Grúzia. Szakartvelo. Georgia

Georgia, the country is a singularly unique place. The food is amazing, the scenery various, from snowy mountains through bare flatland to seaside, the people inviting, the traditional dance insanely complicated and almost ballett-likely graceful, the writing beautifully curvy, the wine famous, the music uplifting. Here are some of the highlights of my Easter Week trip in 2017, including small clips of the Holy Saturday service beginning at 11 or 12 pm, with packed churches, full of choirs singing, "Halleluia" exclamations, and not ending till at least 3 or 4 am. The clips are from Batumi, Tbilisi, Kutaisi, the Azerbaijani border region, and many places in between.

Skopje 2018 January

Skopje from Budapest is just a short plane ride, quite cheap too. I went there for a long weekend in January, and had so much fun! Macedonian people are very friendly very quickly, music is awesome, traditional dresses varied and colourful (white red and black hues mostly, Beautiful weaving, interesting metal coin-like decoration galore, very unique). The city is full of bright white gigantic statues of historical figures. Sometimes you feel like you are in a monument park. There are great views from plces like the castle, and the canyon nearby. Museums contain treasure trove of ancient pottery and metalwork, even though most places make foreigners pay double for the entrance ticket. Food is great too, especially the pastry things, and, of course, my big find, salep. :)

Instead of a bunch of pictures, I made a short film of my experiences. So, here you go, contemporary Skopje:

Bibliofil London- könyvek lapjain és könyvesboltjaiban

London az angol nyelven olvasó ember édenkertje. Tömve van antikvár könyvesboltokkal, és vadi új könyvek boltjaival. Most a klasszikusokról és nagy láncokról, mint a Waterstones, Oxford vagy Foyles nem írok, mindenki keresse meg ezeket magának a neten. Itt néhány személyes kedvenc következik:

Forbidden Planet

Nagy-Britannia legnagyobb sci-fi, fantasy, gamer, anime, comic book, cosplayer, collectible lánca. Van itt minden, mi kis geek, nerd és képregényszerető szívünknek kedves, pólóktól könyvekig, mangáktól kis gyűjthető szobrocskákig. Több angol nagyvárosban jelen vannak, de a londoni a legnagyobb. Elég sok eseményt is szerveznek, itt a képen például az látható, ahogy egészen véletlenül elkaptam egy Ben Aaronovitch dedikálást. Ő írta a London folyói sorozatot, amiről majd később. Egy másik alkalommal pedig, Haloween hetében, a bolt teljes személyzete beöltözött valaminek, képregényhősnek vagy szörnyetegnek, és egy ingyen képregényt is kaptam, zseniális volt!

Charity Shops

Angliában komoly hagyománya van az adományozásnak és az adományboltban való vásárlásnak. Több úgynevezett charity üzemeltet boltot, ahová akárki beviheti jó állapotban lévő cuccait, könyveit, ruháit, amit majd beáraznak és olcsón eladnak. Nagyon megéri megnézni a könyvválasztékaikat! tapasztalatom szerint a legnagyobb választék az Oxfam boltjaiban van, ők még külön charithy könyvesboltokat is hoztak létre, van egy nagyon jó a British Museum mellett; és a legolcsóbb a British Heart Foundation. Árak fél fonttól indulnak, átlag 1-2-3 fontért kiváló könyveket lehet kapni, ha épp szerencséje van az embernek. Online utána lehet nézni, hogy hol vannak ilyen boltok.

Londonhoz köthető regények:

A teljesség igénye nélkül, néhány regény, ami emléket állít, helyszínéül választja, halhatatlanná teszi a várost:

• London: the Novel, Edward Rutherford (nagyon vastag és nagyon komplex, a város történetének nagyon jó bemutatása)
• Rivers of London sorozat, Ben Aaronovitch (A Scotland Yard titkos mágikus rendőrségi osztálya dolgozik a mágikus Londonban.)
• Briant and May sorozat, Christopher Fowler (bár a pali teljes életművét lehetne említeni. Nagyon komolyan veszi a kutatást a regényeihez, és szereti a bizarr, furcsa igazságokat. Talán a legtöbbet tőle tanultam a modern kori Londonról...)
• Neverwhere, Neil Gaiman (mágikus földalatti városvilág, az utazó piac kalandtörténete, nagy kedvencem)
• Matthew Shardlake sorozat, C.J. Sansom (történelmi regénysorozat egy púpos, éles eszű, 16. századi ügyvéd főszereplésével. Történelmi hűség és izgalom.)
• Sherlock Holmes könyvek, Arthur Conan Doyle (ugye. Természetesen.)
• Brick Lane, Monica Ali (kötelezőként olvastam, ezért nem is lett a szívem csücske. De sokak szeretik.)
• White Teeth, Zadie Smith (szintén modern, zavarba ejtő London és hétköznapi emberek)
• A Week in December, Sebastian Faulks (modern élet, terrorizmus, hétköznapi emberek. Jó könyv)
• Charles Dickens nagyon sok műve 
• 10 Londonban játszódó könyvről szóló cikk, The Guardian (ha valaki még inspirációt keres)
• 100 könyv ami Londonban játszódik, cikk a Bookritotról (ha valaki még mindig inspirációt keres)

Londonról szóló non-fiction könyvek:

Szintén a teljesség igénye nélkül. Ezek mindegyike alapvetően informatív, de jó szórakozás is, ha valaki szeret városokról olvasni.

• Londoners, Craig Taylor (tulajdonképpen egy interjúgyűjtemény rengeteg hétköznapi emberrel, az utcaseprőtől a metró hangját biztosító hölgyig. Egy nyüzsgő metropolisz látképe.)
• London, the Biography, Peter Ackroyd

Később majd frissítem a posztot, ahogy újabbakat megismerek. Mert hogy annyi jó van! :)

Közlekedés- London edition

Londonban a közlekedés különösen kaotikus tud lenni. Busz, metró, DLR, gyalogosok, autók, kerékpárosok, egy nagy zizegő metropolisz. 

Aki a tömegközlekedést óhajtja igénybe venni, érdemes beruházni egy Oyster Card-ra. Ez egy amolyan "feltöltőkártya", több városban van ilyen, pénzt tesz az ember rá és lecsippantja utazáskor. Roppant hasznos, nekem már évek óta van, bár csak időnként járok Londonban. Az árak és a szabályozás persze változhat, de ahogy utoljára néztem, olcsóbb Oysterrel fizetni mint jegyet venni. Ezen kívül azt is bevezették, hogyha többet utaznál mintha vennél egy napijegyet, akkor a napijegy árán felül már nem von le neked a kártyádról pénzt aznap.

The Tube

A híres londoni metró. A csúcsidőben híresen zsúfolt londoni metró. A folyamatosan bővülő és alakuló londoni metró, aminek térképére hasonlító sebhely van Albus Dumbledore-on. Valóban, amióta először voltam Londonban 2009-ben, minden egyes alkalommal új metró térképet adnak ki (olyan kis prospektuson, az állomásokon el lehet venni, nagyon hasznos). Mindig elhozok párat, most már egész gyűjteményem van... Tizenegynehány vonal van, amiket különböző színek jelképeznek. Az állomások egy része hatalmas csőrengetegre emlékeztet, mások a föld fölött járnak csodás kilátással. Némelyiknek egyedi, a környékre jellemző csempemintája van, mint például a Baker Street Sherlock Holmes-fejei. Rengeteget lehet gyalogolni a metróállomásokon és nem jutni kijárathoz. De lehet föld alattra épült épületeket is szemrevételezni. És persze hallgatni a klasszikust: Mind the Gap.
Nagyon komoly mitológiája van a londoni metrónak. A világ első metrója volt, amikor 1863-ban megnyílt a város közepén. Azóta foltozgatták, bővítgették, lezárták, színezték. Vannak olyan állomások, ahol a másodig világháború alatt tömegek gyűltek össze, életüket féltve, nehogy a fejükre omoljon az otthonuk. Van ahol betemetődtek. Van olyan állomás amit már nem használnak, lezárták, és csak különleges alkalmakkor lehet oda betekintést nyerni, mintegy egy korábbi világba. A londoni közlekedési múzeum (London Transport Museum) szervez különleges túrákat, érdemes figyelni.
A pontos, akkurátus információ mindig is fontos szerepet játszott a Tube életében. Az ingyenes napilap, az Evening Standard, minden vonalra vonatkozólag értesíti a várost, vajon aznap kifogástalan lesz-e a szolgáltatás, vagy valahol netán várakozás várható? Stratégiai pontokon kihelyeznek ún. Service Information táblákat, amire színes filccel lehet írkálni a legújabb információkat. Viszont ha épp nincs aktuális információ, a legviccesebb dolgokat képesek kiírni, lásd a fotót... Komolyan mondom, nincs semmi ami a londoni metróhoz lenne fogható. Mikor először használtam, pont akkoriban volt egy metró sztrájk, ami nagy szó volt, mivel már nagyon rég nem volt Londonban ilyesmi, és a város nagyon sértődötten viselkedett a hatására, 'már kérem kikérem magamnak, hát az élet megáll ha a metró is', izzott a levegőben. Az esti lap címlapján egy hatalmas kép virított egy bankigazgató külsejű, őszülő, öltönyös, mogorva arcú férfiről, aki a járda közepén rollerezett teljes természetességgel. Másnap ugyanabban a lapban megjelent egy cikk a pasasról, tényleg bankban dolgozott, és a sztrájk miatt inkább rollerra pattant. Este a lánya vette észre, hogy a Standardban ő lett a metróleállás arca, és jót nevetett rajta, de ha tudta volna hogy fényképezik, mosolygott volna...
Roger McGough, kedvenc költőm írt néhány rövid verset metró sztrájk témában. Bemásoltam itt őket Neked, kedves olvasó, hadd gyönyörködj a zsenialitásukban:

A Striking Soliloquy

tu be

or not

tu be

Tube strike Haiku

trains that are side-lined

idling in rusty sidings

fear the knacker's yard

* * *

tunnels empty now

can see the light at both ends

birds risk a short cut

* * *

rails sleeping, dream of

a parallel universe

a new perspective

* * *

platforms yawn and stretch

enjoying the holiday

mice minding the gap

The Red Bus
A híres londoni Roadmaster busz, lsd kép, amire régen akár mozgás közben is fel lehetett pattanni hátul. Pár évvel ezelőtt kiírtak egy pályázatot, hogy modern Roadmastereket tervezzenek, majd meg is valósították a nyertes dizájnt. Egész jó lett, itt most nincs képem róla, de rá lehet keresni. Ugye minden elavul egyszer... A régi buszokból is jár pár azért még az utakon, ha jól emlékszem csak a 15-ös útvonalán. Ha az ember a felső szintre megy, az olyan érzés, mintha várost nézne, egészen zseniális. Némelyik járat annyira zsúfolt, hogy az ellenőr be sem férne... csak mondom... Magyar ember számára nagyon fura, hogy a másik oldalán kell felszállni, és a másik oldalon közlekedik, figyelem az útkereszteződéseken is! A másik számunkra szokatlan, főleg vidéken megfigyelhető tulajdonsága a buszoknak, de azért Londonban is láttam, hogy illik megköszönni a vezetőnek leszálláskor az utazást. Az angol buszvezető amúgy is egy szokatlanul beszélgetős, közvetlen fajta. Akkor sem jönnek zavarba, ha hajnali 3-kor kérdezősködsz tőlük hogy melyik busz is megy Swiss Cottage felé? Tényleg roppant barátságos népség, szerény tapasztalatom szerint.
És a buszokat is nagyon barátságossá tudják tenni, vagy legalább is érdekessé, amikor az alkalom és a városi érdek úgy kívánja, itt például egy novemberi busz, ami a Poppy Appeal-t reklámozza, a november 11-éhez, az első világháborút lezáró fegyverszünet időpontjához köthető adománygyűjtést és emlékezést a háború áldozataira, és a hazájuk védelmében életüket áldozókra.

