The unexpected interestingness of Komárom- Komarno

The twin towns of Komárom and Komarno. It used to be united, located in one side of the Danube or another since Celtic times. Then it was cut into two, Komárom belonging to Hungary nowadays, Komarno to Slovakia. It has always been an important center, very well defendable, swampy and containing 2 rivers (the Vág enters the Danube here). One Roman emperor died here (I suspect Marcus Aurelius), and a Hungarian king was born (Ladislaus V in 1440, quite accidentally, his mother went into labour while travelling).
I visited two important historical locations, one fortress in the Hungarian side, one in the Slovakian. Here is what is so unexpectedly cool about them:

Fort Monostor

This is relatively new as a fortress, on the souternh side, built in the 19th century.One of its purpose was to defend the Danube. Have a look at the plans of this vaguely circular building complex, with a huge inner courtyard. They've piled soil at the top of it, which was remarked by an old lady visiting, as the first building she saw where the grass was growing on the roof ("sose láttam még házat aminek a tetején nőtt a gyöp...").

This is the part facing the Danube. This is the strongest part of the fort, walls can be as thick as 5 m. You can see the soil on to of the buildings, it served the protection of the place.

These corridors housed the army, officers separately of course. There is a bilding for the horses as well, since there we a buch of those as well... Sometimes it's used for film making.

This room displays how army life must have been like during the Monarchy. Like this, only more crowded...

The next display reminds us that from 1945-1990 the place was occupied by the Soviet army. People say it was such a forbiden location, that when the supply was brought by train directly to the fort, the Hungarian train driver had to hop off, a Soviet hopped on, drove the train in, and the Hungarian one had to wait outside while they dealt with the supplies and gave back the train.

Observe the collection of the Museum of Bread. It is filled with machines used to make bread-like object. The building it is housed was originally the bakery of the fort, but the bread was legendarily bad...

The Old Fortress and New Fortress of Komarno

It was part of a fort system dreamt up during times of the Monarchy of Austria-Hungary. The old fortress is the oldest one in the area, there was some sort of defense there from the 10th century. It's been reshaped a few times, withstood the tatar invasion in the 13th century, King Matthias built a reneissance palace in the 15th century and often was in residence, Ferdinand I built the first proper fortifications that largely remained unchanged. If you look at the picture, the old part is the pointy bit at the meeting point of the Danube and Vág, that looks like a turtle. During the Turkish troubles they've decided too strengthen it, thus building the new part of the fort, the outer half circle. In the 18th century its condition deteriorated, so they've abandoned it till it was needed again for the Napoleonic wars. This fort was never taken by the enemy, "nec arte nec marte", as it is written on the walls, neither with force, nor with tricks.

It was used by the Soviet Red Army, kept very much a secret, then purchased by the city of Komarno in 2003, and have ambitios plans to renovate, using EU funds for example, make a really good museum put of it, and rent some parts for offices. At the moment it can be visited, but only with a guide.

This is a very new statue of Béni Egressy, in front of the new fortress. He used to serve in the town, and is a famous musician, composer.

This is the Leopold Gate.The main gate to the fortress. The one the huge metal key opens :)

This is the part where the soldiers lived. Many many rooms, only filled with the bare walls nowadays... Appearently the Red Army took anything they could, even the toilet seats (they were mostly destroyed though...). According to the story, the Country handed in the receit for the objects they took. Then then handed in the receit to the city for  "services rendered in the protection of the city"...

This is the Ferdinand Gate, gate to the old part of the fortress.

That is the inner court of the old fortress. There used to be a whole self-sufficient town here with church, restaurant, market etc. It has been cleaned (by the Soviet army if I remember well...) and thrown into the Danube, so there is no trace of it left, not a stone, nothing.

Look at the red walls. Courtesy of the Soviet Red Army. You might want to avoid touching it though, they appearently used the red mud that made headlines a few years back flooding some villages, damaging property and the health of people. It's slightly toxic you know... They've painted red every wall they could, and once for a  visit from Moscow, even the grass!

There is a conscious effort to wash it off,  part the wall is in fact scrubbed off by sand, it cost about 10000 euros. They would need another million to do the whole thing. The following things are inside:

The kazamatas. The Soviet army used to dump their rubbish in it, then wall off the section they've filled. One explanation I've heard for it is that they did not want observers to find out how many of them are here... The other is general lazyness. After they've left, more than 900 tons of rubbish, furniture, used oil, general waste stuff was fould here.

This is at the very end of the old fortress, where they used to execute soldiers who deserted or were guilty of something. The wall has been renovated, but not too long ago, people still remember seeing the bullet holes.

Soviet additions, these tubs, to keep pickled cucumbers and cabbage...

 

This is the first public swimming pool of the town, from the 1950s. Appearently  many kids in town learnt to swim here. A lady who worked here as an accountant said, it was difficult to get in, she could only use the place with military escort... Later it was used to train diver soldiers, and at one time to store pickled cabbage...the smell of the thing, you can only imagine!

 It's in the middle of the fortress and it used to be a park, but then things escalated...

This is at the center of the two fortresses and used to be the HQ. On the 1st floor was the office of György Klapka, the famous general of the 1848-49 revolution. During the Soviet army days it was used to house the biggest depo in Eastern Europe. All sorty of gunpowder and bullet materials were secretly store on the premises.

And here is a pictures of the town on the Slovakian side. Historic buildings etc. Next time I'll check those out as well.

Ír népzene

Az ír népzene fogalma nagyon összetett. Beleférnek a hárfások által játszott dallamok, kocsmadalok, hazafias balladák, esetenként a régi stílusban ma születő zenék és szövegeik. A zene fontos részét képezte a kelta törzsek életének, harcokban félelmetes hangzású sípokkal, dobokkal riogatták az ellenséget, énekmondóik egy a görög lírához hasonló pengetős hangszert használtak. A közékorban is megbecsülték a hárfásokat, ők a mesteremberek közé tartoztak, míg a dudások, síposok, fidulások pusztán egyszerű szabadoknak számítottak. VII. Henrik idején az angolok tudatosan üldözni kezdték a törzsi hagyományokhoz kötődő zenéket, 1533-ban rendelet született a hárfák, orgonák és dudák betiltásáról. Az első pontosan ismert ír dallamok az Erzsébet királynő elleni háburúk idejéből valók, többnyire a felkelők indulói és a csatában elhunytak siratóénekei. A barokk zene divatba jöttével népszerűvé vált a fuvola és a furulya; kifejlődött az ír duda, az uillean pipe.

A XVIII. században éledő ír nacionalizmus hatására elkezdték gyűjteni a dallamokat. A mozgalom vezéralakja Edward Bunting volt, ki az 1792-es belfasti hárfafesztivál összes dallamának lejegyzésével kezdte meg a munkát. Egy századdal később, a nagy éhínség kiváltotta óriási mértékű kivándorlás következményeként a különféle kolóniákon különféle hatásoknak kitéve őrzik a hagyományos muzsikát, formálva ezzel önálló amerikai, kanadai vagy angliai ír népzenei dialektust.

Az ír hagyományos zene, azaz a tágabban értelmezett népzene ma is élő műfaj, ugyanúgy bővül új dallamokkal, mint száz éve. Ezek talán legismertebb közvetítője a Dubliners, de olyan könnyűzenei együttesek és előadók is merítettek belőlük, mint a The Corrs, a Cranberries, Sinead O'Connor és Enya.

Az legfontosabb hangszerek a duda, a hárfa, a furulya, a fuvola, a hegedű, a harmonika és a bodhrán. A bodhran, egy fakeretre feszített kecskebőrből álló dob. A hátoldalára erősített két egymást keresztező farúdnál fogva, egy másik farúddal ütve játszanak rajta.

MAGYARORSZÁG:

Az Írország és hazánk közötti kapcsolatok széleskörű építését célozva alakult meg a Magyar-Ír Baráti Szövetség, mely az Ír Mulatságról Pán-Kelta Fesztiválra átkeresztelt többnapos ünnnepséget rendezi. A sokszínű felolvasóestek, előadások mellett helyet kap az ír zene is, hazai illetve ír, angol vendégelőadók tolmácsolásában.
Számos ír zenét vagy annak feldolgozásait játszó magyar csoport létezik. Egy, az ír tradicionális zenével foglalkozó portálon az együttesek legtöbbje meg van említve, olvashatunk tagjaikról, elérhetjük honlapjukat és letölthetünk néhány számot lemezeikről.

A teljességet elérni lehetetlen is lenne, a néhány ismertebb csapat azonban megemlíthető:

A Bran együttes 1993-ban alakult. Az általuk játszott dallamokat saját írországi gyűjtéseik anyagából válogatják össze, bemutatnak vidám kocsmadalokat, balladisztikus hangulatú ír- és angol nyelvű énekeket, a régi hárfás hagyomány dallamait és a virtuóz, friss tempójú népi tánczenéket is; ezeken kívül breton dallamokat. A koncertjeiket gyakran kísérik diaképes előadások kultúráról, mítoszokról, mesékről, illetve tánctanítás.
Több lemezük is megjelent, honlapjukról egy-egy számot ezekről le lehet tölteni.

A Greenfields együttes egy 1991-ben alakust csoport, Mező Győző vezeti. A klasszikus hangszereken túl gitárt és basszusgitárt is megszólaltatnak. Hazai és nemzetközi fesztiválok gyakori résztvevői, táncházakat is tartanak. Honlapjukon több ír tánc angol nyelvű leírása is megtalálható.

A M.É.Z. 1988-ban alakult, a tradicionális ír és skót zene megismertetése céljából. Az évek során több tagváltás is történt, ami stílusváltást is hozott magával, a tradicionális muzsikától egyre inkább eltávolodva kialakult a saját stílusuk. Különleges vállalkozásuk volt (Hobóval karöltve) az ír dalok magyarra fordított verzióinak elkészítése.

Észt népzene

Az észt nép életében a néművészet, népzene rendkívül fontos szerepet játszik. A XIX. századig
az egész Baltikumban a foklór volt a kultúra, mivel a középkortól érvényesülő német és lengyel uralom miatt a helyi önálló kultúra nem tudott kifejlődni. Az új balti kultúra jellegét kialakító tudósok és írók szemléletét a paraszti népművészet határozta meg.

Szerencsére a népművészet, főleg a zene igen gazdagnak bizonyult, ami valószínűleg az ősi balti istenek imnádásában betöltött fontos szerepének köszönhető. Az ősöknek meggyőződése volt, hogy a világot- legalábbis részben- a dal és a mese hozta létre. A különféle istenek, természeti jelenségek, élőlények imádását ugyan felváltotta a keresztény hitvilág, a nyárközépi mulatságot átkeresztelték Szent Iván-éjnek, a zene és dal szeretete azonban megmaradt.

A XIX. századtól kezdeve a nemzeti mozgalmak szorosan összefonódtak a népzenével, az 1869-től megtartott észt dalfesztiválok már politikai eseményszámba mentek, így ünnepelték a jobbágyság eltörlését, a nemzetek újjászületését. A szovjet időkben a nemzeti érzés megnyilvánulásának helyszínei voltak ezek, Gorbacsov hatalomra kerülése után pedig a függetlenség szimbólumaivá váltak. Az egész mozgalmat pedig elnevezték "éneklő forradalomnak".

Az egész Baltikumban jelen vannak az ősi hangszerek: a kecskeszarv, síp, furulya, nádsíp, nyirettyű, nyenyere és citera. Észtország protestáns területein honos a duda. Az egyik jellegzetes hangszerük a egy sajátos, 5-12 bélhúros lapcitera, az "éneklő fa", észt nevén kannel.

Ez egy isteni eredetű hangszer, minek fáját a hagyomány szerint akkor kell kivágni, miután valaki meghalt, de még a temetése előtt.
A balti népek történetéről, hagyományairól további információkat itt lehet szerezni.


MAGYARORSZÁG:

Hőissassaa: Az együttes 2002. szeptemberében alakult, 2004. végétől az Észt Néptánc-és Népzeneszövetség (ERRS) tagja. Célul tűzte ki az észt néptánchagyományok és a mai észt néptánckultúra értékeinek képviseletét, ennek magyarországi megszerettetését. Teszik ezt szépséges, autentikus ruhákban, zenészeik kíséretével.
Vezető: Pomozi Péter

Az együttesről képek itt és itt találhatóak.
Zenészeinek egy 2007-es demofelvétele is elérhető.

Akit részletesebben is érdekel az észt nép kultúrája, ellátogathat az Észt Hét programsorozat alkalmaira március 10-16-ig Budapesten, Szombathelyen és Szegeden. Az észt népzene és modern interpretációi kedvelőinek figyelmébe ajánlom Anu Taul és barátainak koncertjét.

PÁgi-zene-inapló

Még a 2000-es évek elején, egyetemi követelmények miatt indítottam egy zenével foglalkozó blogot. Már évek óta nem is gondoltam rá, frissítíteni mégolyse frissítettem, itt az ideje hát, hogy visszavonuljon a közélettől... De 1-2 érdekesebb irományomat azért elmentem ide, a folytonosság megőrzése kedvéért, és mert sokat dolgoztam velük, igazán nem lenne szép, ha eltűnnének!!Szóval, hajrá PÁgi-zene-inapló! :)

Magyarok Nagyasszonya fesztivál

Minden év októberében, Magyarok Nagyasszonyának ünnepe környékén (október 8.) megrendezésre
kerül az Egyházzenei Fesztivál. Ez a többé-kevésbé egy hétig tartó rendezvénysorozat koncertek és liturgán belüli zenei alkalmak tömegét kínálja minden egyházzene iránt érdeklődőnek, felvonultatva nemzetközi és hazai együtteseket egyaránt. Európának olyan vezető liturgikus kórusait hallhattuk már a fesztiválon a korábbi években, mint a Capella Sistina (a vatikáni pápai énekkar), a Westmindster Cathedral Choir, az Athéni Bizánci Férfikar, vagy a Montserrat-i Escolania Fiúkar.
Ebben az évben 11 településen, 20 helyszínen 26 rendezvény alkotta a fesztivált; művészeti vezetője Bubnó Tamás volt. A külföldi vendég-együttesek között találjuk a lipcsei Tamás Templom legendás fiúkórusát, a Moszkvai Ortodox Szólistákat, és a rangos francia énekegyüttest, A Sei Voci-t.

Itt lehet olvasni az idei eseménysorozatról, a 2002-es évi fesztivál kapcsán megírva pedig itt olvasható a története.

A piliscsabai Pázmáneum talán hangversenyek céljára nem éppen a legalkalmasabb nagytermében tartott fantasztikus zárókoncerten e sorok írójának is szerencséje volt jelen lenni. Különféle egyházak zenei hagyományába tekinthettek bele a hallgatók, fellépett a Soli Deo Gloria református énekkar, a Pasaréti Szent Antal Kórus, a Baptista Központi Énekkar, a Collegium Musicum Jaurinense, a Szent Efrém Férfikar , a Gödöllői Schola-tábor együttesei és Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora. Végül egy-egy Kodály és Liszt mű közös eléneklésével tisztelegtek a részt vevők a nagy magyar zeneszerzők előtt.

[Jövőbeli PÁgi megjegyzés: a fesztivál már sajnos megszűnt.]

Hong Kong

Hong Kong is a unique blend of east and west, China and Britain, a very modern, complex society, secret beaches, double decker trams, excellent museums, and a lot of light. Here is my cinematographic take on the region. Note the high percentage of dancing, that happened on the Hong Kong Airport at about 2 am, and I have later learnt that it was practice for the next Friday, in celebration of an Airline's 20th or 30th anniversary. Have fun.

London- fent, ahol csak a madár jár

Egyre divatosabb Londonban magaslatokat létrehozni. A helyi üvegpaloták egymással versenyezve törnek az ég felé, furábbnál furább alakzatokkal dúsítva a világváros sziluettjét. Itt van például a Shard, a szilánk, ami, ha jól tudom, jelenleg a legmagasabb épület a városban.

 

Engem őszintén szólva inkább a mordori Sauron toronyra emlékeztet a Gyűrűk Urából. Már csak az izzó Szem hiányzik... 

A Shard tetejére egy vagyon fölmenni, de a Sky Gardens-be ingyen is be tud férkőzni az ember, ha kedve támad. Bár oda kell figyelni, mert online kell jegyet foglalni, és bizony hamar elfogynak a belépti időpontok... Több teázó-kávézó is várja a kilátáson kívül a bámészkodót, elég kellemes választékkal. No meg a nevében található kert, persze. Egy egész minidzsungel...

 

És persze a Temzétől a Szent Pál katedrálisig minden fölött ellátni :)