílt a vidámpark, elolvadt a jég (többnyire..), és eljött a:

Pre-Vappu!!!!!!!!!!

Vappu a május 1-je, amit a finnek, különösen a diákok rendkívül szeretnek. Várják, mint a Karácsonyt.
Az előestéjén, 30-án este 6-kor az emberek az Esplanadira mennek, ami egy tér a piacérnél, jó hossz és téglalap alakú. az egyik végében egy szökőkút áll, benne egy szoboral, egy nőalakkal, aki amolyan helsinki jelkép-féle. Ezt minden évben másik egyetem díszíti fel ezen a napon. A fejébe nyomnak egy fehér hajóssapka-félét, amit minden éretségizett diák Finnországban kap, és amit ezen a napon mindenki elő is veszen a szekrény mélyéről, leporol és a fejébe nyom. Látni ám a képeken! És pezsgőt visznek ki magukkal, koccintgatbak és isznak a parkban. És persze lufit is vesznek. Lehet különféle formájút kapni.
És persze az egyetemisták felveszik a bulizós overallokat, kétségtelen, azokat, amiket Laskián is, Nagyböjt előtt. És karnevál van, buli, rengeteg szemét, és szegény emberek, akik gyűjtik az üvegeket, amiket vissza lehet váltani.

A furább finnek búvárruhát öltöttek és a szökőkútban szürcsölték a pezsgőjüket... De láttma lányokat fehérneműben ugyanezt csinálni...
Szóval ember, szemét és KARNEVÁL! BAZÁROK! BULI!

ápr 28-29, kedd-szerda

Semmi extra. pihentem.
Kedden felfedeztem egy könyvtár-anomáliát. Köztem és a finn nemzeti könyvtár között. Még nem tudom mit lépek az ügyben.

Szerdán volt az utolsó finnóra :(
A vizsgákat, amiket a többség oroszországi távollétem alatt megírt, most osztotta ki és elemezte ki. Nem artott sokáig. Utána elmentünk ebédelni, Ákos, Katka, Samuel (Honkong) és Thomas (német). Samuel még aznap este elutazott Lengyelországba, és Izlandra, hónap végén jön vissza. Állandóan utazik, bejárja Európát, nagyon jól szervezget ilyesmit. Majd jön Pestre is júliusban :)
Aztán Ákossal dumáltunk meg laptop-fényképeltünk.

Végül próba, EOL, minek közepéről Katka elment Espooba finn barátokkal nézni a fin-cseh hokimeccset. A bárba is ment, ahová egy kicsit beültünk az énekkarosokkal. Jó hangulatban voltak, vagy fél órán keresztül csak angolul dumáltunk. :)

ápr 11, szombat

Reggel 10-re bementem a városba énekpróbára az Agnes-féle nagyénekkarral. Menet közben találkoztam az ausztrál pasassal a templomból, akinek nem tudom a nevét... Beszélgettünk egy kicsit, mondta, ki fogják rúgni. Egy cégnél dolgozik több ezer munkatárssal, egész Európában, és Finnországban még jól is megy nekik, mégis itt bocsátanak el 200 embert. Szomorú vagyok értük.

Szóval elmentem a Buelvardi próbaépületbe, de be volt zárva, sehol senki. Na mondom, most mi van? Fel akartam hívni valakit, de a SIM-kártyám bemondta az unalmast. Hát, mivel más dolgom úgysincs nagyon, mondom elmegyek az Agrikolába, a templomba, hátha ott vannak. Ott voltak, a hittanteremben.

márc 20, péntek

Porvoo (hessinnen:)

SOk elmélkedés után ide indultunk Anyával, busszal. Nem volt hosszú az út, kellemes, havas táj, és Porvoo igazán gyönyörű!! Az egyik legnagyobb élményem a vizen járás volt, amit itt ugye gyakorolhattam bátran egy befagyott folyón. Folyón!!

A parton piros házsor, a jégen lékhalász, aki alig tud angolul, de Anya leszólítja, és megkéri, hadd fényképezhessem le, és aki erre büszkén pózol a kamera előtt. 

A templom régi és nagyon jól néz ki, még be is tudunk kibicelni, amíg a Mannerheim ünnepségekre készülő holmi színdarab próbája folyik. De azért nem illik ott maradni évekig... 

Az ünnepség legyező alakú plakátja mindenütt. Nagy hely ez azért, ez a Poorvo, volt itt valami első országgyűlés, vagymi... 

Láttam az utcán a dán Jeppé-t meg néhány haverját, de nem szóltam utánuk...

És jártunk a vasútállomáson, ahol majd' térdig érő hóban fényképezkedtem régi Suomi vasúti kocsikkal :)

febr 22, vasárnap

Laskiaissunnuntai.

Finn szokás, Hamvazószerda előtti vasárnap és kedden elmennek szánkózni dombon le meg fel, jól érzik magukat és a végén Laskiaispullát esznek, ami a pulla egy kerek fajtája, belül krémmel és egy kis marcipánnal, kerek mint a zsömle, a tetején mandula csücsül. Vasárnap főleg a csládok, gyerkek és a merész fiatalok sportja ez...
Anglikán mise után (sokat beszélgettem egy ausztrál fickóval, és egy kameruni sráccal, úgy hívják, Che) Orsival találkoztam és elmentünk Punavariba, ami egy domb a város közepén. Orsi hozta a zöld popsitepsijét, amit ráhagyott az előző lakó, és meg zacskókat. 2-t is. Mindkettő elkopott a végére....Nos, kicsit megázott a gatyánk, de jól kicsúszkáltuk magunkat. ó, és ettük a pullát :):):)

Aztán House-marathon!

Ó igen, és amíg Orsira vártam...
Korcsolyázó tehén:

febr 15, vasárnap

Az EOL rehersal hétvége második napja.

Reggel nem mente be 10-re, mert a misét azért nem hagytam ki. Anglikán lettem ismét, Martinnal együtt. A kórus, talán léte kezdete óta először, külön ült és úgy énekel himnuszokat...
A végén volt egy kis kávézás-sütizés, és potom árom adtak el ehte angol lisztet (attól angol, hogy bele van keverve a sütőpor), meg almaecetet, és valami pitébe rakható gyümölcspépet, amit én is vettem :):)

Az éneklés jó volt, abbahagytuk fél 6-kor, kicsit kitakarítottunk és mentünk utunkra. Nagyon szép naplemente-szerű időjárás volt, úgyhogy jártam egyet és fényképeztem a város délebbi részén.

A nap végén meg, az utolsó napsugaraknál felmentem a toronyba, a 14. emeletre, mert 13. nincsen, és körbefényképeztem a várost felülről. Gyönyörű!!! (már voltam itt egyszer sötétben, de nappal még szebb!)

febr 14, szombat

Az EOL rehersal weekend első napja.
10-től 17-ig énekeltük a koncertre a darabokat, 2 kávészünettel és egy ebédszünettel, mialatt elmentünk az egyetlen, szombaton is nyitva lévő Unicafe-ba. Remekül elvoltunk közben, hazafelé láttunk tüntetést Gvantanamo bezárását sürgetően, és a törökök kurdok elleni kegyetlensége miatt.
Ettem pullát, ami a fegfinnebb kalácsféle, puha, szinte már-már krémes belsővel, sok fahéjjal ízesítve. Itt mindenki oda van érte, már aki finn legalábbis...Közben kiderült, hogy Alli lakásán összejövetel lesz utána, egy olyan vetélkedő-félével egybekötve. Meghívtak, Katka hazament mert nagyon maga alatt volt, én elmentem.

Alli egy szigeten laki, pár száz méterre a tengertől. De már sötét volt, nem láttuk. Sok fényképpel díszítette a konyhaszekrényt, de amúgy neki is klasz finn lakása van, stílusos. Odafele az Alepában bevásároltakból (eredetileg úgy volt, hogy a szoprán hoza a gümölcsöt, az alt az édességet, a fiúk meg nem tudom mit, valaki még külön cukorkát is, amit nem igazán értek, mert az is édesség, nem? Ezek a finnek oda vannak a cukorkákért!!) Allinál beetünk. Meg mutattam nekik, hogy kell jó magyar csóródiák módra feljavítani a száraz ropogós keksz-izé lapkát...

A vetélkedő. Párokat húztunk, én Tuával kerültem össze. Aztán jött a vetélkedő, igazi 90-es évekbeli finn módra, mert akkor volt a TV-ben egy nagyon népszerű shaw, amiben hírességek mérték össze tudásukat. Például hogy ki tud szebben vakon rajzolni vagy labdát pattotgtatni teniszütővel...
Íme az első feladat: a pár egyik tagja vakon filcet ragad, a másik meg instruálja, merre menjen a vonal, amit rajzol. Természetesen egy előre odarajzolt labirintusban. Nem lehet a falakon átlépni ugye. Itt éppen Juha firkál.
A következő feladat finnül volt :( , anagramma. Helena, itt a képen, kitalálta és leírta, a többiek meg megfejtették. Volt vagy 15 szó. A vicc az egészben, hogy az elsőt én találtam ki :) A karvezető neve volt :) (csak azért sikerült mert Helena segítségül elárulta, hogy ezt még akár én is tudhatom, és ugye nem sok minden van, amit finnül én is tudhatok...)A következő: ki tud többet pattogtatni egy perc alatt. Tenniszlabda, hatalmas pingpongütő (egészen biztosan nem pingpongra való, de mivel fogalmam sincs...). Alant Tua pattogtat, háttérben Helena. Büszkén mondhatom, hogy második lettem ebben a kihívásban :):):)
A konyha-kiszögellés, és ahogy esszük a mindenfélét... Balról: Helena, Sakari, Juha, Aaro.
A következő versenyszám: egy összecsomózott harisnyát ki hányszor tud áthúzni magán egy perc alatt. Vicces volt :) Itt épp Sakari kezd neki, aki Soile jegyese/házastársa, aki a legjobb volt ebben a számban.
Tószt. Helena, Juha, Soile.
Az utsó feladat az volt, hogy csukott szemmel fogjuk meg a fél lábunkat és álljunk így minnél tovább mozdulatlanul... Nem volt ám egyszerű!
A díjakat Alli osztotta ki, Heidelbergi relikviák (ott volt a kórus egyszer), és pl. egy csomag szép színes zsepi, ez jutott nekünk, harmadikoknak. Mert harmadikok lettünk. Holtverseny volt Soiléval és Marjával, erre kő papír ollóztunk, és elszúrtam...
Hát ez van. Viszont remekül szórakoztam, és a szalmiakit is megkóstoltatták velem....

Még mindig nyaminyami: Juha, Aaro, Helena.Alli, Marja és Sakari.Juha, Sakari, Aaro, Alli, Tua.
Hazafelé Aaroval mentem jó darabik, mert nem lakik messze tőlem. Angolul barkohbáztunk, ami piszok nehezen ment, mert ő nem nagyon beszél angolul :):) Vicces volt, bírom a srácot. Engedtessék meg hogy így fejezzem ki magam...

febr 9, hétfő

A tegnapi ramaty idő után csodálatos napsütésre ébredtem!!

Finn után Katka Hanka barátnőjével találkoztunk mert így alakult, és sétáltunk egyet a város déli részében, ahol még eddig nem is jártam! Van ott egy híres park, ami a tengerig tart, csak most egy kicsit szeles, és sok szép épület. Felidéztük a közös közép-európai örökségünket, a cseh filmeket, amiket levetítettek Magyarországon és a magyarokat, amiket általában nem...
Ez a téglatorony a tűzoltóságé, gyönyörő épület!

