febr 14, szombat

Az EOL rehersal weekend első napja.
10-től 17-ig énekeltük a koncertre a darabokat, 2 kávészünettel és egy ebédszünettel, mialatt elmentünk az egyetlen, szombaton is nyitva lévő Unicafe-ba. Remekül elvoltunk közben, hazafelé láttunk tüntetést Gvantanamo bezárását sürgetően, és a törökök kurdok elleni kegyetlensége miatt.
Ettem pullát, ami a fegfinnebb kalácsféle, puha, szinte már-már krémes belsővel, sok fahéjjal ízesítve. Itt mindenki oda van érte, már aki finn legalábbis...Közben kiderült, hogy Alli lakásán összejövetel lesz utána, egy olyan vetélkedő-félével egybekötve. Meghívtak, Katka hazament mert nagyon maga alatt volt, én elmentem.

Alli egy szigeten laki, pár száz méterre a tengertől. De már sötét volt, nem láttuk. Sok fényképpel díszítette a konyhaszekrényt, de amúgy neki is klasz finn lakása van, stílusos. Odafele az Alepában bevásároltakból (eredetileg úgy volt, hogy a szoprán hoza a gümölcsöt, az alt az édességet, a fiúk meg nem tudom mit, valaki még külön cukorkát is, amit nem igazán értek, mert az is édesség, nem? Ezek a finnek oda vannak a cukorkákért!!) Allinál beetünk. Meg mutattam nekik, hogy kell jó magyar csóródiák módra feljavítani a száraz ropogós keksz-izé lapkát...

A vetélkedő. Párokat húztunk, én Tuával kerültem össze. Aztán jött a vetélkedő, igazi 90-es évekbeli finn módra, mert akkor volt a TV-ben egy nagyon népszerű shaw, amiben hírességek mérték össze tudásukat. Például hogy ki tud szebben vakon rajzolni vagy labdát pattotgtatni teniszütővel...
Íme az első feladat: a pár egyik tagja vakon filcet ragad, a másik meg instruálja, merre menjen a vonal, amit rajzol. Természetesen egy előre odarajzolt labirintusban. Nem lehet a falakon átlépni ugye. Itt éppen Juha firkál.
A következő feladat finnül volt :( , anagramma. Helena, itt a képen, kitalálta és leírta, a többiek meg megfejtették. Volt vagy 15 szó. A vicc az egészben, hogy az elsőt én találtam ki :) A karvezető neve volt :) (csak azért sikerült mert Helena segítségül elárulta, hogy ezt még akár én is tudhatom, és ugye nem sok minden van, amit finnül én is tudhatok...)A következő: ki tud többet pattogtatni egy perc alatt. Tenniszlabda, hatalmas pingpongütő (egészen biztosan nem pingpongra való, de mivel fogalmam sincs...). Alant Tua pattogtat, háttérben Helena. Büszkén mondhatom, hogy második lettem ebben a kihívásban :):):)
A konyha-kiszögellés, és ahogy esszük a mindenfélét... Balról: Helena, Sakari, Juha, Aaro.
A következő versenyszám: egy összecsomózott harisnyát ki hányszor tud áthúzni magán egy perc alatt. Vicces volt :) Itt épp Sakari kezd neki, aki Soile jegyese/házastársa, aki a legjobb volt ebben a számban.
Tószt. Helena, Juha, Soile.
Az utsó feladat az volt, hogy csukott szemmel fogjuk meg a fél lábunkat és álljunk így minnél tovább mozdulatlanul... Nem volt ám egyszerű!
A díjakat Alli osztotta ki, Heidelbergi relikviák (ott volt a kórus egyszer), és pl. egy csomag szép színes zsepi, ez jutott nekünk, harmadikoknak. Mert harmadikok lettünk. Holtverseny volt Soiléval és Marjával, erre kő papír ollóztunk, és elszúrtam...
Hát ez van. Viszont remekül szórakoztam, és a szalmiakit is megkóstoltatták velem....

Még mindig nyaminyami: Juha, Aaro, Helena.Alli, Marja és Sakari.Juha, Sakari, Aaro, Alli, Tua.
Hazafelé Aaroval mentem jó darabik, mert nem lakik messze tőlem. Angolul barkohbáztunk, ami piszok nehezen ment, mert ő nem nagyon beszél angolul :):) Vicces volt, bírom a srácot. Engedtessék meg hogy így fejezzem ki magam...

febr 12-13, csütörtök-péntek

Csütörtökön főleg aludtam, kipihenve a tegnapot...

Aztán csoportos próbára mentem Loviisához. Egyre jobban megy az éneklés! Jövő héten nem lesz, mert Lappföldre megy sielni. De jó neki! Úgy látszik, ez ilyen össznépi dolog, mindenki ilyenkor megy Lappföldre sielni...

Péntek... nagymosás. Katka átjött ebédre, palacsintát csináltunk, vicces volt, mert teljesen elfelejtettem, hogy tojás is kell bele, lisztet meg nem találtam a boltban, úgyhogy Katkának szegénynek kellett megvennie idefele jövet. Ketten kisütöttük, és rekordmennyiséget ettem belőle. Vörösáfonyalekvárral! Megnéztük a Mamma Miát is közben, remek zenés film, de Katkát ngyon lesújtotta, ami Harry-vel, illetve Mr Darcy-val, vagyis Colin Firth-szel történt a végén!

