Mit is mondjak erről a napról...
Reggel paráztam az első órámon, mert rövidke prezentásiót kellett tartani Louise Silko Ceremony című művében az első 78 oldalon történő Pusztító és romboló varázslásokról. Nem szeretek embereknek hosszan beszélni angolul! De végül is klasz volt, egy csomó mindent érthetőbbé tett hogy sokat gondolkoztam rajta, bár a felét sem mondtam el annak, amit akartam, igazán. Ebédre menet beszélgettem Kaisával (aki a kisebbik gyereke miatt költözött vissza Helsinkibe), bár félek, leromboltam a rólam alkotott pozitív képét, amikor Rejtő Jenőről mint kedvenc írómról meséltem neki... hja, ez van. Nagyon szeretem Rejtőt és nem félek kimondani!!!
A csaknem hivatalos keddi ebéd e napon nem lett meghirdetve, de azért elmentem, hátha valaki számít rá és odamegy... nem volt senki :(:(
Szóval ettem magánba és haza mentem, először amióta itt vagyok, világosban..... gondoltam takarítgatok egy kicsikét, amíg a szomszédok nem látják, hogy az ablakon ajigálom ki a szemetet... hahaha
Az este eseménye az volt. hogy átmentem egy török lányhoz, aki hétfőn homályos időpontra meghívott kávézni magához, és vittem neki sütit; és Orsi átjött vacsira. A török lány, Eda rém aranyos, rögtön megkínált mindenfélével, valami török olajban sütött tojásos-krumplis-izével például, nagyon finom volt, de a nevét már elfelejtettem. Élelmiszermérnöknek tanul, muszlim, és kiterjesztette a meghívását vacsira valamikor, nagyon szeret főzni úgy látszik. :):):)
Orsival megettük a hazai husi utolsó morzsáit is, aztán a Beugró epizódjait néztük a neten, hatalmas hahotákkal riogatva a szomszédokat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése