Finn óra. Tömör gyönyör :)Aztán tébláboltam még ezt-azt elintézgetve, és mentem az anglikán kórus próbájára.
Rengeteg volt a basszus, és kicsit nehezen ment a dolgok összehangolása, mármint teli tüdőből fújta mindegyik, de Edward, aki vezényel nagyon professzionálisan kezelte. Ittunk teát a közepén. Lehet, hogy ez angol szokás, nem tudom, de a cukornak még a lehetősége sem merült fel, eleve tejjel itták. Így én is csak tejjel ittam. Fura volt, de nem kellemetlen.
Próba után elmentek sörözni egyet néhányan, engem is meghívtak, hát velük tartottam... Egy közeli helyre mentek, a William K-be. Olyan belülről, mint egy hajó. Ott volt a pap is, Rupert valaki, akiről kiderült, hogy ír, dublini, talán innen az a hatalmas szarkazmusa, meg a két Peter és Edward. Edward elmesélte, hogy informatikából diplomázott, és volt egy közös cége néhány emberrel, de nem ez volt az, ami kitöltötte az életét, há ment zenét tanulni. Amúgy az anyja belga, és inkább érzi magát belgának, mint ausztrálnak.
Sokat dumáltak az egyházközségről, meg az afriaiak helyzetéről Helsinkiben. Egyszer majd megkérdezem, hogy ennek miért van itt akkora jelentősége...
Meghívtak egy almából készült siiderire, és hárman ettek is, paradicsomlevest meg valami rizses dolgot. Szóba került a különféle népek kajája, meg hogy ki mit hiányol a legjobban itt Finnországban. Mint a kolbász pl. Kiderült, hogy gőzük sincs a tojáslevesről (jó nekik!), és hogy a pap volt magyarországon kocsival, evett egy jót Kecskeméten és vitt egy halom bort haza üvegben. És melegen ajánlotta minden jelen lévőnek, hogy május elsején kerüljük Helsinkit, mert mindenki részeg, de tényleg mindenki, és az utcán... :):)
No, valamikor haza kellett menni, és eljutatni Rupert tiszteletest Espooba, mert a busz-jegyrendszerhez mit sem ért (szégyenkezve vallotta be, elvégre már vagy 10 éve itt él...). Felszálltunk egy 14-esre, de minő véletlen, a rossz irányba! Vicces volt :) (így most leírva annyira nem, de amúgy tényleg roppant vicces volt :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése