máj 13, szerda

Gyönyörű napsütéses idő volt, egyszer fújt a szél, máskor esett az eső... rééém fura!
Martinnal és Katkával elmentünk egy finn tradicionális egyetemi piknikre a himnusz születésnapja alkalmából, de uncsi volt, ezért kerestünk inkább egy helyet és bevásároltunk, és piknikeztünk :):)
Merthogy pénteken Martik Stockholmon és Taizén keresztül hazamegy :(:(

Egy sziklahalmon csücsültünk, és sütött a nap, és esett az eső, és tette ezt szimultán. És teleettük magunkat finn cuccokkal, és Martin megkóstolta a magyar kolbászt végre valahára. És nevettünk és szőlőszemeket dobáltunk a levegőbe, ez én voltam, és tátott szánkba pottyant. Ez is én voltam...
Utána még volt egy kis időnk, hát elsétáltunk a keleti kikötőbe. Hiányozni fog...

Búcsú után jártam egyet, elmentem a város legöregebb kőházába, a szenátortérre, ahol kiállítás van finn ünnepekről és ünneplésről. Nagyon érdekes! Van ott minden régi fényképektől műkajáig. Ki lehet tanulni a legyezővel való kommunikáció csínját-bínját, bajuszt növeszteni magadnak és régi fotón bocskíiba öltözött embereket nézegetni. Az ablakok be vannak valami vicces anyaggal vonva, ami kívülről nm engedi be a fényt... nagyon szép minta is virít rajtuk...

Katka utolsó EOL próbája jó volt, Kaisa sütött a tiszteletére tortát. Mindenki csudijó hangulatban volt, talán mert jön a tavasz...Próba után elmentünk a kricsmibe és rávettük a finneket, hogy angolul beszéljenek. És megvitattuk a Harry Potter finn fordítását, egyebek közt.

máj 10, vasárnap

Reggel mise az anglikánoknál.
Egy villamoson utaztam Peter J-vel, és egy jó darabig nem is jelent meg más az énekkarból. Eleinte fel-alá szaladgáltunk és kerestük a kottákat, amik Rupert irodájában voltak találhatók. Később mgjött Arthur, Sarah meg a kis Benji, Rachel, és végre tudtunk érdemlegesen próbálni. 4 szólamú, középkori versre írt modern művet énekeltünk, ami egészen véletlenül pont Máriáról szólt... elvégre a finn anyák napja van, vagy mi...
Fura, hogy ezen a napon ülik, jó alaposan megzavart egy ideig, mert nálunk ugye múlt héten volt.
Joanne adott az alkalomból mindenkinek gyönyörű rózsát!!

