És februárra vált a hónapok sora, azaz helmikuu, ahogy a finnek mondják, a gyöngyhónap.
Reggel jó korán keltem, hogy bemehessek a városba beszélgetni Petivel és sétálni. Olyan jól sikerült, hogy háromnegyed órával hamarabb a buszmegállóban voltam... Jót sétáltunk, még a nagy és szép ortodox templomba is be tudtunk menni, mert mise előtt kinyitják. Rendkívül impresszív épület! A kikötőben is jártunk, mászkáltunk, aztán elvittem a vasárnapi misére Martinnal és Katkával, ami ezen a héten .... anglikán volt. :)
Meglepően hasonlított a katolikus struktúrára, az egyik kiugró különbözőség pl az volt, hogy a kézfogás és "béke veled" jóval előbb van. Egy másik, hogy soha nem térdelnek le. Valamint a nem csak a testből, hanem a vérből is részesülnek a hívek (ha értitek mit akarok mondani...). A pap nagyon furi ember, a hívek többségéhez hasonlóan angol nyelvterületről kerülhetett ide. Szarkasztikus humora van. Olyanokat prédikált például, hogy "...aztán Szent István vértanú ünnepe sokkolt minket, már aki elment templomba ezen a napon, ha jól emlékszem, ketten voltunk...". És mindenki olyan szép angol nyelvet beszél!! NO mindegy, itt is volt ám mise utáni teázás-kávézás-sütizés, ahol nagyon kedvesen körbekérdeztek minket, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk... és meghívtak a kórusba énekelni :) Talán még ez volt a legközvetlenebb társaság.
Ezek után elmentünk a heti kis sétánkra(a franciákkal, Orsival és egy Marketa nevű cseh lánnyal bővülve) a város nyugati oldalán a Lapinlahti öböl mentén egészen egy szigetig, amin egy skanzen van. A temető mellől indultunk, igazán megnyerő végdő nyughely, szívesen aludnám itt örök álmom, fenyőfák és több száz szürkés-barnás antik sírkő társaságában. Alacsony kőfal veszi körül, nagyon rusztikus...
Az öböl vize mivelhogy be volt fagyva, ismét élvezhettük a jégen járás örömét :)Peti és Katka útközben más dolgukra mentek, de mi bejártuk a skanzenszigetet, ami bár a múzeum maga nem volt nyitva, azért bejárható volt. Egyszerűen gyönyörűek a házak, fából éültek, vagy színesek vagy nem. A kávézó sárga. Itt kávéztunk-teáztunk és történeteket meséltünk egymásnak ismerőseinkről, akik az rasmuszos félévükben egy barlangban laktak (Spanyolország, megtörtént eset, igazi vadon termő tengerparti barlang...),
vagy mások házába betörve és a zárat kicserélve legálisan ott tartózkodtak a házban, mely tevékenységnek van egy neve is angolul, de nem jut most az eszembe... elképesztő, miket meg nem tud az ember!! Nagyszerű finn sütiket is lehetett kapni, elég borsos áron, de a kávé teljesen elfogadható pénzmennyiségbe fájt.
Aztán hazamentünk, és megtudtuk, hogy sem a Prizma, sem az S-Market nem tart nyitva kilencig... sajnos a saját bőrünkön... De az Alepa igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése