28 May, Friday

Now Bellinzona's got to see me after all :):)

It all began with terrible rain. And the conviction that I have to make it up to Bellinzona today. So I went to that fine city, the center of Ticino, where you must at least pass through every time you come to Lugano from the North. Famous for its 3 castles, UNESCO World Heritage sights or what. Well, then I went to search for some nice old churches a little bit out of town by a map I got from the Turist office. Circled around a bit, one of them was an interesting graveyard church,

And the rain began to fall even more strongly, so I took a train to Locrno, beside the Lago Maggiore, hoping to get a bit of sunshine. Nice place, very secretive with it's sights, not very good icecream, and a monastery on the hill, Mary...something... de Sacco. I climed up,
They were renovating the whole place, women painted frescoes all over, I could not even enter the church! But I saw the statue of Mary, and the view was really spectacular!!
Then I saw the castle, got lost a bit cursing the Eyewittness guides in several languages, and took a bus into the general direction of Ascona...
Tourist place, the lady from the Lucern train yesterday mentioned to have a summer home here. Many people have one. This little town got it all. Lake, sun, trees, nice library... Gorgeous! And a German second hand bookshop with spectacular armchairs!!
Well, after a while I decided to go back to Bellinzona (was on the way anyway), to have a bit of sun there too. The bus and the one-way street pretty much fooled me than, but I managed to arrive and climb a castle.
It's really hard to get all 3 of them to one picture, but here I managed. Forefront: the castle I'm at. Background: No 2 and 3.
Well, and the fun on that ay, it was day 3 of the annual Bellinzona Beatles Days!!! Free concert in the middle of the Sun Square. Beer, people, black T-shirts!!! Yeah!!!!!!!!!!

27 March, Thursday

Well, When I woke up I thought I`ll go to Bellinzona, but for some reason I ended up in Luzern with a trainpass thing... That 3 hours by train. On the way I had a pleasant conversation with a woman, who just had her yearly vacasion in Ascona, and have been in Budapest. Nice lady !
One of Luzerns most famous construction is this wooden bridge. Built in the 14th c, burnt down and reconstructed. Inside there are pictures about Swiss historical events, stories.
There is another, a bit less famous wooden bridge, its filled with Dance with the Death pictures...
Two big churches, the Jesuitkirche, 1st Baroque church is town,
and the Franciscan`s church. Here the organist practiced for next weekss mass, and sometimes got lost in his or her mind, improvising whatever came. And he or she played really well! A little Dvorzak, a little gragorian, whatever :):):):)
The monastery (used to be at least...)
And of course the famous Lion statue. It is the commemoration of Swiss soldiers defending a king and dying a heroic death!!
On the train I tryed really hard to make pictures, the mountains were absolutely brilliant!!!

Dear fellows, this is the cloudwatch Switzerland.


The clouds are pretty, white, and thin. Some mountains are visible, but mostly they are not...
Well, flying bove them was a pleasure. I sat at the windowseat, nobody in the middle, and a nice middle-aged woman near the corridor (she was afraid of flying... and went to Italy to visit a daughter who lives there. And she is from Zala, with a distinctive Szeged pronounciation)

Bergamo! Whatever you hear about it , Bergamo is even more beautiful! The town itself is 15 minutes far from the sirport. There is a Citta alta, Upper town, surrounded by walls and definitely middle ages, and one Lower town.


I climbed too the Citta alta first, at there begin a series of dreams coming true...When I could not decide where to go, a nice policeman recomended me a route of stairs without me even asking. Piu bella! :) When I wanted a picture to be taken, two nice Italian guys came and took one with me! When I wished for a toilet, I happened to stumble upon an empty university cafe... And once I accidentaly entered a theatre.. :)
Italian little towns are so beautiful! They are full of rooftops :) And buildinsg which look 16th c from the outside and 21th c from the inside...
Than I bumped intos some demonstration on the streets, and joined, beacuse marching on the street legally is fun :) They used drums and were mostly high school students.Well, than I travelled by train. Nobody even asked for my passport or ticket...
And arrived to Lugano, which was a bit misty, but nice, and had dinner and walked around...

Long time no see...

Greetings to my faithful readers, as well as to the new ones.

As you probably know, I've written here about those wonderful experiences that Finland gave me, posted my delights and fears, pictures and links. Now it's Switzerland's duty to provide me things to be observed, enjoyed and recorded. Rumour has it, that some of you might be interested in this next journey of mine too, although, bear in mind, it won't be even remotely similar to the Finnish one. It's just a nice little detour, towards a different culture and part of my family. :):)

In case I haven't scared you away yet, let me tell you some technical details. I'll blog in English now, as you may have already recognised, my dear reader. It's for practical reason. (=lack of code/keys in Hungarian) Please excuse my less than adequate spelling and other occasional grammatical mistakes... Sorry in advance...

Well, now we can let the story begin...

szolgálati közlemény

Üdv!
Most már csak alig néhány napot töltök itt Helsinkiben, és rendkívül lefoglal mindaz a sok teendő, ami 5 hónapnyi életem lebontásával jár. Épp ezért kérlek értsétek meg, ha nem írok egy sort sem az utolsó napjaimról, egyszerűen nincs időm!! lehet, hogy otthonról kell befejeznem, de meg fogom tenni...
Drukkoljatok, hogy minden rendben legyen!!!
(épp esik az eső...)

Adj'isten!

máj 21, csütörtök

Az ünnep, ami mindig csütörtökön van :)

No, megvan?
A ma bizony!!

Urunk Mennybemenetele. Volt a szenátor téren nagy protestáns mise, de tanulnom kellett, nem mentem...

Délután Peter Joy lakásán gyűlt össze a kórus, elvileg, egy plusz gyakorlásra. Gyakorlatilag én meg Rachel voltunk, Arthur még Szardínián vagy hol van, Violetta hajója léket kapott, Peter Knight késett, Sarah meg babázott- valószínűleg. Mi azért jól szórakoztunk :) . Peter és Ritva, a felesége megmutogatta a kertet, igazán gyönyörű!

Onnan aztán rohanta ma vonathoz (ezért kellett előre hozni a PJ-féle talákozó időpontját...) és mentem Riihimäki-be koncertre az EOLlal. Az utsó koncert, úgy bizony!!
Klasz kis fatemplomban volt, és hazafelé a vonaton, mikor beszélgettem Teemuval (ki gondolta volna, hogy ilyen közvetlen is tud lenni?) elmesélte hogy cserébe a templombérletért a koncertfelvételükhöz ez a koncert a fizetség. Nekik aztán totál megérte!
A közönség nagyon jó, mi meg összekeverve állunk fel a színpada, ami rém fura és engem totál összezavar. De azért énekelünk, és vannak nagyonérdekes-vicces dolgok, amiket igazán érdemes meghallani :):)
Még egy csomó mindent megtudok Teemuról, hogy igazából matematikus, de utána úgy érezte, neki zenei pályára kell lépnie... és hogy van egy kisfia és nemsokára születik mégegy kölök, hogy a felesége könyvtáros a nemzetiben, hogy tud mosolyogni :)

máj 17, vasárnap

Szóval mentem misére, amire sajna a kórusból csak ketten mentünk el, én meg Rachel, de sebaj, utána sokat beszélgettem a kenyaiakkal a modern világról, vagy inkább csak hallgattam ahogy dumálnak, nagyon klasz volt. A legvégére csak én meg Brian maradtunk, aki csomagolt valamit...

Aztán találkoztam He Ran-nal a bolhapiacon a Kumpulában, bár nagyon nehezen ment, sehogysem tudtunk telefonon kommunikálni. Mondom, itt vagyok az utcában, látom a temérdek cuccot, mondja itt áll a 61-es ház előtt, keressem. Keresem, nincs a sehol, felhívom, neem, az 51-es! De végül a házak színéről be tudtunk mindent lőni, és megtaláltuk egymást.He Ran vérbeli kínai alkusz, mindent felpróbál, nézeget, árazgat, és élvezi! Volt néhány főnyereménye, mint a barna télikabát 2 e-ért, amit mintha ráöntöttek volna! Én csak egy szürke sapit vettem, ami szörnyen fura és nagyon tetszik :)

