máj 17, vasárnap

Szóval mentem misére, amire sajna a kórusból csak ketten mentünk el, én meg Rachel, de sebaj, utána sokat beszélgettem a kenyaiakkal a modern világról, vagy inkább csak hallgattam ahogy dumálnak, nagyon klasz volt. A legvégére csak én meg Brian maradtunk, aki csomagolt valamit...

Aztán találkoztam He Ran-nal a bolhapiacon a Kumpulában, bár nagyon nehezen ment, sehogysem tudtunk telefonon kommunikálni. Mondom, itt vagyok az utcában, látom a temérdek cuccot, mondja itt áll a 61-es ház előtt, keressem. Keresem, nincs a sehol, felhívom, neem, az 51-es! De végül a házak színéről be tudtunk mindent lőni, és megtaláltuk egymást.He Ran vérbeli kínai alkusz, mindent felpróbál, nézeget, árazgat, és élvezi! Volt néhány főnyereménye, mint a barna télikabát 2 e-ért, amit mintha ráöntöttek volna! Én csak egy szürke sapit vettem, ami szörnyen fura és nagyon tetszik :)

Ott volt még Alban, Daf és Darius is, a szobatársak, és az utca végén, ahol jótékonysági kenyai levest főztek, találkoztunk 2 finnel. Akkor már a piac a vége felé járt, és persze He Ran mosolygós ösztönzésére ánk tukmáltak egy halom maradékot, levest meg egy doboz csokit, olyan puklisat, krémmel töltve, csokissal és epressel. Hmmmm!! Aztán ültünk, beszélgettünk, Darius a vadiúj gépével Kattingatott, sokat, és jött arra egy utcazenész társulat, 2 duda meg egy dob, s mire odaértek hozzánk, már táncolunk is! Eleinte összevissza, aztán görögöt. Pedig a zenéjük inkább olyan skót-féle tán... Rém muris volt, szerintem ők is élvezték :) Aztán menetelő személyüket kibéleltük csokival... :)

Kivonultunk eztán a parkba, és piknikeltünk, He Ran kínai édességével, meg ami nálam volt, nem sok, de muris :) Daffal egymás hátának dőltünk, He Ran új használt ruháin ücsörögve, mert így kényelmesebb volt, és egymár útlevelét nézegettük, már akinél ott volt, főleg a walesiét, akit , mint mondta, mindig meghatott a királynő szívhez szóló levele az elején. :)

Később Daf zsonglőrködött naranccsal, nagyon ügyes. Ő az, aki nem szereti a cipő érzését a lábán. És vega. Láttunk sok sárkányeregetőt is, arra a rétre gyűlt aznap a környék apraja-naggya!

Voltak ott kis megművelt földdarabkák, tényleg kicsikék, ahol a panelekben lakó embertömeg is részesülhetett az örömben, hogy "zöld ujjait" gyakorlatoztassa.

És játszogattunk He Ran kínai porcelánhangszerén, ami még az én számban is nagyon kínaian hangzott. És mulattunk! Nem mentünk múzeumba, pedig terv volt, mert ingyen múzumnap volt mindenütt aznap. András ment, még találkoztam vele a kumpulai bolhapiac előtt.

Hazafelé He Ran mesélt az egyetemi botanikuskertbeli projektjéről, nem tudom milyen órákat vesz fel az a lány, nagyon fura... Szóval egy asztalt teljes terítékkel a víz alá, összeragasztózve persze, egy tó közepébe. Fura...

Aztán rohantak a villamosuk után!

máj 10, vasárnap

Reggel mise az anglikánoknál.
Egy villamoson utaztam Peter J-vel, és egy jó darabig nem is jelent meg más az énekkarból. Eleinte fel-alá szaladgáltunk és kerestük a kottákat, amik Rupert irodájában voltak találhatók. Később mgjött Arthur, Sarah meg a kis Benji, Rachel, és végre tudtunk érdemlegesen próbálni. 4 szólamú, középkori versre írt modern művet énekeltünk, ami egészen véletlenül pont Máriáról szólt... elvégre a finn anyák napja van, vagy mi...
Fura, hogy ezen a napon ülik, jó alaposan megzavart egy ideig, mert nálunk ugye múlt héten volt.
Joanne adott az alkalomból mindenkinek gyönyörű rózsát!!

Tuomas kicsit rendezetlen volt, ő szerkeszti a heti szertartásrendet a kis lapon, össze s zagyválta. Mindez biztosan azért, mondta Rupert, miután megejtett egy T. S. Eliot utalást talán csak az én kedvemért ( :) ), mert a héten behívták a katonaságba. Később elmagyarázta, hogy Finnországba minden férfinak le kell húznia 6-12 hónapot a katonaságnál, és 3 évenként egy rövid időre visszamenni, hogy felfrissítsék az emlékezetét. Ezúttal csak kb 1 hétre. Lehet fegyvertelen szolgálatot is választani, az 13 hó azthiszem. Aki ezt sem hajlandó megtenni, 18 hónapot ül. Nincs apelláta.
Tuomas a légierőnél szolgált, a kommunikációs részleg vezetőjeként.
Fent egy férfi, nem tudom a nevét, meg Marlene (sokat utazik...) Benjivel.
A kenyaiakkal ültem kávézáskor. Geoffrey rokonai lehetnek... Volt ott egy másik Agnes nevű lány. Nagyon sokáig hüledeztek azon, hogy milyen olcsón lehet szemüveget csináltatni Magyarországon, pedig csak 3-4 éves árat tudtam nekik mondani, finnföldön bele kerül vagy 500 euróba! Mondjuk mindnek van valami különleges tulajdonsága, Rachelé szupervastag lene ha nem vékonyíttatná, a fickó lencséit meg Németországból importálták...
Ezen a napon Denis és Brian ki lettek nevezve churchwardennek, amolyan egyházközségi képviselőfélének, és még a mise végén haptak egy körmeneti zászló rúdjához hasonlító botot. Ami 2 részből állt, és szétesett Tuomas kezében. Állítólag ezt minden évben eljátssza. Mármint a bolt, nem Tuomas...
Ugyancsak ma volt Denis szülinapja :) Mise után Rachellel elmentünk körülnézni a bolhapiacra, ahol mindenféle emberek mindenféle portékákat árultak. Volt ott ruha látcső, műanyag Moomin, de még digitális fényképezőgép és szovjet diasorozat Szentpétervárról is.
Piac után javasoltam, menjünk el a Hertoniemi környékén lévő japánkertbe, ahol most tartanak cseresznyevirágzás-ünnepet. A metro után nem nagyon tudtuk, merre kell menni, de beirányoztuk magunkat sikeresen, és leszólítottunk egy sétáló bácsit, aki volt olyan kedves és elkísért minket egészen addig. :)
Ugyan a cseresznyfák még nem virágoztak nagyon, az idő jó volt, és a sárga sátrakban japános cuccokat áruló árusok mellet volt ott egypár piknikelő finn is. Egy sátorban teaceremóniát tanítottak, egy másikban épp elfogyott a sushi. Egy icipici animecon hangulata jellemezte az egészet, néhány ember be is öltözött, láttam egy Narutót, meg egy pokemonsárgaizét, és 3 lány tradicionálisnak tűnő kimonóban táncolt jpopra. Meglepő! Nagyon hosszú tánc volt, kész csoda, hogy emlékeztek az egészre! Lehet mondjuk, hogy egész évben erre készültek...
Ezek a fák. Még picik :)

Rachel éhes volt, úgyhogy visszagyalogoltunk a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, felszálltam a buszomra, és akkor felhívott He Ran, hogy ott vannak, ott vagyok-e. Mondtam, hogy épp elmentem :( , és ahogy letettem láttam, hogy a busz ám pont ott megy el a hely mellett!!! Lepattantam hát és elkezdtem megkeresni őket, mondták, hogy a víztoronynál vannak, de nem láttam őket, a telefonjuk meg lemerült... szóval végül nem sikerült találkozni :( De jót sétáltam!