Tuomas kicsit rendezetlen volt, ő szerkeszti a heti szertartásrendet a kis lapon, össze s zagyválta. Mindez biztosan azért, mondta Rupert, miután megejtett egy T. S. Eliot utalást talán csak az én kedvemért ( :) ), mert a héten behívták a katonaságba. Később elmagyarázta, hogy Finnországba minden férfinak le kell húznia 6-12 hónapot a katonaságnál, és 3 évenként egy rövid időre visszamenni, hogy felfrissítsék az emlékezetét. Ezúttal csak kb 1 hétre. Lehet fegyvertelen szolgálatot is választani, az 13 hó azthiszem. Aki ezt sem hajlandó megtenni, 18 hónapot ül. Nincs apelláta.
Tuomas a légierőnél szolgált, a kommunikációs részleg vezetőjeként.
Fent egy férfi, nem tudom a nevét, meg Marlene (sokat utazik...) Benjivel.
A kenyaiakkal ültem kávézáskor. Geoffrey rokonai lehetnek... Volt ott egy másik Agnes nevű lány. Nagyon sokáig hüledeztek azon, hogy milyen olcsón lehet szemüveget csináltatni Magyarországon, pedig csak 3-4 éves árat tudtam nekik mondani, finnföldön bele kerül vagy 500 euróba! Mondjuk mindnek van valami különleges tulajdonsága, Rachelé szupervastag lene ha nem vékonyíttatná, a fickó lencséit meg Németországból importálták...
Ezen a napon Denis és Brian ki lettek nevezve churchwardennek, amolyan egyházközségi képviselőfélének, és még a mise végén haptak egy körmeneti zászló rúdjához hasonlító botot. Ami 2 részből állt, és szétesett Tuomas kezében. Állítólag ezt minden évben eljátssza. Mármint a bolt, nem Tuomas...
Ugyancsak ma volt Denis szülinapja :) Mise után Rachellel elmentünk körülnézni a bolhapiacra, ahol mindenféle emberek mindenféle portékákat árultak. Volt ott ruha látcső, műanyag Moomin, de még digitális fényképezőgép és szovjet diasorozat Szentpétervárról is.
Piac után javasoltam, menjünk el a Hertoniemi környékén lévő japánkertbe, ahol most tartanak cseresznyevirágzás-ünnepet. A metro után nem nagyon tudtuk, merre kell menni, de beirányoztuk magunkat sikeresen, és leszólítottunk egy sétáló bácsit, aki volt olyan kedves és elkísért minket egészen addig. :)
Ugyan a cseresznyfák még nem virágoztak nagyon, az idő jó volt, és a sárga sátrakban japános cuccokat áruló árusok mellet volt ott egypár piknikelő finn is. Egy sátorban teaceremóniát tanítottak, egy másikban épp elfogyott a sushi. Egy icipici animecon hangulata jellemezte az egészet, néhány ember be is öltözött, láttam egy Narutót, meg egy pokemonsárgaizét, és 3 lány tradicionálisnak tűnő kimonóban táncolt jpopra. Meglepő! Nagyon hosszú tánc volt, kész csoda, hogy emlékeztek az egészre! Lehet mondjuk, hogy egész évben erre készültek...
Ezek a fák. Még picik :)

Rachel éhes volt, úgyhogy visszagyalogoltunk a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, felszálltam a buszomra, és akkor felhívott He Ran, hogy ott vannak, ott vagyok-e. Mondtam, hogy épp elmentem :( , és ahogy letettem láttam, hogy a busz ám pont ott megy el a hely mellett!!! Lepattantam hát és elkezdtem megkeresni őket, mondták, hogy a víztoronynál vannak, de nem láttam őket, a telefonjuk meg lemerült... szóval végül nem sikerült találkozni :( De jót sétáltam!

máj 2, szombat

A délután fergetegesen spontánul sikerült.
Először is elmentem az Arcadia könyvesboltba egy az európai középkori vívóiskolákról és módszerekről tartott előadásra. Egy Guy Windsor nevű fickó tartotta, mindenféle kódexeket és könyveket mutatott és magyarázgatta az illusztrációkat, nagyon érdekes volt. Tanít is vívást, középkorit, hozott is pár kardot, meg rapírt, meg tőrt mutiba, én is megforgattam őket kis kezemben :)

Aztán megvettem a harmadik, remélhetőleg utolsó finn mobilomat...

Majd következett a kantele diplomahangverseny a Sibelius akadémián :)
Gao He, aki egy korábbi bulin játszott tradicionális kínai hangszeren, nos az ő tanára a csaj, (mert valamiért Gao He kantelét tanult...) ő hívott engem is meg egy pár srácot még. Albant, a franciát, akivel közben össze is jöttek, Davidot, aki osztrák és csak látogatóba jött, tavaly tanult itt, és a wales-i srácot, aki papucsban járkál az utcán mezítláb, mert elvből megveti a cípőket. Valahogy kényelmetlennek találja őket. És már tavasz van úgyis, nem? Igaz hogy maximum 10-14 fok...

A koncert elképesztő volt, a kantele az a citera és hárfa keresztezése, leginkább, sok-sok húrja van, többnyire asztalra, ölbe teszik, de nyakba is lehet akasztani. Finn nemzeti hangszer. A csaj sok zenét komponált, játszik egy bandában is (harmonika-fuvola-furulya-hegedű-kantele felállásban), van CD-jük, majd Gao He kölcsön adja :)








A felvételek sajátok, bénácskák, de azért élvezzétek az ízelítőt!

Aztán, mivel rémesen éhes volt Gao, nem hallgattuk meg a következő diplomát, egy csellósat, hanem elmentünk oáran McDonaldsba enni valamit.
David, Gao, Alban és jómagam. Vicces volt, David, aki kategorikusan gyorskaja-ellenes, ugyan nem evett semmit... De remekül szórakoztunk!!
A végén az lett belőle, hogy ír bárba mentünk, kaptam egy kis kóstolót a Kilkenny ír sörből, allgattunk egy közepes rockbandát, és találkoztunk még néhány más baráttal is, Simonnal, aki zongorista a Sibeliuson, Magnusszal (svéd anyanyelvű finn, tanít), Denise-szel (lett, Izlandon tanult), és elmentünk egy másik bárba, ahol egy csomót táncoltunk fura zenére, de hatalmas buli volt!!

Igyekeztem az utolsó buszt elérni, de sajnos már pont kiállt a megállóból, és bár még egy évet várt a piros lámpánál, én meg bőszen integettem neki, hogy nyissa ki az ajtót és engedjen be, nem tette! Elmutogatott onnan! Hát, majdnem beintettem neki! Majdnem!
Legyen ez örök tanulság: a kis szemetek betartják a törvényt és nem kedvesek a szerencsétlen utashoz!
Úgy felbosszantott, felszáltam az első adandó buszra, hogy majd leszálok ha már a táj odakint nem lesz ismerős. Szerencsém volt, piszkos szerencsém, madnem hazáig vitt...

ápr 19, vasárnap

Elbeszélgettem Martinnal is :), és ott töltöttem még azt az időt amit nem a sziklatemplomban kellett. Mert hivatalosak voltunk 12.30-ra, hogy énekeljünk a luteránus misén 14-kor. Arthur elvitt a furgonján, de jól elköröztünk mire oda is találtunk, és még parkolóhely is volt... Közben megtudtam, hogy jótékonysági gyűjtésekben illetékes.

Vicces volt, ahogy próbáltunk, több turistacsoport is jöt és naaagyon sokszor lefényképeztek minket! A misében egy vendégprédikátor vagy 40-45 percig beszélt néhány csöppet sem érdekes dologról. Majd' eleludtam, és ezzel ám nem voltam egyedül...
Jó sokan voltak mindenesetre, köztük Tuomas, az anglikán diakónus, aki mellettem ült, és Edward bátyja, aki 1 napra jött.

Mise után jó hangulatban elbúcsúztag Agnes kórusának tagjai egymástól mert biza Karácsonyig nem látják egymást... :(
Én haza mentem. Még este volt egy buli, amit meg kellett látogatnom...

Farewell Pearty , a Domusban, ami híres-hirhedt, és még sosem jártam ott. No minegy, valahogy odataláltam, és be is jutottam nagynhezen (csak belülről lehetett nyitni az ajtót...)
Ákos is ott volt...
Mia, Matej, Ling Chiao.

febr 14, szombat

Az EOL rehersal weekend első napja.
10-től 17-ig énekeltük a koncertre a darabokat, 2 kávészünettel és egy ebédszünettel, mialatt elmentünk az egyetlen, szombaton is nyitva lévő Unicafe-ba. Remekül elvoltunk közben, hazafelé láttunk tüntetést Gvantanamo bezárását sürgetően, és a törökök kurdok elleni kegyetlensége miatt.
Ettem pullát, ami a fegfinnebb kalácsféle, puha, szinte már-már krémes belsővel, sok fahéjjal ízesítve. Itt mindenki oda van érte, már aki finn legalábbis...Közben kiderült, hogy Alli lakásán összejövetel lesz utána, egy olyan vetélkedő-félével egybekötve. Meghívtak, Katka hazament mert nagyon maga alatt volt, én elmentem.

Alli egy szigeten laki, pár száz méterre a tengertől. De már sötét volt, nem láttuk. Sok fényképpel díszítette a konyhaszekrényt, de amúgy neki is klasz finn lakása van, stílusos. Odafele az Alepában bevásároltakból (eredetileg úgy volt, hogy a szoprán hoza a gümölcsöt, az alt az édességet, a fiúk meg nem tudom mit, valaki még külön cukorkát is, amit nem igazán értek, mert az is édesség, nem? Ezek a finnek oda vannak a cukorkákért!!) Allinál beetünk. Meg mutattam nekik, hogy kell jó magyar csóródiák módra feljavítani a száraz ropogós keksz-izé lapkát...

A vetélkedő. Párokat húztunk, én Tuával kerültem össze. Aztán jött a vetélkedő, igazi 90-es évekbeli finn módra, mert akkor volt a TV-ben egy nagyon népszerű shaw, amiben hírességek mérték össze tudásukat. Például hogy ki tud szebben vakon rajzolni vagy labdát pattotgtatni teniszütővel...
Íme az első feladat: a pár egyik tagja vakon filcet ragad, a másik meg instruálja, merre menjen a vonal, amit rajzol. Természetesen egy előre odarajzolt labirintusban. Nem lehet a falakon átlépni ugye. Itt éppen Juha firkál.
A következő feladat finnül volt :( , anagramma. Helena, itt a képen, kitalálta és leírta, a többiek meg megfejtették. Volt vagy 15 szó. A vicc az egészben, hogy az elsőt én találtam ki :) A karvezető neve volt :) (csak azért sikerült mert Helena segítségül elárulta, hogy ezt még akár én is tudhatom, és ugye nem sok minden van, amit finnül én is tudhatok...)A következő: ki tud többet pattogtatni egy perc alatt. Tenniszlabda, hatalmas pingpongütő (egészen biztosan nem pingpongra való, de mivel fogalmam sincs...). Alant Tua pattogtat, háttérben Helena. Büszkén mondhatom, hogy második lettem ebben a kihívásban :):):)
A konyha-kiszögellés, és ahogy esszük a mindenfélét... Balról: Helena, Sakari, Juha, Aaro.
A következő versenyszám: egy összecsomózott harisnyát ki hányszor tud áthúzni magán egy perc alatt. Vicces volt :) Itt épp Sakari kezd neki, aki Soile jegyese/házastársa, aki a legjobb volt ebben a számban.
Tószt. Helena, Juha, Soile.
Az utsó feladat az volt, hogy csukott szemmel fogjuk meg a fél lábunkat és álljunk így minnél tovább mozdulatlanul... Nem volt ám egyszerű!
A díjakat Alli osztotta ki, Heidelbergi relikviák (ott volt a kórus egyszer), és pl. egy csomag szép színes zsepi, ez jutott nekünk, harmadikoknak. Mert harmadikok lettünk. Holtverseny volt Soiléval és Marjával, erre kő papír ollóztunk, és elszúrtam...
Hát ez van. Viszont remekül szórakoztam, és a szalmiakit is megkóstoltatták velem....

Még mindig nyaminyami: Juha, Aaro, Helena.Alli, Marja és Sakari.Juha, Sakari, Aaro, Alli, Tua.
Hazafelé Aaroval mentem jó darabik, mert nem lakik messze tőlem. Angolul barkohbáztunk, ami piszok nehezen ment, mert ő nem nagyon beszél angolul :):) Vicces volt, bírom a srácot. Engedtessék meg hogy így fejezzem ki magam...