2009. április 20., hétfő

ápr 19, vasárnap

Reggel a szokásos mise az anglikánoknál. Daniel orgonált, akinek nemrég született kisbabája, és 3 hangszer között kellett ingáznia állandó jelleggel, a karzati orgona, a kis orgona és a zongora, értem ez alatt. Szegény teljesen össze volt kavarodva, a Gloriát improvizálta, mert elveszett a kotta, de a Sanctus-ra odaadtam neki Edwardét ,ami nálam volt lemásolni. Egyáltalába véve egy kicsit kaotikusra sikerült a dolog, Rupert még mindig szabadságon lévén egy helyettes pap jött, egy nagyon merész kisfiúval együtt, aki Rachellel mise után porrá zúzott 2 csokitojást.
Elbeszélgettem Martinnal is :), és ott töltöttem még azt az időt amit nem a sziklatemplomban kellett. Mert hivatalosak voltunk 12.30-ra, hogy énekeljünk a luteránus misén 14-kor. Arthur elvitt a furgonján, de jól elköröztünk mire oda is találtunk, és még parkolóhely is volt... Közben megtudtam, hogy jótékonysági gyűjtésekben illetékes.

Vicces volt, ahogy próbáltunk, több turistacsoport is jöt és naaagyon sokszor lefényképeztek minket! A misében egy vendégprédikátor vagy 40-45 percig beszélt néhány csöppet sem érdekes dologról. Majd' eleludtam, és ezzel ám nem voltam egyedül...
Jó sokan voltak mindenesetre, köztük Tuomas, az anglikán diakónus, aki mellettem ült, és Edward bátyja, aki 1 napra jött.

Mise után jó hangulatban elbúcsúztag Agnes kórusának tagjai egymástól mert biza Karácsonyig nem látják egymást... :(
Én haza mentem. Még este volt egy buli, amit meg kellett látogatnom...

Farewell Pearty , a Domusban, ami híres-hirhedt, és még sosem jártam ott. No minegy, valahogy odataláltam, és be is jutottam nagynhezen (csak belülről lehetett nyitni az ajtót...)

A bulit taiwani, japán és kínai erasmuszosok szervezték (Mai, Ling Chiao, Grace, stb.), mert a következő hónapban már valaki hazamegy, és mindenki össze-vissza járkál majd az országban. Mint egy nagy végső búcsú...!!
Csináltak kaját, japán szusit (Mai nagyon finoman főz!), német zöld zselét, szárított poliprágcsát meg ilyenek. Ment a zene, dumálgattunk, jól éreztük magunkat :)
Lehetett nekik kedves üzenetet írni plakátra...megtetem :)

Egy német sráccal egy órán át kérdéssel beszélgetőset játszottunk... De ő messze nem volt olyan jó, mint Rosenkrantz és Gildenstern... neeeem...

És egy kínai lány, akinek a neve számomra kiejthetetlen 2 torokhangból áll, tradicionális hangszeren tradicionális búcsúdalt játszott. Video csatolva :):)
És meg tudtam szólaltatni a kínai fuvoláját :):):)
Ákos is ott volt...
Mia, Matej, Ling Chiao.



Nincsenek megjegyzések: