Volt egy órám, amire a tanár nem jött be, ezért egy idő után fogtuk magunkat és szétszéledtünk...
Én Katkával és egy másik finn városban tanuló, de épp Helsinkiben járó barátnőjével, Hanával sétáltam egyet a csudamód napsütéses városban (bizony bizony, ha Helsinkiben ébredtek a medvék, még hosszú és kemény tél vár ránk...). Aztán az Unicaféban demonstráltam, milyen sokat is képesek egyszerre befalni a magyarok.Aztán mentem anglikán kóruspróbára. A kórus állítólag vagy 6 fő, ebből 4 jelent eg, én voltam az egyetlen lány. A vezető új ember, Edward, ausztrál és most jött 5 évre a Sibelius Akadémiára tanulni. A pap az a pap. Peter egy vezéregyéniség, az a szervezgető típus. És Geoffrey vagy ki, a néger fickó. Eredetileg annó szuahéli nyelven afrikai dolgokat énekeltek, de Edwardnál egy Purcell 3 szólamú volt (hahh, szerény személyem altot énekelt magánban), egy plain song és anglican chant. Nagyon családias volt az egész, sokat beszélgettek a kórus jövőjéről, megvitatták a terveket... mint itthon :) totál otthonos. Még látnak majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése