Ír népzene

Az ír népzene fogalma nagyon összetett. Beleférnek a hárfások által játszott dallamok, kocsmadalok, hazafias balladák, esetenként a régi stílusban ma születő zenék és szövegeik. A zene fontos részét képezte a kelta törzsek életének, harcokban félelmetes hangzású sípokkal, dobokkal riogatták az ellenséget, énekmondóik egy a görög lírához hasonló pengetős hangszert használtak. A közékorban is megbecsülték a hárfásokat, ők a mesteremberek közé tartoztak, míg a dudások, síposok, fidulások pusztán egyszerű szabadoknak számítottak. VII. Henrik idején az angolok tudatosan üldözni kezdték a törzsi hagyományokhoz kötődő zenéket, 1533-ban rendelet született a hárfák, orgonák és dudák betiltásáról. Az első pontosan ismert ír dallamok az Erzsébet királynő elleni háburúk idejéből valók, többnyire a felkelők indulói és a csatában elhunytak siratóénekei. A barokk zene divatba jöttével népszerűvé vált a fuvola és a furulya; kifejlődött az ír duda, az uillean pipe.

A XVIII. században éledő ír nacionalizmus hatására elkezdték gyűjteni a dallamokat. A mozgalom vezéralakja Edward Bunting volt, ki az 1792-es belfasti hárfafesztivál összes dallamának lejegyzésével kezdte meg a munkát. Egy századdal később, a nagy éhínség kiváltotta óriási mértékű kivándorlás következményeként a különféle kolóniákon különféle hatásoknak kitéve őrzik a hagyományos muzsikát, formálva ezzel önálló amerikai, kanadai vagy angliai ír népzenei dialektust.

Az ír hagyományos zene, azaz a tágabban értelmezett népzene ma is élő műfaj, ugyanúgy bővül új dallamokkal, mint száz éve. Ezek talán legismertebb közvetítője a Dubliners, de olyan könnyűzenei együttesek és előadók is merítettek belőlük, mint a The Corrs, a Cranberries, Sinead O'Connor és Enya.

Az legfontosabb hangszerek a duda, a hárfa, a furulya, a fuvola, a hegedű, a harmonika és a bodhrán. A bodhran, egy fakeretre feszített kecskebőrből álló dob. A hátoldalára erősített két egymást keresztező farúdnál fogva, egy másik farúddal ütve játszanak rajta.

MAGYARORSZÁG:

Az Írország és hazánk közötti kapcsolatok széleskörű építését célozva alakult meg a Magyar-Ír Baráti Szövetség, mely az Ír Mulatságról Pán-Kelta Fesztiválra átkeresztelt többnapos ünnnepséget rendezi. A sokszínű felolvasóestek, előadások mellett helyet kap az ír zene is, hazai illetve ír, angol vendégelőadók tolmácsolásában.
Számos ír zenét vagy annak feldolgozásait játszó magyar csoport létezik. Egy, az ír tradicionális zenével foglalkozó portálon az együttesek legtöbbje meg van említve, olvashatunk tagjaikról, elérhetjük honlapjukat és letölthetünk néhány számot lemezeikről.

A teljességet elérni lehetetlen is lenne, a néhány ismertebb csapat azonban megemlíthető:

A Bran együttes 1993-ban alakult. Az általuk játszott dallamokat saját írországi gyűjtéseik anyagából válogatják össze, bemutatnak vidám kocsmadalokat, balladisztikus hangulatú ír- és angol nyelvű énekeket, a régi hárfás hagyomány dallamait és a virtuóz, friss tempójú népi tánczenéket is; ezeken kívül breton dallamokat. A koncertjeiket gyakran kísérik diaképes előadások kultúráról, mítoszokról, mesékről, illetve tánctanítás.
Több lemezük is megjelent, honlapjukról egy-egy számot ezekről le lehet tölteni.

A Greenfields együttes egy 1991-ben alakust csoport, Mező Győző vezeti. A klasszikus hangszereken túl gitárt és basszusgitárt is megszólaltatnak. Hazai és nemzetközi fesztiválok gyakori résztvevői, táncházakat is tartanak. Honlapjukon több ír tánc angol nyelvű leírása is megtalálható.

A M.É.Z. 1988-ban alakult, a tradicionális ír és skót zene megismertetése céljából. Az évek során több tagváltás is történt, ami stílusváltást is hozott magával, a tradicionális muzsikától egyre inkább eltávolodva kialakult a saját stílusuk. Különleges vállalkozásuk volt (Hobóval karöltve) az ír dalok magyarra fordított verzióinak elkészítése.