ápr 9, csütörtök

Elképesztő nap! Tisztán elképesztő!

Reggel 10.15-re kellett a szenátor téren lennem. Előtte beugrottam az angolos könyvtárba valami könyvért, mert ez az utsó nyitvatartási nap, és megtaláltam az írlandisztikás mennyországot! De ahány könyvet csak levittem, konkrétan 2, mind egy éjszakás volt, és délig nem voltak képesek kiadni!!!! Szörnyen felbosszantott , meg egy csomó időt eltotojásztam, ezért futva érkeztem a parkolóba, és mivel először Rupertet láttam meg, neki panaszkodtam... nehéz angolul normálisan panaszkodni... de kedves volt és meghallgatott. :)

No igen, mert az anglikánokkal mentem az 1-1,5 órányi útra lévő Kisko-ba. Turku fele van. Rupert addig rohangált hogy mi legyen hogy meg hol van a püspök ("de nem is kell pánikolni, végül is nélküle úgysem csinálhatunk semmik..."), hogy a kezében cipelt 3 miséhez szükséges üvegtálkából egyet dirib-darabra tört. Úgy rugdostuk össze hárman. Beosztogattuk a kocsikat, és Ruperthez kerültem ("de Rupert-mondta Tuomas- Te úgy vezetsz mint egy őrült!") a hátsó ülésre, ahova, monta, csak egy ember jöjjön, mert hatalmas kupi van. Hát az volt. De bitangul! Régi számláktól kocsifolyadékik mindent találtam, meg tisztításra váró öltöny, és hátizsák, és fura papírok. Rém rendetlen alak ám. Elöl Kristian ült, kinek a nevét mindig úgy mondják ki, hogy azt hiszem azt mondják 'keresztény', christian. Olyan ministráns-féle, belső ember, csendes, félfinn-félangol pasas.
Én eldadogtam, ők elbeszélgettek, mindenféléről.

Nos, megérkeztünk a Kisko templomba. Ez egy kicsit félreesik a falu többi részétől, de ne csodálkozunk, itt finn földön a települések hallatlanul messze vannak egymástól. Meg a házak is a településeken belül. A templom pár száz évre visszamenően használt, fából van és szépes festett. Körülötte temető.

Nem volt sok ember, szinte több asszisztencia és klérus, mint hívő. Bévül fehér és kék festékkel díszítve, igazán kellemes volt üldögélni és várni, mikor kezdődik a mise. Az utolsó pillanatban Rupert a kezembe nyomott egy papírt a második olvasmánnyal, hogy olvassam már el... kedves :)Aztán Tero-val megkért Tuomas, hogy a felajánlás résznél prezentáljuk a bort, vizet, stb. Tero szokott ilyet csinálni, mondta, majd mondja mikor kell kimenni a sorból. Mutatta, mentünk, aztán Tuomas jött szélesen integetve, hogy még ne! Szóval ott álltam a szélen a kezemben két üveg üveggel, görcsösen szorongatva, nehogy véletlenül leejtsem, amíg vagy negyedórán át szentelték az olajat és erősítették meg az esküjüket a felszentelt személyek.

De az egész szertartás olyan családias volt, és a kántorok szépen énekeltek (akik közül az egyikről kiderült, hogy a turkui egyetemen angol szakon professzor...

Mivel nálam volt fényképezőgép, engem kértek fel, hogy csináljak csoportképet. PPersze elkattingattam párat előtte is, mert, ahogy attilla mondta egyszer, a csoportképhez készülődés képei mindig a legérdekesebbek!

Aztán Geoffrey átvette a gépet, mondván, hadd legyek már én is benne valamelyikben.... Hosszan pepecselt vele, a végén motyogtam eggyet magyarul neki a mosolyom alatt a fogaim között, Tuomas meg csodálkozva rám nézett erre a szeme sarkából, rém vicces, ahogy pont látszik Geoffrey utsó képén :):):)

Utána elmentünk Ruperthez, aki ott lakik és mindenkit meghívott ebédre. Kocsival. A nagy idegességében engem ott felejtett... :(  De egy másik finn, diák és luteránus pap elintézte, hogy Amosszal és Geoffrey-val mehessek. Klasz volt, afrikai zene ment a magnóban, és... és.....és..... egyszerre csak gondtalanul bambuló szemeim előtt egy moose vágott át az úton!!! Pont a 2 kocsi között!!! KÉsőbb Rupert mesélte, hogy David, a püspök hogy felujjongott, hogy de jó! Szarvas! Hol a fényképezőgépem?? és ő nem merte azt mondani neki, hogy "ilyen közel még sosem járt a halálhoz......"

A házhoz megérkezvén, ami egy valószinűtlen utca, mely gyakorlatilag egy hosszú erdei ösvény, közepén állt, fűnek-fának elujjongtam én is. A ház kék, fa, a hátsó ablakból tömör erdő a kilátás, és nincs folyó víz. Viszont kaptunk welcome paradicsomlevest pirított kiflivel, ami kegyetlenül finom volt!!, és el is hadarta a receptet a kocsiban visszafelé, de nem értettem a felét, és azt is elfelejtettem felírni. Aztán jött a tortilla szerűség, inkább nevezzük krumplis lepénynek, amiről sokat mentegetőzött, hogy már kihűlt, és hogy Teronak sikerült valami olyan krumplifajtát kiválasztania (a finnek imádják a különféle fajta krumplikat), ami 5 órán keresztül sült!! Tényleg ki volt hűlve, de volt mellé mindenféle saláta, olyan is, amiben az "én népem" paprikálya is szerepet kapott. És nem tudom mit kezdtek volna, ha nincs nálam véletlenül egy 1eurós boltban vett kínai zsebkés, mert kés ugye nem volt a láthatáron. Én vittem diós sütit, egy ír sütis dobozban, ami persze Rupertnek azonnal feltűnt...

Szóval szorosan voltunk, de sok jó ember ugye kis helyen is elvan. Én Kristian-nal beszélgettem, meg turkuiakkal, és Anjával, aki franciatanárnő. És láttam hogy a háziaknak rengeteg DVDje van... :)

Jókat dumáltunk, de végül haza kellett menni. Én megint Ruperttel mentem, de ezúttal 5en ültünk. Vagy 4-en? Mindegy, Tero is jött. Az út fontosabb emlékei közé tartozik, hogy felhívott Klári azzal, hogy közelgő Szentpétervári útunkhoz lélekszakadva szereznek be vízumot épp, mert majd'lejár a határidő, mondom nincs meeting? Nincs, és mondom a nyavaja beléjük, és hevesen szidtam őket, és hívjatok majd vissza mi lett, és mondom nem vagyok a városban... Aztán letettem és sűrűn szégyelltem magam a bent ülők előtt ilyen hangosan idegen nyelven beszélni, de úgy tűnt élvezték,,, és Kristian elkezdett elmélkedni a nyelvek hasonlatosságán, és hogy egyedül a meeting szót értette. Mert az ugye angolul volt. Magyarázkodtam valamit a ruszki vízumról... Rupertet meg valaki megkérdezte, mondván, nagy szakértő. De megköszöntem, hogy bizony már (talán) sinen vagyunk...

A másik nagy esemény, hogy Rupertet elősször életében lemeszelték gyorshajtásért! A város D-i részében. Átment a rendőrök kocsiába megbeszélni, hát került vagy 150 e-ba, pedig csak alaptarifát fizetett, mert pap... nagyon sietett hogy vissza érjünk a csütörtöki misére.... :(:(:( szegény...

Nekem volt még 1 órám, azalatt bevásároltam és találkoztam Martinékkal, meséltem is a kalandjaim, különösen kitérve a szarvasra!!

Persze énekkar, próba, konzultációk, helyfelméérés. Sarah elhozta Benjit :) Olyan cuki, és minha énekelne :)

Az anglikánoknál mindenki beállhatott apostolnak, aki akart, lábat mosatni, és a legnagyobb jelen levő méltóság végezte, tehát a püspök. Csak le kellett a zoknidat húznod, és ennyi. És az Ubi caritas-t énekeltük, latinul, az általam ismert dallam szerint, ami nagyon jól esett! Egyszer próbán mondta is Edward, hogy bocsi, nekem ez biztosan nagyon unalmas, mert úgyis tudom, én meg válaszoltam, hogy nem latinul, úgyhogy mégis kihívás :) . Még énekeltünk, amikor hozzám ért a püspök, és rém vicces volt úgy énekelni, hogy közben hideg vízzel mossák a jobb lábam... :):):)  (még az elején csináltam néhány lopvaképet, felbátorodva azon, hogy Tuomas gyakorlatilag megkért rá....)

