Észt népzene

Az észt nép életében a néművészet, népzene rendkívül fontos szerepet játszik. A XIX. századig
az egész Baltikumban a foklór volt a kultúra, mivel a középkortól érvényesülő német és lengyel uralom miatt a helyi önálló kultúra nem tudott kifejlődni. Az új balti kultúra jellegét kialakító tudósok és írók szemléletét a paraszti népművészet határozta meg.

Szerencsére a népművészet, főleg a zene igen gazdagnak bizonyult, ami valószínűleg az ősi balti istenek imnádásában betöltött fontos szerepének köszönhető. Az ősöknek meggyőződése volt, hogy a világot- legalábbis részben- a dal és a mese hozta létre. A különféle istenek, természeti jelenségek, élőlények imádását ugyan felváltotta a keresztény hitvilág, a nyárközépi mulatságot átkeresztelték Szent Iván-éjnek, a zene és dal szeretete azonban megmaradt.

A XIX. századtól kezdeve a nemzeti mozgalmak szorosan összefonódtak a népzenével, az 1869-től megtartott észt dalfesztiválok már politikai eseményszámba mentek, így ünnepelték a jobbágyság eltörlését, a nemzetek újjászületését. A szovjet időkben a nemzeti érzés megnyilvánulásának helyszínei voltak ezek, Gorbacsov hatalomra kerülése után pedig a függetlenség szimbólumaivá váltak. Az egész mozgalmat pedig elnevezték "éneklő forradalomnak".

Az egész Baltikumban jelen vannak az ősi hangszerek: a kecskeszarv, síp, furulya, nádsíp, nyirettyű, nyenyere és citera. Észtország protestáns területein honos a duda. Az egyik jellegzetes hangszerük a egy sajátos, 5-12 bélhúros lapcitera, az "éneklő fa", észt nevén kannel.

Ez egy isteni eredetű hangszer, minek fáját a hagyomány szerint akkor kell kivágni, miután valaki meghalt, de még a temetése előtt.
A balti népek történetéről, hagyományairól további információkat itt lehet szerezni.


MAGYARORSZÁG:

Hőissassaa: Az együttes 2002. szeptemberében alakult, 2004. végétől az Észt Néptánc-és Népzeneszövetség (ERRS) tagja. Célul tűzte ki az észt néptánchagyományok és a mai észt néptánckultúra értékeinek képviseletét, ennek magyarországi megszerettetését. Teszik ezt szépséges, autentikus ruhákban, zenészeik kíséretével.
Vezető: Pomozi Péter

Az együttesről képek itt és itt találhatóak.
Zenészeinek egy 2007-es demofelvétele is elérhető.

Akit részletesebben is érdekel az észt nép kultúrája, ellátogathat az Észt Hét programsorozat alkalmaira március 10-16-ig Budapesten, Szombathelyen és Szegeden. Az észt népzene és modern interpretációi kedvelőinek figyelmébe ajánlom Anu Taul és barátainak koncertjét.

PÁgi-zene-inapló

Még a 2000-es évek elején, egyetemi követelmények miatt indítottam egy zenével foglalkozó blogot. Már évek óta nem is gondoltam rá, frissítíteni mégolyse frissítettem, itt az ideje hát, hogy visszavonuljon a közélettől... De 1-2 érdekesebb irományomat azért elmentem ide, a folytonosság megőrzése kedvéért, és mert sokat dolgoztam velük, igazán nem lenne szép, ha eltűnnének!!Szóval, hajrá PÁgi-zene-inapló! :)

Magyarok Nagyasszonya fesztivál

Minden év októberében, Magyarok Nagyasszonyának ünnepe környékén (október 8.) megrendezésre
kerül az Egyházzenei Fesztivál. Ez a többé-kevésbé egy hétig tartó rendezvénysorozat koncertek és liturgán belüli zenei alkalmak tömegét kínálja minden egyházzene iránt érdeklődőnek, felvonultatva nemzetközi és hazai együtteseket egyaránt. Európának olyan vezető liturgikus kórusait hallhattuk már a fesztiválon a korábbi években, mint a Capella Sistina (a vatikáni pápai énekkar), a Westmindster Cathedral Choir, az Athéni Bizánci Férfikar, vagy a Montserrat-i Escolania Fiúkar.
Ebben az évben 11 településen, 20 helyszínen 26 rendezvény alkotta a fesztivált; művészeti vezetője Bubnó Tamás volt. A külföldi vendég-együttesek között találjuk a lipcsei Tamás Templom legendás fiúkórusát, a Moszkvai Ortodox Szólistákat, és a rangos francia énekegyüttest, A Sei Voci-t.

Itt lehet olvasni az idei eseménysorozatról, a 2002-es évi fesztivál kapcsán megírva pedig itt olvasható a története.

A piliscsabai Pázmáneum talán hangversenyek céljára nem éppen a legalkalmasabb nagytermében tartott fantasztikus zárókoncerten e sorok írójának is szerencséje volt jelen lenni. Különféle egyházak zenei hagyományába tekinthettek bele a hallgatók, fellépett a Soli Deo Gloria református énekkar, a Pasaréti Szent Antal Kórus, a Baptista Központi Énekkar, a Collegium Musicum Jaurinense, a Szent Efrém Férfikar , a Gödöllői Schola-tábor együttesei és Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora. Végül egy-egy Kodály és Liszt mű közös eléneklésével tisztelegtek a részt vevők a nagy magyar zeneszerzők előtt.

[Jövőbeli PÁgi megjegyzés: a fesztivál már sajnos megszűnt.]

28 May, Friday

Now Bellinzona's got to see me after all :):)

It all began with terrible rain. And the conviction that I have to make it up to Bellinzona today. So I went to that fine city, the center of Ticino, where you must at least pass through every time you come to Lugano from the North. Famous for its 3 castles, UNESCO World Heritage sights or what. Well, then I went to search for some nice old churches a little bit out of town by a map I got from the Turist office. Circled around a bit, one of them was an interesting graveyard church,

And the rain began to fall even more strongly, so I took a train to Locrno, beside the Lago Maggiore, hoping to get a bit of sunshine. Nice place, very secretive with it's sights, not very good icecream, and a monastery on the hill, Mary...something... de Sacco. I climed up,
They were renovating the whole place, women painted frescoes all over, I could not even enter the church! But I saw the statue of Mary, and the view was really spectacular!!
Then I saw the castle, got lost a bit cursing the Eyewittness guides in several languages, and took a bus into the general direction of Ascona...
Tourist place, the lady from the Lucern train yesterday mentioned to have a summer home here. Many people have one. This little town got it all. Lake, sun, trees, nice library... Gorgeous! And a German second hand bookshop with spectacular armchairs!!
Well, after a while I decided to go back to Bellinzona (was on the way anyway), to have a bit of sun there too. The bus and the one-way street pretty much fooled me than, but I managed to arrive and climb a castle.
It's really hard to get all 3 of them to one picture, but here I managed. Forefront: the castle I'm at. Background: No 2 and 3.
Well, and the fun on that ay, it was day 3 of the annual Bellinzona Beatles Days!!! Free concert in the middle of the Sun Square. Beer, people, black T-shirts!!! Yeah!!!!!!!!!!

máj 7-8, csütörtök-péntek

Csütörtökön finn vizsga előtt elmentem Simon zongoravizsgájára a Sibelius akadémiára. Ott volt Eva és Isabell is, Edward ismerősei.
A srác párizsi, és kegyetlenül jól játszik!!
A program (lusta vagyok, csak kimásoltam az angol nyelvű üzenetéből):
Bach : Prelude and Fugue in Ab Major from Book I
Mozart : Sonata in F Major kv.332 (allegro - adagio - allegrissimo)
Liszt : Chasse-neige (study no.12)
Surendran Reddy : Toccata (a strange south-african contemporary piece)
Prokofiev : Toccata op.11 (again!)
AND
Chopin : 2nd concerto op.21, first mvt WITH the "Berit Billingsø Symphony orchestra"
(at least come for her! haha)

Miután sietősen elköszöntem, Magnusszal eldumálva lesétáltam a villamosig, és irány a vizsga!

Négyen voltunk, és a szomszédban egy konferencia folyt az USA-FInnország diplomáciai kapcsolatok valahanyadik évfordulója alkalmából...
És az UV anyag NEHEZEBB volt az eredeti vizsgánál!
Egyes tantermek úgy telve vannak festményekkel!!

Pénteken tanulni próbáltam.

máj 5-6, kedd-szerda

Kedden semmi érdekesnek mondhatót nem csináltam...

Szerdán, az utolsó itt töltött (legalábbis ebben az évben itt töltött...) hónap első szerdáján megbeszéltük He Ran-nal (aki nem más, mint Gao He, de mégiscsak udvariasabb a keresztnevén hívni), hogy a Kiasmába megyünk. Meg Alban és mások is jönnének. Sajnos a Kiasmából felhívva mondta, hogy nem tudják beiktatni az életükbe, szóval bementem egyedül. Azaz odabenn találkoztam Kathy-vel és egy Alex nevű finn sráccal, aki szerintem momentán a barátja. De hagytam őket magukban értelmezgetni a modern művészetet...
Ági és a modern művészet... hmmm...
Annyira nem hatott meg. A legtöbbjének értelmét nem igazán látom. De mivel lehet fényképezni odabenn, gondoltam prezentálom a hűséges olvasóknak, mit is értek egészen pontosan ez alatt: Modern Finn Művészet.
Azért ez az utolsó, bevallom, tetszik.
Amúgy pedig, kikértem a kabátom és kiléptem az utcára. Mentem és mentem, s már csaknem befordultam a sarkon, amikor- mit látnak szemeim, He Ran és Alban!! Mint később elmondták, mégis ráértek és meg akartak lepni :):) Szóval végig néztem velük is...
A kiállítás végén egy hatalmas táblára post it-ekkel lehet megjegyzést fűzni.
Végül elrángattak egy zongorakoncertre a Sibelius Akadémia legnagyobb termébe a főépületben. Egy orosz-finn srác (Victor Chestopal) játszott Grieg-et meg Beethovent. Oda eljött Daf is, a walesi, ezúttal cipőben, mert esett.

Meg akartam keresni a többieket a Laci búcsúivásán az Amarillóban, de még nem voltak ott.

máj 2, szombat

A délután fergetegesen spontánul sikerült.
Először is elmentem az Arcadia könyvesboltba egy az európai középkori vívóiskolákról és módszerekről tartott előadásra. Egy Guy Windsor nevű fickó tartotta, mindenféle kódexeket és könyveket mutatott és magyarázgatta az illusztrációkat, nagyon érdekes volt. Tanít is vívást, középkorit, hozott is pár kardot, meg rapírt, meg tőrt mutiba, én is megforgattam őket kis kezemben :)

Aztán megvettem a harmadik, remélhetőleg utolsó finn mobilomat...

Majd következett a kantele diplomahangverseny a Sibelius akadémián :)
Gao He, aki egy korábbi bulin játszott tradicionális kínai hangszeren, nos az ő tanára a csaj, (mert valamiért Gao He kantelét tanult...) ő hívott engem is meg egy pár srácot még. Albant, a franciát, akivel közben össze is jöttek, Davidot, aki osztrák és csak látogatóba jött, tavaly tanult itt, és a wales-i srácot, aki papucsban járkál az utcán mezítláb, mert elvből megveti a cípőket. Valahogy kényelmetlennek találja őket. És már tavasz van úgyis, nem? Igaz hogy maximum 10-14 fok...

A koncert elképesztő volt, a kantele az a citera és hárfa keresztezése, leginkább, sok-sok húrja van, többnyire asztalra, ölbe teszik, de nyakba is lehet akasztani. Finn nemzeti hangszer. A csaj sok zenét komponált, játszik egy bandában is (harmonika-fuvola-furulya-hegedű-kantele felállásban), van CD-jük, majd Gao He kölcsön adja :)








A felvételek sajátok, bénácskák, de azért élvezzétek az ízelítőt!

Aztán, mivel rémesen éhes volt Gao, nem hallgattuk meg a következő diplomát, egy csellósat, hanem elmentünk oáran McDonaldsba enni valamit.
David, Gao, Alban és jómagam. Vicces volt, David, aki kategorikusan gyorskaja-ellenes, ugyan nem evett semmit... De remekül szórakoztunk!!
A végén az lett belőle, hogy ír bárba mentünk, kaptam egy kis kóstolót a Kilkenny ír sörből, allgattunk egy közepes rockbandát, és találkoztunk még néhány más baráttal is, Simonnal, aki zongorista a Sibeliuson, Magnusszal (svéd anyanyelvű finn, tanít), Denise-szel (lett, Izlandon tanult), és elmentünk egy másik bárba, ahol egy csomót táncoltunk fura zenére, de hatalmas buli volt!!

Igyekeztem az utolsó buszt elérni, de sajnos már pont kiállt a megállóból, és bár még egy évet várt a piros lámpánál, én meg bőszen integettem neki, hogy nyissa ki az ajtót és engedjen be, nem tette! Elmutogatott onnan! Hát, majdnem beintettem neki! Majdnem!
Legyen ez örök tanulság: a kis szemetek betartják a törvényt és nem kedvesek a szerencsétlen utashoz!
Úgy felbosszantott, felszáltam az első adandó buszra, hogy majd leszálok ha már a táj odakint nem lesz ismerős. Szerencsém volt, piszkos szerencsém, madnem hazáig vitt...

ápr 19, vasárnap

Elbeszélgettem Martinnal is :), és ott töltöttem még azt az időt amit nem a sziklatemplomban kellett. Mert hivatalosak voltunk 12.30-ra, hogy énekeljünk a luteránus misén 14-kor. Arthur elvitt a furgonján, de jól elköröztünk mire oda is találtunk, és még parkolóhely is volt... Közben megtudtam, hogy jótékonysági gyűjtésekben illetékes.

Vicces volt, ahogy próbáltunk, több turistacsoport is jöt és naaagyon sokszor lefényképeztek minket! A misében egy vendégprédikátor vagy 40-45 percig beszélt néhány csöppet sem érdekes dologról. Majd' eleludtam, és ezzel ám nem voltam egyedül...
Jó sokan voltak mindenesetre, köztük Tuomas, az anglikán diakónus, aki mellettem ült, és Edward bátyja, aki 1 napra jött.

Mise után jó hangulatban elbúcsúztag Agnes kórusának tagjai egymástól mert biza Karácsonyig nem látják egymást... :(
Én haza mentem. Még este volt egy buli, amit meg kellett látogatnom...

Farewell Pearty , a Domusban, ami híres-hirhedt, és még sosem jártam ott. No minegy, valahogy odataláltam, és be is jutottam nagynhezen (csak belülről lehetett nyitni az ajtót...)
Ákos is ott volt...
Mia, Matej, Ling Chiao.

ápr 14, kedd

Délután az orosz vizámat intéztem, amit oly szerencsésen elszúrt az utazási iroda.

Este elmentem az Operába, hogy kérdezősködjem, mert Edwardtól hallottam, hogy van oda diákjegy, ha marad az előadásról, olcsóbbért. Hát tényleg. És ha már volt, miért is ne nézhetnék meg egyet épp aznap, egy finn nemzeti operaszerűséget. Hát igen. Így mentem az operába. :):):)

Amit láttam, annak a címe Pohjalaisia volt. Leevi Madetoja alkotása, 1924-ben mutatták be és hatalmas sikere lett azonnal. A szabadságról, falusi népek szerelméről, vígságáról és elnyomó oroszokról szól. A zenéje, gyakran megfigyelhetően népzenei jellegével igazán megtetszett, habár a klasszikus, főleg olasz operákban megfigyelhető "fülbe mászó dallam"-osság hiányzott. És ritkán áriáztak, inkább mintha énekelve beszéltek volna...
És hogy hívhatnak egy főszereplőt Jussi-nak! Meg Anttinak... rém vicces, amikor a főhősnő vágyakozva énekli, hogy Juuuuussssiiiii... :D
Amúgy nagyon civilizált előadás volt, angol és magyar felirattal.

A látványvilág elképesztő volt, nagyon egyszerű mégis nagyszerű, igazi finn módra. Csináltak egy sárgauló fűvel benőtt dombot, ami... domborodott! Nem csak úgy laposan hevert, hanem... domborodott!! És az a keretszerű fa, ami oldalról és felülről körbevette, nagyon tetszett!
És a fényhatások! Főleg, mikor megölik a főhőst, ezt látni kell!
És olyan remek helyet kaptam, a leghátsó sorban, fsz, középen, előttem 2 sorban nem ült senki (merthogy nem volt előttem 2-vel szék sem...), preierplánba kaptam a víziót!
Maga az opera rém modern, de kellemes értelemben. Csupa fehér és narancssérga, esetenként kék. Amúgy van akkora, mint a pesti, befogadóképességileg.
Szünetben körbejártam és lefényképeztettem magam egy nénivel, aki nem tudott fényképezni. Rengeteg ember volt, és meglepően gyorsan mozogtak. Mondjuk a tér maga is széles, magas és tág, mármint a kinti tér, a folyosó, várakozóhely, és hatalmas ablakai vannak, amiken át pont a Töölö tóra látni!


Ági az operában :):)

Hazafelé menet találkoztam Edwardal és Júliával, a német lánnyal, aki oboát tanul egy évis a Sibeliuszon, és Edward barátnőféléje. Eldumáltunk a villamoson, feledtébb kellemes volt!

ápr 2, csütörtök

Este bementem a városba hogy elmenjek az EOL merkillaul próbára (azaz ahol olyan dalokat éneklünk, amiket lehet a kocsmában és minden énekkar kell hogy tudja...). Elképesztő pechem volt a buszokkal, és valahogy mindig elfelejtettem a jó helyeken leszállni, úgyhogy végül fél órás késésel érkeztem. De nem volt baj, úgysem volt szoprán...
Elénekeltünk pár dalt azért, Juha a tenor, Aaro a basszus, Loviisa az alt átnyergelt szopránba, én meg maradtam alt.... érdekesen ment... ami izgi volt, az az utána következő random zongorázgatás. Loviisa meg Aaro nagyon jók :)
Kiderült, hogy Loviisának van egy csomó jó kottája, (nála szoktunk lenni) blues, meg dél-amerikai, és Gershwin... Én is mutogattam néhány négykezest, de persze a szintem messze alattuk marad...

jan 31, szombat

A mai nap ragyogó napsütéssel kezdődött, és jégvirággal az ablakomon :):)

Aztán -13 fokos hideg lett belőle... de az majd csak később jön...

Ma kimentem a Peti elé a reptérre, aki Észtországban volt az előző szemeszterben, és Helsinkin keresztül megy haza holnap, miután egy finn barátjánál aludt ma. A finn barát fura... beszél-beszél magyarul, de nem nagyon mer megszólalni... A hajó, amivel Peti jött, hatalmas! De tényleg, HATALMAS! És látni ahogy a finnek hozzák a kartonnyi szeszt, komolyan!

Este Katka volt itt vendégségbe, mert kiderült, hogy vannak közös érdeklődéseink, úgymint gregorián zene, ének, és Compostela. Csináltam neki vacsorára különleges magyar vajban sütött krumplit sült kolbásszal :) ala Ági :) De ízlett, azt kell mondjam. Még el is mosogatott utána!
Én megmutogattam neki a Csepeli Schola felvételeit, ő meg az ő kórusát a neten. A nevük Brécy, sok modern dolgot énekelnek, van egy háziszerzőjük is, aki Katka szerint egy géniusz (még csak 27, és máris miket nem alkot!). Írt egy darabot, ami 15 perces, és végig harangokat imitálnak benne az énekesek. Nem rossz, de azért én megmaradok a jó öreg gregoriánnál :) A fickónak vannak filmzene szerű megnyilvánulásai is, melyek kifejezetten élvezhetőek!!