Anglikán énekkaron nem volt Edward, mert szegénynek megbuherálták a napirendjét, és hülye kosztümbe öltözve kellett szegénynek valami operában énekelni...
Azért megpróbáltunk próbálni. Jött 3 ismeretlen arc is, illetve 4, mert Sarah, aki amerikai és a férje finn, hozta 3 hónapos kisbabáját, Benjamint, aki a próba nagy részét átaludta. Ott volt még Violetta, a hosszú szürkülő hajú vezéregyéniség, és Rachel, aki most végzett és költözött a saját lakásába. Hazafelé a villamoson eldumáltunk vele és Peterrel. Az anglikán egyház helyi tagjainak többsége finn házadtárssal rendelkezik, vagy ilyen házasság gyümölcse. Peter például ehte brit, Rachel félig. Nagyon érdekes emberek!

febr 6, péntek

A villamoson egy cigány külsejű fickó dumált egy csajjal, akinek cselló volt a vállán. Angolul. Később kiderült, hogy finnül is tud mindkettő, mert egy nagyon magas és szakállas részeg finn pasas megszólította őket, először angolul makogva valamit, hogy "márpedig az nem úgy van...", aztán finnül rázták le. Nemsokára franciára váltottak, mert a lány mondta hogy élt egy darabig frankhonban. Rém érdekes volt, hogy miket meséltek egymásnak, utazásokról, kalandokról... ("VoltamMarakesben, " ó én is, a kaja agyon jó Marakesben..."Igen!!!").
Később a részeg velem próbált szóba állni, először kiderítve, hogy milyen nyelven is értek... English, French...hmmmm...Italian?

Este korcsolyázni mentem egy csapat ismeretlen emberkével, voltak finnek és nemfinnek egyaránt. Óriási volt! Ezer éve nem koriztam ugyan, de a több mint másfél óra alatt sikerült felidéznem azt a bizonyos csúszol-és csúszol és gyors-vagy és még-csak-el-sem-esel érzést, ami a művészetem csúcsát jelentette. És csak egyszer hasaltam egyet, mert a kori (amit egyébként borsos áron béreltem, meg kéne gondolni hogy nem-e érdemes vásárolni egyet...) önhatalmúlag körbe-körbe akart fordulni velem...
A többiek kicsit hamarabb elmentek inni egy sör, nem tudom miért nem maradtak, ha már az ember egyszer kimegy igazán illik sokat karcolni a jeget. Később gondoltam utánuk megyek, és fel is hívtam egy lányt, hogy hol vannak, de akkora zaj volt az ő oldalán, hogy nem értettem tisztán hol van a hely, keresgéltem egy darabig, de inkább hazajöttem.

febr 4-5, szerda-csütörtök

Szerdán a kóruspróbára eljött egy francia lány, Marian. A felvételi procedúrára ki lettünk küldve, de olyan hangok szűrődtek ki... az ember azt gondolná, operaénekes a csaj!! Amúgy eszméletlenül kicsi és vékony... Bevették, de nem hiszem, hogy marad, annyira nem tetszett neki a dolog. Utána eldumáltunk vele és Katkával, és elmentünk az Amarillóba, mert a Vuolukiventiés olaszok azt mondták, buli lesz, mert olyankor olcsó a sör. Hát, még nem jöttek meg, zóval hármasban dumáltunk. Marian valami erdős dolgot tanul, néhány napja jött, és lehet, hogy csatlakozik a templomkereső társaságunkhoz.

Később egy csomó ismerős arc jött még, mint Elza és a lappföldi brancsa, de mi indultunk haza.

Csütörtökön egy másik kórustag házában tartottuk a nem-kórus-ének próbát. Egy duci lány az illető, akinek nem vagyok képes megjegyezni a nevét... Elképesztően finn lakása van ám! A falon mindenütt Muumin képek (az egy képregény, amiből japánok animációs sorozatot csináltak, nálunk is nagyon népszerű volt. Az a fura fehér llatka és családja és barátai...), Marimeko fotelek, pöttyös egyenszékek, hatalmas zöld függöny divatos, kacskaringós mintával, hajópadló, design mindenütt és fa és üveg. És persze a szoba közepén zongora. Meg varrógép. És mindenfelé kötögetéshez használt gombolyagogk. Nagyon szeretnek horgolni-kötni, az egyik órámon egy csaj végig lábszárvédőd horgolt, egész óra alatt! Majdnem készen lett a végére, és senki rá sem bagózott!

Az éneklés nyökögve megyeget. Új lány a szopránban, nagyon vidám és beszédes, van néhány magyar barátja és el tudja mondani, hogy 'köszönöm' és siveszen (ez szívesen akar lenni, de mindig elrontja...). Kiderült, hogy ezeket a dalokat, amiket minden egyetemi kórusnak tudnia kell, valami rang eléréséért gyakorolják. Egy bizotság előtt kell elénekelniük, és kapnak valami jelvényt, ha jól csinálják, és elismertebb tagjai lesznek az énekkarnak. Hogy pontosan milyen előnyökkel jár ez, arról fogalmam sincsen...
Hazafelé a villamoson eldumáltam a szopránnal és egy sráccal a tenorból, akik mindketen Espooban laknak.

Ó, amúgy felfedeztem egy könyvesboltot :):) (meglepetééés). Tele van angol használt könnyvel, főleg 70-90-es évekbeliek, egy csomó régi Penguin. És egy barátságos eladó fickó, Ian. Nagyon szépen beszél angolul (mint a finnek többsége...), és francia rádiókat hallgat álandó jelleggel. ELdumáltunk Sherlock Holmes-ról, az óangol nyelvről és a francia jövevényszavakról, és feltett egy levelezőlistára, amin a boltban megrendezésre kerülő rendezvényekről értesítik a földi halandót. A bolt neve... Arkádia!!

febr 3, kedd

Az indiános óra után Kaisa, egy 30 feletti nő, aki jár az órára, elkísért az angolos könyvtárba megmutatni, hol vannak a másolni valók, Mark, a tanár kérésére. Finnekre nem jellemző módon rendkívül bőbeszédű volt, elmesélte a fél élettörténetét. Ő finn, de Costa Ricán él és tanít angolt vagy egy évtizede. Van két gimis lánya, és a kisebbik a fejébe vette, hogy 10. osztályát Finnországban szeretné kijárni. Végül is Kaisa elengedte totál egyedül, de megígérte neki, hogy ha tetszik neki, akkor a maradék 2 évet is itt töltheti, és ő is ide költözik addig. Tette ezt a meggondolatlan ígéretet aban a biztos tudatban, hogy a finnek maguknak valók, senki sem fog a gyerekhez beszélni, gysem tetszik majd neki. Azomban kiderült, hogy a gyerek épp ilyen magának való, és most Kaisa kénytelen ide költözni.... De nem bánja, épp szakdogozatot ír indián irodalomból, itt legalább lehet nyugisan. De hogy miből fog élni, az még neki is homály...

A csaknem rendszeres keddi ebédünkön csak én és Martin voltunk... de eldumáltunk :) A minap meglepték a szülei váratlanul azzal, hogy meglátogatják :):):)
Aztán ment dolgozatot írni, ami után (és az én órám után) összefutottam vele, remekül sikerült. Ezek a németek olyan szorgalmasak! Előre tanulnak meg minden!

jan 22, csütörtök

No, ma nem sok minden történt. Sokáig aludtam, aztán amíg vártam hogy Laci is kikászálódjék az ágyból és találkozzunk ahogy megbeszéltük egy útra a városba, felporszívóztam a Kláritól kölcsön kapott porszívóval. Úgy bizony, ő talált egyet a szekrényében...

