ápr 14, kedd

Délután az orosz vizámat intéztem, amit oly szerencsésen elszúrt az utazási iroda.

Este elmentem az Operába, hogy kérdezősködjem, mert Edwardtól hallottam, hogy van oda diákjegy, ha marad az előadásról, olcsóbbért. Hát tényleg. És ha már volt, miért is ne nézhetnék meg egyet épp aznap, egy finn nemzeti operaszerűséget. Hát igen. Így mentem az operába. :):):)

Amit láttam, annak a címe Pohjalaisia volt. Leevi Madetoja alkotása, 1924-ben mutatták be és hatalmas sikere lett azonnal. A szabadságról, falusi népek szerelméről, vígságáról és elnyomó oroszokról szól. A zenéje, gyakran megfigyelhetően népzenei jellegével igazán megtetszett, habár a klasszikus, főleg olasz operákban megfigyelhető "fülbe mászó dallam"-osság hiányzott. És ritkán áriáztak, inkább mintha énekelve beszéltek volna...
És hogy hívhatnak egy főszereplőt Jussi-nak! Meg Anttinak... rém vicces, amikor a főhősnő vágyakozva énekli, hogy Juuuuussssiiiii... :D
Amúgy nagyon civilizált előadás volt, angol és magyar felirattal.

A látványvilág elképesztő volt, nagyon egyszerű mégis nagyszerű, igazi finn módra. Csináltak egy sárgauló fűvel benőtt dombot, ami... domborodott! Nem csak úgy laposan hevert, hanem... domborodott!! És az a keretszerű fa, ami oldalról és felülről körbevette, nagyon tetszett!
És a fényhatások! Főleg, mikor megölik a főhőst, ezt látni kell!
És olyan remek helyet kaptam, a leghátsó sorban, fsz, középen, előttem 2 sorban nem ült senki (merthogy nem volt előttem 2-vel szék sem...), preierplánba kaptam a víziót!
Maga az opera rém modern, de kellemes értelemben. Csupa fehér és narancssérga, esetenként kék. Amúgy van akkora, mint a pesti, befogadóképességileg.
Szünetben körbejártam és lefényképeztettem magam egy nénivel, aki nem tudott fényképezni. Rengeteg ember volt, és meglepően gyorsan mozogtak. Mondjuk a tér maga is széles, magas és tág, mármint a kinti tér, a folyosó, várakozóhely, és hatalmas ablakai vannak, amiken át pont a Töölö tóra látni!


Ági az operában :):)

Hazafelé menet találkoztam Edwardal és Júliával, a német lánnyal, aki oboát tanul egy évis a Sibeliuszon, és Edward barátnőféléje. Eldumáltunk a villamoson, feledtébb kellemes volt!