Nagyon szép szertartás volt, bár egyeseknek, mint az ausztrál fickónak, ez túl katolikus, de nekem irtóra tetszett! És a végén lehetett virrasztani ott. Éjfélig. Egy darabig maradtam fönn, a kápolnában, hogy a töbiek lemenjenek a konyhába erőt gyűjteni, és én relatíve gyedül maradhassak, aztán én is lementem, ahol a klérus tagjai kávézgattak és beszélgettek, erőt gyűjtve. Ó, az a nagy halom kaja az asztalon! Ó, az a kötetlen beszélgetés, vajaskenyér, s némi pulla társaságában!!! A püspöknek magyaráztak sok mindent, ő csinált néhány képet, hogy ne csak már én fényképezzek ( :) ), és belemerültünk a felkészüléssel teljes, jó hangulatú Nagycsütörtök éjszakába. ,,,

Aztán egy kicsit kinéztünk, ahogy próbálják a nagy helsinki keresztutat a bazilika lépcsőjén...

De sajnos 10 körül haza kellett mennem, sonkát főzni... amivel amúgy iszonyúan meggyűlt a bajom!!

márc 20, péntek

Porvoo (hessinnen:)

SOk elmélkedés után ide indultunk Anyával, busszal. Nem volt hosszú az út, kellemes, havas táj, és Porvoo igazán gyönyörű!! Az egyik legnagyobb élményem a vizen járás volt, amit itt ugye gyakorolhattam bátran egy befagyott folyón. Folyón!!

A parton piros házsor, a jégen lékhalász, aki alig tud angolul, de Anya leszólítja, és megkéri, hadd fényképezhessem le, és aki erre büszkén pózol a kamera előtt. 

A templom régi és nagyon jól néz ki, még be is tudunk kibicelni, amíg a Mannerheim ünnepségekre készülő holmi színdarab próbája folyik. De azért nem illik ott maradni évekig... 

Az ünnepség legyező alakú plakátja mindenütt. Nagy hely ez azért, ez a Poorvo, volt itt valami első országgyűlés, vagymi... 

Láttam az utcán a dán Jeppé-t meg néhány haverját, de nem szóltam utánuk...

És jártunk a vasútállomáson, ahol majd' térdig érő hóban fényképezkedtem régi Suomi vasúti kocsikkal :)

márc 3, kedd

Tallin





Ó igen, és az észt Viggo Mortensen... már aki ismeri a sztorit...

febr 28-március 1, szombat-vasárnap

Vasárnap. Martin szülinapja. Azt kérte a szülinapjára, hogy menjünk el vele szánkózni, hát elmentünk. Mise után, persze. A kórus már megint énekelte a Purcell darabocskát, amit Hamvazószerdán.

Martin kapott két finn haverjától egy plüss rénszarvast finn pólóban, tőlem meg egy kindertojást, mert úgy szerettem volna adni neki :)

A szánkózás csuda muris lett, Martin a lakásában talált piros ladikkal, én a vadiúj piros popsitepsimmel (éljen a Prizma, ahol még kapni ilyet...), és két finn egy szürke meg egy fekete példány birtokosaként. Vannak képek is.Laci, a megtestesült ártatlanság...Laci és Klári elindulnak...Laci és Klári megérkeznek a domb 2 ellentétes oldalára...
Upps, ez fájt! avagy a nagy magyar merész lesiklás...És a társaság. Balról jobbra: Klári, magam, Saila, Mika, Laura, Martin, Laci.
A végén elmentünk egy kávézóba beszélgetni. Kiderült, hogy a finnek tudnak tökéletesen barátságosak és közlékenyek is lenni... Mi magyarok meg ott rémisztgettük a többieket a tüntetések és október 23-a történeteivel.

febr 1, vasárnap

És februárra vált a hónapok sora, azaz helmikuu, ahogy a finnek mondják, a gyöngyhónap.

Reggel jó korán keltem, hogy bemehessek a városba beszélgetni Petivel és sétálni. Olyan jól sikerült, hogy háromnegyed órával hamarabb a buszmegállóban voltam... Jót sétáltunk, még a nagy és szép ortodox templomba is be tudtunk menni, mert mise előtt kinyitják. Rendkívül impresszív épület! A kikötőben is jártunk, mászkáltunk, aztán elvittem a vasárnapi misére Martinnal és Katkával, ami ezen a héten .... anglikán volt. :)
Meglepően hasonlított a katolikus struktúrára, az egyik kiugró különbözőség pl az volt, hogy a kézfogás és "béke veled" jóval előbb van. Egy másik, hogy soha nem térdelnek le. Valamint a nem csak a testből, hanem a vérből is részesülnek a hívek (ha értitek mit akarok mondani...). A pap nagyon furi ember, a hívek többségéhez hasonlóan angol nyelvterületről kerülhetett ide. Szarkasztikus humora van. Olyanokat prédikált például, hogy "...aztán Szent István vértanú ünnepe sokkolt minket, már aki elment templomba ezen a napon, ha jól emlékszem, ketten voltunk...". És mindenki olyan szép angol nyelvet beszél!! NO mindegy, itt is volt ám mise utáni teázás-kávézás-sütizés, ahol nagyon kedvesen körbekérdeztek minket, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk... és meghívtak a kórusba énekelni :) Talán még ez volt a legközvetlenebb társaság.
Ezek után elmentünk a heti kis sétánkra(a franciákkal, Orsival és egy Marketa nevű cseh lánnyal bővülve) a város nyugati oldalán a Lapinlahti öböl mentén egészen egy szigetig, amin egy skanzen van. A temető mellől indultunk, igazán megnyerő végdő nyughely, szívesen aludnám itt örök álmom, fenyőfák és több száz szürkés-barnás antik sírkő társaságában. Alacsony kőfal veszi körül, nagyon rusztikus...
Az öböl vize mivelhogy be volt fagyva, ismét élvezhettük a jégen járás örömét :)
Peti és Katka útközben más dolgukra mentek, de mi bejártuk a skanzenszigetet, ami bár a múzeum maga nem volt nyitva, azért bejárható volt. Egyszerűen gyönyörűek a házak, fából éültek, vagy színesek vagy nem. A kávézó sárga. Itt kávéztunk-teáztunk és történeteket meséltünk egymásnak ismerőseinkről, akik az rasmuszos félévükben egy barlangban laktak (Spanyolország, megtörtént eset, igazi vadon termő tengerparti barlang...), vagy mások házába betörve és a zárat kicserélve legálisan ott tartózkodtak a házban, mely tevékenységnek van egy neve is angolul, de nem jut most az eszembe... elképesztő, miket meg nem tud az ember!! Nagyszerű finn sütiket is lehetett kapni, elég borsos áron, de a kávé teljesen elfogadható pénzmennyiségbe fájt.




Aztán hazamentünk, és megtudtuk, hogy sem a Prizma, sem az S-Market nem tart nyitva kilencig... sajnos a saját bőrünkön... De az Alepa igen!

jan 30, péntek

A franciákkal, Orsival és Klárival kihajóztunk Suomenlinnára. Ez egy szigetcsoport 15 percnyi hajóval megtett távolságra a várostól a tengeren (olyan közel van, még a városi bérlet is érvényes ide). 1748-ban a svédek erősöt építettek ide, nagy része máig is látható, a világörökség része. Most ugyan tél van és szeles és hideg volt, azért látni, milyen gyönyörű. Állítólag nyáron rendkívül népszerű, sok esküvőt tartanak például itt. Most is láthattunk előkészületeket egy lagzira :)

Ó igen, a jó öreg Helsinki. A fényviszonyok nem kedveztek a fényképezőgépemnek sajna...

Látszot ám a nyílt tenger is!! OLyan széles és hatalmas volt, kedvem támadt tengerésznótákat énekelni! Sajnos csak a "Baj van a részeg tengerésszel" jutott az eszembe...

jan 18, vasárnap

A tegnapról annyit, hogy Elzáéknál voltam látogatóba, klassz volt, odafele eltévedtem, és egy finn csaj, akit random megszólítottam elkísért, pedig nem is tudta pontosan, merre van a hely. A napi jótette, mondta,meg hogy így próbál javítani a külföldiek finnekkel kapcsolatos előítéletein. :)

Szóval vasárnap. Jól elkéstem az istentiszteletről, a többiek már ott voltak, nem vártak meg, hanem írtak egy SMS-t, amit nem olvasta el időben, mert nem szoktam bekapcsolni a mobilomat ugye. Úrvacsora is volt.
Aztán mentünk kirándulni egy öböl körül, kellemesen havas bicikliúton. Ott volt Martin, a szervező, Katka és Elza, az ő szembeszomszédaik Jakob( Csehország) és Michael (Bulgária), Orsi, András és magam a magyar frontról. Sok szépet látunk, még egy arborétumba is elvitt az út, fenyőfák és ilyesmi kíséretében.

A nap fénypontja a vízen járás volt.
Mert ugye az öböl vize beagyott, de olyan vastagon, hogy az emberek tájártak rajta, és ezt ugye nekünk is ki kellett próbálni :):) Láttunk sífutó embereket rajta, és kutyasétáltatást is, meg fürdőruhás néniket, mondjuk azt később... Rém vicces volt szaladgálni egy tavon :)

Aztán kilyukadtunk a technikai múzeum épülettömbjében, amerre a 71-es busz is megy, a mi buszunk. Sokszor láttam már, de nem tudtam, hogy egy hatalmas mesterséges vízesés is van itt. A buszból nem hallani... lenyűgöző!

Itthon Orsival halrudacskákat ettünk sült krumplival, főtt krumlival, sült uborkával és majonézzel. Fejedelmi lakoma!

jan 11, vasárnap

Ma igazán érdekes helyen voltam, az International Evangelical Church istentiszteletén.
Martinnal mentünk, a német sráccal, aki 2 hónapig Taizé-ben volt nemrég, ami nagyon megfogta. Bitangul nehezen találtam oda, az a nyomorult busz csak nem ott volt, ahol az internet szerint kellett volna lennie!!!
Egy paneltelepen volt a 'templom', 4-5 emeletes épületek között, egy emelettelen tömbben, külső falait megosztva egy ortodox templommal és egy áruházzal. Külsőre olyan, mint a csepeli ÁMK melletti enyhén szocreál ebédlő.
Az egész angolul zajlott, sok ének volt benne egy zöld könyvből zongora- és dobkísérettel. A felépítése nagyjából koppintva van a katolicizmusból, hogy eleje, három olvasmány, prédikálás, hitvallás, Miatyánk, könyörgés, vége, de persze nincsen áldozati liturgia. A prédikálós bácsi Dél-Amerikából jött, és érdekeseket mondott, főleg a hit kiüresedéséről. Hogy a mai ember már nem 'chosen of God', hanem 'frozen of God', meg ilyesmi... A végén egy picurka agapéjuk is volt, és röviden bemutatkoztak az új emberek, mint mi, és kaptak egy kis információs csomagot a helyről. És rém kedvesek, még be is mutattak 2 magyar családnak, Martint meg németeknek.
Aztán találkoztunk a többiekkel a vasútállomáson. Ott volt Elza, a harmadik lány (nem Agatha Christie-i értelemben...), Katka, a cseh szobatársa, Carol és Mattieau, a francia pár, akik csak nehez beszélnek angolul, de rém aranyosak, Orsi, a finnes, Martin, és jómagam. Remekül éreztük magunkat a következő órákban, jártunk egyet a központi parkban, körbejárva egy félig befagyott tavat, ahol csak úgy hemzsegtek a kacsák, látunk 19. századi villákat fából, gyönyörűek, fagyoskodtunk a felhős időben, és jó sokat beszélgettünk.
Ebédidőben, hogy hogy nem, egy télikertbe botlottunk, ahol mindenféle egzotikus dolog nőtt, és ahol elegáns asztalok mellett üldögéltek a finnek. Szóval piknikeltünk :):):) Ki gondolta volna, hogy télen is lehet pikniket tartani???
Remélem, ezt majd még megismételjük!Balról jobbra: Orsi, Carol, Mathieau, Katka, Elza. Lent: Carol, Katka, Martin.