Aztán végül az lett belőle, hogy néhány morcos szó és a harmadikra felrepülni sajnos nem képes hógolyó után egyedül mentem. A szépen szakadó hóesésben. Egész nap esett. Hófúvás, zima, de élvezhető :):)

Nagy bevásárlónapot tartottam, és felfedeztem, hogy Helsinki valójában tele van Plazákkal, csak nem látjuk őket, mert álcázzák magukat. Ártatlan üvegháznak, vagy irodaépületnek sok kivilágított névvel. És nincs is olyan plázakultúra, mint nálunk. Az emberek nem sétafikálnak ott csak azért, mert nincs jobb dolguk. És nagyon nyitott társaság, a boltok gyakorlatilag a folyosón vannak, bátran otthagyják az árul, úgysem lopja el senki... A fő gyalogútvonal gyakorlatilag mindig ruhapolcok között vezet...

A Fórum nevűt jártam be. Mostanában vannak, ahogy erre nemrég felhívták a figyelmemet, a nagy Karácsony utáni leárazások. Ki is fogtam egyet a H and M-ben, bár komoly gyötrelem volt megérteni az engedmények pontos feltételeit, tekintve hogy finnül voltak. Benéztem a Stadiumba, ami edzőcipővásárlással járt egybekötve egy kis bolton keresztül féllábon ugrálással és többrendbeli vetkőzéssel... na nem olyan nagyon...

A finnek nagyon szeretik a gyerekeket, és mindenhol kedveskednek a szülőknek gyerekrészleggel, ami hatalmas területet foglal el minden üzletből. És, ami a legaranyosabb, álandó mesefim megy a közepén, hogy a gyereket ott lehessen hagyni, amíg mami megnézi a legújabb blúzokat! A kép a Stockmanben készült.

Hazafele menet beugrottam a finn Tescoba, ami Prizma néven fut. Hatalmas, 2 emeletes, tömve mindenfélével, ami nem méz. Úgy megpakoltam mindenféle ennivalóval a zsákom, alig bírtam hazacipelni! De már van majonéz és ketchup, most már semmi baj nem lehet!

Amúgy, most van a magyar kultúra napja, de erről nem sok szó esik. Holnap lesz egy koncert a sziklatemplomban, zongora, este, de azt sem tudni, ingyenes-e...

jan 19, hétfő

Az első finn nyelvórám.
Van egy olyan lappangó megérzésem, hogy jó lesz :) A tanárnő egy fiatal nő, teljesen leborotvált fejjel. Fura. Megtanultunk pár bemutatkozó szófordulatot, és bemutatkoztunk egymásnak. Franciából, németből, olaszból, magyarból van a legtöbb (Elza és Ákos is az én csoportomban van), de akad brazil, török spanyol, svájci, hongkongi diák is.

Óra után hosszas várakozás után elkaptam az egyetemi koordinátor grabancát és aláírattam meg faxoltattam vele. Végre! Pedig le próbált rázni azzal, hogy neki most már egy találkozón kellene lennie, de mégis, akkor miért csak 2 órás a fogadóórája, és miért beszélget háromnegyed órákat??

Ma rájöttem, hogy a különböző épületekben lévő Unicafékban különböző ételeket főznek. A Metsälto-ban pédául, az angol tanszéket Stroganoff volt, a főépületben makaróni. Most makarónit ettem. Olivabogyós salátával :)

Ezek után jártam még egyet a városban, és nem hiába! Találtam ugyanis egy nagyszerűen kinéző csarnokot, ami antik cuccok eladásával foglalkozó noltoknak ad otthont. Van ott könyvtől a lámpákon és bútorokon keresztül szocialista kitűntetésekig minden. Egy helyen régi érmék között lehet 2 euróért bogarászni, körbetúrtam, és mi figyelt az alján, egy jóöreg magyar 100-as! Ki a csuda akar cca 270 forintért 100 forintot venni??

Hazafelé pedig, minő csoda, belebotlottam egy igazi, működő mozgó könyvtárba egy buszban! Még sosem láttam ilyet! És még hasznáják is! Kaptam tőlük "menetrendet", szóval később lesz alkalmam közelebbről is megnézni az állományt :)

Az ebéd

A finnek furák. Ezt majd még mondogatom. Úgy istenigazából még nem volt dolgom finn konyhakultúrával, de az egyetemi kávézóban ha jól megfigyeli az ember őket, sok érdekeset lehet látni. Lássuk hát, hogyan is működik ez.

Az előtérbe ki van írva az étlap 3 nyelven (finn, svéd, angol). Van előétel (én ugyan nem tudom mi, sose veszek), főétel (3-5 db, általában egy finn specialitás, egy kontinentális jellegű és egy vegetáriánus), és desszert (kis puding, amiben valami úszkál, ilyesmi). A főételek a legtöbb helyen egy árban vannak, diákkedvezménnyel én úgy 2,60 euróért eszem. Szóval jól megnézed, mi kell, és be is léphetsz.

Mint minden jó félig vagy teljesen önkiszolgáló létesítményben, itt is fel kell markolni az elején a tálcát, evőeszközöket, szalvétát, poharat. A finnek két poharat vesznek, általában az egyiket tejjel, a másikat vízzel töltik meg. Vagy vízzel-vízzel. Vagy szörppel-vízzel. Mert nem mennek vissza a poharukkal másik italért. Inkább többet mosogattatják a konyhás nénit... Itt kell a poharakat megtölteni. Tej mindenütt van, mert azt isszák általában. A finnek feltalálták a 0%-os tejet. Gyakorlatilag fehér víz! De azért lehet normálisat is kapni... Egy fém pöcöknek neki kell nyomni a pohár falát, és megtöltődik.

Aztán eljutsz a főételig, egyes helyeken magadnak kell kivenni, egyes helyeken kérni és adják. Egyes helyeken ezután rögtön fizetni kell, mondjuk, hogy most is így van... nekem még nincs Lyyra Card-om, ami gyakorlatilag a diákigazolvány, ezért minden alkalommal be kell mutatnom egy A4 papírra nyomtatott igazolást, hogy az intézmény hallgatója vagyok... kellemetlen...
De miután megvetem , szabad a pálya! Van kitéve köret, rizs és/vagy krumpli, saláta (saláta, répa, kelbimbó, és egyéb zöld dolgok, 2 féle öntettel), és kenyér.

A kenyér az érdekes dolog, ezek a finnek megvajazzák, és megeszik előételnek. Vagy evés közben. Ezek magos kenyerek, vagy kicsi szelet nagyon barna és kemény kenyérkék. A finn kenyerek általában véve nagyon sokfélék, és cseppet sem hasonlítanak a mieinkre. A vaj pedig néha hagymás vaj. Életemben nem ettem még ilyen finom vajakat, de tényleg! Néha elrakom vacsira a kenyeret vajjal, vagy megeszem másnap, bármi nemű feltét nélkül! És jó sokáig eláll!
A végén lévő annyit-pakolj-amennyit-kedved-szottyan rész igazán remek! Hogy miket ettem eddig? Ma például currys halat (kiderült, olyan pépes trutyi, a színe moslékot idéz, a szaga szintén, de az íze igazán jó volt!), mazsolás répasalátát, makarónit (semmi finn, igazi klasszikus), szójababragut (pont úgy nézett ki, mint a hús...), húsgombócot (finn specialitás, minden második csütörtökön van), halgombócot citromszósszal (nyammmi), és lazacot szósszal. A szószok itt a legjobbak, feldobják a napomat :)

Legközelebb készítek képeket is.

Harry Potter finnül :)

Ígértem Harry Potter-borítókat, a finn kiadáséit.
Íme!








Kicsit sokkolóak, néha nem értem, de tényleg és nagyon nem, mit is akar ábrázolni a művész....