Utána, mikor lekísértem a buszkoz belebotlottam Andrásékba, majd Kláriba, aki feljött egy kicsit, és informált mirelit tenger gyümölcse pizza-leárazásról, minek kapcsán az S-marketben Lacival is összefutottam... Meg Orsi is feljött megbeszélni a holnp reggelt. Lerobbant a kompjútere, ez nagy csapás ám itt!!

Nagyon szociális élet volt ez a mai nap :) ...

Holnap kórusos éneklős hétvégém lesz :):)

febr 11, szerda

A szerdák mindig érdekesek! Kivétel nélkül!

Finn óra után, ahová Marlene-nel (Svájc) s Alix-szal (Frankhon) mentem a buszon, megtudva temérdek érdekes információt a szaunáról, jégpályákról meg ilyesmi, együtt ebédeltem Katkával, Ákossal, Jennivel (Németország, most épp Lapföldre ment, de kcsit szomorúan, mert a szobatársa panaszkodott rá valami miatt...). Egy másik asztalnál evett Radu (Bulgária, róla kiderült, hogy Törökországból származik, és jól is beszél törökül...) és Eda (Törökföld, a lány, akihez becsöngettem). Attól tartok, Radu a nagy lelkesedésében még meg találja téríteni szegény Edut, aki muszlim... Szóval beszélgettünk, aztán Raduval elmentünk a központi pályaudvarra, ahol a jégpályán valami curling-szerű sportot űztek. Fogantyús korongokat csúsztattak a pálya túlsó oldalára, úgy értem. Csapatokban, talán családonként, úgy tűnt... Nagyon megbámultuk, mert voltak nők magassarkúban, és kivétel nélkül mindenki csúszkált!!!
Aztán találkoztunk Hankával, Katka meg én, és jártunk egyet, bár az idő nem volt olyan fényes. Így bementünk a Finnish Design Center-be, megnézni, mitől olyan híres a finn design. Hát, fura. Épp egy lámpa-kiállítás volt. A lámpákról összességében el lehet mondani, hogy minimalista stílusúak, és mindig van valami módszer, amivel lefogják a direkt vakító fényt... A bolt az érdekesebb volt a sok dizájnos finn holmival. A legmeglepőbb példányok a kidobott számítógépalkatrészekből készült alkatrészek. Mindenkinek kel egy alaplapból kivágott gyík, nem? Nem is beszélve a billentyű-kulcstartóról!

Eztán a cseh lányok beültek egy Mekibe melegedni, én meg felfedeztem egy elképesztő könyvtárat!!! 8 emeletes, az Esplanadi környékén van, és ott vanak az 1992-ben megszűnt British Council könyvei. Temérdek angol irodalom és szakirodalom!! Gyönyörű! Kivettem a Gyűrűk ura 1978-as befejezetlen rajzfilmváltozatát is és megnéztem, elképesztő! Olyan modern hatást kelt néha, mégis ó.

Kórus. Hanka, más dolga nem lévén és várva egy barátjára Tallinból, beült rá. Énekeltünk, énekeltünk. De utána!! Először vagy 20 ember elment a szokásos helyükre, valami Williams vagy mi, sörözni, ami aznap csak 3 euró volt (ez itt egész olcsó ár!). Nagyon barátságos hely, igazi égő gyertyákkal és az asztalokon szőnyegekkel terítő gyanánt. 3 asztalt kellett összetolni, hogy elférjünk. Ami először meglepett, az az, hogy senki sem szólt, amikor teli torokból énekelni kezdték a darabokat! Sőt, irtóra tetszett a ley közönségének! Egy nő oda is jött hozzánk, hogy milyen szép volt, mi meg meséltünk a közelgő koncertről... Direkt az én kedvemért elénekeltek egy régebbi Ligeti darabot, Hajrá ifjúság cammel :):):):) egész jó a kiejtésük :)

Majd, a nagy éneklés után, irány a karaokebár!!!!!! A neve Swengi. 1962-ben alapították, akkor még Budapest néven :)
Az egyik tenor szerint nem jó hel,y mert oda mennek a részeg tinédzserek... Hát volt pár, igaz... Mi elfoglaltunk egy kényelmes sarkot, úgy 8-10-en. Egy papírra fel kell írni a neved meg a dalod, és leadni, majd talán úgy 20 perc múlva, ha sokan vannak, következhetsz. Többen énekeltünk, és szállingóztak aztán el... Volt pl. Jeremy, Pearl Jam dal, Lara (szoprán) torkából. A többi finn vagy nem ismerem. Én, kinek egyetlen karaoke élménye a gólyabáli katasztrofikus Blackbird volt, reszketve másztam fel a színpadra, és énekeltem az I will survive-ot Gloria Gaynortól... A tónustegyáltalán nem találtam el, de szerencsére az első verzus után jött egy instrumentális rész ami helyrerázott :) És olyan remek érzés volt utána énekelni!!
Az este meg csak húzódott, és telt és múlt, és énekeltünk, míg végül csak 3an maradtunk, többnyire hallgatva a zenét, vagy énekelve, néha a hangzavarban beszélgetve egymással, és piszok jól szórakoztunk! Kaisa, alt és furcsaság, Aaron, basszus és vidéki fiú, valamint én. Énekeltem még Queent (One vision), Elvist (Heartbreak Hotel), Simon and Garnfunkelt (S. Fair), Abbát (Winner takes it all, Kaisával kettesben, óriási volt!), és a Hotel Californiát a végén. Az volt a legutolsó dal aznap, zártak. Egy nőci még oda is jött és mondta, hogy milyen klasz a hangom tónusa :):)
Volt ott egy piros hajú lány, aki bluest meg hardrockot nyomott, meg a barátja hasonló izléssel, egy sapkás fiú tökéletes Maroon 5-imitációval, és egy olyan Kelly Clarkson-féle csaj. A többiek nem énekeltek olyan gyakran, és finn nótákat is nyomtak. Aaaron 3at énekelt, finnet, Kaisa többet és mindenfélét. Ja, és egy szakállas búgó hangú finn fickó megszólított, de nem tudtam, mit mond :):):):):)
Szóval, utána még Kaisa meghívott minket magához inni pl. a papa ribizliszörpjéből, és enni finn csokit. Sokat beszélgettünk kortárs politikáról, meg kórusokról. Kaisa nagyon bohém-féle csaj. Van pl. egy tetkója, amit Amsterdamban szerzett, a Hajrá-ifjúságos nótával eltöltött boldog napok emlékére. Szavak magyarul. Hogy 'Hajrá ifjúság, hajrá...'nemtudommi... A férje matematikus, mot Londonban tanul phd-re.

Utána Aaroval elmentünk a buszhoz. Nagy este volt, én mondom!

febr 10, kedd

Mit is mondjak erről a napról...
Reggel paráztam az első órámon, mert rövidke prezentásiót kellett tartani Louise Silko Ceremony című művében az első 78 oldalon történő Pusztító és romboló varázslásokról. Nem szeretek embereknek hosszan beszélni angolul! De végül is klasz volt, egy csomó mindent érthetőbbé tett hogy sokat gondolkoztam rajta, bár a felét sem mondtam el annak, amit akartam, igazán. Ebédre menet beszélgettem Kaisával (aki a kisebbik gyereke miatt költözött vissza Helsinkibe), bár félek, leromboltam a rólam alkotott pozitív képét, amikor Rejtő Jenőről mint kedvenc írómról meséltem neki... hja, ez van. Nagyon szeretem Rejtőt és nem félek kimondani!!!

A csaknem hivatalos keddi ebéd e napon nem lett meghirdetve, de azért elmentem, hátha valaki számít rá és odamegy... nem volt senki :(:(
Szóval ettem magánba és haza mentem, először amióta itt vagyok, világosban..... gondoltam takarítgatok egy kicsikét, amíg a szomszédok nem látják, hogy az ablakon ajigálom ki a szemetet... hahaha

Az este eseménye az volt. hogy átmentem egy török lányhoz, aki hétfőn homályos időpontra meghívott kávézni magához, és vittem neki sütit; és Orsi átjött vacsira. A török lány, Eda rém aranyos, rögtön megkínált mindenfélével, valami török olajban sütött tojásos-krumplis-izével például, nagyon finom volt, de a nevét már elfelejtettem. Élelmiszermérnöknek tanul, muszlim, és kiterjesztette a meghívását vacsira valamikor, nagyon szeret főzni úgy látszik. :):):)

Orsival megettük a hazai husi utolsó morzsáit is, aztán a Beugró epizódjait néztük a neten, hatalmas hahotákkal riogatva a szomszédokat :)

febr 9, hétfő

A tegnapi ramaty idő után csodálatos napsütésre ébredtem!!

Finn után Katka Hanka barátnőjével találkoztunk mert így alakult, és sétáltunk egyet a város déli részében, ahol még eddig nem is jártam! Van ott egy híres park, ami a tengerig tart, csak most egy kicsit szeles, és sok szép épület. Felidéztük a közös közép-európai örökségünket, a cseh filmeket, amiket levetítettek Magyarországon és a magyarokat, amiket általában nem...
Ez a téglatorony a tűzoltóságé, gyönyörő épület!

Anglikán énekkaron nem volt Edward, mert szegénynek megbuherálták a napirendjét, és hülye kosztümbe öltözve kellett szegénynek valami operában énekelni...
Azért megpróbáltunk próbálni. Jött 3 ismeretlen arc is, illetve 4, mert Sarah, aki amerikai és a férje finn, hozta 3 hónapos kisbabáját, Benjamint, aki a próba nagy részét átaludta. Ott volt még Violetta, a hosszú szürkülő hajú vezéregyéniség, és Rachel, aki most végzett és költözött a saját lakásába. Hazafelé a villamoson eldumáltunk vele és Peterrel. Az anglikán egyház helyi tagjainak többsége finn házadtárssal rendelkezik, vagy ilyen házasság gyümölcse. Peter például ehte brit, Rachel félig. Nagyon érdekes emberek!

február 7-8, szombat-vasárnap

Szombat.
Délben a Sibelius Akadémia (a finn zeneakadémia, akarom mondani A Finn Zeneakadémia) próbatermeinek egyikében próbált az EOL énekkar alt szólama. Ebből a próbateremből van vagy 15-20 ott, kb 15-17 négyzetméteresek, mindben van: zongora, forgatható plafonig érő tükör, némi kezdetleges hangszigetelés (simán hallani ahogy a hegedűjüket vagy fuvolájukat nyúzzák...), és egy útmutató a falon a játék előtti testmozgáshoz. Mert azt is kell ám! Kiderült, hogy az egyik altos lány, Kaisa, akinek piersingje és 2 tetkója is van, ott tanul zeneelméletet. A próba 3 órás volt, ez latt sikerült 3 darabot kivesézni, első sorban finnül. Tisztára profinak éreztem magam :):):)

Utána meg kellett vennem a kötelező olvasmányt, nem lehetett anélkül, nem...

Majd mentem Katkáékhoz főzőcskézni. Szegénykém pénteken nagyon rosszul volt valami gulástól, amit a cseh Jakub produkált, és a sörtől utána... Úgyhogy diétázni kellett, tejberizsa volt a menü. Remekül szórakoztunk, cseh zenét hallgattunk, meg mást is, aztán megnéztünk 3 részt az IT Departement című angol sitcom-ból, elsőrangú!!!!

Hazafelé egy buszon kötöttem ki Elzával és Orsival meg a tömeggel, akik a házunkba jöttek egy Lucas nevű spanyol gyerek szülinapját ünnepelni, ami vicces volt, mert Elza több mint egy órával előbb elindult. Jó hangosak voltak, állítólag vagy 40-en 27 négyzetméteren... András és Elza meglátogatott, de már fáradtak voltunk...

Vasárnap Martin finn hétvégéje miatt (találkozott 2 finn barátnőjével, olyan aranyos, hogy mindig csak "my Finnish girls"-ek hívja őket :):) ) nem volt tervezett kirándulás. Volt egy meghirdetett séta 10-kor, de én aludtam, Orsi is mert előző nap, a szülinapján Tallinba ment a franciákkal, így nem nagyon volt ideje alukálni, szóval szegény Martin egyedül... Katka meg finnül énekelt a kórussal a reggeli istentiszteleten... állítólag nem volt olyan élvezetes...
Délután 2-kor összefutottunk a sziklatemplomban a misén. Ezek a Mellunmäki társaság. Jó fejek, a prédikáció is érthető volt, s volt a végén kávé és csevegés is. Beszélgettem egy namíbiai sráccal és egy bolgárral is, aki nagyon szeretne valami international ima-group-ot szervezni, vagy valami országbemutatást legalább. Hajrá, én benne vagyok!!

Az idő esős és pocsék. Ilyen még nem volt, én mondom!

febr 6, péntek

A villamoson egy cigány külsejű fickó dumált egy csajjal, akinek cselló volt a vállán. Angolul. Később kiderült, hogy finnül is tud mindkettő, mert egy nagyon magas és szakállas részeg finn pasas megszólította őket, először angolul makogva valamit, hogy "márpedig az nem úgy van...", aztán finnül rázták le. Nemsokára franciára váltottak, mert a lány mondta hogy élt egy darabig frankhonban. Rém érdekes volt, hogy miket meséltek egymásnak, utazásokról, kalandokról... ("VoltamMarakesben, " ó én is, a kaja agyon jó Marakesben..."Igen!!!").
Később a részeg velem próbált szóba állni, először kiderítve, hogy milyen nyelven is értek... English, French...hmmmm...Italian?

Este korcsolyázni mentem egy csapat ismeretlen emberkével, voltak finnek és nemfinnek egyaránt. Óriási volt! Ezer éve nem koriztam ugyan, de a több mint másfél óra alatt sikerült felidéznem azt a bizonyos csúszol-és csúszol és gyors-vagy és még-csak-el-sem-esel érzést, ami a művészetem csúcsát jelentette. És csak egyszer hasaltam egyet, mert a kori (amit egyébként borsos áron béreltem, meg kéne gondolni hogy nem-e érdemes vásárolni egyet...) önhatalmúlag körbe-körbe akart fordulni velem...
A többiek kicsit hamarabb elmentek inni egy sör, nem tudom miért nem maradtak, ha már az ember egyszer kimegy igazán illik sokat karcolni a jeget. Később gondoltam utánuk megyek, és fel is hívtam egy lányt, hogy hol vannak, de akkora zaj volt az ő oldalán, hogy nem értettem tisztán hol van a hely, keresgéltem egy darabig, de inkább hazajöttem.

febr 4-5, szerda-csütörtök

Szerdán a kóruspróbára eljött egy francia lány, Marian. A felvételi procedúrára ki lettünk küldve, de olyan hangok szűrődtek ki... az ember azt gondolná, operaénekes a csaj!! Amúgy eszméletlenül kicsi és vékony... Bevették, de nem hiszem, hogy marad, annyira nem tetszett neki a dolog. Utána eldumáltunk vele és Katkával, és elmentünk az Amarillóba, mert a Vuolukiventiés olaszok azt mondták, buli lesz, mert olyankor olcsó a sör. Hát, még nem jöttek meg, zóval hármasban dumáltunk. Marian valami erdős dolgot tanul, néhány napja jött, és lehet, hogy csatlakozik a templomkereső társaságunkhoz.

Később egy csomó ismerős arc jött még, mint Elza és a lappföldi brancsa, de mi indultunk haza.

Csütörtökön egy másik kórustag házában tartottuk a nem-kórus-ének próbát. Egy duci lány az illető, akinek nem vagyok képes megjegyezni a nevét... Elképesztően finn lakása van ám! A falon mindenütt Muumin képek (az egy képregény, amiből japánok animációs sorozatot csináltak, nálunk is nagyon népszerű volt. Az a fura fehér llatka és családja és barátai...), Marimeko fotelek, pöttyös egyenszékek, hatalmas zöld függöny divatos, kacskaringós mintával, hajópadló, design mindenütt és fa és üveg. És persze a szoba közepén zongora. Meg varrógép. És mindenfelé kötögetéshez használt gombolyagogk. Nagyon szeretnek horgolni-kötni, az egyik órámon egy csaj végig lábszárvédőd horgolt, egész óra alatt! Majdnem készen lett a végére, és senki rá sem bagózott!

Az éneklés nyökögve megyeget. Új lány a szopránban, nagyon vidám és beszédes, van néhány magyar barátja és el tudja mondani, hogy 'köszönöm' és siveszen (ez szívesen akar lenni, de mindig elrontja...). Kiderült, hogy ezeket a dalokat, amiket minden egyetemi kórusnak tudnia kell, valami rang eléréséért gyakorolják. Egy bizotság előtt kell elénekelniük, és kapnak valami jelvényt, ha jól csinálják, és elismertebb tagjai lesznek az énekkarnak. Hogy pontosan milyen előnyökkel jár ez, arról fogalmam sincsen...
Hazafelé a villamoson eldumáltam a szopránnal és egy sráccal a tenorból, akik mindketen Espooban laknak.

Ó, amúgy felfedeztem egy könyvesboltot :):) (meglepetééés). Tele van angol használt könnyvel, főleg 70-90-es évekbeliek, egy csomó régi Penguin. És egy barátságos eladó fickó, Ian. Nagyon szépen beszél angolul (mint a finnek többsége...), és francia rádiókat hallgat álandó jelleggel. ELdumáltunk Sherlock Holmes-ról, az óangol nyelvről és a francia jövevényszavakról, és feltett egy levelezőlistára, amin a boltban megrendezésre kerülő rendezvényekről értesítik a földi halandót. A bolt neve... Arkádia!!

febr 3, kedd

Az indiános óra után Kaisa, egy 30 feletti nő, aki jár az órára, elkísért az angolos könyvtárba megmutatni, hol vannak a másolni valók, Mark, a tanár kérésére. Finnekre nem jellemző módon rendkívül bőbeszédű volt, elmesélte a fél élettörténetét. Ő finn, de Costa Ricán él és tanít angolt vagy egy évtizede. Van két gimis lánya, és a kisebbik a fejébe vette, hogy 10. osztályát Finnországban szeretné kijárni. Végül is Kaisa elengedte totál egyedül, de megígérte neki, hogy ha tetszik neki, akkor a maradék 2 évet is itt töltheti, és ő is ide költözik addig. Tette ezt a meggondolatlan ígéretet aban a biztos tudatban, hogy a finnek maguknak valók, senki sem fog a gyerekhez beszélni, gysem tetszik majd neki. Azomban kiderült, hogy a gyerek épp ilyen magának való, és most Kaisa kénytelen ide költözni.... De nem bánja, épp szakdogozatot ír indián irodalomból, itt legalább lehet nyugisan. De hogy miből fog élni, az még neki is homály...

A csaknem rendszeres keddi ebédünkön csak én és Martin voltunk... de eldumáltunk :) A minap meglepték a szülei váratlanul azzal, hogy meglátogatják :):):)
Aztán ment dolgozatot írni, ami után (és az én órám után) összefutottam vele, remekül sikerült. Ezek a németek olyan szorgalmasak! Előre tanulnak meg minden!

febr 2, hétfő

Volt egy órám, amire a tanár nem jött be, ezért egy idő után fogtuk magunkat és szétszéledtünk...
Én Katkával és egy másik finn városban tanuló, de épp Helsinkiben járó barátnőjével, Hanával sétáltam egyet a csudamód napsütéses városban (bizony bizony, ha Helsinkiben ébredtek a medvék, még hosszú és kemény tél vár ránk...). Aztán az Unicaféban demonstráltam, milyen sokat is képesek egyszerre befalni a magyarok.

Aztán mentem anglikán kóruspróbára. A kórus állítólag vagy 6 fő, ebből 4 jelent eg, én voltam az egyetlen lány. A vezető új ember, Edward, ausztrál és most jött 5 évre a Sibelius Akadémiára tanulni. A pap az a pap. Peter egy vezéregyéniség, az a szervezgető típus. És Geoffrey vagy ki, a néger fickó. Eredetileg annó szuahéli nyelven afrikai dolgokat énekeltek, de Edwardnál egy Purcell 3 szólamú volt (hahh, szerény személyem altot énekelt magánban), egy plain song és anglican chant. Nagyon családias volt az egész, sokat beszélgettek a kórus jövőjéről, megvitatták a terveket... mint itthon :) totál otthonos. Még látnak majd!

febr 1, vasárnap

És februárra vált a hónapok sora, azaz helmikuu, ahogy a finnek mondják, a gyöngyhónap.

Reggel jó korán keltem, hogy bemehessek a városba beszélgetni Petivel és sétálni. Olyan jól sikerült, hogy háromnegyed órával hamarabb a buszmegállóban voltam... Jót sétáltunk, még a nagy és szép ortodox templomba is be tudtunk menni, mert mise előtt kinyitják. Rendkívül impresszív épület! A kikötőben is jártunk, mászkáltunk, aztán elvittem a vasárnapi misére Martinnal és Katkával, ami ezen a héten .... anglikán volt. :)
Meglepően hasonlított a katolikus struktúrára, az egyik kiugró különbözőség pl az volt, hogy a kézfogás és "béke veled" jóval előbb van. Egy másik, hogy soha nem térdelnek le. Valamint a nem csak a testből, hanem a vérből is részesülnek a hívek (ha értitek mit akarok mondani...). A pap nagyon furi ember, a hívek többségéhez hasonlóan angol nyelvterületről kerülhetett ide. Szarkasztikus humora van. Olyanokat prédikált például, hogy "...aztán Szent István vértanú ünnepe sokkolt minket, már aki elment templomba ezen a napon, ha jól emlékszem, ketten voltunk...". És mindenki olyan szép angol nyelvet beszél!! NO mindegy, itt is volt ám mise utáni teázás-kávézás-sütizés, ahol nagyon kedvesen körbekérdeztek minket, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk... és meghívtak a kórusba énekelni :) Talán még ez volt a legközvetlenebb társaság.
Ezek után elmentünk a heti kis sétánkra(a franciákkal, Orsival és egy Marketa nevű cseh lánnyal bővülve) a város nyugati oldalán a Lapinlahti öböl mentén egészen egy szigetig, amin egy skanzen van. A temető mellől indultunk, igazán megnyerő végdő nyughely, szívesen aludnám itt örök álmom, fenyőfák és több száz szürkés-barnás antik sírkő társaságában. Alacsony kőfal veszi körül, nagyon rusztikus...
Az öböl vize mivelhogy be volt fagyva, ismét élvezhettük a jégen járás örömét :)
Peti és Katka útközben más dolgukra mentek, de mi bejártuk a skanzenszigetet, ami bár a múzeum maga nem volt nyitva, azért bejárható volt. Egyszerűen gyönyörűek a házak, fából éültek, vagy színesek vagy nem. A kávézó sárga. Itt kávéztunk-teáztunk és történeteket meséltünk egymásnak ismerőseinkről, akik az rasmuszos félévükben egy barlangban laktak (Spanyolország, megtörtént eset, igazi vadon termő tengerparti barlang...), vagy mások házába betörve és a zárat kicserélve legálisan ott tartózkodtak a házban, mely tevékenységnek van egy neve is angolul, de nem jut most az eszembe... elképesztő, miket meg nem tud az ember!! Nagyszerű finn sütiket is lehetett kapni, elég borsos áron, de a kávé teljesen elfogadható pénzmennyiségbe fájt.




Aztán hazamentünk, és megtudtuk, hogy sem a Prizma, sem az S-Market nem tart nyitva kilencig... sajnos a saját bőrünkön... De az Alepa igen!

jan 31, szombat

A mai nap ragyogó napsütéssel kezdődött, és jégvirággal az ablakomon :):)

Aztán -13 fokos hideg lett belőle... de az majd csak később jön...

Ma kimentem a Peti elé a reptérre, aki Észtországban volt az előző szemeszterben, és Helsinkin keresztül megy haza holnap, miután egy finn barátjánál aludt ma. A finn barát fura... beszél-beszél magyarul, de nem nagyon mer megszólalni... A hajó, amivel Peti jött, hatalmas! De tényleg, HATALMAS! És látni ahogy a finnek hozzák a kartonnyi szeszt, komolyan!

