Szerdán a kóruspróbára eljött egy francia lány, Marian. A felvételi procedúrára ki lettünk küldve, de olyan hangok szűrődtek ki... az ember azt gondolná, operaénekes a csaj!! Amúgy eszméletlenül kicsi és vékony... Bevették, de nem hiszem, hogy marad, annyira nem tetszett neki a dolog. Utána eldumáltunk vele és Katkával, és elmentünk az Amarillóba, mert a Vuolukiventiés olaszok azt mondták, buli lesz, mert olyankor olcsó a sör. Hát, még nem jöttek meg, zóval hármasban dumáltunk. Marian valami erdős dolgot tanul, néhány napja jött, és lehet, hogy csatlakozik a templomkereső társaságunkhoz.
Később egy csomó ismerős arc jött még, mint Elza és a lappföldi brancsa, de mi indultunk haza.
Csütörtökön egy másik kórustag házában tartottuk a nem-kórus-ének próbát. Egy duci lány az illető, akinek nem vagyok képes megjegyezni a nevét... Elképesztően finn lakása van ám! A falon mindenütt Muumin képek (az egy képregény, amiből japánok animációs sorozatot csináltak, nálunk is nagyon népszerű volt. Az a fura fehér llatka és családja és barátai...), Marimeko fotelek, pöttyös egyenszékek, hatalmas zöld függöny divatos, kacskaringós mintával, hajópadló, design mindenütt és fa és üveg. És persze a szoba közepén zongora. Meg varrógép. És mindenfelé kötögetéshez használt gombolyagogk. Nagyon szeretnek horgolni-kötni, az egyik órámon egy csaj végig lábszárvédőd horgolt, egész óra alatt! Majdnem készen lett a végére, és senki rá sem bagózott!
Az éneklés nyökögve megyeget. Új lány a szopránban, nagyon vidám és beszédes, van néhány magyar barátja és el tudja mondani, hogy 'köszönöm' és siveszen (ez szívesen akar lenni, de mindig elrontja...). Kiderült, hogy ezeket a dalokat, amiket minden egyetemi kórusnak tudnia kell, valami rang eléréséért gyakorolják. Egy bizotság előtt kell elénekelniük, és kapnak valami jelvényt, ha jól csinálják, és elismertebb tagjai lesznek az énekkarnak. Hogy pontosan milyen előnyökkel jár ez, arról fogalmam sincsen...
Hazafelé a villamoson eldumáltam a szopránnal és egy sráccal a tenorból, akik mindketen Espooban laknak.
Ó, amúgy felfedeztem egy könyvesboltot :):) (meglepetééés). Tele van angol használt könnyvel, főleg 70-90-es évekbeliek, egy csomó régi Penguin. És egy barátságos eladó fickó, Ian. Nagyon szépen beszél angolul (mint a finnek többsége...), és francia rádiókat hallgat álandó jelleggel. ELdumáltunk Sherlock Holmes-ról, az óangol nyelvről és a francia jövevényszavakról, és feltett egy levelezőlistára, amin a boltban megrendezésre kerülő rendezvényekről értesítik a földi halandót. A bolt neve... Arkádia!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése