máj 10, vasárnap

Reggel mise az anglikánoknál.
Egy villamoson utaztam Peter J-vel, és egy jó darabig nem is jelent meg más az énekkarból. Eleinte fel-alá szaladgáltunk és kerestük a kottákat, amik Rupert irodájában voltak találhatók. Később mgjött Arthur, Sarah meg a kis Benji, Rachel, és végre tudtunk érdemlegesen próbálni. 4 szólamú, középkori versre írt modern művet énekeltünk, ami egészen véletlenül pont Máriáról szólt... elvégre a finn anyák napja van, vagy mi...
Fura, hogy ezen a napon ülik, jó alaposan megzavart egy ideig, mert nálunk ugye múlt héten volt.
Joanne adott az alkalomból mindenkinek gyönyörű rózsát!!

Tuomas kicsit rendezetlen volt, ő szerkeszti a heti szertartásrendet a kis lapon, össze s zagyválta. Mindez biztosan azért, mondta Rupert, miután megejtett egy T. S. Eliot utalást talán csak az én kedvemért ( :) ), mert a héten behívták a katonaságba. Később elmagyarázta, hogy Finnországba minden férfinak le kell húznia 6-12 hónapot a katonaságnál, és 3 évenként egy rövid időre visszamenni, hogy felfrissítsék az emlékezetét. Ezúttal csak kb 1 hétre. Lehet fegyvertelen szolgálatot is választani, az 13 hó azthiszem. Aki ezt sem hajlandó megtenni, 18 hónapot ül. Nincs apelláta.
Tuomas a légierőnél szolgált, a kommunikációs részleg vezetőjeként.
Fent egy férfi, nem tudom a nevét, meg Marlene (sokat utazik...) Benjivel.
A kenyaiakkal ültem kávézáskor. Geoffrey rokonai lehetnek... Volt ott egy másik Agnes nevű lány. Nagyon sokáig hüledeztek azon, hogy milyen olcsón lehet szemüveget csináltatni Magyarországon, pedig csak 3-4 éves árat tudtam nekik mondani, finnföldön bele kerül vagy 500 euróba! Mondjuk mindnek van valami különleges tulajdonsága, Rachelé szupervastag lene ha nem vékonyíttatná, a fickó lencséit meg Németországból importálták...
Ezen a napon Denis és Brian ki lettek nevezve churchwardennek, amolyan egyházközségi képviselőfélének, és még a mise végén haptak egy körmeneti zászló rúdjához hasonlító botot. Ami 2 részből állt, és szétesett Tuomas kezében. Állítólag ezt minden évben eljátssza. Mármint a bolt, nem Tuomas...
Ugyancsak ma volt Denis szülinapja :) Mise után Rachellel elmentünk körülnézni a bolhapiacra, ahol mindenféle emberek mindenféle portékákat árultak. Volt ott ruha látcső, műanyag Moomin, de még digitális fényképezőgép és szovjet diasorozat Szentpétervárról is.
Piac után javasoltam, menjünk el a Hertoniemi környékén lévő japánkertbe, ahol most tartanak cseresznyevirágzás-ünnepet. A metro után nem nagyon tudtuk, merre kell menni, de beirányoztuk magunkat sikeresen, és leszólítottunk egy sétáló bácsit, aki volt olyan kedves és elkísért minket egészen addig. :)
Ugyan a cseresznyfák még nem virágoztak nagyon, az idő jó volt, és a sárga sátrakban japános cuccokat áruló árusok mellet volt ott egypár piknikelő finn is. Egy sátorban teaceremóniát tanítottak, egy másikban épp elfogyott a sushi. Egy icipici animecon hangulata jellemezte az egészet, néhány ember be is öltözött, láttam egy Narutót, meg egy pokemonsárgaizét, és 3 lány tradicionálisnak tűnő kimonóban táncolt jpopra. Meglepő! Nagyon hosszú tánc volt, kész csoda, hogy emlékeztek az egészre! Lehet mondjuk, hogy egész évben erre készültek...
Ezek a fák. Még picik :)

Rachel éhes volt, úgyhogy visszagyalogoltunk a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, felszálltam a buszomra, és akkor felhívott He Ran, hogy ott vannak, ott vagyok-e. Mondtam, hogy épp elmentem :( , és ahogy letettem láttam, hogy a busz ám pont ott megy el a hely mellett!!! Lepattantam hát és elkezdtem megkeresni őket, mondták, hogy a víztoronynál vannak, de nem láttam őket, a telefonjuk meg lemerült... szóval végül nem sikerült találkozni :( De jót sétáltam!