Este Katka volt itt vendégségbe, mert kiderült, hogy vannak közös érdeklődéseink, úgymint gregorián zene, ének, és Compostela. Csináltam neki vacsorára különleges magyar vajban sütött krumplit sült kolbásszal :) ala Ági :) De ízlett, azt kell mondjam. Még el is mosogatott utána!
Én megmutogattam neki a Csepeli Schola felvételeit, ő meg az ő kórusát a neten. A nevük Brécy, sok modern dolgot énekelnek, van egy háziszerzőjük is, aki Katka szerint egy géniusz (még csak 27, és máris miket nem alkot!). Írt egy darabot, ami 15 perces, és végig harangokat imitálnak benne az énekesek. Nem rossz, de azért én megmaradok a jó öreg gregoriánnál :) A fickónak vannak filmzene szerű megnyilvánulásai is, melyek kifejezetten élvezhetőek!!

jan 30, péntek

A franciákkal, Orsival és Klárival kihajóztunk Suomenlinnára. Ez egy szigetcsoport 15 percnyi hajóval megtett távolságra a várostól a tengeren (olyan közel van, még a városi bérlet is érvényes ide). 1748-ban a svédek erősöt építettek ide, nagy része máig is látható, a világörökség része. Most ugyan tél van és szeles és hideg volt, azért látni, milyen gyönyörű. Állítólag nyáron rendkívül népszerű, sok esküvőt tartanak például itt. Most is láthattunk előkészületeket egy lagzira :)

Ó igen, a jó öreg Helsinki. A fényviszonyok nem kedveztek a fényképezőgépemnek sajna...

Látszot ám a nyílt tenger is!! OLyan széles és hatalmas volt, kedvem támadt tengerésznótákat énekelni! Sajnos csak a "Baj van a részeg tengerésszel" jutott az eszembe...

Sherlock Holmes and the Secret Weapon

Találtam egy 1943-as Sherlock Holmes filmet. Az egész megnézhető itt. Annak ellenére, hogy Holmes barátunknak semmi köze nem volt a 2. világháborúhoz (volt vagy 100 mire kitört), és Moriarti feltámadt, és nem is Jeremy Brett játssza, nem is olyan rossz!!!! Alig érezni rajta a propagandát... már a témaválasztáson és a zárómonológon kívül. De Doyle mester is csinált ilyet a His Last Bow-ban, az 1. világháborúhoz kapcsolódóan, szóval ki vagyok én, hogy kritizáljam.

jan 28-29, szerda-csütörtök

E napok összegyűjtött bölcsessége:

Orosz vízum ügyben nem a magyar nagykövetségre kell menni, ami amúgy is a világ végén van egy szigeten, ahol maximum nyaralókat várna az ember, és úgy is néz ki, mint egy nagyra nőtt nyaraló, szögletes és vékony falú. Ezen kívül a konzuli fogadóórák is rosszul vannak kiírva a neten, mert nem minden nap 0-16.30-ig vannak, hanem 8-16-ig kedden és pénteken, vagy hogy... És nem tudják a választ a kérdésemre. De legalább kedvesek...

Ami finn fogalmak szerint borsóleves, az a magyar terminológiában a sárgaborsófőzelék névre hallgat. Ami pedig a finnek szerint palacsinta, azt mi kockára vágott édes omlettnek mondanánk eperlekvárral leöntve (nyaminyami).
Lovasrendőrök pedig igenis vannak Helsinkiben. A kép nem mesterséges vagy montírozott vagy összerakott, csak a villamos mozgott közben. (különben sem hamisítanám a dolgokat, ááá)
Amikor a bolti eladó azt mondja, hogy az outlet az Itäkeskus közelében van, az azt jelenti, hogy 1-1 1/2 km gyalog még onnan. Vagy hogy valójában a Siilitie-felől közelebb van, csak közben át kell vágni egy kamionparkolón. De teljes mértékben megéri. Nagyon jó zenét játszanak a boltban!!

A hangyaírtók Finnországban nem mondják meg pontosan hányra jönnek, úgyhogy jól teszi az ember, ha menetkésen várja őket, mert végigszórják a mérges löttyt a szobán, magyarázgatnak valami kapszuláról, ami teljesen kinyílik 15-20 percen belül, és a hivatalos irányelv szerint olyankor 2 órára el kell hagyni a lakást. Mondanom sem kell, rajtaütésszerűen távoztam...

Az egyetem olyan állat, hogy mindenki megfordul a gyomrában. Néha hatalmas társaságok jönnek össze ebédre.

A finnek furák. Az éjszaka közepén strandröplabdáznak egy téren, ki nyúlnak, ki indiánnak öltörve, ki félmeztelenül. És még élvezik is...

A kórusban éneklő fiatalok nem feltétlenül tudnak karvezető nélkül is tisztán énekelni (volt egy házi éneklés az egyik csajnál, bepróbáltunk finn dalt, svédet, franciát, olaszt. A franciát, kiderült, én ismerem magyarul, Katka csehül, úgyhogy az rém vicces volt. Kiderült továbbá, hogy a hörpin az finnül hörpint. És hogy februárban felléünk, amihez adnak ruhát, ami kék és fura szabású, és hosszú nekem, úgyhogy fel kell varnom...). De sebaj, a végén beszélgettünk Katkával és meghívtam szombatra. Majd énekelgetünk :) és megmutatom neki a Csepeli Schola összes felvételét...:)

jan 27, kedd

Ma megint havazott. Mostanában sorozatosan ez történik!! Nem mintha nem örülnék neki...

2 órám volt, az elsőn hosszasan tárgyaltuk egy Momaday nevű félig indián író The House Made of Dawn című művét, anak is második részét. Aztán elbarangoltam a könyvtárba és találtam egy csuda izgi könyvet Korea történetével :) Majd együtt ebédeltem a franciákkal és Martinnal, előtte minden általunk ismert nyelven jó étvágyat kívánva. És megbeszéltük a következő vasárnapi kirándulást.
A második órámon a vicces ír-amerikai pasas William Blake költészetéről beszélt, no meg előtte csoportokban festményeket hasonlítotunk össze, hogy melyik miért klasszicista és miért romantikus. aztán az eredményt megosztottuk a publikummal is. Amikor a 'sublime'-ról beszélt, Klárival összevigyorogtunk, mert azt mi is előhoztuk magánba korábban, ere megszólított, hogy látom, bólogattok, mondjatok már ti is valamit :):)

jan 26, hétfő

Befele menet lerobbant alattam a busz... Az ajtóvsl volt valami baj, a vezető tanácstalanul nyitogatta egy darabig, aztán jött a telefonos segítség...

Ez a nap az egészséges életmód napja. Reggelire megkóstoltam egy vörösáfonyás joghurtot zabpehellyel. Ebédre pedig ettem a híres-neves finn kásából. Vagy mi magyarul. Porridge. A konyháslány szerint nemzetközi eledel, az orosz nagymamája is mindig ezt csinálta neki. Finom, a tejbegrízre emlékeztet, annál több az íze. Gyümölcsös sziruppal eszik, ami nem nevezhető igazából sem lekvárnak, sem szörpnek, a maiban eprek és áfonyák úszkáltak. Csatoltam egy képet is, a bal oldali fenn a kása, lent a szokásos saláta látható, jobb oldalt a kenyér és az a száraz íztelen keksszerű valami, amit itt annyira szeretnek vajjal megenni...

Ma végre megkaptam a Lyyra kártyámat, ami itt a diákigazolványnak felel meg. Kék színű. Az irodába a mai napon igazi kihívás volt bemenni. Már régóta tatarozzák a szomszéd épületet, de erre a napra el is barikádozták a kijáratot. Minő mázli, hogy pont ott járt egy office ember, és utat tudott mutatni a lépcsőházak dzsungelében! Közben megtudtam tőle, hogy a ház úgy 100 éves. Nagyon szép a lépcsőháza, tényleg, egy kicsit a régi pesti bérházakra emlékeztet.
Most már végre igazi diákja vagyok a Helsingin Yliopiston-nak!!!

Az utolsó kép Helsinki legöregebb hídjáról készült. Mármint épp azon álltam, amikor fényképeztem...

jan 26, vasárnap

Ma először jártam Hesinkiben katolikus misén. Itt nincsenek ám sokan, az egész városban csak 2 templom van, és ott s nem mindig tartanak angol nyelvű miséket... Ma szerencsénk volt, Katkával és Elzával. Mise is volt, az idő is jó volt. Egy lengyel pap tartotta nagyon gondos angol kiejtéssel. Érdekes dolgokat mondott, ésa végén házi feladatul adta, hogy olvassuk el Jónás könyvét, és gondolkozzunk el azon, hogy mit kell megváltoztatnunk magunkban most, hogy tudjuk, Isten meghívott minket a követésére.
Mise után meghívott az atya mindenkit egy kis kávéra az alagsorba, amiről kiderült, hogy kisebbfajta lakomával egybekötött! Ettem ott (a képen látható) currys mazsolás rizst, csípős pörköltet, salátát, és (a képen nem látható) gyümisalit jégkrémmel. (A finnek furák, télen előszeretettel esznek jégkrémet...) Szóba elegyedett velünk a több papból az egyik, és tetszett neki a Magyarországon vett norvég pulcsim. Azt hitte, norvég vagyok!!




Ezek után elmentünk a nagy kínai újév alkalmából rendezett ünnepségre. Hatalmas, piros lampionok, piros sátrak, latyakos hó a földön, és tócsák, színpad és színpompás táncosruhák. Látunk oroszlántáncot, sárkánytáncot, legyezős táncot, operarészletet, harcművészeti bemutatót, zenészeket... boltokat, ennivalókat. Egy fickó jégszobrot faragott nyilvánosan, láncfűrésszel kezdte...
Az egyik helyen lufikat osztogattak, sárgát és feketét, héliumos, még most is itt van a plafonomon, a másikon ha az egyik pohárból a másikba pakoltál 5 üveggolyót pálcikával 1 percen belül, kulcstartót nyertél. Nekem ugyan nem sikerült, azok a nyomorult üveggolyók piszok síkosak voltak, de így is kaptam, mert nem soknak sikerült igazából... rendesek voltak...

A tűzijátékra nem maradtam , már kezdtem fázni. A buszomat pont lekéstem, erre elmentem egy darabig a metróval, hátha így megelőzöm, de nme sikerült, és amíg a buszmegállóban álltam, 6 emelet magasságból a tetőről a fejemre pottyant egy adag hó.