Ott volt még Alban, Daf és Darius is, a szobatársak, és az utca végén, ahol jótékonysági kenyai levest főztek, találkoztunk 2 finnel. Akkor már a piac a vége felé járt, és persze He Ran mosolygós ösztönzésére ánk tukmáltak egy halom maradékot, levest meg egy doboz csokit, olyan puklisat, krémmel töltve, csokissal és epressel. Hmmmm!! Aztán ültünk, beszélgettünk, Darius a vadiúj gépével Kattingatott, sokat, és jött arra egy utcazenész társulat, 2 duda meg egy dob, s mire odaértek hozzánk, már táncolunk is! Eleinte összevissza, aztán görögöt. Pedig a zenéjük inkább olyan skót-féle tán... Rém muris volt, szerintem ők is élvezték :) Aztán menetelő személyüket kibéleltük csokival... :)

Kivonultunk eztán a parkba, és piknikeltünk, He Ran kínai édességével, meg ami nálam volt, nem sok, de muris :) Daffal egymás hátának dőltünk, He Ran új használt ruháin ücsörögve, mert így kényelmesebb volt, és egymár útlevelét nézegettük, már akinél ott volt, főleg a walesiét, akit , mint mondta, mindig meghatott a királynő szívhez szóló levele az elején. :)

Később Daf zsonglőrködött naranccsal, nagyon ügyes. Ő az, aki nem szereti a cipő érzését a lábán. És vega. Láttunk sok sárkányeregetőt is, arra a rétre gyűlt aznap a környék apraja-naggya!

Voltak ott kis megművelt földdarabkák, tényleg kicsikék, ahol a panelekben lakó embertömeg is részesülhetett az örömben, hogy "zöld ujjait" gyakorlatoztassa.

És játszogattunk He Ran kínai porcelánhangszerén, ami még az én számban is nagyon kínaian hangzott. És mulattunk! Nem mentünk múzeumba, pedig terv volt, mert ingyen múzumnap volt mindenütt aznap. András ment, még találkoztam vele a kumpulai bolhapiac előtt.

Hazafelé He Ran mesélt az egyetemi botanikuskertbeli projektjéről, nem tudom milyen órákat vesz fel az a lány, nagyon fura... Szóval egy asztalt teljes terítékkel a víz alá, összeragasztózve persze, egy tó közepébe. Fura...

Aztán rohantak a villamosuk után!

máj 16, szombat, Tampere

Kirándultam egyet.

Az eredeti elképzelés korábbra gondolta, de végül 8 körül mentem egy személyvonattal (ami ugye azért jó, mert olcsóbb...) És mentem, cool ruhában, lobogó kabáttal, hanyagul vállra vetett hátizsákkal.

Tamperében van két gyárkerüeti környék, amit érdemes megnézni, mert gyönyörű téglaépületek, meg mert tele vannak múzeumokkal és vendéglátóipari helységekkel. Főleg a Finlayson.

Ott található a nap egyik fénypontja, a Kém Múzeum! Ami, nevéhez híven, a nemzetközi kémkedés történetét mutatja be. Egyetlen nagy teremről van szó, amit középen megtör egy alagút, elsötétített, mire ki van írva, hogy mindenki csak saját felelősségére használhatja, és hogy ha hirtelen fényvillózásra érzékenyek vagyunk, vagy epilepsziások, ne tegyük be a lábunk, mert rohamunk lehet. No köszönöm, mondom, egészen a végéig be sem mertem menni! Amúgy remgeteg a barna tárgy. Világháborús bőrtokos cuccok sorozata, meg a nehéz, fekete fém. Angolul nincs semmi kiírva a tárgyakra, sem máshová nagyon, de adnak egy nejlonköteget, amiben papírlapokon minden fontos szerepel. És számok alapján, ha nagyon odafigyelsz, be lehet azonosítani a tárgyakat. De ehhez is kell ám azért némi kémtehetség...

A kedvencem a füzet végén található történetsorozat. Merthogy minden kémről, aki a kiállításon szerepel, van egy jó A4-es oldalnyi anyag. Tömör izgalom, és valóság az életükről! Ami a könyvben is szerepel ugye, amire nem volt pénzem, de majd egyszer meg fogom venni :):)

Szóval a kém múzeum, ahol ki lehet próbálni a láthatatlan tintát, ami csak UV fény alatt olvashító, meg eltorzíthattad a hangodat, ha akartad és ilyesmi, ott sok időt töltöttem. Ki kellett ugye találni, hogy működik, és azt is, hogyan szórakoztak vele az előttem járt látogatók, és hogyan állították el úgy, hogy nem tudtam, miért nem szólal már meg... Fényképezni persze nem lehetett az egész látesítményben. A múzeum közepén volt egy fedett, lezárt terület, ami állítólag egy alagút volt, ahol megfigyelni, kikémlelni lehet a többi látogatót. Ebbe nagyon sokáig nem mertem bemenni, mert rá volt írva, hogy csak saját felelősségre menjünk be, és azok ne nayon, akikből fényhatásokkal epilepsziás rohamot lehet kiváltani. Na mondom ez meg mi?? Nem mintha tapasztaltam volna az epilepsziás roham-dolgot, de azért elővigyáztossá tett a kiírás.... Végül aztán megkérdeztem a múzeumos nőt, mi et, mintha nem tudnám, és betessékelt, aztán kiderült, hogy nem is olyan vészes, csak maximum a gyerekek megijednek a töksötéttől. Amitől én nemigen, mert amíg lehet tapintani, addig én nem aggódom. És egy kis csipisz villogó lámpa volt a nagy ilyesztegetős világítás. Meg egy belülről átlátszó tükör a megfigyelés. Nagy cucc... De azért az egész múzeum nagyon tetszett :):)

Vicces volt nézni Amerika klasszikusait műanyagból a bejáratnál a mennyezet közelében, Marilyn Monroe a szoknyalibbentős pózban, a holdjáró Armstrong, és Elvis a gitárjával... olyan klasszikusnak tűnt, mégis...

Mikor sikerült kiverekedni magam az épület labirintusnak is beillő rendszeréből, Egyenesen valami majális közepébe csöppentem. Már nem mintha májusi ünnepség lett volna, valami tipikus finn vásár-rendezvény egy nemes ügy körül, zöldek, női egyenjogúság harcosai, gyerekbántalmazás ellenzői vagy zen közösségek, vagy akármi, mind lehetett asztala, árulhatott ennivalót vagy reklámozhatta magát. Megkérdeztem a nőtől, aki legközelebb állt, ez egy évente megrendezett dolog, most ép sikerült nekem is látnom... nem tűnt különösebben érdekesnek, tovább is vitt utam.

Jártam egyet a tóparton, ahol egy dombon nagy, kastályszerű épület előtt piknikeltek az emberek, és rá lehetett látni a vidámparkra. Itt történt az üveggolyós eset. Egy lámpaoszlopon felirat: eltűnt üveggolyók, aki megtalálja, kérjük, biztosítson számukra jó otthont. No, ez érdekes, le is fényképeztem. Aztán Egyszercsak megláttam az üveggolyókat, a földön, pontosan olyan kis helyes kupacban, mint ahogy a fényképen a hirdetmény lapján. 

Alapjába véve nagyon élveztem, hogy kitaláljam, mit mi után látogassak meg, mit mikor zárnak be meg ilyenek :)

máj 14-15, csütörtök-péntek

Részben tanulnom kellett, amit részben meg is tettem, részben lófráltam Andrással a város legolcsóbb szuvenírüzletében, és még utoljára elmentem a Prizmába vásárolni :(:(

És megnéztem a vidámparkot is, ahol egészen csodálatos és gyönyörűséges masinériák vannak! És a fényképezőm pont ezt a pillanatot választotta, hogy lemerüljön!!!
SZóval a hatalmas szerkezetek... direkt azért találták ki őket mindenféle furmányos agú emberkék, hogy legyen, ami kirázza a vállalkozókedvű gyerekek szürkeállományát a fülükön. És mindezt a legváltozatosabb pozíciókba kényszerítve a testet!! Óriási!
Veszel egy karszalagot és azt pittyogtatják amúgy, így működik...
De a legjobb egy pici sziklakerthez hasonló park volt, ahol a víz ritmusosan esett... mármint olyan méteres vízköpetek félkörívesen szálltak a levegőben ütemre pontosan, nagyon impresszív!!