28 May, Friday

Now Bellinzona's got to see me after all :):)

It all began with terrible rain. And the conviction that I have to make it up to Bellinzona today. So I went to that fine city, the center of Ticino, where you must at least pass through every time you come to Lugano from the North. Famous for its 3 castles, UNESCO World Heritage sights or what. Well, then I went to search for some nice old churches a little bit out of town by a map I got from the Turist office. Circled around a bit, one of them was an interesting graveyard church,

And the rain began to fall even more strongly, so I took a train to Locrno, beside the Lago Maggiore, hoping to get a bit of sunshine. Nice place, very secretive with it's sights, not very good icecream, and a monastery on the hill, Mary...something... de Sacco. I climed up,
They were renovating the whole place, women painted frescoes all over, I could not even enter the church! But I saw the statue of Mary, and the view was really spectacular!!
Then I saw the castle, got lost a bit cursing the Eyewittness guides in several languages, and took a bus into the general direction of Ascona...
Tourist place, the lady from the Lucern train yesterday mentioned to have a summer home here. Many people have one. This little town got it all. Lake, sun, trees, nice library... Gorgeous! And a German second hand bookshop with spectacular armchairs!!
Well, after a while I decided to go back to Bellinzona (was on the way anyway), to have a bit of sun there too. The bus and the one-way street pretty much fooled me than, but I managed to arrive and climb a castle.
It's really hard to get all 3 of them to one picture, but here I managed. Forefront: the castle I'm at. Background: No 2 and 3.
Well, and the fun on that ay, it was day 3 of the annual Bellinzona Beatles Days!!! Free concert in the middle of the Sun Square. Beer, people, black T-shirts!!! Yeah!!!!!!!!!!

máj 21, csütörtök

Az ünnep, ami mindig csütörtökön van :)

No, megvan?
A ma bizony!!

Urunk Mennybemenetele. Volt a szenátor téren nagy protestáns mise, de tanulnom kellett, nem mentem...

Délután Peter Joy lakásán gyűlt össze a kórus, elvileg, egy plusz gyakorlásra. Gyakorlatilag én meg Rachel voltunk, Arthur még Szardínián vagy hol van, Violetta hajója léket kapott, Peter Knight késett, Sarah meg babázott- valószínűleg. Mi azért jól szórakoztunk :) . Peter és Ritva, a felesége megmutogatta a kertet, igazán gyönyörű!

Onnan aztán rohanta ma vonathoz (ezért kellett előre hozni a PJ-féle talákozó időpontját...) és mentem Riihimäki-be koncertre az EOLlal. Az utsó koncert, úgy bizony!!
Klasz kis fatemplomban volt, és hazafelé a vonaton, mikor beszélgettem Teemuval (ki gondolta volna, hogy ilyen közvetlen is tud lenni?) elmesélte hogy cserébe a templombérletért a koncertfelvételükhöz ez a koncert a fizetség. Nekik aztán totál megérte!
A közönség nagyon jó, mi meg összekeverve állunk fel a színpada, ami rém fura és engem totál összezavar. De azért énekelünk, és vannak nagyonérdekes-vicces dolgok, amiket igazán érdemes meghallani :):)
Még egy csomó mindent megtudok Teemuról, hogy igazából matematikus, de utána úgy érezte, neki zenei pályára kell lépnie... és hogy van egy kisfia és nemsokára születik mégegy kölök, hogy a felesége könyvtáros a nemzetiben, hogy tud mosolyogni :)

máj 9, szombat

Egész nap esett, de szerencsére, mire elmentem ebédelni Magnusszal, elállt. Halat ettem hagymaszósszal a Unicaféban, nagyon finom volt!

Aztán pedig, Lauttasaari szigetén zenetanárok koncertet tartottak. Elmentünk megnézni. Helyes kis sziget, nagyon külvárosi hangulatú. Még az sem rontotta el a kedvemet, hogy szörnyen fújt a szél. Odafele menet megálltunk egy nagyon helyes kis kávézóban megkérdezni az utat, ahol adnak a kávé mellé olvasnivalót is, helytörténeti könyveket, képregényt!!A koncerten játszott kürtös, oboista (aki egy Mozart C-dúr concerto-t hozott, amit én már játszottam anno fuvolán :) ), csellista, és egy Ravel kvartett, aminek hallatán felcsillant Magnus szeme. Íme egy youtube-os felvétel, nem az ahol én voltam, csak hogy halhassátok a művet. Tényleg jó! Főleg a második tétel...




Koncert után még hülyültünk egyet a játszótéren.

máj 5-6, kedd-szerda

Kedden semmi érdekesnek mondhatót nem csináltam...

Szerdán, az utolsó itt töltött (legalábbis ebben az évben itt töltött...) hónap első szerdáján megbeszéltük He Ran-nal (aki nem más, mint Gao He, de mégiscsak udvariasabb a keresztnevén hívni), hogy a Kiasmába megyünk. Meg Alban és mások is jönnének. Sajnos a Kiasmából felhívva mondta, hogy nem tudják beiktatni az életükbe, szóval bementem egyedül. Azaz odabenn találkoztam Kathy-vel és egy Alex nevű finn sráccal, aki szerintem momentán a barátja. De hagytam őket magukban értelmezgetni a modern művészetet...
Ági és a modern művészet... hmmm...
Annyira nem hatott meg. A legtöbbjének értelmét nem igazán látom. De mivel lehet fényképezni odabenn, gondoltam prezentálom a hűséges olvasóknak, mit is értek egészen pontosan ez alatt: Modern Finn Művészet.
Azért ez az utolsó, bevallom, tetszik.
Amúgy pedig, kikértem a kabátom és kiléptem az utcára. Mentem és mentem, s már csaknem befordultam a sarkon, amikor- mit látnak szemeim, He Ran és Alban!! Mint később elmondták, mégis ráértek és meg akartak lepni :):) Szóval végig néztem velük is...
A kiállítás végén egy hatalmas táblára post it-ekkel lehet megjegyzést fűzni.
Végül elrángattak egy zongorakoncertre a Sibelius Akadémia legnagyobb termébe a főépületben. Egy orosz-finn srác (Victor Chestopal) játszott Grieg-et meg Beethovent. Oda eljött Daf is, a walesi, ezúttal cipőben, mert esett.

Meg akartam keresni a többieket a Laci búcsúivásán az Amarillóban, de még nem voltak ott.

máj 2, szombat

A délután fergetegesen spontánul sikerült.
Először is elmentem az Arcadia könyvesboltba egy az európai középkori vívóiskolákról és módszerekről tartott előadásra. Egy Guy Windsor nevű fickó tartotta, mindenféle kódexeket és könyveket mutatott és magyarázgatta az illusztrációkat, nagyon érdekes volt. Tanít is vívást, középkorit, hozott is pár kardot, meg rapírt, meg tőrt mutiba, én is megforgattam őket kis kezemben :)

Aztán megvettem a harmadik, remélhetőleg utolsó finn mobilomat...

Majd következett a kantele diplomahangverseny a Sibelius akadémián :)
Gao He, aki egy korábbi bulin játszott tradicionális kínai hangszeren, nos az ő tanára a csaj, (mert valamiért Gao He kantelét tanult...) ő hívott engem is meg egy pár srácot még. Albant, a franciát, akivel közben össze is jöttek, Davidot, aki osztrák és csak látogatóba jött, tavaly tanult itt, és a wales-i srácot, aki papucsban járkál az utcán mezítláb, mert elvből megveti a cípőket. Valahogy kényelmetlennek találja őket. És már tavasz van úgyis, nem? Igaz hogy maximum 10-14 fok...

A koncert elképesztő volt, a kantele az a citera és hárfa keresztezése, leginkább, sok-sok húrja van, többnyire asztalra, ölbe teszik, de nyakba is lehet akasztani. Finn nemzeti hangszer. A csaj sok zenét komponált, játszik egy bandában is (harmonika-fuvola-furulya-hegedű-kantele felállásban), van CD-jük, majd Gao He kölcsön adja :)








A felvételek sajátok, bénácskák, de azért élvezzétek az ízelítőt!

Aztán, mivel rémesen éhes volt Gao, nem hallgattuk meg a következő diplomát, egy csellósat, hanem elmentünk oáran McDonaldsba enni valamit.
David, Gao, Alban és jómagam. Vicces volt, David, aki kategorikusan gyorskaja-ellenes, ugyan nem evett semmit... De remekül szórakoztunk!!
A végén az lett belőle, hogy ír bárba mentünk, kaptam egy kis kóstolót a Kilkenny ír sörből, allgattunk egy közepes rockbandát, és találkoztunk még néhány más baráttal is, Simonnal, aki zongorista a Sibeliuson, Magnusszal (svéd anyanyelvű finn, tanít), Denise-szel (lett, Izlandon tanult), és elmentünk egy másik bárba, ahol egy csomót táncoltunk fura zenére, de hatalmas buli volt!!

Igyekeztem az utolsó buszt elérni, de sajnos már pont kiállt a megállóból, és bár még egy évet várt a piros lámpánál, én meg bőszen integettem neki, hogy nyissa ki az ajtót és engedjen be, nem tette! Elmutogatott onnan! Hát, majdnem beintettem neki! Majdnem!
Legyen ez örök tanulság: a kis szemetek betartják a törvényt és nem kedvesek a szerencsétlen utashoz!
Úgy felbosszantott, felszáltam az első adandó buszra, hogy majd leszálok ha már a táj odakint nem lesz ismerős. Szerencsém volt, piszkos szerencsém, madnem hazáig vitt...

ápr 15, szerda

Kicsiny pihenés után, miután a laptopom újra működésbe lépett, bementem a városa, a Postamúzeumba Ling Chiao-val. A biciklizős levélkivivős játékban szétvert. És megnéztünk egy filmet a képeslap történetéről. És nyomtattunk egymásnak bélyeget :) És volt egy vadiúj kiákkítás, ahol Finnország nagyjainak kézírását tették közre. Edelfelt pl., festő, festegetett a leveleibe :)

Utána mentm EOL próbára, ami meglepő módon 6-8-ig tartott folyamatosan, mert utána Teemu, a karvezető fogta magát és elrohant. És még vele néhányan. Én még maradtam egy kicsit enni Kaisa csodálatos csokis-narancsos-cukormázas tortájából, és rohantam én is, merthogy koncert volt a meilahti templomban.

Összeállt néhány zenész és Sibelius akademista, főleg a karvezetős tanulók, köztük pl. Edward és Teemu, és reneszánsz énekeket énekeltek. Ők maguk választották ki a darabokat és vezényelték le őket. Csodálatos volt, gyönyörű csillárok között, rém hangulatosan :) És jót dumáltam mögöttem az eolos fiúkkal. Ott volt még a néhány sibeliuszos német csj, Eva meg Isabel, és Julia, akivel együtt villamosoztunk hazafelé.

Amúgy kezd a reputációm, mint 'akinél mindig van régcsálnivaló' kialakulni...

Ó igen, és ide süssetek: a finnek árulják a fővárosunkat!!!! És milyen olcsón ráadásul!!

ápr 8, szerda

1o-re bementem reggeli imára, Elég sokan voltak, talán úgy 8-9-en... Nem is volt elég könyv, én Amosszal osztoztam, a szudáni pappal. Ima után meglepetésszerűen elkezdődött egy mise, amit ugyan nem bántam, mert 12-től volt csak órám, szóval ott maradtam. És nem is bántam meg a dolgot, mert Összebeszéltem egy nővel, hogy megkörnyékezzük Rupertet, elvinne-e minket is másnap vidékre a krizmaszentelő misére. Merthogy jön az egyik európai utazópüspök, David, és Ruperték elráncigálják a helyre ahol voltaképpen laknak, ahol megerősítik a papi fogadalmukat és krizmát szentelnek.
Szóval megbeszéltük :)
Ezután még volt fél órám, mire a nő, Anja vagy valami ilyesmi, meghívott egy kávéra és munkkira a Market square-en, amit a szabad ég alatt, ragyogó napsütésben fogyasztottunk el. Jó volt beszélgetni, kellemes idő, és egy kicsit idő a másikra is. A nő finn, Turkuban tanít franciát és sok érdekes infót megtudtam tőle.

Órára menet rendkívüli látványban lehetett részem: egy igazi régi vágású, barna, fából épült villamos fordult be a sarkon! Elképesztő! Anja még sosem látott ilyesmit!, pedig mióta jár Helsinkiben! Mármint ilyesféle vilit aktívan az úton... És ami még érdekesebb, a vili összefutott egy modern, igazi 3B-vel egy egyirányú sineken... Egy darabig csak álltak egymással szembe mozdulatlanul, múlt és jövendő. És hogy melyik volt az ki megtörte a csendet és meghátrált? A jövendő!Számomra ennek a percnek jelentősége volt. Még akkor is ha csak Martin stílusa hatott rám a Newsletter-jeivel... Most olvastam el őket mert elküldte... nagyon poetikus lélek...

Szóval eddig a percig igazán olyan remekül alakult a nap, hogy rohangásztam órára menet, meg a Katkáék nyakába ugrottam vigalmamban :P
Az óra klasz volt, mindenféle finn ragokat vettünk, tényleg roppant komplikált...
Ebédeltem májat a Unicaféban az olaszokkal, Katkával meg egy másik, eledig ismeretlen olasszl, aztán elváltunk, könyvtárba mentem, majd anglikán esti imára. Vicces volt, Tuomas késett a kulccsal, Rupert hazament főzni másnapra, szóval váltottam pár szót Amosszal, a szudáni pappal, aki velem várt. Aztán rugdostuk a frissen előbújt füvet. Amos már 6 éve pásztorkodik Ouluban, nagyon nem tud angolul, de sokat mosolyog, halkan beszél, mint a legtöbb afrikai, és tisztán érthető hogy van humorérzéke :) Ő nem tudta, hogy csak május végéig maradok, de , aszondja, nagyon fogok nekik hiányozni :) ami egyrészt remek érzés, másrészt szörnyen szomorú, hogy máris erről beszélünk...

Szóval ima volt Tuomasszal kicsit késve, ami érdekes volt, mert az ima eredeti befejezésének időpontjában kezdődött a koncertünk az EOL-lal abban a templomban pont. Írtam az anglikán énekkarnak hogy jöjjenek el :)
Az ima közepén Loviisa majdnem be is lépett a kápolnába, mert azt hitte, ott van a próba...
Szóval ima után spuri a temploma, ahova csak nagynehezen lehetett bejutni, de ott próbáltunk. A múltkoritól eltérően most talpig feketébe kellett öltözni, mert Nagyhét van ugyebár... Itt derült ki, hogy egy orgonista 25 percig játszik még előttünk... huhh... Elég modern dolgokat játszott, időbeni viszafelé sorrendben. A kriptába cuccoltunk le és a hátsó 2 sorban vártuk ki, amíg befejezi.
Elsött András, Elza, Tracy és Ling Chao. Meg ott volt Agnes a másik, a nagykórusból. Nagyon türelmesen végigülték. Megkértem Laurát,a ki a beének lés hiánya miatt nem énekelt (igazán fura ok a kihagyásra..), hogy csináljon képeket, András meg felvette videóra. Remekül sikerült amúgy, Teemu szerint az első három dal a tökéletességhez közei állapotban leledzik, a többi meg jó volt :):) Ez a legutóbbi koncertünkhöz képest komoly változás! Persze nem ugyanazt énekeltük... De azért néhány darabot megismételtünk itt is. És ez a koncert ingyenes volt, csak a műsorfüzet került pénzbe. De mi, az énekesek ingyen csakliztuk el...
A végén kaptunk sok dícséretet, ami igazán jól esett, Agnes azt mondta, "honnan jöttek ezek a fiatal hangok??". És a következő napokban mindenki az anglikán kórusos levlistáról rákérdezett, hogy na és milyen volt a koncerted?? Ami vicces, mert nem csak az enyém volt, de klasz hogy olvassák az irományaimat :):)

Aaro hívta korábban az EOLt egy karaokepartira, amire nagyon szerettem volna elmenni, de inkább hazaaraszoltam a többiekkel pihenni meg ilyenek.. az Easter Triduum roppant fárasztó lesz... Andrással mentünk, aki megmutatta, hogyan kell vonattal és gyalog haza menni. Ha éppen jön a vonat, piszkosul gyors dolog ám!! Ott láttam szuperdizájnolt szemetest a szék oldalában :)

jan 23, péntek

No ez aztán igazán érdekes nap volt!
Bent ettem a Unicaféban, aztán, gondoltam, jó az idő, sétálok egyet, és a végén kikötöttem a Helsinki City Museumban. Nem egy hatalmas a városról szóló kiállítása, de sok érdekességet meg lehet belőle tudni. A múzeumban szóba elegyedtem egy helsinki illetőségű úriemberrel, akitől igazán egyéni látásmódból hallhattam a finnekről!! Pszichológiával foglalkozik, ért tehát a lélek rejtelmeihez egy kicsit :)

A finnek számára lehetetlen elképzelni, hogy valaki mondjuk elemel valamit, ami nem az övé, vagy például hogyha a rovarirtók a főkulccsal bejönnek a lakásomba rovart írtani, ellopjanak valamit. Beléjük van oltva, hogy a munkát pontosan el kell végezni, és másét nem vesszük el. Jegyellenőrök sem igen vannak a tömegközlekedésben, sem parkolóellenőrök, mert a jegyvásárlás, parkolójegykifizetés teljesen természetes!!! Épp ezért vannak óriási büntetések.
És igen, a finnek sokat isznak sajnos, és depressziósok, de ez nem a gazdaság miatt van, hanem általában személyes problémák miatt, mert ők olyan zárkózottak, visszafogottak... A sötét-világos furcsa váltakozását pedig már teljesen megszokták, fel sem tűnik nekik.

Érdekes, ugye? Szóval jól elbeszélgettünk, aztán, mivel zárt a múzeum, meghívott egy teára és vörösáfonyás pitére egy kávézó félébe, ami egy igazi, 1940-es évekig működő fa vitorlásban van. Eszméletlen egy hely! Alacsony mennyezet, hordók, pont, mint a filmekben. És még a hullámzást is lehetett érezni!!!!
Láttam még, illetve felmentem, egy tornyot/toronyba, ahonnan kiváló kilátás nyílik az egész városra!E ste persze csak az esti fényeket nézheti az ember... de így is szép. A torony tetején kávézó van, és állandóan villogó lámpák.


A végén a sziklatemplomban tartott koncertre jutottam, amit a magyar kultúra napja alkalmából rendeztek. A második sorból néztem végig, ahogy Bogányi Gergely Lisztet, Chopint játszik zongorán, és egy hölgy átveszi a Pro Valami díjat, amit magától Hiller Istvántól kapott. Nagyszerű este volt, én mondom. Bár nem készültem szép ruhával, kicsit aggódtam is, nehogy kinézzenek a piros hótaposómban :):)