Grúzia. Szakartvelo. Georgia

Georgia, the country is a singularly unique place. The food is amazing, the scenery various, from snowy mountains through bare flatland to seaside, the people inviting, the traditional dance insanely complicated and almost ballett-likely graceful, the writing beautifully curvy, the wine famous, the music uplifting. Here are some of the highlights of my Easter Week trip in 2017, including small clips of the Holy Saturday service beginning at 11 or 12 pm, with packed churches, full of choirs singing, "Halleluia" exclamations, and not ending till at least 3 or 4 am. The clips are from Batumi, Tbilisi, Kutaisi, the Azerbaijani border region, and many places in between.

máj 17, vasárnap

Szóval mentem misére, amire sajna a kórusból csak ketten mentünk el, én meg Rachel, de sebaj, utána sokat beszélgettem a kenyaiakkal a modern világról, vagy inkább csak hallgattam ahogy dumálnak, nagyon klasz volt. A legvégére csak én meg Brian maradtunk, aki csomagolt valamit...

Aztán találkoztam He Ran-nal a bolhapiacon a Kumpulában, bár nagyon nehezen ment, sehogysem tudtunk telefonon kommunikálni. Mondom, itt vagyok az utcában, látom a temérdek cuccot, mondja itt áll a 61-es ház előtt, keressem. Keresem, nincs a sehol, felhívom, neem, az 51-es! De végül a házak színéről be tudtunk mindent lőni, és megtaláltuk egymást.He Ran vérbeli kínai alkusz, mindent felpróbál, nézeget, árazgat, és élvezi! Volt néhány főnyereménye, mint a barna télikabát 2 e-ért, amit mintha ráöntöttek volna! Én csak egy szürke sapit vettem, ami szörnyen fura és nagyon tetszik :)

Ott volt még Alban, Daf és Darius is, a szobatársak, és az utca végén, ahol jótékonysági kenyai levest főztek, találkoztunk 2 finnel. Akkor már a piac a vége felé járt, és persze He Ran mosolygós ösztönzésére ánk tukmáltak egy halom maradékot, levest meg egy doboz csokit, olyan puklisat, krémmel töltve, csokissal és epressel. Hmmmm!! Aztán ültünk, beszélgettünk, Darius a vadiúj gépével Kattingatott, sokat, és jött arra egy utcazenész társulat, 2 duda meg egy dob, s mire odaértek hozzánk, már táncolunk is! Eleinte összevissza, aztán görögöt. Pedig a zenéjük inkább olyan skót-féle tán... Rém muris volt, szerintem ők is élvezték :) Aztán menetelő személyüket kibéleltük csokival... :)

Kivonultunk eztán a parkba, és piknikeltünk, He Ran kínai édességével, meg ami nálam volt, nem sok, de muris :) Daffal egymás hátának dőltünk, He Ran új használt ruháin ücsörögve, mert így kényelmesebb volt, és egymár útlevelét nézegettük, már akinél ott volt, főleg a walesiét, akit , mint mondta, mindig meghatott a királynő szívhez szóló levele az elején. :)

Később Daf zsonglőrködött naranccsal, nagyon ügyes. Ő az, aki nem szereti a cipő érzését a lábán. És vega. Láttunk sok sárkányeregetőt is, arra a rétre gyűlt aznap a környék apraja-naggya!

Voltak ott kis megművelt földdarabkák, tényleg kicsikék, ahol a panelekben lakó embertömeg is részesülhetett az örömben, hogy "zöld ujjait" gyakorlatoztassa.

És játszogattunk He Ran kínai porcelánhangszerén, ami még az én számban is nagyon kínaian hangzott. És mulattunk! Nem mentünk múzeumba, pedig terv volt, mert ingyen múzumnap volt mindenütt aznap. András ment, még találkoztam vele a kumpulai bolhapiac előtt.

Hazafelé He Ran mesélt az egyetemi botanikuskertbeli projektjéről, nem tudom milyen órákat vesz fel az a lány, nagyon fura... Szóval egy asztalt teljes terítékkel a víz alá, összeragasztózve persze, egy tó közepébe. Fura...

Aztán rohantak a villamosuk után!

MÁRCIUS 15, VASÁRNAP

A Nemzeti Ünnep. Ennek ellenére nem hallottam semmiféle ünnepségről itt Helsinkiben. Ami meglepő, mert a finn magyarok általában nagyon aktívak!

Mise az anglikánoknál. És végre sikerült a próbára is pontosan odaérnem! Egy 4 szólamú kis darabocskát énekeltünk a misén bizonyos John of Portugal tollából, a keresztről szólt. Óriási zene! Valami finn leányzó, hivatásos énekesnő talán, színesítette néhány dallal a többi részt. Meglepően jó volt! Lassan kezdődik tisztázódni a Húsvéti menetrend. Nagyon klasz lesz, a szombati szertartást vasánap hajnalban tartjuk majd, 5-6 körül, és Rupert, a pap megígéerte, hogy aki eljön és marad a vasárnap regel 10-esre is, kap eredeti Ír reggelit :):)

Délután 4-re kimentem Anya elé a reptérre. Elég bonyi az útvonal, de ez az olcsóbb, 79-es busz Malmiig, aztán vnat Tikkurilába (itt egy megállónyi csalás...), és 61-es reptérbusz Vantába a reptérre.
Anya jó nehéz csomagokkal érkezett, de sikerült hazavonszolni őket és megtömni a dolgokkal a hűtőt :):):):):):):):)

február 7-8, szombat-vasárnap

Szombat.
Délben a Sibelius Akadémia (a finn zeneakadémia, akarom mondani A Finn Zeneakadémia) próbatermeinek egyikében próbált az EOL énekkar alt szólama. Ebből a próbateremből van vagy 15-20 ott, kb 15-17 négyzetméteresek, mindben van: zongora, forgatható plafonig érő tükör, némi kezdetleges hangszigetelés (simán hallani ahogy a hegedűjüket vagy fuvolájukat nyúzzák...), és egy útmutató a falon a játék előtti testmozgáshoz. Mert azt is kell ám! Kiderült, hogy az egyik altos lány, Kaisa, akinek piersingje és 2 tetkója is van, ott tanul zeneelméletet. A próba 3 órás volt, ez latt sikerült 3 darabot kivesézni, első sorban finnül. Tisztára profinak éreztem magam :):):)

Utána meg kellett vennem a kötelező olvasmányt, nem lehetett anélkül, nem...

Majd mentem Katkáékhoz főzőcskézni. Szegénykém pénteken nagyon rosszul volt valami gulástól, amit a cseh Jakub produkált, és a sörtől utána... Úgyhogy diétázni kellett, tejberizsa volt a menü. Remekül szórakoztunk, cseh zenét hallgattunk, meg mást is, aztán megnéztünk 3 részt az IT Departement című angol sitcom-ból, elsőrangú!!!!

Hazafelé egy buszon kötöttem ki Elzával és Orsival meg a tömeggel, akik a házunkba jöttek egy Lucas nevű spanyol gyerek szülinapját ünnepelni, ami vicces volt, mert Elza több mint egy órával előbb elindult. Jó hangosak voltak, állítólag vagy 40-en 27 négyzetméteren... András és Elza meglátogatott, de már fáradtak voltunk...

Vasárnap Martin finn hétvégéje miatt (találkozott 2 finn barátnőjével, olyan aranyos, hogy mindig csak "my Finnish girls"-ek hívja őket :):) ) nem volt tervezett kirándulás. Volt egy meghirdetett séta 10-kor, de én aludtam, Orsi is mert előző nap, a szülinapján Tallinba ment a franciákkal, így nem nagyon volt ideje alukálni, szóval szegény Martin egyedül... Katka meg finnül énekelt a kórussal a reggeli istentiszteleten... állítólag nem volt olyan élvezetes...
Délután 2-kor összefutottunk a sziklatemplomban a misén. Ezek a Mellunmäki társaság. Jó fejek, a prédikáció is érthető volt, s volt a végén kávé és csevegés is. Beszélgettem egy namíbiai sráccal és egy bolgárral is, aki nagyon szeretne valami international ima-group-ot szervezni, vagy valami országbemutatást legalább. Hajrá, én benne vagyok!!

Az idő esős és pocsék. Ilyen még nem volt, én mondom!

jan 26, vasárnap

Ma először jártam Hesinkiben katolikus misén. Itt nincsenek ám sokan, az egész városban csak 2 templom van, és ott s nem mindig tartanak angol nyelvű miséket... Ma szerencsénk volt, Katkával és Elzával. Mise is volt, az idő is jó volt. Egy lengyel pap tartotta nagyon gondos angol kiejtéssel. Érdekes dolgokat mondott, ésa végén házi feladatul adta, hogy olvassuk el Jónás könyvét, és gondolkozzunk el azon, hogy mit kell megváltoztatnunk magunkban most, hogy tudjuk, Isten meghívott minket a követésére.
Mise után meghívott az atya mindenkit egy kis kávéra az alagsorba, amiről kiderült, hogy kisebbfajta lakomával egybekötött! Ettem ott (a képen látható) currys mazsolás rizst, csípős pörköltet, salátát, és (a képen nem látható) gyümisalit jégkrémmel. (A finnek furák, télen előszeretettel esznek jégkrémet...) Szóba elegyedett velünk a több papból az egyik, és tetszett neki a Magyarországon vett norvég pulcsim. Azt hitte, norvég vagyok!!




Ezek után elmentünk a nagy kínai újév alkalmából rendezett ünnepségre. Hatalmas, piros lampionok, piros sátrak, latyakos hó a földön, és tócsák, színpad és színpompás táncosruhák. Látunk oroszlántáncot, sárkánytáncot, legyezős táncot, operarészletet, harcművészeti bemutatót, zenészeket... boltokat, ennivalókat. Egy fickó jégszobrot faragott nyilvánosan, láncfűrésszel kezdte...
Az egyik helyen lufikat osztogattak, sárgát és feketét, héliumos, még most is itt van a plafonomon, a másikon ha az egyik pohárból a másikba pakoltál 5 üveggolyót pálcikával 1 percen belül, kulcstartót nyertél. Nekem ugyan nem sikerült, azok a nyomorult üveggolyók piszok síkosak voltak, de így is kaptam, mert nem soknak sikerült igazából... rendesek voltak...

A tűzijátékra nem maradtam , már kezdtem fázni. A buszomat pont lekéstem, erre elmentem egy darabig a metróval, hátha így megelőzöm, de nme sikerült, és amíg a buszmegállóban álltam, 6 emelet magasságból a tetőről a fejemre pottyant egy adag hó.