Furcsa London- érdekességek és szokatlanságok

London városa bővelkedik a bizarr és váratlan történetekben és helyekben. Némelyik különösen megragadta a képzeletemet, ezek közül szeretnék néhányat megosztani.

A londoni magánutca ami Ely volt
Van egy utca London közepén,  ami 1290 és 1772 között Ely püspöke tulajdonában volt. Ely place a neve, és onnan nyílik az egyik legrégebbi, még most is álló templom, a St Ethelreda's Church ami a 13. században épült. Nem túl messze tőle pedig egy történelmi kocsma, a Ye Olde Mitre található. A templom inkább kápolnának nevezhető, de nagyon kis aranyos és van egy szép üvegablaka. Amennyire tudom, az utca most is magánkézben van, és egy kerítés van az elején amivel be lehet zárni, ha úgy akarják.

Kellemes séta a sírok között
London tele van kisebb temetőkkel különböző korokból. Van itt a kolera és pestis áldozatainak létre hozott nyughely, művészek és politikusoknak fenntartott kellemes lugas, középkori, viktoriánus és modern temető. Egy részüket pedig parkká alakították, ahol jót sétálhat az ember és gyönyörködhet a szép  emlékművekben, felkeresheti kedvenc írójának nyughelyét, vagy akár egy padon megebédelhet. Ezt sokan meg is teszik. Legtöbbször táblák tájékoztatnak a terület történetéről, a nevesebb oda temetett személyekről, ha vannak. A képen található például a St Georges Gardens táblája. Egy másik képen látható William Blake sírja a Bunhill Fields temetőben (az őszi levelekkel tarkított sír) és John Bunyané ugyanott. Mellesleg Daniel Dafoe is ott nyugszik. Nekem roppant szimpatikus ez a fajta műemlékmegőrzés, egyszerre hasznosítja a teret és megtartja emlékezetben a múltat. Érdemes megnézni ezeket a temetőkerteket, melyek a nyugalom szigetei a nyüzsgő fővárosban.

Thomas Hardy, temetői tolvajok és a vasútépítés 

Ha már sírkövekről van szó... Egykor, a viktoriánus időkben, sokan egy jól jövedelmező bár bizarr és illegális tevékenységet űztek. Az éj leple alatt nemrégiben eltemetett emberek testét ásták ki a temetőből és adták el különböző, főleg orvosi célra. "Bodysnatcher" volt ezen emberek szép angol neve. A St Pancreas Old Church nevű templom kertjében található temető hírhedt célpont volt bodysnatcher körökben. Ám az ipari fejlődés közepette, amikor az 1860-as évek közepén a Midland Grand Railway vágányrendszerének kiépítése egyre több és több földterületet kívánt, különösen, mivel a Kings Cross és St Pancreas vasútállomások a templom közvetlen közelében voltak, szükség volt a temető egy részére is. A londoni püspök megbízta Arthur Blomfield építészt, hogy oldja meg a sírok feltárását és átvitelét egy nagy közös sírhelybe máshová, hogy legyen hely a síneknek. Blomfield pedig rábízta az egész munkát fiatal asszisztensére, Thomas Hardyra. (aki nem lenne jártas az angol irodalomban, Hardyt később regényei és versei a nagy klasszikusok közé emelték) Miután elvégezték a munkát, elég sok felesleges sírkő maradt, amit a templom mellett egy kőrisfa köré hordtak amolyan furcsa művészi alkotásként körkörös mintába elhelyezve. Ez a kupac ma is látható, és Hardy Tree néven ismert.

Földalatti folyók, a Fleet

A terület amire London épült a kezdetekben tele volt kisebb folyókkal, amik a Temzébe ömlöttek. Ezeket az évtizedek során és a város növekedésével arányosan egyre eltüntették, a 19. század közepén épült csatornarendszerbe vezették, közparktavakat csináltak belőlük vagy egyszerűen ráépítkeztek. Némelyik nevet kölcsönzött a fölötte található utcának, mint például a Fleet. A Fleet legendásan bűzös folyó volt, amiben döglött kutyáktól a vágóhídi állatmaradványokig minden úszkált, bár néha hasznos szolgálatot teljesített, rajta húzták fel például a köveket a Szent Pál székesegyház építéséhez. Később a Fleet Street arról lett híres, hogy a nyomdászok és újságírók utcája, nagyon sokáig itt is működtek Anglia legnagyobb lapjai. Aztán szép lassan elköltöztek Canary Warf felé... No mindegy, ami a mai napig itt maradt, az egy kicsit eldugott, házak közé bújtatott templom, a St Bride's, ami a "nyomdászok temploma" volt. A jelenlegi épületet Christopher Wren építette, aki a nagy londoni tűzvész utáni újjáépítés legnagyobb részét a kezébe vehette. Az alagsorában van egy kis múzeum a történetéről, roppant érdekes. Van itt szó nyomdákról, temetőrablók elleni védekezésről, és persze a templom tornyáról, ami állítólag az első esküvői tortát inspirálta 1703-ban.

Rene-reneszánsz


A város egyik leghíresebb hajdan   volt épülete Shakespeare Globe színháza.  1599-ben építette a drámaíró színésztársulatával, a Lordkamarás Embereivel közösen, de majd 15 év múlva leégett. Később újra felépítették, majd a puritanizmus térnyerésének idején lebontották (1644-ben). Egy amerikai színész, rendező és producer, Sam Wanamaker, 1970-ben létrehozott egy Globe Playhouse Trust-ot, amelynek segítségével a színház újjáépítését finanszírozták, és 1997-ben meg is nyílt. Közel áll az eredeti helyéhez, de nem pontosan ott. A színházlátogatás ugyanúgy zajlik, mint akkoriban, a drágább jegyek tulajdonosai felülhetnek, s akár párnát is bérelhetnek, az olcsó, 5 fontos jegyért cserébe pedig érkezési sorrendben az udvaron lehet elhelyezkedni, állva. Ezeket az álló embereket nevezik yardlingnek vagy groundlingnek, és meg kell mondjam, magam is büszke soraik közé tartozom. Három Shakespeare darabot álltam végig, és mind hallatlanul érdekes volt, zseniális rendezéssel, a hely maximális kihasználásával. Színészek lejöttek az udvarba, átvágtak rajta, egy mit sem sejtő néző kezébe nyomtak egy lándzsát, papírdarabeső is ért, illetve kiáltványokat nyilaztak közénk, valamint egyszer leköpték az első sorokat. De az angol színházak zsenialitásáról majd máskor. Szóval a Globe, ahol eredeti régizene megy, és ha esik az eső, a groundlingek megáznak. Nagyon kedvelem még benne azt, hogy a pénztár közelében van egy vonal, ami mögött közvetlenül az előadás előtt felsorakozhatnak azok, akik szeretnének eljönni de nem tudtak jegyet venni. Ha valakinek felesleges jegye van, odamehet a sorhoz és lebizniszelik egymás között, így semmi nem megy veszendőbe. :)  Egy másik tradíció, legalábbis úgy tűnik, hogy az, hogy az utolsó előadáson a társulat rózsákat dobál a közönség közé, és utána elmegy bulizni a színház melletti Hattyúba, pont mint Shakespeare idején. Majd egyszer elmesélem hogy milyen volt kívülről nézni, miközben hajnali kettőig két osztrák és egy amerikai lány társaságában vártam hogy Roger Allem kijöjjön és autogramot adjon nekünk.

Társadalmi graffitik
Londonban komoly hagyománya van az utcai festőművészetnek. Generációk dekorálták kis a falakat, nem ritkán társadalmi, politikai üzeneteket sugallva képeikkel. Nem igazán értek hozzá, milyen technikák, csoportok, irányelvek vannak, de lépten-nyomon bele lehet botlani ötletes, elgondolkodtató ábrákba, képekbe, ez pedig a laikus számára is élvezetes. A leghíresebb grafiti művész Banksy, egy titokzatos és arcát sehol meg nem mutató férfi (vagy egy csoport, ki tudja?), akinek munkássága több országot ölel fel, művei pedig most már roppant értékesek. Banksy humoros, szarkasztikus módon figuráz ki vagy foglal állást olyan jelenségek ellen, mint a háború, kapitalizmus, monarchia, sznobizmus, stb. Londonban még mindig fellelhető néhány  képe, bár nagy részüket lemeszelték, néhány közülük Farringdon közelében, illetve Shoreditch-ben, itt láttam én is egyet.

Kék rendőrségi telefonfülke
Az 1920-as évektől kezdve használták Angliában ezt a kékre festett dobozt. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy miniatűr rendőrségi iroda, ahol a rendőrök ebédszünetet tarthattak, nyomtatványokat tölthettek ki, vagy akár bezárhattak egy letartóztatottat, amíg egy rendőrautó meg nem jelent hogy elszállítsa. Bent egy telefon is helyet kapott, amin keresztül a segítséget kérő publikum el tudta érni a rendőrséget, vagy a kolega betelefonálhatott. Ma már nem használják őket, a többség le lett bontva, de egy-kettőt fellelhet az ember, ha ügyes. Earls Court környékén van egy, bár ha jól tudom csak a 90-es években tették oda, pont a metróállomás előtt, jól észrevehető helyen. A Doctor Who nevű, immár több mint 50 éves TV műsor rajongói gyakran felkeresik ezt a helyet, mivel a "Doktor" nevű földönkívüli űrhajója úgy néz ki, mint egy ilyen telefonfülke. A történet szerint a TARDIS nevű űrhajó fel lett ugyan szerelve az álcázást elősegítő rendszerrel, de az útközben elromlott, és beragadt a telefonfülkére.

Sherlock Holmes
Arthur Conan Doyle fiktív hőse, a híres nyomozó bizony itt élt, Londonban.  Házából múzeumot csináltak, a leírásoknak pontosan megfelelőt. Én még akkor láttam, amikor az új BBC sorozat nem létzett, ezért minden sorban állás nélkül el tudtam menni és szép nyugodtan megnézni. Roppant érdekes volt, hatalmas mennyiségű korabeli tárggyal telepakolva, és egy úriember Watsonnak öltözve még beszélgetett is velem. De a múzeum minden alkalmazottja be volt öltözve szolgálónak, rendőrnek vagy más, korhű jellegű ruhába bújt. Amióta a sorozat rekordnépszerűségre tett szert, végeláthatatlan sorok várnak az épület előtt, és minden megdrágult. A kép itt nem a múzeumban készült, hanem a Trafalgartól nem oly messze található Sherlock Holmes Pub első emeletén, ahol berendeztek egy holmesi dolgozószobát, nagyon klassz. De ha már a sorozatról beszélünk, no az aztán igazán megdobta London néhány helyének népszerűségét. A St. Bartholomew's Kórház, aminek tetejéről Sherlock leugrott, szinte zarándokhellyé vált például, emlékszem a 2-3 évad között jártam ott, és egy közeli telefonfülke tele volt ragasztva bátorító üzenetekkel és "Én hiszek Sherlockban" cetlikkel. Egészen elképesztő volt.

Ahol elverték Haynaut 

Úgy tűnik a londoniakat sem hagyta hidegen a magyar szabadságharc kegyetlen leverése. Erről tanúskodik egy emléktábla Shakespeare Globe színházától nem messze, a Park Streeten, egy téglafalon.1850-ben ezen a helyen a Barclay and Perkins szeszfőzde szállítói felismerték az "osztrák mészárost", Haynaut, és jól elverték.






Nos, egyenlőre ennyi. Ha szeretnél még érdekességeket olvasni  Londonról, hadd javasoljam az Atlas Obscura könyvet és honlapot, megéri belenézni.

Csodálatos London - az ingyen múzeumok világa

Szóval, mi is teszi Londont olyan érdekessé? Hát bizony elég sok minden. Egyik kedvenc városomról van szó ugyanis, több kedvenc könyvem fő- vagy mellékszereplőjéről. Először is beszéljünk a múzeumairól. 

A legizgibb Londoni múzeumok e sorok írásakor ingyenesek voltak. Ez hatalmas öröm a látogatónak, hiszen nagy nehezen összekuporgatott fontjait így jó kis pitékre és könyvekre költheti (lsd. prioritások :) ). A választék nagy, de vajon melyik intézmény érdemes a figyelmünkre? Itt következnek személyes kedvenceim:

1. Sir John Soane's Museum

Sir John Soane (1753 – 1837) korának híres építésze volt, ő alkotta a Bank of England és a Dulwich Picture Gallery épületét, valamint a saját házát is, lerombolva és újjá építve 3 házat a  Lincoln’s Inn Fields mellett (ami egyébként szintén gyönyörű, de majd erről máskor). Egy darabig az volt a terve, hogy múzeumot alakít ki ezen a helyen, ahol maketteket, terveket lehetett volna kiállítani, de később ezt elvetette. Antik tárgyakat, műkincseket is gyűjtött, és ezeket minden rendszer nélkül, össze-vissza helyezte el házában, mejd ahogy nőtt a gyűjtemény, egyre inkább kibővítette az épületet. Már életében hívta diákjait, hogy tekincsék meg a gyűjteményt, melyben olyan érdekességek is szerepelnek például, mint 1. Szeti egyiptomi fáraó koporsója. 1833-ben megegyezett a parlamenttel, hogy halála után a gyűjtemény az államé lesz, ha semmit sem változtatnak rajta, és ingyenesen látogathatóvá teszik hogy generációkat inspiráljon és ejtsen ámulatba. Ha bemegy az ember, elsőre rendezetleg zsúfoltságnak tűnik a belső, hamar rá lehet jönni, tulajdonképpen az egész ház egy nagy műalkotás!

2. Museum of London

London történetének múzeuma. Az őskortól napjainkig vezeti az embert az angol fővárosban, nagyon szórakoztató módon. Van például az épületben egy egész viktoriánus negyed, boltokkal, sikátorokkal. Akadnak fizetős időszaki kiállításai, azok is érdekesek lehetnek. Maga az épület kicsit furán megközelíthető, egy csigaszerű kör-belsőudvarba kell föl menni először, ahová elsőre nem feltétlenül egyértelmű, hogy hol van a feljáró az utca túloldalán. 

A múzeum épülete egyébként része a Barbican  Complex nevű 1960-as és 80-as években épült negyednek, amit a 2. világháború alatt lebombázott területre lett álmodva. Tipikus britt brutalista-minimalista épületegyüttes, ha valakit érdekli az ilyesmi, nagyon érdekes. Műemlékvédelem alatt áll. Van egy kertje, ami állítólag amolyan "titkos kert", kevéssé ismert és hangulatos.

3. British Library

Ez ugye egy működő könyvtár, talán a legnagyobb a földön, de az ingyenes kiállítása miatt felkerült a listára. Szavakban nem tudom kifejezni, mennyire lenyűgözött, amikor 3 hiábavaló próbálkozás után végre sikerült úgy időzíteni, hogy megnézhettem a kiállítást. Elég tágas teremben minden lépésnél valami kincsbe botlik az ember. Van itt Gutenberg Biblia, Magna Carta, különböző jegyzetek és kéziratok (Austen, Leonardo, Carroll, Handel), 2000 éves bibliaszöveg, perzsa és ír kódex, és még sok izgi dolog. A világ kultúrája egyetlen teremben.

4. British Museum

Minden múzeumok nagy öregje, amihez legalább egy nap kell hogy jól megnézzük, évezredeket és civilizációkat átívelő gyönyörűség. Ninivei agyagtáblakönyvtártól kezdve japán szamurájpáncélon át perzsa díszítésekig minden van itt. Hatalmas épület, gyönyörű könyvesbolttal és rengeteg látogatóval. Ha hallottál már olyasmikről, hogy a Rosetta kő, a Sutton Hoo mellett történt hajós temetés, hát mind itt vannak az ezekhez köthető tárgyak. Kihagyhatatlan!A honlapját is érdemes nézni, csináltak már több podcastot, online galériát a gyűjteményükről/ből.

5. Tate Britain

Az angol festészetet bemutató intézmény, a 16. századtól mostanáig. Dugig van olyan festők műveivel, mint Turner, Bacon, Spancer, Blake, Hockney, Millais, Hogarth, Waterhouse és Sargent. Ha kevés ismerős nevet olvastál itt, nyájas olvasó, ne keseredj el, nézz körül a múzeumban és garantálom, hogy látsz majd ismerős képeket, amiket utoljára az irodalomkönyved lapjain, vagy illusztrációként láttál. Itt is, mint több angol múzeumban, lelkes önkéntesek tartanak ingyenes tárlatvezetést elég gyakran, érdemes egy ilyet kinézni. 

A Tate Britain testvére a Tate Modern, megvallom őszintén nem igazán kedvelem zet az utóbbit, bár az épületből a kilátás gyönyörű.

6. National Gallery

Prominens helyen áll ez az épület, a Trafalgar square közepén, és sokan is látogatják. Európa különböző festőitől láthatóak itt képek, a 13. századtól a 20. század elejéig. Csak hogy néhány nevet említsek: van Eyck, Lippi, Botticelli, Dürer, Bellini, Leonardo, Cranach, Michelangelo, Raphael, Holbein, Bruegel, Veronese, Caravaggio, Rubens, Poussin, Van Dyck, Velázquez, Rembrandt, Vermeer, Canaletto, Goya, Turner, Constable, Ingres, Degas, Cézanne, Monet, Van Gogh. Hát igen.

A National Gallery mögött, kissé eldugva található a National Portrait Gallery (https://www.npg.org.uk/), ami portrékkal foglalkozik és szintén roppant érdekes.

7. National Maritime Museum, Greenwich

Hatalmas tengerészeti múzeum London egyik legizgibb részében, egy köpésre a Temzétől, a meridián vonaltól és a gyalogalagúttól. Aki mindigis hajóadmirális akart lenni, semmiképpen ne hagyja ki. Nagyon interaktív és szórakoztató, és még a helyszíne önmagában is megér egy látogatást, a 17. századi királynő háza lévén ugyanis.

Utolsónak egy kis érdekesség, amit egész véletlenül fedeztem fel:

The Library and Museum of Freemasonry

A mai napig sok élet van ebben az épületben, ahol a szabadkőművesség történetéről láthat az ember egy nagyon érdekes kiállítást, és a könyvtárba is bekukkanthat. Nagyon egyedi hely. Bár való igaz, hogy roppant lelkesen kérnek mindenkit hogy írjon bele a látogatókönyvükbe, névvel-címmel együtt...