Az indiános óra után Kaisa, egy 30 feletti nő, aki jár az órára, elkísért az angolos könyvtárba megmutatni, hol vannak a másolni valók, Mark, a tanár kérésére. Finnekre nem jellemző módon rendkívül bőbeszédű volt, elmesélte a fél élettörténetét. Ő finn, de Costa Ricán él és tanít angolt vagy egy évtizede. Van két gimis lánya, és a kisebbik a fejébe vette, hogy 10. osztályát Finnországban szeretné kijárni. Végül is Kaisa elengedte totál egyedül, de megígérte neki, hogy ha tetszik neki, akkor a maradék 2 évet is itt töltheti, és ő is ide költözik addig. Tette ezt a meggondolatlan ígéretet aban a biztos tudatban, hogy a finnek maguknak valók, senki sem fog a gyerekhez beszélni, gysem tetszik majd neki. Azomban kiderült, hogy a gyerek épp ilyen magának való, és most Kaisa kénytelen ide költözni.... De nem bánja, épp szakdogozatot ír indián irodalomból, itt legalább lehet nyugisan. De hogy miből fog élni, az még neki is homály...
A csaknem rendszeres keddi ebédünkön csak én és Martin voltunk... de eldumáltunk :) A minap meglepték a szülei váratlanul azzal, hogy meglátogatják :):):)
Aztán ment dolgozatot írni, ami után (és az én órám után) összefutottam vele, remekül sikerült. Ezek a németek olyan szorgalmasak! Előre tanulnak meg minden!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése