Finn óra után, ahová Marlene-nel (Svájc) s Alix-szal (Frankhon) mentem a buszon, megtudva temérdek érdekes információt a szaunáról, jégpályákról meg ilyesmi, együtt ebédeltem Katkával, Ákossal, Jennivel (Németország, most épp Lapföldre ment, de kcsit szomorúan, mert a szobatársa panaszkodott rá valami miatt...). Egy másik asztalnál evett Radu (Bulgária, róla kiderült, hogy Törökországból származik, és jól is beszél törökül...) és Eda (Törökföld, a lány, akihez becsöngettem). Attól tartok, Radu a nagy lelkesedésében még meg találja téríteni szegény Edut, aki muszlim... Szóval beszélgettünk, aztán Raduval elmentünk a központi pályaudvarra, ahol a jégpályán valami curling-szerű sportot űztek. Fogantyús korongokat csúsztattak a pálya túlsó oldalára, úgy értem. Csapatokban, talán családonként, úgy tűnt... Nagyon megbámultuk, mert voltak nők magassarkúban, és kivétel nélkül mindenki csúszkált!!!
Aztán találkoztunk Hankával, Katka meg én, és jártunk egyet, bár az idő nem volt olyan fényes. Így bementünk a Finnish Design Center-be, megnézni, mitől olyan híres a finn design. Hát, fura. Épp egy lámpa-kiállítás volt. A lámpákról összességében el lehet mondani, hogy minimalista stílusúak, és mindig van valami módszer, amivel lefogják a direkt vakító fényt... A bolt az érdekesebb volt a sok dizájnos finn holmival. A legmeglepőbb példányok a kidobott számítógépalkatrészekből készült alkatrészek. Mindenkinek kel egy alaplapból kivágott gyík, nem? Nem is beszélve a billentyű-kulcstartóról!Eztán a cseh lányok beültek egy Mekibe melegedni, én meg felfedeztem egy elképesztő könyvtárat!!! 8 emeletes, az Esplanadi környékén van, és ott vanak az 1992-ben megszűnt British Council könyvei. Temérdek angol irodalom és szakirodalom!! Gyönyörű! Kivettem a Gyűrűk ura 1978-as befejezetlen rajzfilmváltozatát is és megnéztem, elképesztő! Olyan modern hatást kelt néha, mégis ó.
Kórus. Hanka, más dolga nem lévén és várva egy barátjára Tallinból, beült rá. Énekeltünk, énekeltünk. De utána!! Először vagy 20 ember elment a szokásos helyükre, valami Williams vagy mi, sörözni, ami aznap csak 3 euró volt (ez itt egész olcsó ár!). Nagyon barátságos hely, igazi égő gyertyákkal és az asztalokon szőnyegekkel terítő gyanánt. 3 asztalt kellett összetolni, hogy elférjünk. Ami először meglepett, az az, hogy senki sem szólt, amikor teli torokból énekelni kezdték a darabokat! Sőt, irtóra tetszett a ley közönségének! Egy nő oda is jött hozzánk, hogy milyen szép volt, mi meg meséltünk a közelgő koncertről... Direkt az én kedvemért elénekeltek egy régebbi Ligeti darabot, Hajrá ifjúság cammel :):):):) egész jó a kiejtésük :)
Majd, a nagy éneklés után, irány a karaokebár!!!!!! A neve Swengi. 1962-ben alapították, akkor még Budapest néven :)
Az egyik tenor szerint nem jó hel,y mert oda mennek a részeg tinédzserek... Hát volt pár, igaz... Mi elfoglaltunk egy kényelmes sarkot, úgy 8-10-en. Egy papírra fel kell írni a neved meg a dalod, és leadni, majd talán úgy 20 perc múlva, ha sokan vannak, következhetsz. Többen énekeltünk, és szállingóztak aztán el... Volt pl. Jeremy, Pearl Jam dal, Lara (szoprán) torkából. A többi finn vagy nem ismerem. Én, kinek egyetlen karaoke élménye a gólyabáli katasztrofikus Blackbird volt, reszketve másztam fel a színpadra, és énekeltem az I will survive-ot Gloria Gaynortól... A tónustegyáltalán nem találtam el, de szerencsére az első verzus után jött egy instrumentális rész ami helyrerázott :) És olyan remek érzés volt utána énekelni!!
Az este meg csak húzódott, és telt és múlt, és énekeltünk, míg végül csak 3an maradtunk, többnyire hallgatva a zenét, vagy énekelve, néha a hangzavarban beszélgetve egymással, és piszok jól szórakoztunk! Kaisa, alt és furcsaság, Aaron, basszus és vidéki fiú, valamint én. Énekeltem még Queent (One vision), Elvist (Heartbreak Hotel), Simon and Garnfunkelt (S. Fair), Abbát (Winner takes it all, Kaisával kettesben, óriási volt!), és a Hotel Californiát a végén. Az volt a legutolsó dal aznap, zártak. Egy nőci még oda is jött és mondta, hogy milyen klasz a hangom tónusa :):)
Volt ott egy piros hajú lány, aki bluest meg hardrockot nyomott, meg a barátja hasonló izléssel, egy sapkás fiú tökéletes Maroon 5-imitációval, és egy olyan Kelly Clarkson-féle csaj. A többiek nem énekeltek olyan gyakran, és finn nótákat is nyomtak. Aaaron 3at énekelt, finnet, Kaisa többet és mindenfélét. Ja, és egy szakállas búgó hangú finn fickó megszólított, de nem tudtam, mit mond :):):):):)
Szóval, utána még Kaisa meghívott minket magához inni pl. a papa ribizliszörpjéből, és enni finn csokit. Sokat beszélgettünk kortárs politikáról, meg kórusokról. Kaisa nagyon bohém-féle csaj. Van pl. egy tetkója, amit Amsterdamban szerzett, a Hajrá-ifjúságos nótával eltöltött boldog napok emlékére. Szavak magyarul. Hogy 'Hajrá ifjúság, hajrá...'nemtudommi... A férje matematikus, mot Londonban tanul phd-re.Utána Aaroval elmentünk a buszhoz. Nagy este volt, én mondom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése